Havi húszezerrel többért
Látogatók száma: 49
Pattantyús Rózsa egy hónap alatt megszokta az utazgatást és a kétműszakos beosztást. Ha délelőttös, reggel fél ötkor kel, elkészíti a családnak a reggelit, ötkor elindul az állomásra, könnyű hétperces séta az egész, öt óra húszkor érkezik a vonat, fél órás az utazás, közben elfogyasztja a reggeli szendvicsét, leszáll a Kelenföldi pályaudvaron, rohan a villamoshoz, azzal megy három megállót és megérkezik a munkahelyére, a maszek kis közértbe. Megissza a kávéját, beül az egyetlen pénztárgéphez és egyórás szünettel délután kettőig el sem mozdul onnan. A délutáni műszak kettőkor kezdődik és nyolcig tart, és akkor is otthon van legkésőbb kilencre. Nincs rendkívüli fizetetlen túlóra, a kollégák is rendesek, mert nem könnyű a pénztáros dolga, hiszen naponta több mázsa árut kell megfogni, leolvastatni a pénztárgéppel a kódokat, pénzt kezelni, s az sem árt, ha kedvesen szót vált a vevőkkel.
Tíz évig a településük egyetlen farmer boltjában dolgozott, hiába volt boltvezető, húszezerrel kevesebbet keresett, mint most, közért pénztárosként, és hiába ellenezte Döme, hogy ingázzon a fővárosba, inkább ezt választotta, mert sokkal nyugodtabb és kiszámíthatóbb az élete. Jól tette Bánffy Kata, amikor rábeszélte, hogy próbálja meg, hagyja ott a farmereket, jó dolga lesz a fővárosi közértben, mert jól bevezetett üzlet, igaz, vasárnap is délig nyitva tartanak, ám a tulajdonos a másod unokatestvére, megfizeti a tisztességes munkát.
A zónázó vonat pontosan érkezik, és a kora reggeli utasok is szinte mindig ugyanazok. Látásból már ismerik egymást, köszönnek, váltanak egy-két szót, ám hosszabb beszélgetésekre nem kerül sor, mert mindenkit lefoglalnak a saját megszokott dolgai.
Rózsa is elfoglalja a helyét, előveszi a szendvicsét, komótosan falatozik, és miközben a vonat mellett elsuhanó tájat nézi, megtervezi a napját. Fontos a mai nap, mert letelik a féléves próbaideje, és azt mondta Barna Erzsi, a boltvezető, amennyiben ma nem jön be Bánffy Erik, akkor véglegesnek tekintheti a munkaviszonyát. Márpedig Erzsi mindent tud, miután itt dolgozik a bolt megnyitása óta, akit ráadásul a főnök még a kft-be is bevett, hogy vasárnap is nyitva tarthassanak. Délután, miután végzett a munkával, elmegy az OTP-be, nyit egy számlát, amelyen minden hónapban a plusz húszezer forintját gyűjtögeti, amiről nem tud a család, mert az kell Verácska továbbtanulására. Mire Pistike is odakerül, addigra újra összegyűjti a tandíjra valót. Lesz, ami lesz, nem hagyja magát rábeszélni a bankban, hogy ne számlán tartsa a pénzét, hanem vegyen rajta gépkocsi nyeremény betétkönyvet, sőt, elhozta magával az eddig megvett hatot is, hogy beváltsa. Eddig úgy dugdosta őket, nehogy a családból megtalálja valaki, mert azonnal lebukna. A család megtakarított pénzéhez nem nyúlnak, de két éve nem is tudják azt gyarapítani. Nem tudja, másoknak mit jelentett a rezsicsökkentés, de neki egyáltalán nem sikerült kézzel fogható módon spórolni a rezsin, sőt, mintha egyre többe kerülne a megélhetés. Új kiadások jelentkeznek, Verácska elsős gimnazista, külön angolra jár, Pistike elkezdett sportolni, a kocsit vizsgáztatni kell, és jó lenne, ha ezzel befejeződne a sor. Amint végez a bankban, elmegy a Kosztolányi Dezső téren lévő édességboltba, és megveszi Döme születésnapi ajándékát, különlegesen finom desszertet, mert a férje nagyon édesszájú.
Öt perccel hat óra előtt valósággal beesik a boltba, gyorsan átöltözik, és a kávéját már a pénztárgépnél ülve iszogatja, amikor meglátja a raktár ajtajában Bánffy Erik szálas alakját. Egy hajtásra megissza a forró feketét, amely égeti a torkát, s gyorsan a szemetesbe dobja az üres műanyag poharát. Erzsi kinyitja a bolt bejárati ajtaját és beözönlenek a vevők, akik kapkodva összeszedik a reggelihez valókat és máris ott toporognak a pénztárnál. Rózsa igyekszik elhessegetni a gondolatot, vajon miért jött be ma a tulajdonos, és igyekszik a munkájára koncentrálni. Fél kilencig megállása sincs, és éppen fellélegezne, amikor megjelenik Erzsi, hogy leváltsa, menjen az irodába, mert Bánffy úr beszélni akar vele.
Dübörög Rózsa szíve, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Nem lesz itt semmi pénzgyűjtés, mire hazaér, már állása sem lesz! Hosszú az út az irodáig, pedig az egész eladótér alig nyolcvan négyzetméter, csakhogy a raktára meg kétszáz, ahonnan folyamatosan feltöltik az eladott áruk helyét. Zsúfolt a raktár, alig lehet közlekedni a sok áruval teli dobozhalmok között.
Bánffy Erik az íróasztalánál ül, előtte papírkötegek, számlák és szállítólevelek, éppen telefonál, és csak int az asszonynak, hogy üljön le a vele szemben lévő székre és tovább reklamál a pékségnél, hogy még a délelőtt folyamán hozzanak pékárut, mert a reggeli szállítás során száz zsemlével kevesebbet kaptak.
Nagyot sóhajt, amikor befejezi a beszélgetést, hátradől a székén és szúrós szemét Rózsára veti, aki ettől kényelmetlenül érzi magát, mint a gyerek, aki csínytevése miatt büntetésre számít.
- Mondja, Pattantyúsné, mit csináljak magával?
Költői a kérdés, nem kell rá válaszolni, mégis legszívesebben rávágna, hogy mondja meg egyenesen, amit akar és hadd menjen tovább a dolgára, elvégre ezt a műszakot mindenképpen ledolgozza.
- Jöjjön ide, mutatok magának valamit!
Az íróasztal sarkán ott áll a biztonsági rendszer monitora, amelyen visszapörgeti az utolsó három nap eseményeit, és lejátszik belőlük néhány, nyilvánvalóan előre kiválasztott felvételt, melyeknek Rózsa a főszereplője. Éppen nincs vevő a pénztárnál, és az asszony a pénztárpult alól előveszi kis vödrét, melyben habos víz csillog és egy szivaccsal törölgetni kezdi a kosarakat. A következő hasonló helyzetben a pénztárgép előtti fakkokat tölti fel áruval, rágógumival, apró csokoládékkal, Kinder tojással, amely nagy csábítás a gyerekeknek, rajtuk keresztül a szülőknek, hogy sorban állás közben vegyenek belőlük egyet. A harmadik felvételen a kasszából pénzt ad át Erzsinek, s aláíratja vele az átadó jegyzéket.
Belesápad Rózsa, azt tudja, hogy bekamerázva az egész bolt, de arról eddig fogalma sem volt, hogy az egyik kamera az ő tevékenységét figyeli.
- Nyugodjon meg, kollegina, ez nem a maga iránti bizalmam hiánya, hanem éppen ellenkezőleg, a védelmére szolgál. Egyébként hogyan érzi magát nálunk?
Gyors váltás, erre mit is mondhatna? Azt, hogy dolgozni kell, és ha békén hagyják, teszi a dolgát.
- Megvagyok.
Bánffy elneveti magát, mindenre számított, de ez a válasz mégis meglepi.
- Látom, van érettségije, boltvezetői végzettsége, sőt, tízéves vezetői gyakorlata is. Gondolom, tudja, hogy Barna Erzsike nyugdíjba készül? Ebből adódóan nekem hamarosan boltvezetőre lesz szükségem. Magára gondoltam, ha megállapodásra jutunk, akkor negyedéven belül kivásárolhatja a kft-ből Erzsike üzletrészét, amely kereken ötszázezer forint. Heti négy nap a pénztárnál marad, ám fennmaradó három napban beletanul az itteni gyakorlatba, mert az élelmiszerkereskedelem némileg más, mint a farmerárusítás. Kinevezem boltvezető helyettesnek, hogy meglegyen a puvoárja, kap tízezer forint béremelést, és amennyiben megállja a helyét, maga lesz Erzsike utódja. Vegye ezt újabb 3 hónapos próbaidőnek. Amennyiben nem felelünk meg egymásnak, vagy nem tudja az üzletrészt kivásárolni, akkor a jelenlegi bérével visszamegy pénztárosnak.
A tulajdonos ajánlatának többi része alig jut el Rózsa tudatáig, pedig Bánffy osztalékról, az új munkaidő beosztásról és további lehetőségekről is beszél, ám az öröm, hogy sikeresen debütált a fővárosi boltban, minden mást felülír.
- Gondolja meg, Pattantyúsné, beszélje meg a családdal és három nap múlva várom a válaszát.
Munka után Rózsa, a kellemesen meleg tavaszi napsütésben, úgy dönt, hogy elsétál a bankig, kár lenne villamosra szállni. Frissnek érzi magát, meg sem kottyant számára a munka, ráadásul Bánffy úr kecsegtető ajánlatának hatására a kék eget is rózsaszínnek látja. Boltvezetőként végre annyit fog keresni, mint Döme, havonta újra félre tudnak tenni egy kis pénzt, nem kell titkolóznia a férje előtt, és ami a lényeg, hogy közösen megteremtik gyermekeik továbbtanulásához szükséges anyagi feltételeket, mert abból jottányit sem enged, hogy diplomát szerezzenek, aztán azt csinálnak, amit csak akarnak.
A bankban ismeretlen előadóhoz kerül, aki csodálkozik, hogy készpénzre váltja a gépkocsi betétkönyveket.
- Nézze, asszonyom, először nézzük meg a legutóbbi sorolás eredményét.
Bólint Rózsa, legyen meg a hölgy öröme. Szóval, muszáj átgondolnia a továbbiakat. Nehéz dió ötszázezer forint előteremtése. Ámbár, ha jobban belegondol, akkor ezt a százhúszezer forintot is odafizetheti, akkor csak háromszáznyolcvanezer marad, annyit meg kivehet a megtakarításaikból és az osztalékból, meg a havi többlet keresetéből apránként visszateheti.
- Pillanat, asszonyom, mindjárt visszajövök.
Most meg hová megy az előadó? Itt hagyja magára, de nem akar bosszankodni, elvégre minden óra húszkor megy vonat, egyébként is, tegnap délután megfőzte az ebédet, ami elég lesz vacsorára is. Nagy tepsi rakott kelt készített, amit mindenki szeret. A mikróban gyorsan megmelegíthető és laktató is, főleg, ha kenyeret is esznek hozzá. Minek kellett neki az ételre gondolni, lám, máris megéhezett, pedig semmi kedve szórni a pénzt, hogy vegyen némi harapnivalót. Normál körülmények között ez idő tájt már otthon melegíti az ebédet, Pistikének és magának, mert Verácska önkiszolgáló, Döme pedig csak vacsorára ér haza. Semmi gond, ez egy rendkívüli nap, majd a pályaudvaron vesz magának két kiflit.
- Gratulálunk, asszonyom, ön nyert egy autót!
Ketten állnak vele szemben, a fiókvezető és az előadó.
- Bocsánat, nem jól értettem!
- Jól értette, nyert egy autót! Dönthet, hogy a kocsit kéri, vagy annak az árát, amely a költségek levonása után mintegy kétmillió-hatszázezer forint. Kitöltjük az erről szóló igazolást.
Megvan a pénz a gyerekek tanulmányaira!
A Kosztolányin, a Csokikirálynál nagydoboz Mozart bonbont vásárol Dömének és irány a pályaudvar. A villamosmegállóban leül a padra, ott kevésbé érzi a viharos szelet, amely a semmiből jött, tépázza a járókelőket, és felhőket hajt az égen. Mire kiér a peronra, alig kell várnia, már látni a mozdonyt, amint bekanyarodik a pályaudvarra.
Sokkal többen vannak az utasok, mintsem arra számított, nem is tudja elfoglalni a megszokott helyét, ám mindez nem érdekes. Összességében sikeres napja volt és végre fellélegezhet. Talán megnyugszik Döme is, aki az utóbbi hetekben meglehetősen feszült, mert a cégnél, ahol művezetőként dolgozik, leépítések várhatók. Hiába nyugtatgatja, hogy nincs veszélyben az állása, míg munkájuk lesz, addig szükség lesz reá. A születésnapi ajándéknak, a váratlan családi bevételnek és az állásajánlatának köszönhetően, erősen reméli, hogy férje végre megnyugszik, hogy rendeződnek a dolgaik, fellélegezhetnek mind a ketten.
Zajtalanul robog a modern, elővárosi vonat. Szokása szerint a tájat figyeli és óhatatlanul hallja az utastársai beszélgetését. Két középkorú férfi egymás szavába vágva szapulja közös barátjuk ténykedését, nevezetesen azt, hogyan próbálja vállalkozása adóhiányát új üzlettárs bevonásával eltüntetni. Ha ennyire okosak a barátok, akkor miért nem segítenek rajta?
- Tudod, öregem, azt hitte Ákos, előttem is ködösíthet, pedig elég felmenni az internetre, és minden adatot lekérhetek a cégéről, ahogyan azt minden normális ember teszi, aki informálódni akar a jövendőbeli üzlettársáról.
Megrebben Rózsa szeme, neki ez eddig eszébe sem jutott! Lehet, hogy Bánffy úr is ügyeskedik? Mintha halotta volna néhány elejtett megjegyzést arról, hogy Barna Erzsi szívesen dolgozna tovább is, mert két év múlva a férjével együtt menne nyugdíjba, úgy könnyebb lenne megszokni a dologtalan napokat. Ebből a szemszögből nézvést már nem is olyan szép a menyasszony!
Odakinn beborult és a szél a vonat ablakához csapja az esőcseppeket. Na, tessék, az idő is elromlott, ahogyan lohad Rózsa kedve is. Legszívesebben azonnal felhívná Barna Erzsit, tisztázandó a hallottakat, csakhogy lemerült a mobilja, s valószínűleg a kártyájáról is lefogyott a pénz.
Csurom vizes, mire hazaér. Így jár, aki nem hajlandó magával cipelni az esernyőjét. Meglepetésére Döme már otthon van, arcán méla, furcsa mosollyal matematika példát magyaráz Pistikének, Verácska pedig tanulás helyett internetezik a szobájában. Kivételesen ezért nem szidja meg, inkább megkéri, hogy kérje le a netről munkaadójának, a Bánffy és Bánffy Kft-nek az adatait. Utána átöltözik és csak úgy állva, bekap néhány falatot a konyhában. A rakott kel elfogyott, jobb híján vajas kenyeret eszik párizsival.
- Anya, kinyomtattam neked a cégadatokat. Elmegyünk Pistivel a cukrászdába, adott pénzt apa, hogy vegyünk süteményeket, meg fagyit is ehetünk.
Szorítást érez a mellkasában, nem jó jel, ha Döme süteményért küldi a gyerekeket.
- Virágszálam, főzöl egy kávét?
Fátyolos Döme hangja.
- Beszélnünk kell.
Meggyújtja a kotyogó alatt a gázrózsát és leül a férjével szemben.
- Hallgatlak.
Átnyúl Döme az asztal felett, megfogja Rózsa kezét.
- Virágszálam, ma leszámoltam a cégnél. Megkaptam a háromhavi béremet. Ki kell találnunk, hogyan legyen tovább. Azt hiszem, nekem is Pesten kell munkát keresnem. Akár oda is költözhetnénk.
Megfordul Rózsával a világ. Apró cserepekre tört lelkében a remény, hogy sorsuk jobbra fordul. Amint sikerül összeszednie magát, kitálalja férjének a napi történéseket, a havi húszezres személygépkocsi betétek beváltásától kezdve a felajánlott boltvezetői munkakörig mindent Dömére zúdít, majd eléje a teszi a kétmillió-hatszázezer forintos letéti számlát.
- Döme. ez a gyerekeké… nekik tanulni kell…
- Nyugodj meg, nincs semmi baj!
Kotyog a kotyogó, öklendezi magából a fekete nedűt.
- Várj csak, Virágszálam, mindjárt jövök!
Hét decis üveg rummal tér vissza, melyet a születésnapjára kapott a barátjától.
- Ma ezzel isszuk a kávénkat. Úgy sejtem, ma sem ebédeltél. Mi ez a papír? Á, a munkáltatód cégadatai. Hm… NAV tartozása van, ötszázezer forint! Szép summa! Pontosan annyit kér tőled, hogy üzlettárs lehess. Ügyes! Hetek óta töröm a fejem, mi tegyek. Tudtam, hogy a cégünknek vége. Két napja találkoztam Tóth- Kovács Szilveszterrel. Együtt jártunk középiskolába. Szó szót követett, kiderült, hogy elköltöznek Kecskemétre és eladják az iskolai büféket üzemeltető családi betéti társaságukat. Tízéves a szerződésük és még hátra van belőlük hét év. Megállapodtam vele, holnapután megköthetjük a szerződést. Ez az én születésnapi ajándékom neked. Egy családi vállalkozás, két főnökkel, beosztottak nélkül. Hogy tetszik, Rózsaszálam?
Odakinn elállt az eső. A település felett szivárványt húz a nap fénye.
Rózsából kitör a felszabadult zokogás. Kell néha a belső eső, hogy lemossa a kinti szennyet.
Verácska bal kezében fogja a dobozt, benne a citrom tortával, jobb kezében a telefonja:
- Nem tudok átmenni, ma este ünnepeljük Apa születésnapját, és nem tudom, milyen ajándékot kap Anyu, mert nem mondja meg a bolond öcsém, pedig biztosan tudja, mert egész délután matekozott Apával. Mit nem értesz? Jaj, Tünde, igazán tudhatnád, hogy nálunk Apa a saját születésnapján is megajándékozza Anyát. Tavaly selyemsálat vett neki, amit elkunyeráltam tőle. Örülnék egy új mobilnak! Szia, holnap találkozunk!
- Már megint a Tünde! Összenőttetek? Egyébként, ha Anya telefont kap Apáról, akkor az az enyém lesz! Nem lehetsz ennyire önző!
Végig veszekednek a hazafelé vezető úton. Ahogyan az két kamasz testvér között szokás.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az utolsó előtti mondatodban: "Apáról" helyett, Apától. Ugye milyen rendes vagyok?
Ment a *-ocska!
Tetszik az írásod! Életszagú, és tükrözi a valóságot!
Érezd magad megdicsérve! (Még szembeötlő hibát
sem találtam, - igaz, nem is kerestem!) (:-D)
Pussz: emillio