Hangrobbanás

Látogatók száma: 61

Három hónap telt el Gábor elutazása óta, de még mindig nem tudta megszokni, hogy este a vacsoránál csak egy személyre kell terítenie és lefekvéskor nem kell kinyitnia a kanapét.

Zsuzsi megpróbálta visszatartani a könnyeit. Teste aprócska rángásokkal jelezte, hogy nem hajlandó engedelmeskedni. Könnyeivel küzdve próbált néhány szót kipréselni magából, de nem sikerült. A buszmegállóban állt egy idősebb házaspár, két fiatal, iskolás gyerek társaságában. Értetlenül nézték, amikor hirtelen kiszakadt belőle a sírás. Elhárító karmozdulatokkal jelezte, hogy nincs semmi baj, és ő sem érti, mi történt vele valójában. Időközben fejük felett több kilométer magasságban egy vadászrepülő hangrobbanással jelezte, hogy átlépte a hangsebességet.

Két nappal később a postás egy hivatalos küldeményt hozott. Zsuzsi aláírta az átvételi elismervényt, de a sírást nem tudta visszatartani, ami elemi erővel tört rá, teljesen váratlanul. Még nem tudta biztosan, mi áll a hivatalos értesítőben, de a feladó alapján könnyen beazonosíthatta a kis borítékot. A feladó helyén nagy betűkkel ez állt: HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM.

Gábor sokáig nem értette, miért utasították el a kérelmét. Szervezete úgy működött, mint az óramű. Kiegyensúlyozott és bizakodó volt. Tudta, semmi nem akadályozhatja meg abban, hogy felvegyék a szolgálatra jelentkezők közé. Ez már a második vizsgálat volt, és bízott benne, hogy túl van a nehezén. Csak azon járt az esze, hogyan közölje Zsuzsival. Megpróbálkozott vele többször is, de mindig közbejött valami, és kénytelen volt halogatni, amíg el nem jön az alkalmas pillanat.

Az elutasítás oka egyszerű volt, de ő nem gondolt rá. A létszám betelt, a következő csoport csak tavasszal indul útnak, addig várnia kell. Nem esett kétségbe, sőt, úgy érezte, haladékot kapott, és a nagy beszélgetésnek még mindig nem jött el az ideje. Zsuzsinak nem árulta el, mire készül. Ez nyomasztotta, mert nem tudta pontosan, mit bír el ez a kapcsolat. Addig nem kockáztat, amíg nem tud biztosat.

Februárban megjött az értesítés, amelyben közölték, hogy hol és mikor kell jelentkezni, milyen felszerelést vihet magával. Úgy érezte, eljött az idő, be kell vallania Zsuzsinak a terveit. Bűntudatot érzett, de elszántsága erősebb volt, és a beszélgetés kimenetele nem volt kétséges. Akkor érzett hasonlót, amikor Zsuzsi közölte, hogy gyereket akar. Gábor nem örült az elhatározásnak, halogatta amennyire lehetett, de már tudta, hogy ő nem akarja. Most hogyan mondja el Zsuzsinak, hogy a karrierje fontos döntés elé állítja, és ebbe a jövőképbe, amit maguknak szánt, egyelőre nem fér bele egy gyerek.

Zsuzsi várakozáson felül megértőnek bizonyult. Elmondta Gábornak aggodalmait, hogy félti őt, de megérti, ha a hivatása fontosabb most, amikor egy egész ország figyelme irányul az afganisztáni eseményekre. Olyan tisztekre volt szüksége a hadseregnek, akik már kipróbált, tapasztalt katonák voltak, és ilyen nem sok akadt a seregben.

Váratlanul sokan jelentkeztek közülük a feladatra. Senkinek nem beszélhettek a küldetés valódi céljáról, körülményeiről. Gábor sem mondott többet a kelleténél, de ebből Zsuzsi megértette, hogy úgysem tudná visszatartani a férfit.

Aznap, amikor Gábor elment, nem érzett fájdalmat. Nem gondolt arra, mihez fog kezdeni egyedül. Tudta, hogy a férfi biztonságban lesz. Nem harcoló alakulat volt az afganisztáni csapat, de számítani lehetett fegyveres összecsapásra is. Ennek az esélye azonban minimális volt, a felkészítés alatt sem tettek említést komolyabb veszélyről.

Három hónap telt el Gábor elutazása óta, de még mindig nem tudta megszokni, hogy este a vacsoránál csak egy személyre kell terítenie, és lefekvéskor nem kell kinyitnia a kanapét.

Nem merte kinyitni a borítékot. Táskáját bevitte a fürdőszobába, kivette belőle a terhességi tesztet. Nehéz döntés előtt állt, nem tudta mitévő legyen… Elolvassa előbb a hivatalos levelet, vagy a tesztet készítse el? Némi habozás után úgy döntött, megpróbálja egyszerre mindkettőt. Elővette a tesztet és rácseppentette a szükséges mennyiségű vizeletet. Amíg várakozott az eredményre, felnyitotta a borítékot, amelyből egy kettéhajtott formanyomtatvány hullott ki. A szöveg ismerősen kezdődött. Akkor látott ilyen nyomtatványt, még gyerekként, amikor anyja átvette. Szíve hevesen dobogott. „Mély megrendüléssel… a haza hősként… amikor gépkocsijuk váratlanul aknára futott, két nappal ezelőtt…”

A tesztre nézett és elsápadt. A vékony vonal mellett, merőlegesen kezdett előtűnni a másik vonal is.