Haverok, buli, Fanta
Látogatók száma: 50
Tudom ez a reklám szövege, de sajnos sokan komolyan veszik.Találkozni a haverokkal, bulizni. Ez generációs probléma. Az én időmben hallgattam, hogy nem ilyen őrült helyre jártak, hanem fonóba, guzsalyosba.
Igen minden generációnak meg volt , van és szerintem lesz is a maga szórakozása, lazulása.Valójában kell is néha feltöltődni, kötetlenül együtt cseverészni, nevetni, felszabadulni a napi gondok, terhek alól.Ezekre szüksége van mindenkinek.
Az viszont tény, hogy ahogyan haladunk a korral és a technika fejlődésével, úgy változik a mindennap is. Anyám korában az volt a gond, ha a fiúk ének és tánc közben elvették a fonást, vagy a guzsalyt,(Kézi fonáshoz használatos eszköz, amelynek rúdjára tekerik rá a kendert, a lent.lexikon ) akkor letekerték a napi munkát, ami így kárba ment. Régen a lányok azért jártak ilyen helyekre, hogy a stafírungjukra való anyagot elkészíthessék. Ez fontos volt. A váltás ágynemű, asztalterítő szett elkészítése. Toll fosztásokra jártak, fontak, szőttek, hogy kész legyen, mire megkérik a kezüket.
Ezek anyáink voltak akik így szórakoztak ifjon.
A korombeliek, már táncos estekre, majd discóba jártak. Ezek rend szerint művelődési házak, vagy faluházak voltak, ahol bizonyos napokon a fiatalság a nyomor szélére dönthette az agyát. Igen, ezt akkor így mondták, mert rendszeresen volt karhatalmi ellenőrzés, iratok átvizsgálása, és megkérdezték és felírták kivel jöttél, meddig maradsz, és hol alszol, sőt ellenőrizték is. Amennyiben nem volt alibid, akkor autókáztattak a körzeti megbízotthoz.ű
Azért nem volt ez borzalom, mert ebben nőttünk fel. Megszoktuk, s azért vigyáztunk a részletekre. Igyekeztünk nem hazudni, s aztán ezt megszoktuk, hogy nem játszunk a tűzzel, mert megéget. Megtanultuk akkoriban, hogy nem mindenki aki betéved jó ember. Soha nem jártunk egyedül a kis helyiségbe, s nem hagytunk el barátot és barátnőt, akivel mentünk. Igyekeztünk egymásra és magunkra is vigyázni.
Sikerült, mert ma írok, s a barátaim is megvannak.
Már az én gyermekeim is nagyobb lazaságban nőttek, s több galiba volt amikor telefon, anya, segíts, mert gáz van.
Öltözés, rohanás és segítés. Rendszerint valaki a társaságból többet ivott a kelleténél,s gondba keveredett. Mentem rendőrségre kiváltani, s vittem elvonóra fiatal srácot, mert merev részegre itta magát.
A fiam ebből a szempontból jó volt, mert a gyomra nem fogadott be sok alkoholt, s hamar hányási tünetei lettek, így nem ivott tovább. A lányom pedig egyáltalán nem bírta a szagát sem, attól hányt, így Ő is megmaradt józan fiatalnak a társaságban.
Így én mindig a józanok tartaléka voltam. AZ anyuka, akit fel lehetett hívni, hogy baj van. Volt hogy gyermekem több baráttal jött haza, mint mikor elindult.
-Anya, enni és aludniuk kellene a fiúknak.- szólt, s tudta rendezem a dolgot.
Aztán beszélgettünk és elmesélte mi volt és mi történt. Miért hozta haza őket, s miért kellett gyorsan segíteni.
Nem ágáltam a dolog ellen, és segítettem mindig. Ezek a fiatalok, ma már van aki apa, anya, s mai napig szeretnek és eljönnek, felhívnak, látogatnak.
Az ami a mai napjainkban történik, az pedig már túl megy mindenen.
Én is féltettem, hogy a gyermekemet beleviszik a drogba, de igyekeztem elég erősen figyelni, s a figyelmét a veszélyekre koncentrálni, hogy megfelelő ellenállást szítsak benne a kipróbálással szemben. Sikerült, mert a nagyvilágban egyedül élve sem szokott rá, s felelősségteljes ember lett belőle., mint a lányomból is rendes tisztességes asszony.
Ami a West Balkánban történt az több mint családi tragédia. Megkockáztatom a társadalom és a környezet felelősségének hibáját is.
Sokat hallgattam a híreket, s bizony a térfigyelő kamerákon látni kellett volna, hogy a tömeg és az azt befogadni kívánó hely nem arányos. Mivel a térfigyelés olyan helyen van, gondolom én, ahol rendelkeznek hely ismerettel is.
A felgyorsult világban a mai szülők, tisztelet a kivételnek, sokat megengednek a gyerekeknek.
Bizony mi anno 18 éves kor alatt este kilenc után nem tartózkodhattunk szülői felügyelet nélkül az utcán, nyilvános helyen.
Nem mondom és nem állítom, hogy ez a szigor kell ma is, de nem ártana. Az, hogy tini lányok és fiúk felügyelet és ellenőrzés nélkül csatangolnak, és szórakoznak annak sajnos ára van. Most ez.
Nagyon sajnálom a szülőket, de valahol ez az Ő felelősségük is. Azért egy városban ahol ennyi szórakozóhely van, nem árt egy szülőnek, ha néha utána néz hova is mehet a gyermeke.
Nem azt mondom kövesse, vagy figyeltesse, hanem nappal nézzen utána milyen a hely, ahova elmegy a gyermeke.
Az megint valótlan, hogy ennyi térfigyelő mellett senkinek nem tűnt fel, hogy egy kis befogadó képességű helyre ennyi ember akar egyszerre bemenni?
Voltam külföldön, s láttam hogyan működik ott a megfigyelés. Koránt sem így.
Ahol nagy a torlódás, ott pillanatok alatt ott egy járőr, s utána néz mi a helyzet. Nem durván, nem tolakodóan, de megérkezik, kérdez, s ha kell intézkedik azonnal.
Maga a szervező gárda felelőssége is nagy, sőt szerintem a bérbe adó sem mentes a dolog súlya alól, mivel azért azt, hogy bérbe adok egy helyiséget tudnom kellene mire is?
Amikor lakást adsz ki,akkor is tudnia kell a tulajdonosnak, hogy lakni, vagy irodának, vagy milyen célra veszed bérbe!
Az Ő felelőssége, hogy a számlák fizetve legyenek, s rendeltetés szerűen legyenek használva a helyiségek.
Igaz, most mondhatja bár ki utólag jó okosnak lenni. Én szervezést tanultam, s azt hiszem nem rosszul. A szervező nem véletlenül felelőse egy projektnek. AZ Ő döntése az, hogy mi a helyes és mi nem.
Régen még a moziknak is megfelelő menekülési tervvel kellett rendelkeznie, kijáratokkal, s jelző rendszerrel.
Egy tanárom a főiskolán azt mondta, mindig a legrosszabb körülményre dolgozd ki a tervet, mert a legkiszámíthatatlanabb dolgot az ÉLET képviseli. Amilyet Ő tud teremteni, Te még képzelni sem tudsz!
Bármilyen előadást, műsort tervezel, számolj a betegekkel, a rosszullétekkel és a legrosszabbal is a halállal - nézőtéren, színpadon egyaránt! Akkor lehet nem követsz túl nagy hibát a munkád során. Most látom mennyire igaza volt.
Az alaposság hiánya itt nagyon megmutatkozott.
Elhiszem a részvét egy kifejezése, hogy elmaradnak most koncertek, de kevés.
Akkor lenen jó, ha mindenki megfogadná, s tenné a dolgát a legnagyobb alapossággal, s odafigyeléssel, s bizony a legváratlanabb helyzetre kidolgozva.
A szülő nem attól szülő, hogy világra hozza a gyermeket, hanem attól azt hagyja és óvja felnövésében. Megmutatja a legmélyebb szakadékot, az oda, s az onnan elvezető utat is. Tudja, s figyeli gyermeke minden rezdülését, hogy felkészült legyen segítségre.
Nem árt ismernünk a legrázósabb és legeldugodtabb helyeket sem a lakóhelyünkön. Nem árt tudni a városban lévő rendezvényekről, s arról az hol, és milyen körülmények között működik.
A közrendet figyelő és ellenőrzőknek sem ártana ezekkel tisztában lenni. Amikor lehetőség van ilyen technikával arra, hogy megóvjuk embertársainkat, akkor élni kellene vele. Nem csak az a fontos, hogy a vezetők kocsiját ne törjék fel, s hogy ne lopják, el, hanem az is, hogy a fiatalság miért s mit akar egy kis befogadó képességű hely előtt nagy tömegben!!
A Város vezetésének is kellene tudnia a nyilvános helyek miért hogyan és miként működnek. Lehetőségük, s joguk ellenőrizni, akkor tegyék meg!!
Soha senkinek NE kelljen ilyen árat fizetnie szórakozásért.
Korom ellenére eljárok én is kikapcsolódni, de arra azért a mai napig figyelek, hogy hova és mikor megyek, s kivel.Valamint arra is, hogy a szervezettség milyen. Ezt pillanatok alatt fel lehet mérni. A jegyet elvételkor, a belépéskor. A megfelelő számú biztonsági ember takar odafigyelést, szervezettséget.
Én kívánom, hogy ez legyen az utolsó ilyen esemény, ahol gyermekek vesztik el a drágán kapott legdrágább kincsüket az életüket.
Szívből kívánom mindenki gyermeke épségben érjen haza minden este, s nyugodtan hajthassuk fejünket álomra.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nos én többre értékelem azt a bulit, mikor nálam a barátaimmal meg barátnőimmel összeülünk, csinálunk egy bográcsost marhapörkölt, vagy szalonna sütés esetleg grillezés, szól a zene, iszunk bort, vagy pálinkát, esetleg sört, kártyázunk poénkodunk, és kifigurázzuk egymás amúgy is necces helyzeteit. Vagy nekem ha buli kell, más helyen akkor csak a saját fellépéseimre megyek el, amúgy nem szoktam szórakozóhelyekre járni.
Az esetleges nem várt terhesség, vagy hasonló számukra akkor ott mellékes.
Valójában nekik a buli a fontos,hanem a drgog a pia, a pasik.Hát bocs most kaptak egy utolsó vőlegényt, aki cseppet sem hasonlít a:
" Ha eljön Joe BLack" címú film halál alakjára.
Éppen ez a veszélyes, hogy annyira fel tudja korbácsolni az érzéseket...
Sokkal bensőségesebb egy összeszokott társasággal, egy bulizós, zárt körű - szabad térben akár - megrendezett buli, ahol ha valaki besokall, segíteni tudnak egymáson, jól elrejtik a többiek elől :-). Lefektetik mondjuk, míg rendbe jön. Persze nem négy fal között, mert azt meg a szomszédok nem tolerálják. Szabad tér, kert, az igen!!!
Szóval sok minden eszembe jut erről...
én is jártam már úgy, hogy több gyermek jött haza, mint amennyi elment a buliba, nehogy a másik szülő megtudja, hogy gyermeke becsápolt, de ezen meg én háborodtam fel, miért muszáj nekem hallgatnom, s a másik meg építgetik imázsát, hogy milyen helyes-ügyes gyerek, miközben alig lehetett kijózanítani
s az a szülő még el is hiszi gyermeke hazugságát
jó cikk
:)
Én soha nem szerettem a tömeget, a sok embert, a zsúfoltságot. Úgy éreztem megfulladok. Így van ez ma is. Még a buszon is meggondolom, melyik ajtón szállok fel, mert ha közrefognak, összenyomnak, bepánikolok, és le akarok szállni.