Gondok
Látogatók száma: 51
8. rész
Szikrázóan fehér a hótakaró, ahogyan rásüt a nap, még szerencse, hogy a kesztyűtartóban ott a napszemüvege. Ember nem jár a sokbetűs mellékúton. December tizenkettedike van és Lenkey László külső hőmérsékletként mínusz tizenkét fokot olvas le a kocsi műszerfaláról.
Reggel nyolckor indult otthonról, és három órája egyfolytában vezet. Előző este a vacsoránál még győzködte Lénát, hogy tartson vele, ám felesége hajthatatlan maradt. Reggelre azonban összekészítette a csomagját, két váltás fehérneműt, meleg pulóvereket, pizsamát és a szokásos holmikat, amire szüksége lehet a kétnapos távolléte alatt. Ahhoz is ragaszkodott, hogy vigyen magával egy karton ásványvizet, termoszban forró kávét és négy szendvicset, sohasem lehet tudni, mennyi időbe telik az út.
Az ezer lakosú Gombolyag nevezetű település alig tíz kilométernyire van az öthektáros szőlőjétől, mégsem járt ott soha, és most is csak azért megy oda, mert Hanák Pista, a pincemestere, meghívta egy jó disznótoros vacsorára, mégpedig feleségestül.
- Úgy jöjjenek, Lenkey úr, hogy megmutatnám a kúriánkat, amelyet fillérekért eladna az önkormányzat, mert kellene a pénz, üres a kasszájuk, és őszintén szólva, abban is bíznak, hogy a ki megveszi, helyre is hozatja, és adna munkát a helybelieknek. Szép a környék, dimbes-dombos, tiszta a levegő is. Szánjon rá egy fél napot, higgye el, megéri megnézni.
Régóta motoszkál Lenkey fejében a gondolat, hogy vegyen a környéken egy lakható ingatlant, mert a birtokhoz tartozó présházban lévő szobája kényelmetlen és a villanyon kívül minden komfortot nélkülöz. Ide nem hozhatja le Lénát, s a barátait sem hívhatja meg egy férfi mulatságra, pedig szívesen dicsekedne a szőlővel és a borával is. Tizenkétezer liter bort tárol a pincében, Hanák Pista szerint nyolcezer litert még legalább két évig nem bonthatnak meg, a többit pedig asztali borként mielőbb el kellene adni, mert kell a hely a jövő évi termésnek.
Ha lenne egy szép kúriája, tarthatna bor bemutatót, meghívhatna vendéglátós szakembereket, még üzletileg is nagyon megérné.
Hanák Pista már biztosan begyújtott a fatüzelésű vaskályhába, amely gyorsan bemelegíti szobáját, amit annak idején félig a domboldalba vájva alakítottak ki, a borospince lejárata előtti negyven négyzetméteres tárolóval együtt. A húsz négyzetméter körüli szobában puritán a berendezés, vaságy, szekrény, asztal, két szék, mosdóállvány, konyhaszekrény és sparhelt. Szerencsére villanyvilágítás van benne, de vizet a kinti fúrt kútból lehet venni, és tárolni a két kékmázas kannában. Az árnyékszéket jóval távolabb, mintegy ötvenméternyire alakították ki, lehet sétálnia annak, aki használni akarja.
Ez a két nap arra is jó lesz, hogy végig gondolja helyzetét és eldöntse, mit akar.
Lát egy bekötő utat, lehúzódik, kiszáll a kocsiból, kinyitja a csomagtartót, előveszi a termoszt. Jól esik a forró kávé. Nem siet, elfogyaszt egy szendvicset is.
Hideg, szúrós a levegő, mégis jól esik vele teleszívni tüdejét, s úgy érzi, hogy felfrissül tőle és mintha gondolatai is tisztábbak lennének.
Axiómának kell, tekintse Léna iránti szerelmét, amely a Szigeti főorvosnál tartott, rosszul végződött vacsora után ismét fellángolt. Csodálta asszonyát, aki elegánsan, higgadtan és gyorsan intézkedett Bori orvosi ellátásáról. Hajnali kettőre már a műtét is befejeződött, melyet a Szent István kórházban végzett el Léna egyik nőgyógyász kollégája. Ez idő alatt hibátlanul viselkedtek Szigeti Sanyi gyermekei, holott nagyon aggódtak édesanyjuk állapota miatt. A lányok időben lefektették a fiúkat, még Andriskát is sikerült elaltatniuk, majd hajnalig beszélgettek Blankával, Karcsival és vele. Közben rendet tettek, összekészítették édesanyjuknak a csomagot, amit reggel a kórházba vittek.
Ellának nem volt érkezése beadni Kovács Karcsinak az esti injekcióit, ezért hajnaltájt, amikor a fiatalember erősen fészkelődött a fájdalmai miatt, Katrin minden további nélkül beadta neki. Medikaként nem tehette volna, csakhogy érettségi óta nyaranta segédápolónőként dolgozott, és megtanították az egyszerűbb injekciók beadására is. Biztos, hogy édesapja nem támogatta volna ebbéli tevékenységét, de a szükség törvényt bont.
Megeszik még egy szendvicset, ezzel letudja az ebédet is. A kristályvíz azonban jéggé fagyott, így kénytelen még egy pohár kávéval lekísérni az utolsó falatot. Léna megróná, ha látná, sok lesz a kávé, Lacikám!
Még egy tanulsága volt annak a bizonyos éjszakának, mégpedig Blanka viselkedése. Borzas Bálint élete legnagyobb hibáját akkor követte el, amikor feleségül vette a nála harminc évvel fiatalabb szeretőjét, aki egyértelműen a férfi pénzébe szeretett bele, és úgy vélte, hogy fiatal testének birtoklásáért cserébe elköltheti férjének az utolsó fillérjét is. Csakhogy Bálint időben észbe kapott, ahogyan Lenkey is elgondolkodott Melindával való kapcsolatán. Igaz, hogy a két nőt bizonyos tekintetben egy lapon sem lehet említeni, mert Melinda főiskolát végzett magyar-angol szakos tanár, akit imádnak a tanítványai, és megjelenéséből is hiányzik a harsányság, nem akar bármi áron feltűnést kelteni, nem úgy, mint Blanka. Abban azonban egyformák, hogy Mónika is csak tehetős, jó anyagiakkal rendelkező férfi felesége akar lenni, aki kiszakítaná a megbecsült, ám csóró vidéki tanárnői mivoltából, s e prioritás mellett eltörpül a szerelem, hasonlóképpen a férfi életkora sem lényeges. Kihasználta Mónikát, elvégre férfiből van, de egyetlen pillanatra sem jutott eszébe, hogy ott hagyja Lénát, akinek a kisujjáig sem érne fel tíz Mónika sem.
Fázik a keze, jobb, ha tovább megy. Feltámadt a szél, s úgy érzi, menten megfagy.
Hatvanöt éves férfiember létére azt hitte, már nem érheti meglepetés, ami egy ember életébe belefér, siker és kudarc, azokat különösebb sérülés nélkül átélte, és bárki megkérdezné, milyennek tartja eddigi életét, akkor azt válaszolná, elégedett a múltban történtekkel, és alapvetően sikeres életet tudhat maga mögött. Ezt a sima tükrű állóvizet az ötéves Andriska képes volt felkavarni, olyannyira, hogy az aljára leült iszapot a felszínre hozta, és szembesítette a valósággal, hogy apaként és nagyapaként egyáltalán nem mondható sikeresnek, sőt, e két szerepben kimondottan kudarcot vallott. Másnak nem tekinthető, hogy mindkét gyermeke külföldön keresi a boldogulását és unokái még csak magyarul sem tudnak.
Lénát újra meg tudja hódítani, ehhez kétség sem fér, de mit tegyen a gyerekeivel és az unokáival?
Ferit is, Lillát is - Lénával egyetértésben - úgy nevelték, hogy biztosítják számukra a tanuláshoz, művelődéshez szükséges feltételeket, nem szenvednek hiányt semmiben, természetesen ésszerű körülmények közötti értelmezésben, ám nekik kell megvívniuk a maguk harcát, hogy több nyelvet beszélő, okos, értelmes, sikeres, diplomás emberek legyenek. Talán túl jóra sikerült a nevelésük, ezért döntöttek úgy gyerekeik, hogy felnőttként immár szüleik támogatása nélkül is kipróbálják tehetségüket, mire mennek idegen környezetben, és ezért indultak neki a nagyvilágnak, hogy diplomásként tovább tudjanak tanulni, tökéletesítsék tudásukat, csakhogy nem számoltak azzal, hogy a tehetséges, szorgalmas, okos emberek könnyebben boldogulnak külföldön, mint idehaza, s mire észbe kaptak volna, tanulmányaik befejeztével jobbnál jobb állásajánlatban válogathattak, és ahogyan az a fiataloknál óhatatlanul bekövetkezik, bekopogtatott ajtajukon a szerelem is.
Azon, hogy messze élnek a gyerekei, talán még túl tudná magát tenni, hiszen ott a Skype, melyen naponta ingyen beszélhetnek, és ebből a szempontból nem számít a távolság, ám ott vannak az unokái, akik már nem beszélnek magyarul. Nem hiába anyanyelvről beszélünk, és olyan, hogy apanyelv, nem is létezik.
Azt szeretné, ha unokái megtanulnák a magyar nyelvet, megismernék a magyar történelmet, a népszokásokat, tudnák, hogy mit jelent a magyar virtus, milyenek a magyar népviseletek, de ez több ezer kilométer távolságból megoldhatatlan.
Füstöl a présház egyetlen kéménye. Rendes gyerek Hanák Pista, nem hiába kedvelik a környéken, és annyi munkája van, hogy szinte nincs egyetlen szabad perce sem. Nem csoda, hiszen harmincöt éves korára négy gyereket édesapja.
Az épület előtti hóban kétféle kocsi nyomot lát. Ki járhatott itt? Az egyik Pistáé, de kié lehet a másik? Nem jut eszébe, pedig olyan ismerős.
Cseng a mobilja, de nem veszi fel, előbb bepakol, szeretné végre kinyújtani a lábát, kényelmesen meginni egy pohár bort. Hajaj, azt nem lehet, mert vendégségbe megy, márpedig itt kocsi nélkül nem lehet közlekedni.
A hosszabb, ám könnyebb úton jött, egyrészt ráért, másrészt nem akart keresztülmenni Mónika faluján, mert azonnal feltűnt volna Lexusa és amint elhagyná a település tábláját, valaki bizonyára tudatná Mónikával az érkezését, és ő az, akivel jelenleg semmiképpen sem akar találkozni. Magában már rég lezárta ezt a kapcsolatot. Személyesen akarja megmondani a szép tanárnőnek, megadva a módját, de nem most.
A mestergerendán ott a szoba kulcsa. Könnyen fordul a zárban. A szobában meleg és tisztaság fogadja. Az asztalon egy kancsó tea, még egészen meleg, mellette egy cédula Hanák Pista szálkás betűivel: Minél előbb várjuk, Lenkey úr. Balra a második utca, harmadik ház. Bordó színű.
Nem öltözik át, csak pihen egy kicsit. Mondjuk, úgy negyedórát.
Felhívja Lénát, de ki van kapcsolva a telefonja. Hol lehet ilyenkor? Miért nem kérdezte meg tőle, hogy mit csinál egyedül a hétvégén? Mintha nyolc szendvicset látott volna a konyhapulton. Ebből négyed neki adott. De mit csinál a többivel? Lehet, hogy elment kirándulni a barátnőjével? Esetleg van egy új barátja? Nem, az nem lehet! Miért ne lehetne? Csak neki lehet Mónikája? Lénának meg lehet Józsikája.
A csudába is! Legszívesebben visszafordulna!
Na, végre! Megszólalt a telefonja. Á, csak Mónika keresi! Kinyomja a hívást és elindul Hanák Pistiékhez.
Könnyen megtalálja a bordó színű házat. Korcs kutya faldos, amint megáll a ház előtt. Valóságos gyerekhad tódul ki a ház ajtaján, hogy üdvözölje a vendéget.
- Csókolom, Laci papa! – kiabál egy ismerős gyerekhang.
Hasonlít Andriska hangjára. Hiszen itt van Andriska! Hogy kerül ide?
Jönnek a felnőttek is, Hanák Pista, a feleségével és Léna! Ez aztán az igazi meglepetés.
- Mi értünk ide hamarabb! Léna mama jól vezet! – nevet Andriska és Lenkey nyakába ugrik.
A tizenkét szobás kúria rettenetes állapotát látva, Lenkey arcára kiült a csalódottság. Velük tartott az egész Hanák család, a gyerekeknek tetszett a hatalmas romos épület, azt látták benne, hogy jó időben milyen jól lehetne bújócskázni benne.
- Laci bácsi, látom, hogy a kúria nem nyerte el a tetszését. A melléképületek sincsenek sokkal jobb állapotban. Csak azt kérem, hogy jöjjön el velem a polgármester úrhoz, négy órára vár bennünket. Nincs semmi kötelezettség, sem vételkényszer.
- Veletek megyek! – szorítja meg Léna a férje kezét.
Andriska Hanák gyerekeivel és a feleségével hazament a bordó házba.
A polgármester háza szinte pontos mása Hanák házának, kivéve, hogy égszínkék a színe. Pogácsával, borral, kávéval várják őket és az alacsony, pocakos, enyhén kopasz házigazda kinyitja az asztalra készített tömött dossziét, melyből a kúria felmérési terve, valamint a felújítási terve kerül elő. Ez utóbbihoz tervezői költségbecslés is tartozik, amely némileg változhat, amennyiben nem a preferált eredeti funkcióra használnák az épületeket, hanem, mondjuk, panzióként üzemeltetnék.
- A minimum ráfordítás legalább tizenhat millió forint. Természetesen a felújításhoz rendelkezésre áll az építési engedély is, ami meghosszabbítható még egy évvel. A melléképületekre is legalább négymilliót kell költeni. Ha gyorsan nyélbe ütjük az üzletet, akkor két alatt ki kell találni a végleges funkcióját és EU-s pályázatot is benyújthatnak a felújítási munkákra vonatkozóan.
- Köszönjük, polgármester úr, de a húszmillió forintos felújítási költség, gyanúm szerint, sokkal több lenne. Nem beszélve arról, hogy elképzelésem sincs a funkciójáról, hiszen jó ötlet lenne a motel, de ki jönne ide, az isten háta mögé, nyaralni? És nem utolsó sorban, még az ingatlan vételárát nem is tudjuk.
- Hát, az bizony alku kérdése.
Nem kerüli el Léna figyelmét a polgármester feleségének aggódó tekintete. Vajon miért olyan fontos a településnek ez az üzlet?
- Nézze, Lenkey úr! Játsszunk nyílt lapokkal!
Drágakőként csillog a polgármester gombszeme, mint aki érzi a siker illatát.
- Lecsekkoltuk magát, nem tagadom. A szőlővel csodát tett, pedig maga városi ember, de úgy látom, ha akar valamit, az el is éri. Három hektár legelő is tartozik a kúriához. Szegény emberek laknak a faluban, nincs másuk, mint a két dolgos kezük. Szóval, amennyiben vállalja, hogy rendbe hozza a juhaklokat, a tehénistállót és a lóistállót, valamint írásban kezeskedik arról, hogy azokat helyi vállalkozók öt évig ingyenesen használhatják azokat, a legelővel együtt, akkor megkapja az egész ingatlant egymillió forintért. Gondoljon bele, a kúria épületével azt kezd, amit akar. Öt év múlva meg a többivel is.
Léna szólal meg elsőként:
- Polgármester úr, megkaphatnánk holnap reggelig a tervrajzokat? Áttanulmányozzuk és holnap reggel nyolcra itt leszünk, s közöljük a döntésünket.
Kitűnő a disznótoros vacsora. Hanákék úgy élnek, mint egy hangos olasz család, melyben mindenki jól érzi magát. A vacsora alatt egyetlen szó sem esik a kúriáról, inkább a házigazdák életéről beszélgetnek. Hanákné Mancika, jobb híján főhivatású anya, pedig szívesen dolgozna, de munkahely az nincs.
Világít a hold az égen, amikor Lenkeyék búcsúzni kezdenek.
- Léna asszony, ha meg nem sértem, csomagoltam maguknak egy kis elemózsiát, ha megéheznének. Reggelizzenek nálunk, mielőtt a polgármesterhez mennének. Andriskát hagyják itt nálunk, el lesz a gyerekekkel, maguk meg nyugodtam megbeszélhetik a dolgaikat. Ja, és az egyik kocsival álljanak be az udvarra. Minek járkálnának két autóval, csak benzinpocsékolás.
Reggel fél nyolckor csengetnek Hanákéknál, csakhogy most várni kell, mire ajtót nyit a házigazda. A gyerekek még alszanak.
Frissen sült hurka, kolbász a reggeli, melyhez forró tepertős pogácsa is tartozik. Teát kínálnak hozzá.
- Pista barátom, döntöttünk. Megvesszük a kúriát. Kicsit még alkudozunk, de a végeredményben biztosak vagyunk. Panzió lesz, külföldön élő magyarok gyermekeit nyaraltatjuk, hogy megtanuljanak magyarul.
Beszélgetésükre megjelenik Andriska:
- Azért eljöttök apa esküvőjére? Márciusban lesz! Ella néni lesz a pót anyukám!
Vége
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon szepen, elvezetesen megirt torteneteid, jo stilusod van, kedves Yolla, nagyon szeretem olvasni. En a vegso fordulotol megis valahogy tobbet vartam, marmint esemenyekben tobbet, de ez legyen az en bajom. Irjal minel tobbet!
Ismét jó kis történetet találtál ki!
Frappáns, fordulatos, életszagú,
jó karakterűek a szereplők, emberi
hibákkal, és erényekkel!
De! Megint kevered a neveket, Lásd:
Melinda - Mónika! Persze az is lehet,
hogy dupla keresztneve van! (:-D)
A többi a megszokott leírási hibák!
Azért megelőlegezem az 5 pontot,
remélve, hogy kijavítod a hibákat!
Pussz: emillio