Felmelegítve

Látogatók száma: 51

Lehet élni szerelem nélkül?

Jó kérdés! Liza mégsem meri feltenni magának ezt a kérdést, mert bármit válaszolna, nem tenné jó szívvel. Honnan jut eszébe ilyen gondolat, maga sem tudja. Talán éppen azért, mert két napig egyedül lesz. Annyira elszokik a magányos napoktól, hogy nem tud mit kezdeni az ölébe esett szabadsággal.

Ösztönösen teszi a dolgát. Munka után automatikusan bevásárol. A hentesnél megkapja a szemét a friss darált hús, vesz is azonnal egy kilót, hozzá káposztát és hazaérve azonnal nekilát a töltött káposzta összeállításának. A kukta sivítása ráébreszti, hogy ma nem jön haza senki. A három gyerek kirándulni ment Palival, az élettársával. Neki azonban dolgoznia kell, most jönnek az üzleti partnerek és japán tolmácsot találni nem könnyű.

A tavaszi szünetben rendszerint ötösben mennek kirándulni. Kivéve most.

Dénes, a volt férje, és Pali, a jelenlegi élettársa, szívélyes, majdnem baráti kapcsolatban állnak egymással.

Dénessel a válóperük zökkenőmentes és gyors, hiszen mindketten tudják, hogy Liza nagyhatú anyósa már nem fog megváltozni, s ha együtt maradnának, mind az ötük életét tönkretenné. A vagyont megfelezik, a három gyerek feletti felügyeletet is. Egy hétig egyiknél, egy hétig meg a másiknál vannak a gyerekek. Liza hazaköltözik a szüleihez, ám hamarosan rájön, hogy édesanyja még mindig gyereknek tekinti, és úgy bánik vele is, mint az unokákkal.

Nincs hová menekülnie.

Fél év után megismerkedik Palival, a fia edzőjével, aki elvált férfiként szinte minden csinos nőnek udvarol, ha másért nem, hát azért, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. A vékony, lányosan karcsú nőn megakad a szeme és úgy intézi, hogy akkorra fejeződjön be az edzés, amikor Liza megérkezik a fiáért. Két hónap múlva összeköltöznek. Egy év múlva Pali vesz egy új lakást, hogy mind a három gyereknek legyen önálló szobája. Nyakába vesz egy hatalmas bankhitelt, amely a rezsivel együtt elviszi a teljes fizetését. Gyakorlatilag Liza jövedelméből kell megoldani az élelmezést és a ruházkodást, meg fenntartani az öreg Opelt, mert mindhárom gyereket másik iskolába kell vinni. A lakás Pali nevén van. Liza és a gyerekek állandó lakhelye még mindig a Liza szüleinél van.

Pali imádja a három gyereket, úgy bánik velük, mintha a sajátjai lennének.

Nyugodt, kiegyensúlyozott az életük.

Dénes élete is sínre kerül, Mónika megjelenésével, és látja rajta, hogy boldog, annyira, mint vele sohasem volt. Persze, anyósa másként bánik fia új élettársával, mint Lizával tette. Neki nem szól, ha a szárítón két napig ott vannak a megszáradt ruhák, ha a mosogatóban mosatlan edényt talál, vagy nem főz vacsorát, hanem felvágottat esznek vajas kenyérrel meg zöldpaprikával.

Liza Dénesben csak a gyerekei apját látja, már nem érez iránta szerelmet. A baj az, hogy Paliba sem szerelmes. Szereti, persze, megtenne érte bármit, hiszen a gyerekei rajonganak a férfiért és ezért nagyon hálás neki.

A nappaliba, amely az amerikai konyhával és az étkezővel egy légtérben van, kényelmes és praktikus IKEA bútoraival a családi élet közös színtere, s egyben a felnőttek hálószobája is.

Két napig ki sem kell húzni az ágyként szolgáló garnitúrát, mert Liza a maga ötvenhét kilójával így is elfér rajta.

Bekapcsolja a televíziót, előveszi a vasalóállványt, és nekilát a nagy halom ruhanemű vasalásának. Gyorsan halad a munkával, pedig a gondolatai is száguldoznak.

Honnan jut eszébe ez az esztelen gondolat, hogy lehet-e szerelem nélkül élni. Nem aktuális a kérdés, felejtsd el, noszogatja magát. Máskor sikerül elhessegetni a nem kívánatos gondolatait. Most miért nem? Mert egyedül van?

Grétának új blúzokat kell venni, meg legalább egy szoknyát is. Szeptembertől középiskolás lesz, már forgolódnak utána a fiúk. Egyébként sem járhat állandóan farmerben. Béci sötétkék ünneplő nadrágja sem takarja már a fia bokáját. Még szerencse, hogy Zsuzsi rengeteg ruhát kap a keresztanyjától, neki éppen nem kell venni semmit.

Ha belegondol, harminchat évesen magába zárja a családja, még a barátnőjével, Edittel is csak telefonon tartja a kapcsolatot. Jó, ha félévente találkoznak személyesen, akkor is cukrászdában, hogy egyikük családja se legyen tanúja a beszélgetéseiknek. Elfogyasztanak két szelet tortát, ásványvizet isznak meg kávét és két óra alatt megpróbálják elhadarni egymásnak ügyes-bajos dolgaikat, majd megkönnyebbülve, nevetve elválnak. Egyikük élete sem jobb vagy könnyebb a másiknál. Az biztos, hogy még nyomokban sem hasonlít ahhoz, amit kamaszként elképzelnek, Lizáék kertjében, a cseresznyefa ágán üldögélve, nagy szelet vajas kenyeret majszolva. Editnek az osztály legjobb tanulója tetszik, a langaléta Pásztor Peti, Liza pedig arról ábrándozik, hogy egyszer csak észreveszi Tóth Tomi, az örökké vidám, hirtelenszőke fiú. Órákig képesek beszélgetni ábrándjaikról, kiszínezve a valót és a jövőt, egészen addig, amíg maguk is elhiszik, ha nagyon akarják, akkor az úgy is lesz. A két fiút azonban tizennégy évesen jobban érdekli a sport, a barátokkal való csatangolás, a jó filmek, mintsem a vihogó, pirulós csitri lányok. Ballagás után legközelebb tizennyolc évesen látják újra a fiúkat, a kerületi ifjúsági bálon. Pásztor Peti nem sokat változik, de Tóth Tomi húsz centivel magasabb és a hangja is mintha a pincéből jönne fel. Peti nem törődik Edittel, félvállról üdvözli, de Tomi egész este Lizával táncol, utána hazáig kíséri és hajnalig beszélgetnek a kietlen utcán, majd félszeg csókkal búcsúznak.

A kivasalt ruhákat beteszi a szekrényekbe, minden a helyére kerül. Lassan kész a töltött káposzta is.

Nem éhes, nem tud egyedül enni. Hagyja, had' hűljön ki az étel. A hűtőben eláll.

Megrebben a telefon csörgésére. Megnézi a számot, hát persze, hogy a főnöke.

- --- Kézcsókom, Liza. Nem zavarom?

- -- - Jó estét, főnök. Nem zavar. Miben segíthetek?

- ---- Jól mondja, segítségre szorulok. Felhívott a Meridien Szálloda portása, tudja, ahol holnap ebédelünk a japán kollégákkal, hogy egyik vendégüknek tolmácsra lenne szüksége. Másfél óra az egész. Száz Eurót fizetnek érte. Természetesen, a teljes összeg a magáé. Szeretném, ha elvállalná. Magáért megy a szálloda kocsija és utána haza is viszi. Rendben? Kézcsók!

Nagy választási lehetőséget nem biztosít számára a főnöke, aki egy köpcös, cezaromániás pasas. Liza minden kollégájával tegeződik, csak a főnökkel nem. Érzi, hogy az nem lenne jó, mert beszólna neki, óhatatlanul. Jobb így, magázódva, kisebb az esélye, hogy elküldi a francba. Mindent megtesz, hogy ne maradjanak kettesben, mert a főnök azonnal udvarolni kezd neki, amely rettenetesen kínos. Tudják ezt a kollégái is és segítségére vannak ebben a törekvésében. Ez nem jelenti azt, hogy néha nem ugratják.

Gyorsan felhívja Palit, üzenetet hagy neki, hogy tolmácsolni ment, reggel majd jelentkezik.

A tus alatt arra gondol, hogy Dénesnek köszönheti, pontosabban az anyósának, hogy japánul tanul az egyetemen. Másodéves az angol-magyar szakon, amikor összeházasodnak és anyósa szinte minden napos vendégként kritizálja az ifjú menyét. Hamarosan terhes lesz Grétával és átmegy japán szakra, hogy bebizonyítsa az öreglánynak, hogy gyerek mellett is képes egy nehéz szakot végig vinni. Száz Eurót még a főorvos anyósa sem keres másfél óra alatt. Mármint paraszolvencia nélkül.

Fekete chantung komplét vesz fel, melynek kabátját fehér paszpól díszíti, illik hozzá a fehér gyöngysor és gyöngy klipsz. Hosszú, fekete haját kontyba tűzi. Halvány smink és máris csöng a kaputelefon.

A hatalmas Limuzin nem tud beparkolni, vészvillogóval várja az úttest közepén. A szomszéd házban kíváncsi emberek laknak, félrehúzzák a függönyt, úgy jobban látják, amint Liza beül a Limuzinba, melynek oldalán öles betűkkel ott áll a szálloda neve.

A portás hagy neki egy kis időt, szívjon el nyugodtan egy cigarettát, majd bekíséri egy külön terembe, ahol három személyre terített asztal várja az érkezőket. Alig egy perc múlva megjelenik a japán üzletember, kifogástalan angol öltönyben és európai modorban bemutatkozik Lizának. Váltanak néhány udvarias mondatot és a japán úr megállapítja, hogy a hölgy kiválóan beszéli a nyelvét.

Rövid kopogtatás után benyit a tárgyaló partner. Magas, jóképű, hirtelenszőke férfi, széles mosollyal.

Liza arca meg sem rezdül Tóth Tomi láttán. Érzelem mentes mosollyal bemutatkozik. Láthatóan Tomi sem jön zavarba.

A vacsora kontinentális és japán ételeket egyaránt tartalmaz, mindenből keveset, de nagy választékban tálalnak a felszolgálók. Az étkezés alatt mindannyian érzik, hogy a lényeg a feketekávé után következik.

A felszínes csevegés alatt Liza azon töri a fejét, hogy a főnöke miért hagyja, hogy idegennek tolmácsoljon, ráadásul a díjazását átengedi neki. Nem erről híres.

Választ kap, amint az étkezés végeztével az urak rátérnek a lényegre.

Kiderül, hogy a japán úr kereskedelmi attasé és a másnapi ebéden az ő kollégáival találkozik. Tomi pedig minisztériumi államtitkár, akinek az a dolga, hogy Liza cégének üzletét átkonvertálja állami szintre. Szóval, tulajdonképpen kémkedni küldi a főnöke. Még az a szerencséje, hogy a japán nyelvvel együtt tanul annyit a mentalitásukból, hogy az érzelmeit el tudja rejteni.

Percre pontosan másfél óra után befejeződik a megbeszélés.

A portás átnyújt neki egy lezárt borítékot és kéri, hogy bontsa fel.

A százeurós bankjegy mellett szálkás férfiírással egy névjegykártya, Tamásé. Kedves Liza, kérlek, várj meg, beszélnünk kell. Tomi

Liza arca dühtől piroslik, amint kirohan a szálloda elé és leint egy taxit. Beszállni már nem tud, mert egy erős férfikar megakadályozza.

- -- -- Kértelek, hogy várj meg, Liza! Nem olyannak ismerlek, aki csak úgy elfut. Pontosan tizennyolc éve nem láttalak. Muszáj beszélnünk. Gyere, az én kocsimmal megyünk.

Tomi profi módon száguld át a városon és meg sem áll a fővárostól húsz kilométerre lévő magányos nyaralóig.

- ---- Gyere, Liza, ez a családi nyaralónk. Itt nem zavar senki. Pezsgőt kérsz vagy konyakot? Esetleg mindkettőt?

A nyaraló valaha egy parasztház volt, mára azonban gázfűtéses, fürdőszobás kellemes fészekké lett.

- ---- Idehozod a barátnőidet is?

Tomi elkomorul.

- ---- Nincsenek barátnőim. Még barátnőm sincs. Egy sem.

A pezsgő hideg és jól esik Lizának, mert úgy érzi, mintha máglya égne a gyomrában.

Egymással szemben ülnek, kényelmes fotelben. Közöttük a dohányzóasztalon a pezsgő és két pohár.

- ---- Figyelj, Liza, ez még a hivatalos ügyeinkhez tartozik.

Az asszony hiszi is, meg nem is. Arcán ott a kételkedés, de egész idegszálával a férfire figyel.

- ---- Hoztam egy munkaszerződést számodra. Ne, ne szólj semmit. Várj egy kicsit. Azt már tudod, hogy államtitkár vagyok, de azt nem, hogy Kína, Korea és Japán államközi kereskedelme tartozik hozzám. Szükségem van egy kitűnő japán tolmácsra, mert nyugdíjba ment a kollégám. Rád esett a választásunk. Nem, ennek semmi köze ahhoz, hogy ismerjük egymást. Legyen elég annyi, hogy mindent tudunk rólad, kedves Kovács Dénesné. Elváltál, három gyereked van, élettársi kapcsolatban élsz és van egy főnököd, aki kizsákmányol. Holnap kezdhetsz a minisztériumban, nyolcszáz-ötvenezer forint kezdő alapfizetéssel. Erre jön a ruhapénz, és a cafeteria, amit választasz, évi másfél millió forintértékben. Évente minimum négyszer Japánba kell utaznod. Nem én leszek a közvetlen főnököd. Reggelig kell döntened. Ha elfogadod, csak alá kell írnod és magaddal hozni reggel kilencre a minisztérium személyzetiséhez. A főnöködnek egyetlen szót sem kell mondanod. Az élettársadnak, Palinak se mesélj sokat. Csak az tartozik rá, hogy új munkahelyed van.

Az asszony meg sem tud szólalni. Csapdát sejt. A férfi újra pezsgőt tölt a poharakba.

- ---- Igyunk arra, hogy bölcsen döntést hozol.

Liza kezében összeroppan a pohár. Megvágja a kezét. Ömlik belőle a vér.

A férfi felpattan, tiszta fehér ruhát hoz, bebugyolálja a nő kezét.

Liza visszafojtott, dühös hangon mondja a magáét:

- ---- Mit gondolsz, Tóth Tomi, még mindig az a kis szerelmes tini lány vagyok, aki bomlott utánad? Hogyan képzeled? Elhívsz egy mondvacsinált hivatalos vacsorára és elcipelsz egy Isten háta mögötti nyaralóba, megitatsz velem egy fél üveg pezsgőt és a nyakadba ugrok?

- -- -- Nem rossz ötlet, Liza! Erre vágyom, már régóta!

- ---- Mit képzelsz?

- ---- Ó, nagy a fantáziám!

Liza felpattan, dühében még a lábával is dobbant, hogy nagyobb nyomatékot adjon a mondandójának.

- ---- Ezt nem úszod meg szárazon! Feljelentelek zaklatásért! Most pedig azonnal vigyél haza!

Tomi mulat a nő kiborulásán. Lassan odamegy hozzá és átöleli.

- ---- Csitt, Liza, másra tartogasd a hevességed!

Az első csókja lágy, kóstolgatós. A második már nem viszonzatlan. Liza úgy érzi, elég a férfi karjaiban. Az esze tiltakozik, de a teste nem. Úgy érzi, mintha mély álomból ébredne, és ott folytatnák, ahol tizennyolc éve abbamarad a szerelmük. Tomi jobb szerető, mint a férje vagy Pali. Ezzel nem lehet betelni.

- ---- Liza, szívem, te most sem figyelsz a részletekre. Szeretlek. Tudod, hogy kerestelek, számtalanszor, írtam is, de anyukád elrejtette a leveleimet. Később tudtam meg, hogy egyet sem adott át neked. Amikor megtudtam, hogy férjhez mentél és is megnősültem. Kár volt. Egy év múlva elváltam. Téged kerestelek mindenkiben. Nem leltelek. Most is a kollégáim találtak rád. És nagyon jól tették. Nem akarom felborítani az életed. Gyerekeid vannak, nyugodt életed. Megszoktam az egyedüllétet. Szeretőnek jó vagyok, de férjnek nem. Rajtad áll, hogyan lesz.

Hajnalban Liza kiszáll Tomi kocsijából. Még alszanak a szomszédok.

Dudorászva átöltözik és a kihűlt töltött káposztát szétosztja két nagy adagra és beteszi a hűtőbe. Egyiket lefagyasztja.

Nem álmos, pedig nem bírj az éjszakázást. Valósággal repdes a lakásban. Tenni kell valamit, mert nem bír magával. Mondjuk, rendet tesz a gyerekeknél. Gréta szobájában látszólag rend van, de tudja, hogy az ágy alatt csoki papírokat talál, ki kell porszívózni. Bécinél tisztaság van és rend is, itt csak szellőztetni kell. Zsuzsinál minden szalad. A több száz kis bigyó, szertedobálva az egész szobában. Még az ágyban beágyazva is rálel hat bolyhos állatkára, macikra, kutyusokra, cicákra. Takarít, minta fizetnének érte.

Igen, az éjjel igazi nő lehetett, akit szeretnek és kényeztetnek, aki viszont szerethet, érdek nélkül.

Reggel hétkor felhívja Pali, hogy este hatra érnek haza. A gyerekei is váltanak vele néhány szót.

Főz egy kávét, leül és rágyújt.

Való vagy álom Tomi állásajánlata?

A retiküljében ott lapul a munkaszerződés.

Mégsem álom. Gondolkodás nélkül aláírja.

Pontban kilenckor, elegáns kosztümben, bekopogtat a minisztérium személyzeti igazgatójának ajtaján.

Délután ötre ér haza. Ismerkedéssel telik a napja, mégis elfárad. Tomit egész nap nem látja. Mégis érzi, hogy a közelében van.

Fél hatkor csengetnek. Nagy csokor sárga rózsát hoz a küldönc, rajta kis kártya: Jól döntöttél. T.

Odateszi a káposztát melegedni.

Hatkor hazaér a család. Pali átöleli, és azonnal beleszagol a levegőbe.

- ---- Hm, csak nem töltött káposztát főzöl?

- -- -- Még tegnap főztem, de tudod, hogy felmelegítve a legjobb?

A gyerekek csivitelnek, tele vannak élményekkel, amelyeket egyszerre akarnak Lizával megosztani. Fél füllel hallgatja, közben választ ad magának arra a kérdésre, hogy lehet-e szerelem nélkül élni.

Lehet, de nem érdemes.