Hányszor lehetsz szerelmes?
Látogatók száma: 38
István
Tizenhat múltam, mikor az iskola folyosóján egyre többször akadt meg a szemem egy jóképű, magas, széles vállú szőke fiún. Próbáltam kitalálni, hogy izmait a sportnak, vagy egyéb szereknek köszönheti, de egy félmondatból, amit a büfénél csíptem el, kiderült, hogy semmi por, vagy tuning, ez bizony színtiszta saját izom, amit az edzőteremben szedett össze.
Kék szeme volt, erre pontosan emlékszem, mert alapvetően soha nem tetszettek a szőke hajú, kék szemű fiúk, de olyan kedves mosolya volt, hogy attól lány legyen a tűsarkújában, aki nem olvad el. Én is beálltam hát a reménykedők sorába, akik már attól is boldogok, ha a célszemély rájuk vet egy fél pillantást az udvaron és akik bármit megadnának azért, ha ez a fiú közelebbi ismeretségbe szeretne kerülni velük.
Igazság szerint a részletekre nem nagyon emlékszem vissza így, huszonakárhány év távlatából, de arra igen, a mai napig, hogy ő szólított meg egy egészen bagatell megjegyzéssel a lépcsőfordulóban. Röhej, de mikor megláttam, hogy közelít, az összes papír, amit addig veszettül szorongattam - valami irodalomversenyre készültem - a lábai előtt landolt. Hihette azt is, hogy ez valami romantikus filmből vett ósdi pasiszerző trükk, de nem, legalábbis nem mondta. Gálánsan fölszedett párat, a kezembe nyomta, majd valami olyasmi hagyta el a száját, hogy csinos vagyok a piros pöttyös magassarkúmban, de neki most nincs ideje papírt szedegetni.
Én meg csak néztem, és nem értettem, hogy ez akkor mi volt? Persze, szárnyakat kaptam, főleg, mert a megjegyzést néhány irigykedő konkurens lány is hallotta, dagadt a keblem a büszkeségtől, pedig nem tudhattam, lesz-e folytatás, vagy a bénázásom egy életre elriasztotta.
Nem! Másnap kiderült, hogy a fiú egyáltalán nem ijedős, csak ő még nálam is nagyobb zavarban volt. Utólag elmesélte, már rég kinézett magának, de én mindig valami könyvvel a hónom alatt rohangáltam, azt hitte, egy szürke kisegér vagyok. A piros cipőtől fellelkesült, szerinte ilyet nem hordanak könyvmolyok, így megpróbálta kideríteni, mi az igazság.
Szombatra elhívott a diszkóba - akkor még lehetett táncolni -, itthon nagy nehezen kikönyörögtem, hogyha nem mehetek, összeomlik ég és föld, de minimum lenyúlják a pasit, így nagy nehezen elengedtek.
Ahogy a nagy könyvben meg van írva, félhomály, cigifüst, a háttérben a dübörgő zene, de én csak őt láttam. Próbáltunk valami beszélgetésfélét összehozni, hogy azért ne essünk rögtön egymásnak, de fél óra múlva már édesen csókolózva andalogtunk körbe-körbe.
Szerelmünknek a távolság vetett véget, másik iskola, másik városban, de örökké szép emlék marad. Az első szerelem báját, az első csók ízét nehéz feledni.
Kép: internet
A cikket írta: Jane
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez nagyon tetszik! :)) Eszembe jut róla az én első szerelmem, aki szintén szőke volt, de sajna, csak plátói maradt. A fiú nem esett szerelembe egykönnyen, úgy rémlik, a suliból senkivel nem járt, de a barátság a mai napig megmaradt. Utólag már azt gondolom, többet nyertem vele, mintha akkor járunk, majd örihari lesz.
Olvaslak tovább!
Üdv.,
Judit
Kezdésnek nem rossz.
:)