Fogadalmak
Látogatók száma: 53
Aki igazán ismer tudja írni csak arról tudok igazán, őszintén, amit megélek. MOst túl a karácsonyon az új év előtt sokan fogadalmakat tesznek, hogy miben legyenek másaknak lenniük, hogy jobbak legyenek. Nem nehéz a fogadalmat megtenni, de betartani igen.
Talán azért mert egy éven keresztül kell a fogadalom szerint cselekedni, tenni, élni. Sokan el is felejtik, vagy meg sem teszik, mert akkor nincs mit megszegni.
Én nem teszek fogadalmat, nem tartok állatot itthon, nem állítok élő fenyőfát.
A fogadalmakat nehéz betartani és inkább cselekszem a szívem és lelki ismertem szerint jót. Nem tartok állatot, mert a saját betegségem leterhel, és gondoskodom édesanyámról is, így már nem lenne időm állat gondozására, sétáltatására. Elég sokszor váratlanul kerülök kórházba ami nem használna egy állatnak. Fenyőfa helyett egy ágat teszek be az illatáért, és műfenyőt állítok. Azért a pár nap díszpompáért ne vágjanak ki értem egy fát, szakítsák meg életét.
Most karácsony előtt kórházba kerültem. Először belgyógyászat, majd idegosztályra. A belgyógyászaton láttam sok olyan embert, aki a hideg elől "telefalta mindennel" magát, hogy pár napig melegben élelemmel ellátott legyen. Sajnos sokan a fél ebédjüket félre tették, hogy a társ aki bejön délután megehesse, hogy legyen benne rendes élelem.
Aztán egyszer a szobában mindenki félre rakta azt ami már nem kellett, vagy tudta hoznak be friss hazait, így volt aki egész adagot tett el, és adta oda az érkező hajléktalan társnak, hogy egye meg. Megdöbben az ember, ha látja hova lesz, lett a világ. Aztán a párom is hozott be pót egész kenyeret, amit oda adtunk egyék meg.
El sem tudom mondani mennyi öröm és mosoly fakadt az arcukon. Imádkoztak értünk, hogy sokáig éljünk, és adhassunk nekik pár falatot.
Mielőtt kijöttem már más osztályon voltam, de párom behozott egy fenyőágat, szaloncukrot, pár süteményt, és átvittük oda adtuk a belgyógyászaton lévő hajléktalan betegeknek, hogy vigyék haza és legyen nekik is ünnep az ünnep.
Szívszorító volt látni, ahogyan sírtak, hálálkodtak.
Nem vagyunk és soha nem is voltunk gazdagok, vagy tehetősek, de zsugoriak sem.
Én ezt nem nagy tettnek, vagy cselekedetnek tekintem, hanem egy emberi gesztusnak.
Rájöttem nem fogalmakat kellene tennünk, hanem jobban figyelni egymásra. Az ételmaradékot nem leönteni a wc-be, vagy lefolyóba, hanem egy üvegbe kitenni a kuka mellé, mindig van éhes ember, aki elviszi. A kenyér maradékot is neylon zacskóba tenni és mellé.
Sokan herdálnak, mindent kidobnak, pedig lehet másnak szüksége lenne még arra a ruhadarabra amit mi megununk, arra az ételmaradékra amit mi már nem akarunk megenni.
Egy darab kenyér másnak egy napi élelem, míg nekünk már egy száraz darab, amit nem kívánunk.
Az állatokkal való törődés is akkor lesz fejlettebb, ha emberek egymásra megtanulunk figyelni, egymással törődni, akkor jobb lesz a más élőlényekhez az állatokhoz való viszonyunk is.
Míg nem tudjuk önmagunkat és egymást tisztelni, tolerálni és megbecsülni, addig ez a világ csak rosszabb és rosszabb lesz.
A megváltás a megfordítás bennünk a lelkünkben rejtőzik.
Adni ne azért adjunk mert divat, vagy illik, hanem azért, mert ami nekünk nem kell, az másnak még hasznos lehet!
Nem az életünket kell oda adni, hanem a kinőtt feleslegessé vált dolgainktól kell megszabadulni.
http://youtu.be/ksFovvxHrZA
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Én se nem fogadok meg semmit se, mert úgyse tartom be, de te szépet írtál!
Puszka! :')
Fogadalmat már rég nem teszek ilyenkor, minek, az év más napjai is épp elég jók ehhez, ha már mindenképp változtatni akarok, azt totális meggyőződésből és végérvényesen.
Nagyon tetszett a cikked, mert rámutattál egy útra, amire nagyon nehezen lépnek az emberek. Másokat meglátni és gondolni rájuk is.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet
A felelősség, az elesettebbek iránti nyitottság és a segítőkészség belülről kellene hogy fakadjon. Úgy bánni velük, ahogyan adott helyzetben magunk is megkívánnánk a másik helyében. Empátia és némi emberség kérdése. Köszönjük.
Pussz, Tündér
Emberségből példa. Ezt magyarázom én is folyamatosan unokáimnak. Köszönöm, hogy olvashattam Önt!
Boldogabb Új Évet!
Bokor
A nagy emberbarátság mellett, azért magadra is vigyázz!
Egészséget az új évben neked!
Puszi,
Pinokkió