Gimi

Látogatók száma: 48

Az én időmben a gimis osztály egyben képviselte a barátságot, a bizalmat, a közös fejlődést, vagyis az ösztönös életteret. Reggel 6-kor kezdtük az usziban és este végeztük a tejivóban.

Az első gimnáziumi évnyitón lent álldogáltunk az iskola udvarán, hatalmas zsibongásban, idegenségben, sutaságban. Akik egy általános suliból jöttek, öaztönösen összetartottak, s kis csoportokat alkotva beszélgettek. A kettes sulisok, a négyes sulisok, híre volt a nagy rivalizálásnak, hisz már hetedikben és nyolcadikban nagy összecsapásokat vívtunk a városi, megyei matek, fizika, kémia versenyeken. Cumi, Uzi, Nagyandi, Pali, Sándorzsolti s jómagam a rangos kettesből, a főiskola gyakorlójából, míg Szabógabiék a másikból. Mosolyogva méregettük egymást, nagyfiúsan intve.

A sorban előttem állt egy izgága, lökdösődős, izmos srác, sötét színű ingben, régies zakóban, nyakkendő nélkül, vidékiesen kócosan és meglepően szőkén. A fejét leszegve tartotta és a keze készenlétben volt, mint egy bunyósnak. Volt benne valami idegesítő és egyszersmind lenyűgöző. Piszok erősnek látszott és ennek tudatában viselkedett fölényesen a nálánál sokkal nyeszlettebb városi fiúkkal. Néztem, ahogy keresi az áldozatait, és amikor hátrafelé lépve meglökött, visszalöktem,
- na, öreg - mordultam oda. Megfordult és már emelte is az ökleit, amikor hirtelen minden elcsendesedett körülöttünk – elkezdődött az ünnepség, így a verekedés (inkább a szégyenteljes megverésem) elmaradt.

A suli könnyedén indult, gimisek lettünk, ami azt is jelentette, hogy ebben az épületben egyelőre a legkisebbek. De valahogy a kezdetétől úgy alakult, hogy nem tiszteltük a megszokott módon a felsősöket. Lépésről lépésre foglaltuk el legjobb bázisokat, a klubot, az üveges átjárót, a büfé környékét, aztán a tornatermet is.

A vidéki, koleszos vagy épp bejáró fiúk nehezebben oldódtak föl a városi hangulatban, de aztán beindult a bandázás. A kavicsfoci, jobb esetben a teniszlabdás verzió nagy kapocs lett. Még szakadó esőben is nyomtuk minden szünetben a boltíves udvari átjáróban, izzadtan, - néha szinte gőzölögve rohantunk föl a csengetéskor.
Mire másodikosok lettünk lassan mi lettünk a híres cések, a kosárcsapat, a diszkók a pinceklubban, az atlétika versenyek hősei. Szerencsém volt, hogy mindezeket sokszor főszereplőként éltem meg, hisz öreg tesla magnóimból én nyomtam donna summert, a boney m-t, a gerjedés közepén a deep purplet és a zeppelint is, ott voltam a kosárcsapatban és sorra nyertem a hosszabb távokat a stadionban.

Öt-hat nyárral később az egri strandon, az első medence fölötti bisztró teraszán üldögéltünk vagy nyolcan, főként fiúk, de néhány csaj is. Túl voltunk már a katonaságon, az első egyetemi éveken, nagyjából felnőttünk, vagy legalábbis úgy éreztük. Vidámak és felszabadultak voltunk. Lazán ültünk, jó lenne egy fotón látni magunkat. Söröket ittunk, előkerült egy doboz cigi is. Kalandok, motorozások, csajok, randik röpködtek, élveztük a napsütést, a vizet, egymás újraélt közelségét és a szabadságot. Pityu épp Ogyesszából jött meg, kék-fehér csíkos matróz pólója feszült rajta. Leült, felhajtott egy korsó sört, rágyújtott és mesélt. Öregem – mondta – ennyi csajt még sose szagoltam. Elmesélte, hogy a tengerész suli szomszédságában lévő főiskolára 2 hetente friss szabolcsi főiskolás lány csapat érkezik és idegenkedve az orosz kikötő multikulturális matróztársadalmától, inkább a magyar matróztanoncokat választják, és ebből komoly hagyomány alakult ki. - Van, hogy a csajokkal közben is alszom, mondta röhögve. És csak jönnek az újak, nincs szabad esténk.

Kölyök MZ-je volt, nekem egy 250-es. Mindketten a harmadik év végén vettük a nyári keresetünkből. Eljártunk négyen – Szabó Csabival és Gutival – nyári túrákra. Egy alkalommal a Duna kanyarban Esztergom alatt ért bennünket a sötét este. Lekanyarodtunk egy csendes, tűzrakóhelyes parkolóba, a gépeket lábra állítottuk, tüzet raktunk és lefeküdtünk a hálózsákjainkra. Talán Csabi vett elő egy szál – utolsó szál – St. Moritzot. Akkoriban – sötét papírjával - fogalom volt, éppúgy mint a lányoknak az Eve cigi. Meggyújtotta a sötétben, beleszívott és körbeadta. Amikor Pityuhoz ért és beleszívott, elfintorodott. A tűz fényénél megnézte és elnevette magát.
- Barmok, fordítva szívjuk, a füstszűrő ég.

Nem ő nyerte a matek versenyeket, de nyers természete mögött csupa szív volt és zseniális paraszti logikával bírt, és ezt előnyeként mondom. Erős volt, mint egy bika, de bokszoló képességeit csak védelemre használta. Aztán egy nyomorult villám harminc évesen leteperte. Azóta minden osztálytalálkozón gyertyát gyújtunk érte és rendre akad egy-egy újnak tűnő sztori, amin jókat nevetünk.

A cikket írta: ropitomi

támogatóink