Gondolatok
Látogatók száma: 39
Észrevetted, hogy mennyi minden van, ami befolyásolja a tevékenységedet, a napjaidat? Hogyan kezd el a napot, amikor felébredsz?
Tudod, mit akarsz tenni, hiszen már az előző este eldöntötted, mi mindent akarsz megtenni a következő napon és mégis, van, amit nem fogsz megtenni. Miért? Mert a külső tényezők erősebbek nálad! Számtalan akadály, számtalan - látszólag -fontosabb - teendőid lesznek, nem az fog számítani mit határoztál el, hanem a körülmények diktálnak.
Körbenézel, mint mindig, ha valaminek neki akarsz állni, biztos tudod mi az, amit csinálni „akarsz”. Ha alapvetően rend beállítottságú vagy, nem fogod tudni elviselni, hogy körülötted minden „szalad”! Elmulasztottad az előző nap a teendőid felét. Most be akarod hozni, ezért valami olyat keresel, ami erre inspirál.
Valami mégis megakadályoz abban, hogy azt tedd, amit elhatároztál, valami külső tényező, ami erősebb nálad. Az attól függ, hogyan ébredtél, ébredt a másik. Ha, és ezt értsd a mindennapokra, jól ébredtél, ébredt, meg tudod vele beszélni, értetni, hogy ez a mai feladat. Azt nem mondtam, hogy az ő feladata, csak feladat, hogy ki végzi el, egyértelmű. Te magad!
Ha rosszul ébredt, akkor meg kell győznöd, hogy mit „szeretnél”, mi a „szükséges” teendő ahhoz, hogy valahogy a napot jó érzéssel fejezd be.
Körbenézel, látod, hogy mekkora a rombolás és csak egy nap telt el, illetve egy újabb kezdődik az előzőhöz képest, amikor mindent elrendeztél, azt hiszed?!
Kezdődik minden elölről, és te tennéd a dolgod. Nem mindegy hogyan!
Beleviszel egy kis kreativitást. Számon tartod mik a gyengéid, természetes, hogy azzal kezded, ami a legnehezebb, legutálatosabb, de muszáj, hogy a legfontosabbnak érezd, mert az idegesít a legjobban.
Mosogatás! Ha nem tetted meg előző nap este, vagy többször is ugyan, de a másik nem így gondolta, akkor nekiállsz, újra. Ez az első! – Máris alakul. Máris fontos vagy, annak érzed. Te magad.
Nem sok ez a fáradtság, csak elkezdeni nehéz.
A másik, mert a „kedvenceid”, mert azok is vannak ám, nagy a család! A cicáid akkora cirkuszt csináltak – ne mondd, hogy nem hagytad -, hiszen olyan cukik! Azok után ki fog rendet tenni. Te, magad! Ha azt akarod, hogy eredménye legyen – még ha rövid ideig is tart – akkor nekiállsz. – Először is, ne éhezzenek a kis pondrók – az anya által este behozott lepkét – - utálatos mit mondjak - először meg kell találnod. Majd, ha eljutok odáig!
Mert az anyacica jót akart! Vadászni tanítja a kölyköket! – Milyen érdekes! Látni, ahogy az áldozatot bekerítik, amúgy négyen, az anyacica által előtte kicsit megdögönyözött áldozatot, akivel jóízűen eljátszadoznak. Kannibálok! – mondom én! És mégis hagyom, hogy kiélvezzék azt, ami minden embernek is a vágya, álma, hogy a „vélt” ellenségében, áldozatában kárt tegyen. Lehet ez tudatos, ösztönszerű, mindegy, a végeredmény= áldozat! Elpusztítani! De előtte még kicsit eljátszadozok vele.
Szóval még csak körbenézek! Látom, de nem teszek ellene, hogyan megy tönkre a féltve őrzött bútorzatom, tárgyaim. Hát nagyon jó játék a fr. ágyon futkározni, tépni, szaggatni a kárpitot. Gyenge körmeik! MÉG nem tudnak nagy kárt tenni – szabad szemmel még nem látod -, de eljön az ideje, ne félj! Hagyod, mert olyan játékosak, cukik, aranyosak, édesek, szépek, elevenek, ördögök, vacakok! Várj! Nem lesz ez mindig így, tudod és mégis hagyod! Miért?! Szabadság!
Teheted! Már nem félted azt, amit oly keservesen megszereztél, felhalmoztál, amire annyira készültél mindig, hogy ez legyen, meg az. Felújítottad a lakást, mintegy a cicák számára?! Ennek is van előnye, mégoly sokba is került. Már nem az a fontos, hiszen azt már kifizetted, jöhet az újabb terv, cél! Nincs megállás. Újabb kérdés: hogyan tedd rendbe azt a pusztítást, ha már a cicák felnőttek?! Majd megtanulják, az anyjuk meg fogja őket tanítani, hogy vigyázni kell mindre! Tudod mikor?!
A fotelon most éppen három igyekszik egymást túlpörgetve – a játék hevében – megkapaszkodva mindenben, ami ehhez elősegíti, a másikat legyőzni! Hú de jó játék! Élvezem! Kiért, miért? A lányomért! Ő akarta, ő szerette, Ő, Ő, Ő! Persze te is egy kicsit. Te, aki nem csak azt látod, hogy rombol, hogy tép, zúz, tönkre teszi a bútorod, a szekrényed, az ágyad, a polcod, mindent, ami „már” elérhető, látod hogyan cseperednek, mennyi örömet adnak, mennyi szeretetet, hiszen a cica egy csodálatos teremtmény. Kevesen jutnak el odáig, hogy ezt beismerjék, mert bizony-bizony nagyon sok árat kell érte fizetni. Egyszer ez is csak a múlt egy kicsi darabja lesz, újabb és újabb „élményekkel” fogsz gazdagodni, ami felváltja a régit, de elfelejteni, azt soha sem fogod! Azt hiszed, mindent megtettél. Á! A negyedét sem annak, amit tehettél volna, ha tehetted volna! Hiszen ezeknek a csöppségeknek orvosi ellátásra is szükségük van ám, mindenre, ami az egészségüket szolgálja, hogy szépek, gyönyörűek legyenek és érezzék magukat a lehető legjobban. Ehhez te asszisztálsz. Te vagy az ő alárendeltjük és ha éppen olyan kedvük, kicsit szeretettel odabújnak hozzád, dorombolnak egy keveset, hát nem édesek?! Mennyi jelző illik rájuk, te szűzanyám! Kannibálok, vadorzók, édes kis dögök, pondrók, rosszcsontok….gyerekek!
Hát ilyenek is vagyunk. Már, akik ezt felvállalják! – Valami hiányzik az életünkből? Vajon mi az?! Aztán ismét eljön az este és rádöbbensz mi mindent - ismét - nem tettél meg.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
egyre jobban szeretem olvasni írásaid
szerintem kedvencem leszel, ha nem bánod
:)
Ma rád szánom a napot. Késésben vagyok, de gyorsan olvasok. Nem bánom, sőt!
Remélem kiérdemlem a végére.
szerintem kedvencem leszel, ha nem bánod
:)
Igaz én mindig elvagyok maradva valamivel, sokszor föl is halmozódnak dolgok, de munka mellett manapság nehéz mindent megcsinálni egyszerre.
Igen, el vagyunk maradva és sokszor felhalmozódnak a dolgok, ezért van az, hogy nem tudunk egymással párbeszédet folytatni olyan gyakorisággal, mint szeretnénk, nem tudunk eszmecserét folytatni, egymást erősíteni, cáfolni, vagy kritikát gyakorolni, mert kevés erre az idő. Sok mindenre képesek vagyunk, de azért véges az erő. Már most érzem, amióta megismertelek benneteked, ezt a portált, hogy, igaz feldobtatok, adtatok lehetőséget, kitörést, de mindez időigényes. Megosztok veletek mindent, szeretném legalábbis. Azt mondják, a nyugdíjasok ráérnek. Valami rovására, igen!
Szia! Szép napot!
Éva