Harmadik döbbenet
Látogatók száma: 89
Julit lőrinci száműzetésem alatt ismertem meg, öcsém esküvőjén.
Julit lőrinci száműzetésem alatt ismertem meg, öcsém esküvőjén. A rokonok, ismerősök, barátok között ő volt az egyetlen, aki felhívta magára a figyelmet különleges szépségével, és kétéves fia iránti természetes rajongásával. Amikor a házibuli hangulata tetőfokán volt, én a nappali melletti szobában próbáltam meg kipihenni az esküvő fáradalmait, némi alkohol társaságában. Éppen magamhoz tértem, egy angyalt láttam a két szobát elválasztó ajtó nyílásában, amint magához ölel egy kétéves forma gyermeket. A háttérfények elvakították ébredező tudatomat, de azt tisztán hallottam, amint a fiút babájának szólítja, és a késői időre való tekintettel, hazatérésre biztatja. Azonnal, és visszavonhatatlanul beleszerettem. Juli később, engem is gyakran babájának nevezett, amikor kedveskedni akart, vagy elismerését fejezte így ki, a hosszan tartó szeretkezések után. Másfél évig jártunk, kisebb-nagyobb megszakításokkal. A szüleit zavarta, hogy még nem váltam el, így kitiltottak a házból. Juli nem jött zavarba, kiköltözött a nyári konyhába. Oda lopóztam be késő este, és onnan indultam munkába hajnalonként. Egyik alkalommal hiába vártam, hogy kaput nyisson. Hűvös is volt, és türelmetlen is voltam már, így hát átmásztam a kerítésen, és beosontam a nyári-lakba. A szüleivel volt egy kis összezördülése. Pesti létemre nehezen értettem meg, hogy Pestlőrinc már vidéknek számít, ahol fontos, hogy mit beszélnek az emberek. Juli elvált, és emancipált nőként szóbeszéd tárgya lett, amikor kiderült, hogy egy nála fiatalabb, nős emberrel kezdett. Nem törődött az előítéletekkel, de anyjának mindennapi piszkálódásai próbára tették a kapcsolatunkat. Nem szakítottunk, de egész éjjel beszélgettünk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy hasznos lenne, ha egy ideig nem találkoznánk. Ultimátumot kapott. Ha elhagy engem, és keres egy magához való férjet, akkor a szülei megvásárolják a korábban kinézett telket, a repülőtérhez, a munkahelyéhez közel, és felépítik rá álmai házát. Ez igazán vonzó ajánlat volt, és visszautasíthatatlan. Juli azonban, nem adta meg magát, és nem volt hajlandó lemondani rólam, és mindarról, amit ez a kapcsolat jelentett számára. Ráadásul, a hajnali búcsúzónál vettük észre, mennyire óvatlan voltam az este. A kapu előtt hagytam betonba kötött lábnyomomat, amikor a kerítésre kapaszkodtam. Aznap betonozták a kocsi feljárót. Egyre gyakrabban került szóba a jövő, a mi közös jövőnk. Karácsonykor váratlan kérdéssel fordult hozzám. A vaskályha melege, a bor, amit ittunk, vagy a meghitt, ünnepi hangulat, vagy az első, együtt töltött karácsony varázsa volt az ok, nem tudom, de megkérdezte, hogy szeretnék e gyereket tőle? A meghitt hangulat, vagy a romantikára hajlamos természetem volt az ok, nem tudom, de nem tudtam megszólalni a meghatottságtól. Egyszerűen sírva fakadtam. Ezt megelőzően, még az ősszel, volt néhány hét, amikor szüneteltettük az együttléteket. Akkor hideg, és elutasító volt, zavartnak tűnt. Nem kérdeztem az okát, a szüleivel való kapcsolatának megromlását tettem felelőssé a változás miatt. A karácsonyi beszélgetés után ritkábban találkoztunk. Volt még egy rövid időszak a nyáron, amikor abban reménykedtem, hogy talán, minden olyan lesz, mint régen, de a szünetek egyre hosszabbak voltak, majd Juli előállt azzal, hogy többet ne találkozzunk. Decemberre volt kitűzve a válóperi tárgyalásom, azt hittem, ha ezen túl leszünk, nem állhat az utunkba semmi. Azt terveztük, hogy ha felépül a ház, akkor beköltözöm én is, és végre felhagyhatunk a bujkálással. Nem így történt. Nehezen törődtem bele a szakításba, többször kerestem őt, de nem akart beszélni velem. Hazaköltöztem, otthagytam Lőrincet, és sebzett vadként nyalogattam sebeimet. Megdöbbentem, amikor megtudtam, a karácsonyi beszélgetésünket megelőzően, miért kellett hetekig szüneteltetni a látogatásaimat a nyári lakban? Juli egy súlyos műtéten esett át. Terhessége korai időszakában elvetélt, és csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg az életét. Soha többé nem lehet gyermeke.
(Folyt. köv.)
Horváth János
Budapest, 2012. április
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Remek sorozat. Sajnos nagyon igaznak tűnik.
Felkeltette érdeklődésem.
Bokor
Nagyon szíven ütött a legutolsó mondat...
Pussz, Tündér