újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ház a domboldalon

Látogatók száma: 55

Zöldike már magától hazatalál, négy kereke ismer minden bukkanót az úttesten.

Ma nem akar korán hazaérni, inkább tesz egy nagyobb kört, hogy végül a szokásos üzletközpontjának parkolójában álljon meg.
Ha már idehozta, nincs mit tenni, mintsem megállni egy félreeső helyen és bemenni, lófrálni a mesterséges fényben, a mesterséges utcán, nézegetni az üzletek csillogó kirakatában a számára érdektelen árukat, bosszankodni, hogy nincsenek nála a befizetendő csekkek, pedig most kevesen vannak a postán, s rámosolyogni a gyerekkocsikban lévő csöppségekre, akik visszavigyorognak rá, időnként pá-pát is integetnek.
Belesajdul a szíve, hogy a saját unokáit oly kevésszer láthatja, mert a gyerekek élik a maguk életét, jobban alkalmazkodnak a házastársaikhoz, mint hozzá, sőt, háttérbe szorítják, ha a párjaik ezt kérik. Holnap lesz húsz éve, hogy elvált a férjétől, és kiszabadult egy hektikus házasság béklyójából, meg a törvényesség szélén egyensúlyozó közös vállalkozástól, s mire eszmélt, már egyedül maradt egy havi fizetéssel, két kamasz gyerekkel, a hatalmas, félig kész házzal és a rozsda rágta, köhögve induló Ladával, állás nélkül, harmincöt évesen, mégis megkönnyebbülve, mint aki nehéz tehertől szabadult. Csak éjjelente sírta tele a kispárnáját, mert a gyerekek nem láthatták gyengének vagy esendőnek, pedig összeszorított foggal kaparta ki a gesztenyét, hogy befejezzék a házat, és szükséget ne érezzenek semmiben.
Fagylaltot árulnak az áruház bejárata előtt, vesz egy nagy adagot és leül az egyetlen üres padra. A többin párok osztoznak, gyerekekkel, csomagokkal, az idősebbek kettecskén. Sokan járkálnak még így este hétkor is. Egyedül érzi magát, hiába a tömeg. Ketten vagyunk, biztatja magát, Zöldike lenn vár a parkolóban, ámítja magát, mint annyiszor teszi. Ám Zöldike akkor is csak egy almazöld VW, hűséges kiszolgálója, kezes jószága, amelynek pótolnia kellene mindent és mindenkit az életében, amelyet, és akit nélkülözni kénytelen.
A házat a gyerekek nevére íratták, hogy ne tehesse rá kezét a bank. Akkor ez látszott a legjobb megoldásnak, neki csak a haszonélvezet jutott, meg a befejezési munkák tízmilliós költsége. Dezső újra nősült, újra vállalkozott, újra gazdagodott, de gyerektartást nem fizetett, a megállapodásuk szerint, hiszen otthagyta nekik a házat.
Finom ez a fagyi, hűsít és laktat. Vacsoráznia sem kell. Amióta kirepültek a gyerekek, csak akkor vásárol és főz, ha hazavárja őket, családostul. Sohasem jönnek egyszerre, csak külön-külön, mert a házastársaik nem kedvelik egymást. Mit nem kedvelik, el sem viselik egymás társaságát, ezért a négy unokája között sem alakult ki igazi unokatestvéri kapcsolat.
Vacsora után inni kell, megszomjazik, fagyira inni, megtiltotta annak idején a gyerekeinek, most meg maga is másként cselekszik, mintsem illene. Elmegy, keres egy kávézót és leissza magát. Frissen facsart narancsléből három decit meginni nem kis teljesítmény. Kuttyog is tisztességgel a gyomrában.
Zöldike csendben gurul hazáig. Távirányítással nyílik a kapu, ki sem szállnia, a garázsajtó is patentra jár. Csak egy ajtó választja el a garázst a nappalitól, amely az igazi lakhelye, hiszen az amerikai konyhával, a fürdőszobával és az alig nyolc négyzetméteres hálóval abszolút elég egyszemélyes lakótér. Az emeleten három szoba, nagy fürdőszobával évek óta használaton kívül áll, hasonlóan a tetőtérben kialakított két önálló munkaszobához, melyekben a gyerekei kiélhették magukat, a lánya éjjel-nappal ruhákat varrt, a fia pedig barkácsolt. A házibulikat is ott tartották, nem zavartak senkit, mert szomszéd nem volt, egy szál sem, bezzeg most, minden négyzetcentimétert beépítettek körülöttük, és prüszköltek azért is, ha Vakarcs ugatott.
Vakarcsot a fiától kapta ajándékba, amikor másodikként kirepült a házból, hogy feleségével új életet kezdjenek, abban a lakásban, amit tőle kaptak. A lányának is vett annak idején, s nem tehette meg, hogy fiának ne vegyen. Egyébként is, Dezső is vett lakást a második felesége mindkét gyerekének. Nem maradhatott le mögötte. Neki egyedül is sikerült!
A válása után nem tudott elhelyezkedni, vállalkozni kezdett, egyszemélyes bt-ben dolgozva hajtotta a pénzt, és speciális szaktudását tisztességgel megfizették. De amit keresett, el is költötte, a járulékokra csak minimálist költött, s mire nyugdíjba ment, ötvenezer-ötszáz forintos nyugdíja még a ház rezsijét sem fedezte, ezért dolgozott tovább, este tízig, ha kellett. Minden felesleges pénzét az unokáira költötte.
Felteszi a teavizet forrni, mert még mindig szomjas. Citromlének kell lenni valahol, lehet, hogy kinn felejtette a teraszon. Valóban ott találja meg. Vakarcs halála óta nincs senki, aki kidöntené. Mert Vakarcs meghalt, nem elpusztult. Elütötte egy autó, amikor kiszökött az utcára, egy évvel ezelőtt, ősszel. Eltemette a kert sarkában, kis fejfát is eszkábált számára, s bármilyen furcsa, minden héten friss virágot tesz a sírjára.
Illatosan gőzölög kedvenc csészéjében a tea, leül a pamlagra, bekapcsolja a televíziót és csak bámulja a gyorsan pergő filmet, miközben kortyonként issza a forró italt.
Holnap választ kell adni a gyerekeinek, hogy melyik költözzön hozzá, mert csak egy család fér el mellette a házban, de mindkettő ide akar költözni, mert kinőtték a saját lakásaikat. Bármelyik gyereke mellett dönt, neki előbb-utóbb a megtűrt nagymama szerepe jut, mert nem tud tovább dolgozni, megtiltotta Dénes, a háziorvosa, aki mellesleg öt éve ostromolja, hogy menjen hozzá feleségül. Nyolc éve özvegy, neki is kirepültek a gyerekei.
Dénes kiváló orvos, kellően szigorú is, csak azt írja ki táppénzre, aki valóban beteg, s nem hagyja nyugodni, amíg minden betegét meg nem gyógyítja, vagy a teljesen reménytelen esetekben meg nem találja a legkevésbé fájdalmas megoldást.
Eleinte csak az tűnt fel neki, hogy hosszabb ideig foglalkozik vele, mint a többi beteggel. Azután egyszer csak randevúra hívta, és az első randevút követte a többi. Színházba jártak, kirándulni, vagy vendégségbe Dénes barátaihoz, majd elvitte Párizsba és megkérte a kezét. A nászutat megtartották, csak az esküvő maradt el. Fél évvel ezelőtt döntés elé állította, vagy hozzámegy feleségül, vagy mást vesz el, mert nem akar reggelente egyedül ébredni. Elég volt, nem bírja a magányos életet. Egy napot adott neki, hogy eldöntse, de azonnal döntött, hogy időt kér. Dénes nem szólt semmit. Csak az óta nyugdíja ment, s nem hívja fel, és üzeneteire sem válaszol.
Fél literes a bögréje, mégis elfogyott a teája. Hiába, szomjas volt.
Igen, az lesz a legjobb, ha hozzámegy Déneshez, ideköltözik hozzá, felújítják az emeletet és együtt leélik az életüket. A gyerekek majd megöröklik a házat. Elvégre mindent megadott nekik, az egész eddigi életét feláldozta értük, most sem kér mást tőlük, csak türelmet, hogy élete munkáját élvezhesse, ha csupán néhány évig, akkor is.
Szorít a mellkasa, a szíve mintha ki akarna ugrani a helyéről. Ez az idegesség jele. Lehet, hogy Dénesre kellett volna hallgatnia már régen, hozzámenni feleségül és odaköltözni a zuglói palotába. Igazi palota, igaz, csak volt valaha, mert kétlakásos öröklakássá alakították. A Dénes lakása négyszobás, külön kerttel, elférnének kettesben.
Lehet, hogy késik a válasszal, de Dénes olyan megértő, egyébként is, hat hónap elegendő ahhoz, hogy megbékéljen, ha megsértődött. Azt azért szégyelli elmondani neki, hogy a két gyereke a feje felett osztozkodik a házon, mintha neki éppen semmi köze sem lenne az egészhez, csupán az igazságtevést várják tőle, mint annak idején, ha összevesztek azon, hová menjenek nyaralni, mert az egyik a tengerpartot favorizálta, a másik meg minél több várost akart megnézni, képtárakkal, történelmi helyekkel. És anyai jogán döntött a sorrendről, egyik évben egyik, a másik évben a másik program került sorra.
Fáradtnak érzi magát, már nem akar igazságot tenni. Felnőtt emberek, ideje, hogy maguk is teremtsenek valamit, maguknak és a gyerekeiknek.
Szívére teszi a kezét. Ez a szorítás élesebb, mint a korábbi.
Amint csillapul a szívdobogása, felveszi a telefont és tárcsáz.
- Halló, itt a Dormai lakás.
- Jó estét kívánok, Dénessel szeretnék beszélni.
Érdekes, gondolja, Dénes bejárónője rendszerint legkésőbb hatig végez a takarítással.
- Nem tudom adni a férjemet, már lepihent. Mit mondjak, ki kereste?
- Bocsásson meg, kivel beszélek? Lehet, hogy téves telefonszámot hívtam.
- Dr. Dormai Dénesné vagyok. Milyen ügyben keresi a férjemet? Ha rosszul érzi magát, kérem, hívja az ügyeletet. A férjem már nem praktizál.
Mintha forró lenne a telefon, olyan gyorsan teszi le a kagylót.
Dénes betartotta a szavát és megnősült!
Erre rá kell gyújtani!
Már tíz éve nem dohányzik, csak a vendégek miatt tart cigarettát. Remeg a kezében az öngyújtó. Mélyet szippant, a füsttől azonnal köhögni kezd.
Kiesik kezéből a cigaretta.
A szomszédoknak nem tűnik fel, hogy lángfények villannak a ház ablakai mögött.
Fél óra múlva felrobban Zöldike benzintankja, és akkor már hívják a tűzoltókat.
Másnap a két elárvult gyereke már azon vitázik, hogy véletlen baleset történt, avagy sem, és egyáltalán, mennyit fizet a biztosító.
Csak Zsófi, a négyéves unokája, kiabálja sírva:
- Nagyit akarom! Apa, hol van a Nagyikám?

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre:

Szia kedves YOLLA!

Nagyon megfogott ez az írásod is, de ugye a vége az csak fantázia?

Köszönöm, hogy olvashattam.

Üdv. István

Kedves István!
Kivételesen ez a fantáziám műve!
Üdv: Yolla
 
Szia kedves YOLLA!

Nagyon megfogott ez az írásod is, de ugye a vége az csak fantázia?

Köszönöm, hogy olvashattam.

Üdv. István
Kedves Éva!
Sokszor dobja a kesztyűt a sors, s mi nem vesszük fel időben.
Üdv: Yolla
Kedves Yolla!

Valahányszor olvasok tőled, annyi rengeteg gondolatot elindítanak az írásaid. Mint ahogy ez a történet is az elmagányosodásról szól és bár itt tragikus vége lett a történetnek, mindig meghagyva az olvasónak egy vagy több lehetőséget... nem kéne így végződjön egy élet! A lehető legrosszabb ha így fejeződne be... Még jó, hogy csak a fantázia íratta meg veled...

Gratulálok!
Éva

megtekintés Válasz erre: Yolla

Jól látod...nem tudom cáfolni, bármennyire is szeretném...

vuu

megtekintés Válasz erre: wadbikaiy

Mind Zöldikék wunk... -((((((((((((((

Jól látod...nem tudom cáfolni, bármennyire is szeretném...
Mind Zöldikék wunk... -((((((((((((((
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: