Gyermeki tisztaság
Látogatók száma: 57
Pár évvel ezelőtti a történet.
Az asszony elveszítette az édesanyját. Anya nélkül maradni, nagyon fájó, történjen bármikor is.
Menekült otthonról, hiszen mindenütt édesanyja emléke villant elő. Éjszakánként felriadt, hallotta motoszkálását, úgy, mint, amikor még együtt éltek. Botjának, járókeretének kopogása, szinte éjjel-nappal a fülébe zakatolt. Hívószava, amit, oly sokszor hallott, szinte nem engedte egy perce sem nyugodni. De hol találhatna nyugalmat, hisz ez az otthona, itt kell megnyugodnia és elengedni őt végleg.
Békét, megnyugvást ilyen esetben a sok beszélgetés, és a közelálló családtagok szeretete adhatnak. Ezért a gyerekek társaságát kereste. Az akkor hét éves unoka, csak nézte mamájának sírástól elgyötört arcát. Bement a saját szobájába, és egy plüss játékkal tért vissza. Szótlanul nyújtotta az ajándékot. Mamája, nem értette, miért is kapja, de a kislány szemében az együttérzés szeretetét látta.
- Mond Fannika! Miért adod nekem ezt az ajándékot?
A kislány nem tudott rá magyarázatot adni, csak megvonta a vállát. A mama viszont tudta a választ.
- Úgy gondolod, nagy bánatom van, és az ajándék enyhítheti?
A kislány boldogan mosolygott, hiszen mamája arcáról, ha csak pár percre is, eltűnt a bánat.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ezek azok a dolgok, melyek megtörténtek velünk és ezen nem tudunk változtatni. Nem lehet. El kell őt engedned, mert a szomorúság visszavet. Most sem miattad, miatta. Az unokád és a hozzád közel állók miatt. Nehéz, tudom, de ő is ezt kívánná, az Édesanyád. Nem az ő akarata volt ez, de el kell fogadni. Egyszer jött el. Végleg ment el.
Puszillak!
Éva
Igen ez az élet rendje. Egy gyermek fejlődése, a szülőkön múlik, és ebben az esetben ez volt a fontos .
puszi: Klári