újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Házon kívül

Látogatók száma: 58

Hányszor mondta már a lányának, de újra meg újra, és addig fogja ezt ismételgetni, amíg meg nem érti!… Rend a lelke mindennek!

Egy aktív munkához, rendhez, fegyelmezéshez szokott ember, negyven év szolgálati idő letöltése után, a szokásain nehezen fog tudni változtatni, levetkőzni, nyugalomra és pihenésre berendezkedni. A változtatáshoz idő kell. Azzal, hogy nyugdíjba vonult ez a tanárnő, még nincs vége számára ezen időszaknak, még pörög, még forog benne a tenni akarás egy ideig, ezért vagy másért, de rendezkedik szűk környezetében. Nehezen fog belenyugodni az emberek hétköznapi nemtörődöm szokásaiba, viselkedésébe, megpróbálja őket is rendre, fegyelemre tanítani, szoktatni, ha kell, saját példát mutatva azzal, hogy ő maga áll neki a piszkos munkának, ha szükség van rá, mint anno a gyerekeknek, akiket tanított, rábíztak egykor a szüleik is példát mutatva, rendes embert faragott belőlük. Majd, idővel talán beletörődik a megváltoztathatatlanba, hogy ez nem mindenkivel szemben sikerült, vagy ha mégsem, kitör a palotaforradalom a lakóközösség és közte...

Az ember egészen addig nem érzi magáénak, sajátjának, nem igényli házon kívül a környezete tisztán tartását, nem érzi tulajdonának, amíg nem szembesül a kuka melletti elhaladás során a szeméthegyekkel, amikor már kényelmetlenné válik számára is a szeméthalom, hiszen az nem csak a mások szemetje, hozzá is tartozik.. Nem ő az, aki ezt okozta, ezzel tisztában van, de mindenki más, amiről viszont egymaga képtelen változtatni. Egyes emberek szokásaira, hogy elmenőben bedobják a kukába a "szemetjüket", még azt a fáradtságot sem véve, hogy hozzá érjenek a kuka fedeléhez, továbbmennek, anélkül, hogy behúznák maguk után a fedelét, nem tud hatni. Még akkor sem változtatnak ezen, ha látják, ez a tanárnő már nem először állt be a sorba, példát mutatva ezzel nekik is, hogy a varjak, akik már messziről árgus szemekkel figyelik, mikor érkezik friss zsákmány, hogy lecsapjanak rá, kifötörve, válogatva még azt is, ami a szemnek nem, de nekik ingere.

Ami egy ilyen rendhez szokott ember számára fontos lehet, elérte az ingerküszöbét, az másokról lepereg, mint a viaszról a vízcsepp, átlépnek, keresztül néznek rajta.. Nem az ő dolguk, nem az ő szemetjük – gondolják. Az embereknek ezen szokásai egy idő után, ez a látvány nem csak benne, másokban sem hagy jó érzéseket, ezért – egyelőre csak ő - seprűt, lapátot ragad és nekiáll eltakarítani mások és a varjak otthagyott szemetét. Aki őt, vagy akár az eredeti szakmáját nem ismeri, nem is tudhatja, mi jár ilyenkor a fejében, mi a fenét rendezkedik ez a nő? Nemhogy azt nem értik meg, miért, ha egyszer nem az ő területe, miért követnék a példáját. Ellenkezőleg, még ellenérzést is kivált az arra elhaladókból ezen naponkénti ténykedése.

Tudjuk jól, ennek nem kéne így lenni! De ezt csak egyedül azok érthetik meg, akik mindezt belátják, maguk is ilyen berendezkedésűek, gondolkodásúak, nem csak alkalmanként végignézik a procedúrát, mert valami hasonló érzésekkel vannak ők is megáldva, felruházva, hanem tenni is szeretnének ez ellen, legalábbis változtatni a fejekben a hozzáálláson.

Éppen ezért, egy-ketten már követik a példáját, de csak igen lassan, következetesen, semmiképp sem drasztikusan lehet bármi csekély eredményt is elérni kedves lakótársainknál.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Erre mondják, hogy lassan már kilátástalan a helyzet... Semmi sem változik, hiába reméltem. Ma egy elköltöző, holnap egy helyébe érkező szabadul meg a kacatjaitól, egy szobára való berendezésétől. Ennek már sosem lesz vége! Vagy, ha számomra mégis, nem fogom bánni!!!

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Évi!
Tudod, mi a nagy baj ebben az országban? Az, hogy senki nem érez magáénak semmit...Én nem is csodálkozom...Hol van a jóérzés, a REND, a tisztaság becsülete?

Kedves Ilike!

Tudod nehéz megérteni annak, aki máshoz szokott... én házon kívülre kerülve is magam mögött rendet szeretek hagyni, sose lehet tudni... Értékelem, ami körülvesz kívül és belül... még nem felejtettem el a kezdeteket, amikor egy ilyen hatalmas eső után a sártengert úgy tudtuk átvészelni, a lerakott betonjárdákon bukdácsolva...
Az évtizedek alatt sokat tettek azért, hogy épüljön, szépüljön a tér... Rendes utca, rendes lakók... Hát ez az, ami hiányzik, csak álom marad. Az újak nem becsülik a készet..., a régit nem tudják, nem ismerik és azt hiszik, ha maguk mögött becsukják az ajtót, azzal a dolog részükről el van intézve... A rend fogalma náluk ott be is fejeződött. Csak egy kis jóérzés kellene, ahogy mondod, a tisztaság becsülése...

Kellemes napot! :-)

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Úgy olvastam, hogy nem tudtam, ki az író. De közben annyira rád ismertem... alig vártam, hogy vége legyen, és megpillanthassam, ki írta, és ne téged lássalak cikkíróként. Csalódtam. Mert nem csalódtam. "A stílus maga az ember."
Üdv,
Pí.

Szia Pinokkió!

Kellemes meglepetés voltam a számodra? Örülök, hogy nem okoztam neked csalódást.
Számítottam rá, hogy valakit azért érdekelni fog egy ilyen egyszerű hétköznapi történet, ami akár aktuális problémaként is felvethető napjainkban. Csak körül kell nézni. Megoldás? Sosem lesz erre. Legfeljebb, ha én is, mint mindenki más becsukom a szemem, hogy ne lássak meg annyi rosszat körülöttem..

Puszi
Kedves Évi!
Tudod, mi a nagy baj ebben az országban? Az, hogy senki nem érez magáénak semmit...Én nem is csodálkozom...Hol van a jóérzés, a REND, a tisztaság becsülete?
Szia Éva!
Úgy olvastam, hogy nem tudtam, ki az író. De közben annyira rád ismertem... alig vártam, hogy vége legyen, és megpillanthassam, ki írta, és ne téged lássalak cikkíróként. Csalódtam. Mert nem csalódtam. "A stílus maga az ember."
Üdv,
Pí.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: