Hajnali álmok

Látogatók száma: 36

Ajtóréseken, sóhajok kíséretében megszökött hajnali álmok dideregnek a téren, házak falainak tövében.

Fellegekbe vágynak, mégis mint úton pörgő ördögszekér- nem űzi, hajszolja, csak viszi őket a szél.

Felkapja- engedi- futni hagyja- megálljt int neki- vigyázva, menedéket adva, fák ágai közé repteti.

Még tél világa- levél nélküli barna ágak egymásba kapaszkodása- madaraknak otthona, s a reggeli csendben ribilliót is kelt, a madársereg rikoltozása a betolakodók ellen.

Majd halkul, s elhal a figyelmeztető zsivaj- nem fészekrabló az új lakó, csak a hajnali emberi álmokat nem fújja semmivé a szél.

Kerékpár suhan, lámpája villog- az úton valami csillog.

A kerék még forog, az ember földre teszi lábát, megáll.

Lehajol, kincsét felveszi, dédelgetve megtörli, zsebébe rejti.

Elveszett- megkerült álmát, az elmúlt tegnapot, az álmokkal- vágyakkal átszőtt új napot, viszi tovább.

Hajnal.

Lány és fiú szapora léptei koppannak a köveken, de a léptek egymásba kulcsolt ritmusa összetartozásukat hirdeti- az első villamost még nem látni, de már hallani hogy a kanyarban felsikolt a sín, s tadamm- tadamm a közeledő ütemes kattogás már jelzi hogy bizony jó lesz sietni.

Napkelte.

Ami az égen látható- káprázat.

Bomlik az éjsötét, bíbor és azúr, arany és encián a horizont, hogy hol a föld hol az ég, hol az álom hol a lét- e pillanatban csak csodát látsz- magad sem tudod.

Reggel.

Nyílnak az ablakok- szobák éjjeli párás- fülledt leheletét, frissíti a hűs légáramlat, árván maradt kóborló álmok után kutat az ébredő ember helyett a függönyt lebbentő fuvallat.

Rádió szól, híreket mond- mi történt itt, baleset ott.

Fél fülével se figyel az ember, igyekszik, siet, sehonnan ne késsen el.

Álmokat kergetni, egymásra figyelni, megállni csak egy percre, belehallgatni a csendbe, meglátni egy halk szóban, egy apró mosolyban, átélni az érintést, megélni az ébredést- erre, rá senki nem ér.

Álmaid- vágyaid, ne ereszd, tégy róla hogy mindig veled legyenek, s ha elveszni látszanának- keresd a jóban, de ráakadhatsz a rosszban, árnyban és fényben, ha kell segítségben, a suttogásban, lehet egy kiáltásban, benne lehet a vártban akár a nem vártban, a veled vagy nélküled dilemmájában, a magányban, az együtt varázsában, a sokban, a kevésben, a dalban, télen a hóban, esőben, nyárban, sírásban, nevetésben, a sohában és az örökkében.

Mert az álom és a remény mindenben- mindenhol ott van.

Miskolc, 2020.02.03.

Fotó- Kövesdi Krisztián