újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hazudd magad boldognak!

Látogatók száma: 43

Ilka édesdeden aludt mellette, amikor fél ötkor kinyitotta a szemét és rápillantva az éjjeli szekrényen lévő digitális órára, úgy döntött, hogy felkel. Boldi bácsival reggel ötre beszélték meg a találkozót, mert legalább egy óra, mire felszedik a friss zöldségeket, melyeket délelőtt tíz órára vár a pesti kocsmáros barátja, miután azokat az esküvői vacsorához akarja felhasználni. Széles Ignác elképzelni sem tudja, ki lehet az az elvetemült némber, aki a hatfogásos esküvői vacsoráján ragaszkodik a töltött karalábéhoz. Tulajdonképpen mindegy, mert lényegét tekintve számára az a fontos, hogy a nevezetes lakomához szállíthassa a szükséges zöldségeket, a krumplit, a gyümölcsöt és a díszítéshez a virágokat. Ez utóbbi azért is fontos, mert ily módon így egy tételben megszabadul az eladatlan gerberáitól.
Ahogyan a fényt követi az árnyék, úgy kerül örömébe némi üröm is. A fiatalember, akit időnként sofőrként alkalmaz, családi elfoglaltsága miatt nem vállalta a fuvart, így neki kell vezetnie a furgont. Ez még kibírható lenne, csakhogy édesanyja szokása szerint pletykálkodott, és megtudta Pásztorné Juliska néni, hogy Ignác szombat reggel Pestre megy. Rögvest felkereste a fiatalembert, hogy vigyen el a lányának egy csomagot, küldene neki egy kis hazait.
Igyekszik csendben felöltözni és mielőbb elhagyni a házat. Nem szeretné, ha felébredne a legidősebb fia, a tizennégy éves Bence, aki mindenképpen szeretne vele menni. Bízik benne, hogy a gyerek ma sem kel korábban délelőtt kilencnél és így megússza dolgot.
Boldi bácsit a kertészetben találja. Az idős nagybácsi akkurátusan leszedte a virágokat, mindegyiknek egyforma negyven centis a szára, és húszasával bekötegelte. Ott állnak szállításra készen a vödrökben. A másik fóliából megszedte a paprikát, paradicsomot, uborkát és éppen a harmadikba tart, karalábé szüretre.
- Jó reggelt, Boldi bátyám! Nagyon friss volt!
- Szervusz, Ignác! Nem én voltam friss, hanem ángyod türelmetlenkedett!
A két férfi szavak nélkül is érti egymást. Összehangoltan dolgoznak és háromnegyed hatra megpakolva indulásra kész a furgon.
- Hallottam, hogy a húgomnak megint eljárt a szája. Viheted annak a puccos lányának a csomagot. Csak Ilka meg ne tudja, hogy annak idején csaptad a szelet Pásztor Esztinek.
- Az már a múlt. Okos az én feleségem. Pontosan tudja, nincs az a nő világon, aki miatt magára hagynám a négy gyerekünkkel együtt. Hanem tudja, mi a baj, Boldi bácsi? Velem akar jönni Bence fiam. Gyanítom, hogy a felajánlott segítsége sokba fog kerülni nekem.
- Ne aggódj! Úgysem kel fel kilencig! Addigra már Pest határában jársz. Megkínálsz egy kávéval?
- Természetesen! Még reggelit is ad Ilka!
- Azt azért nem fogadhatom el, mert leveri a derekamat az asszony, ha másutt früstökölök!
Ilka forró kávéval, teával és frissen sütött fasírttal várja a férfiakat. Éppen az útravalót készíti, nyolc fasírtos zsemlét, zöldpaprikával, egy zacskó sajtos pogácsát, négy Balaton szeletet, és két üveg ásványvizet.
- Jó reggelt, Boldi bácsi! Reggelizzen velünk! Ignác, gyere te is! Bence már jól lakott, éppen a fürdőszobában tollászkodik.
- Akkor nincs szerencséd öcskös! – nevet az öreg szeme, miközben leveti kalapját és helyet foglal a konyhaasztalnál. - Volt már Pásztor Juliska? Mert nem várhat rá Ignác a végtelenségig!
- Hogyne lett volna! Ott a nappaliban a mélyhűtő láda! Nehéz, mint a sós zsák. Rajta van egy cédula, Esztike telefonszámával és címével. – Megfogja az asszony a férje vállát. – Vigyázzatok az úton. És szépen kérlek, ne hagyd, hogy a gyerek bármit megvetessen veled!
- Ellenállok szívem! – ígéri Ignác és megfogja felesége kezét, hogy csókot leheljen rája.
Boldi bácsi a harmadik fasírtot eszegeti. Nem is tagadhatná, mennyire ízlik neki. Rápillant az ajtó feletti órára, lenyeli a szájában lévő falatot, majd megköszörüli a torkát és megszólal:
- Fiam, ha nem indultok el tíz percen belül, akkor nem értek fel időre Pestre.
- Igaza van, Boldi bátyám! Megyek, kitúrom a fiamat a fürdőszobából, tusolok és indulunk. Gyorsan végzek, mert én nem zselézem a hajam.
- Nem is vagy tizenhat éves! – replikázik nevetve Ilka.
Kissé aggódik a férje és a legidősebb gyermeke közös útja miatt. Jól vezet Ignác, azzal nincs gond, és pontosan leszállítja a megrendelt árut. Abszolút megbízhat benne. Kizárólag a gyerekeik kéréseinek képtelen ellenállni. Lehet, hogy elsőre nemet mond nekik, ám belátható időn belül mégis teljesíti a kívánságaikat. Sejtése szerint Bence kérni fog valamit az apjától valamit. De ezt rendezze le egymás között az apa és a fia. Anyósának köszönhetően régóta tudja, hogy Pásztor Eszter volt a férje nagy szerelme, aki hatalmas karriert futott be a fővárosban, lám, még a szüleit is támogatja havi százezer forinttal. Ilka udvariasságból meghallgatja az anyósa mondókáját, és tisztában van azzal, hogy özvegy Szélesnének miért kerül fél napba négy zsemle megvásárlása. A boltba jövet, menet mindenkivel leáll beszélgetni, melynek eredményeként a településen nem történhet semmi anélkül, hogy arról ne tudna. Sőt, még arról is beszámol, ami legfeljebb megtörténhetett volna. Egyszóval nagy pletykás az anyósa, akinek szívbéli barátnéja Pásztorné Juliska néni, ezért feltehetően első kézből tudhatja Eszter viselt dolgait. Mindezek ellenére anyósa Ignácnak egyetlen szóval sem meri emlegetni Esztert.
Fél hétkor útnak indulnak. Máris melegen süt a nap. A meteorológusok harminchat fokos hőmérsékletet valószínűsítettek a mai napra és minden jel arra mutat, hogy nem tévednek.
Fészkelődik Bence, mert nem tehet róla, de ismét megéhezett, és mit szól az apja, ha a második települést elhagyva máris megdézsmálja a szendvicseket.
- Mi a baj, kisfiam? Éhes vagy? Ha jól láttam, édesanyád nyolc szendvicset készített az útra. Annyi talán elég lesz ebédig?
- Csak egyet eszem! – mentegetőzik a gyerek, holott tudja, hogy legalább kettőt elfogyaszt.
Nem tehet róla. Szinte óránként megéhezik. Belegondolni sem mer, mi lesz vele a kollégiumban? Szeptembertől a megyeszékhelyen folytatja tanulmányait, az országos szinten az első tíz legjobb gimnázium egyikében. Szeretett volna bejáró lenni, csakhogy szülei egyértelművé tették számára, hogy a kollégiumban életre szóló barátságok köttetnek, és megtanulhatja, mekkora a közösség összetartó ereje.
Mosolyog Ignác az orra alatt. Az utat figyeli, ám szeme sarkából látja, amint gyermeke a harmadik szendvics felett meditál. Kibontsa, vagy visszategye a szatyorba? Mielőtt eldöntené, az ölébe teszi és iszik egy korty ásványvizet. Rápillant az apjára és komótosan kiszabadítja csomagolásából a harmadik áldozatát. A zsemle tetejét gondosan visszacsomagolja. Néhány perc múlva jól lakottan elpilled a gyerek. Hamarosan egyenletes szuszogása jelzi, hogy elaludt
Kiérnek az autópályára és Ignác nagyobb sebességre kapcsol. Előző nap megtankolta a furgont, hogy ne kelljen útközben megállniuk, ha nem muszáj. Nem az idővel kell versenyt futnia, hanem a hőmérséklettel. Bizsergést érez a gyomrában. Kétségtelenül izgalmas nap elé néz. Tizenhat éve nem találkozott Pásztor Eszterrel, akivel egy faluban éltek és egészen az érettségiig osztálytársak voltak. Mindketten a fővárosban folytatták tanulmányaikat. Eszter jogi karon, ő pedig a kertészmérnökin gyakorolta az egyetemista létformát, amelyet nem volt könnyű megszokni. Eleinte barátokként találkozgattak és így utólag már képtelen felidézni, mikor fordult át barátságuk a mindent elsöprő szerelemmé. Tény, hogy friss diplomájukkal a zsebükben már a házasságukat tervezgették. A Fővárosi Kertészeti Kft.-nél dolgozott, és élvezte a munkáját. Csakhogy a jövedelméből egyetlen fillért sem tudott félretenni, mert sokba került az albérlet és a megélhetés. Nem titkolta Eszter előtt, hogy azonnal otthagyja a fővárost, amint lehetősége lesz vidéken letelepedni és létrehozni a saját kertészetét.
- Esztikém, te bárhol elhelyezkedhetsz, mert jogászra mindenütt szükség van. Úgysem engedlek dolgozni, csak addig, míg megszületik az első gyerekünk. Utána jöhet a második, harmadik, akár a negyedik is. Keresek addigra annyit, hogy semmiben se szenvedjünk hiányt.
Eszternek is sokáig tetszett a kilátásba helyezett vidéki élet. Abban is egyetértettek, hogy minimum három gyerekük lesz. Csakhogy a lány egyre jobban élvezte a munkáját, a főváros nyüzsgő életét, hogy színházba, koncertekre járhatnak, bármikor beülhetnek barátaikkal egy sörre a körúti törzshelyükre, anélkül, hogy emiatt bárki megszólná őket. Ignácban felmerült a kérdés, vajon Eszter szereti annyira, hogy feleségeként vidéken leélje vele az egész életét? Dilemmájára hamarosan megkapta a választ. Eszter egyik napról a másikra, anélkül, hogy erre Ignác bármilyen okot szolgáltatott volna, közölte vele, hogy állást változtat, mert visszautasíthatatlan ajánlatot kapott. Várhatóan az új munkaköre mellett nem lesz ideje Ignácra, ezért egy ideig szüneteltessék a kapcsolatukat.
Milyen is a sors? Eszter elvesztésén nem kesereghetett, mert édesanyja unokabátyja, Boldi bácsi felajánlotta a falu határában lévő négyhektáros szántóföldjének a bérletét, jutányos áron, sőt, kölcsönzött neki annyi pénzt, amennyi elég volt a szántóföld melletti belterületi telek megvásárlásához, és a rajta lévő kétszobás vályogház felújításához. Ezzel kezdte megalapozni a megálmodott kertészetét. Boldi bácsi agronómusi tapasztalatával ,sokat segített vállalkozása beindításában. Fél év múlva megismerkedett Ilkával, az általános iskola új angol tanárnőjével, aki semmiben sem hasonlított a párductestű Eszterhez. A középmagas, telt alakú, ám roppant éles eszű és meleg szívű tanárnő lénye elvarázsolta Ignácot, és egy év múlva összeházasodtak. Megszületett Bence, közben házat építettek, majd kétévenként sorban jöttek a lányok, Ildikó és Piroska, végül négy éve megszületett a második fiuk, Danika is.
Ébredezik Bence, éppen ideje, mert hamarosan beérnek a fővárosba.
- Jót aludtál, kisfiam?
- Igen. Apa, álljunk meg, pisilnem kell.
- Megállunk, csak arra vártam, hogy felébredj.
Ignác lehajt a következő benzinkúthoz, leparkolja a kocsit és kiszállnak. Nincs annál jobb, mint amikor az ember a hosszú vezetés közben megáll néhány percre megmozgatni a lábait.
- Menj be a mosdóba, addig itt megvárlak. Nem hagyom itt a kocsit.
Egyetértőn bólint Bence. Valóban nagyon sokan vannak a benzinkútnál. Személykocsik, kamionok és buszok parkolnak az épület mögötti parkolóban. Ez az utolsó lehetőség az átutazók számára a kényelmes tankolásra és kávézásra, amennyiben nem akarnak elveszni a főváros forgatagában. Órájára pillant Ignác és megállapítja, hogy ötven percük van arra, hogy odaérjenek az étteremhez. Jól jöttek, és nincs kizárva, hogy két órára haza is érnek. Nem tervez városnézést, bár nem ismeri Bence terveit.
Megjelenik kisfia, kezében egy újsággal.
- Nézd, apa, itt hirdetik a full HD-s, aktív szemüveges, 189 cm képátlójú Samsung televíziót. Azt mondták a lányok, hogy nézzük meg, mennyibe kerül. Ilyet szeretnénk kérni karácsonyra, más nem is kellene.
- Azt elhiszem, Bence! Ám attól tartok, hogy ekkora televíziót képtelenek lennétek nézni a mi nappalinkban. Ahhoz akkora helyiség kell, mint az egész házunk alapterülete, a tetőtérrel együtt.
- Kicsit nagy, mert a talppal együtt a szélessége 168 cm. Mi lenne, ha a konyhát, az étkezőt és nappalit egybenyitnánk?
- Káosz, kisfiam. Kérlek, azt nézd meg, hogy mennyibe kerül.
- Megnéztem. Hatszázötvenkétezer forint.
- Az nagyon sok pénz. Tudod, azt beszéltük anyával, hogy az idén kialakítunk még egy fél szobát a tetőtérben, és szétköltöztetjük a húgaidat.
- Apa, ők még kicsik! Elférnek egy szobában!
- Mondd csak, Bence, hány éves voltál, amikor külön szobát kaptál? Nézd, kisfiam, velem lehet beszélni. Danikát beköltöztetjük a szobádba, a lányok meg szétköltöznek és megvesszük a televíziót.
- De apa! Danika csak négy éves!
- Te pedig kollégista leszel.
- Ez nem igazság!
- Ne háborogj, gyerekem. Gyere, üljünk vissza a kocsiba és menjünk, mert elkésünk.
Engedelmesen elfoglalja a helyét Bence, bár láthatóan nagyon elgondolkodik édesapja ajánlatán. Ignác igyekszik nem mosolyogni fia kérésén.
- Honnan volt pénzed az újságra?
- Ideadta Ildi a zsebpénzét.
Jó testvérek a gyerekeim, állapítja meg Ignác és ettől a perctől kezdve kizárólag a vezetésre koncentrál. Fél óra múlva leparkol az étterem gazdasági bejáratánál.
- Bence, itt a telefonom és Pásztor Eszter néni telefonszáma. Légy szíves hívd fel, és kérdezd meg, mikor tud bennünket fogadni, hogy odaadhassunk az édesanyja küldte csomagot.
- Rendben, apa. Miért nem hívhatom az én mobilomon?
- Mert erre kértelek, hogy az enyémen keresd. Ne szállj ki a kocsiból. Igyekszem mielőbb elvégezni a dolgom.
A hangsúlyából tudja Bence, hogy vitának nincs helye. Megvárja apja távozását és azonnal hívja a telefonszámot. Kicseng. Sokára veszik fel.
- Halló! Dr. Pásztor Eszter vagyok.
- Jó napot kívánok! Széles Bence vagyok. Itt vagyunk apával Pesten és Eszter néni édesanyja küldött egy csomagot. Mikor adhatjuk át?
- Szervusz, Bence! Beszélhetnék az édesapáddal?
- Nem tudom őt adni, mert éppen lepakolja az árut, amit hoztunk.
- Jó, akkor ideértek egy órán belül?
- Biztosan. Megmondom apának, és odaszólunk, ha késünk. Csókolom!
Nem várja meg, míg a hívott fél is elköszön tőle. Kikeresi az interneten az Eszter néni lakásához vezető legrövidebb útvonalat. A vezetőülésre leteszi a telefont, majd elővesz egy szendvicset és a műszaki újság tanulmányozásába mélyed. A vezető fülkében rettenetes a hőség. Lehúzza az ablakokat, amely huzatot okoz, anélkül, hogy csökkenne a hőmérséklet. Felhívja Ildikót, és elmondja neki, hogy nem lesz új televíziójuk, helyette kap egy új szobát.
- Nem baj, Bence! A szoba fontosabb! Tudod, mi lesz a vacsora? El ne áruld apának! Kacsasült! Juliska néni hozott egy kacsát!
- Jól van, Ildi. Leteszem a telefont. Szia!
Szereti a kacsasültet. Párolt káposztával és olyan hagymás krumplival, amiben benne vannak a sült vér darabok is. Elég az ételre gondolnia és máris korog a gyomra, pedig megette a negyedik szendvicsét is. Apja még egyet sem evett. Ott a Balaton szelet, amit még két harapással eltüntethetne, de nem teszi. Majd otthon odaadja Danikának, aki rettenetesen örül minden falat édességnek.
- Sikerült beszélned Eszter nénivel?
- Igen, apa. Azt mondta, hogy egy órán belül érjünk oda. Kikerestem a neten az útvonalat, ott van a telefonodon.
- Köszönöm, Bence! Ügyes vagy!
Pár másodpercig tanulmányozza a térképet, majd indít.
- Mindjárt csökken a benti hőmérséklet. Igyekeznünk kell, mert át kell mennünk Budán, s nagy a forgalom. Egyél Bence, mert nem lesz időnk ebédelni. Megeheted az én szendvicseimet is. Rémlik, mintha Ilka pakolt volna néhány szem pogácsát is.
Matat a gyerek az élelmiszeres szatyorban és előhúzza a pogácsás zacskót.
- Mégsem eszem, majd hazafelé megkóstolom. Apa, honnan ismered Eszter nénit? Még sohasem emlegetted.
- Iskolatársak voltunk.
- Amikor nagyival és Boldi bácsival szedtük a cseresznyét, láttunk az utcában egy VOLVO C70 típusú acélszürke autót. Ott parkolt Juliska néniék előtt. Lehet, hogy az Eszter néni kocsija volt?
- Lehetséges, kisfiam. Nézd, megérkeztünk. Stimmel a házszám. Leparkolok és felhívom Esztert, hogy megérkeztünk.
Kerítésként a lakópark telkét kétméteres fallal vették körül, amely a vagyonvédelmi feladatán túlmenően elzárja a kívülállók kíváncsi szeme elől a benti luxust, a szépen gondozott parkrészeket, virágágyásokat, a házak között kanyargó sétányokat.
Tízperces várakozást követően a portás kíséretében megjelenik a nagyon elegáns, kisminkelt, magas vékony nő, aki megpuszilja Ignácot, majd kezet nyújt Bencének:
- Örülök, hogy megismerhetlek! Veled beszéltem telefonon, ugye?
Elpirul a gyerek. Zavarban is van, mert Eszter néni kézfogása olyan erős, mint a satu, miközben orrába szökik erős parfümjének illata.
Közben Ignác kiveszi a furgonból a hűtőládát, melyet az addig passzív szemlélődőnek tűnő portás azonnal kikap kezéből.
- Hagyja, Béluskám – szól rá Eszter, - a barátom felhozza a lakásba a csomagot. Gyertek, siessünk fel a lakásba, mert elolvadunk ebben a hőségben.
- De doktornő – tiltakozik a portás, - előbb be kell írnom a látogatókönyvbe a vendégeinek a nevét.
- Ne fáradjon, csak egy órát maradnak! – inti le az asszony, olyan hangon, amire még a félholt ember is felkapná a fejét.
Ignác egyik kezében a hűtőládával, a másikkal meg átfogva fia vállát, követi a sietősen lépkedő háziasszonyt. Más lett Eszter, állapítja meg magában. Pedig az arca még mindig gyönyörű, az alakja is hibátlan, ráadásul – már amennyire vidéki férfiként meg tudja ítélni – márkás, drága kétrészes ruhát visel. Az a lány, akit szeretett, állandóan fecsegne, ragaszkodna ahhoz, hogy felváltva cipeljék a hűtőládát és kézfogás helyett barackot adott volna Bence fejére.
Tekinget Bence is, csakhogy neki a és lakópark a látványa tetszik. Eddig csak filmekben látott ilyen gyönyörű, szabályos, rendezett parkot. Kintről nem látni, mekkora nagy a terület Elképzelhető, hogy ezekben a négyemeletes, nagy teraszos házakban annyian laknak, mint a kétezer-ötszáz lakosú falujukban. A széles gyalogutakat gondosan nyírt bokrok szegélyezik, melyet húszméterenként megszakítanak a kovácsoltvas padok. Távolabb locsolják a teniszpálya gyepét. Bizonyára a játszóteret a lakópark másik felén alakították ki. Mennyire örülne ennek Danika!
Eszter egyenesen a park centrumába tart, amely egy hatalmas kör alakú tér, közepén a téglalap alakú egyszintes szolgáltatóházzal. Az étterem teraszán az egyetlen szabad asztalhoz ülteti a vendégeit, majd a hűtőládát beviszi az étterembe. Két perc múlva visszatér, és invitálja vendégeit a legközelebbi lakóházba, melynek második emeletén helyezkedik el a százhúsz négyzetméteres lakása. Ignác szabódik, hogy nem akarnak zavarni és indulnának haza. Végül Bence miatt elfogadja a nő invitálását, mert kisfiának sürgősen WC-re kell mennie. Hangosan felnevet, amint meglátja a bejárati ajtón a névtáblát: dr. Pásztor Eszter. Alatta: Consulting Consultor Ltd. Miért nem lehet Magyarországon magyar vállalkozó cégének magyar nevet adni?
A háziasszony a nappaliba vezeti vendégeit. A közel hatvan négyzetméteres egy légterű helyiségben az amerikai tiusú konyhán túl helyet kapott az étkező, a társalgó és a lazításra szolgáló televíziós sarok, melynek fő helyén a Bence által oly nagyon áhított televízió van. A nappaliból nyílik a harminc négyzetméteres terasz, melynek teljes hosszában üvegfal a választóvonal.
Miközben Eszter megmutatja Bencének, hol találja a mosdót, körülnéz Ignác és megállapítja, hogy az ultramodern berendezés akár azonnal alkalmas lenne arra, hogy lefotózzák egy bútor katalógus számára, ám abszolút személytelen. Semmi sem utal arra, hogy ez bárkinek is az élettere lenne. Megborzong, mintha nem a légkondícionáló miatt lenne a kinti hőmérsékletnél nyolc fokkal alacsonyabb a benti hőmérséklet, hanem a falak és a berendezés árasztaná magából hűvösséget.
- Hamarosan hoznak harapnivalót. Maradjunk benn, vagy üljünk ki a teraszra?
Ignác a teraszt választja, ahol vesszőből font, párnázott ülőgarnitúra és dohányzóasztal szolgálja a kényelmes időtöltést.
Előkerül Bence és Eszter felsorolja, milyen italokkal tudja megkínálni vendégeit. A jeges limonádét választják. Eltűnik a háziasszony, hogy hozza az italt és a poharakat, meg a közértben vásárolt rágcsálnivalókat.
- Apa, ha megkérem Eszter nénit, bekapcsolja nekem a televíziót?
- Ugyan, kisfiam, csak pár percet maradunk. Ne légy udvariatlan. Ugyanazt a műsort látnád, mint az otthonin.
- Jó, de azt három D-ben.
Bence kívánsága és Eszter elképzelése teljes mértékben fedi egymást. A háziasszony kitölti a limonádét, kínálja a rágcsákat és közömbös hangot megütve felajánlja Bencének a tévézést. Mindenképpen szeretne kettesben maradni Ignáccal. Eszébe jut, hogy megkínálja Bencét egy spanyol édességgel.
- Bence, megkóstolod a kedvenc spanyol édességemet? Ez a turrón, amely mézből, cukorból, tojásfehérjéből, apróra vágott vagy darált pirított mandulából vagy egyéb diófélékből készül. A bonbon formájú csokoládéval bevont turrónt kedvelem és legutóbbi utamon alaposan bevásároltam belőle.
Létezik a világon olyan kamasz gyerek, aki visszautasítana bármely édességet? Talán előfordul, de Bence nem tartozik ezen kevesek közé.
- Kisfiam, el ne rontsd a gyomrodat! – inti fiát Ignác, annak tudatában, hogy annak idején őt sem lehetett eltiltani semmiféle édességtől.
Bence egy pohár jeges limonádé és hat darab porcelán tányérkára tett csokoládés turron golyó társaságában kényelmesen elhelyezkedik a televízió előtt, felveszi a szemüveget és elmerül a japán természetfilm élvezetében.
Nem kerüli el Ignác figyelmét Eszter igyekezete, hogy lefoglalva Bencét kettesben maradjanak. Remélhetőleg nem ott akarja folytatni a beszélgetésüket, ahol annak idején abbahagyták. A természetes kíváncsisága ellenére szükségesnek tartja, hogy néhány fontos információt elmondjon magáról, mielőtt hagyná kibontakozni a háziasszonyt.
- Jól nézel ki, Eszter! Úgy látom, csak én öregedtem az elmúlt másfél évtizedben . Bizonyára elmondta neked Juliska néni, hogy megházasodtam és négy gyermek boldog édesapja vagyok. A nagybátyám segítségével megvalósítottam az álmomat. Sok munkával létrehoztam a kertészetemet.
- Igen, elmondta anyuskám, hogy megtaláltad a számításaidat.
- Úgy látom, ezt te is elmondhatod magadról, bár semmit sem tudok az életedről. Megkértem anyát, hogy nekem ne hozzon híreket rólad, mert nagyon nehezen dolgoztam fel, hogy ott hagytál.
- Bocsáss meg, nem igazán tudtam, mit teszek. Rendkívüli lehetőséget kaptam, aminek nem tudtam ellenállni.
Megcsörren a zöld színű mobiltelefon, ami állandó jelleggel Eszter keze ügyében van.
- Üdvözlöm, Szepesi doktor!
A következő öt percben a háziasszony a Spanyolországba szállítandó orosz kaviár és az onnan hozandó ibérico sonka, pontosabban Jamòn Ibérico de Bellota tranzakciójának szerződéseinek részleteiről tárgyal.
- Babócsa úr határozott utasítása szerint kénytelen voltam a szerződésekbe belejavítani. Fogadja el kolléga úr, vagy beszélje meg a főnökkel.
Kinyomja a telefont és ingerült hangja, amikor vendégéhez fordul:
- Bocsáss meg, Ignác, ebből élek. Egyszemélyes tanácsadó cégemnél én vagyok a mindenes.
Belehasít a levegőbe a bejárati ajtó csengőjének éles hangja. Felpattan Eszter és megy ajtót nyitni. Visszahozták a kiürített hűtőládát és hoztak két nagy pizzát.
- Nem vagyok egy kimondott háziasszony! - mentegetőzik Eszter. – Az étteremben étkezek és azért vittem egyenesen oda a hűtőládát, mert úgyis ott készítik el nekem az ételeket. Hozom a tányérokat és együk meg a pizzákat, mert azok csak melegen jók.
Csakhogy egy kamasz fiút nem lehet felállítani a televízió elől, így neki külön szervírozza és helyébe viszi a pizzát. Ignácnak gyanús az étel illata, persze, lehet, hogy ennek oka abban keresendő, hogy nem szereti a szardíniát, márpedig az egyikre azt tettek, nem is keveset. A másikon csak paradicsomszósz és a ráolvasztott sajt árválkodik. Nem tehet róla, az sem nyeri el a tetszését, pedig megéhezett.
Eszter jóízűen falatozza a pizzát, közben elmondja Ignácnak, merre járt a világban. A cégcsoportnak, mellyel szerződéses viszonyban áll, Európában, Kanadában, Távol Keleten és Ausztráliában is vannak üzleti érdekeltségei.
- Az utazások miatt két ruhatárral rendelkezem, az itthonival, ami a szekrényekben áll, és az útival, ami pedig a bőröndöket dagasztja.
- Mi van a magánéleteddel? Szerettél színházba, kiállításokra, koncertekre járni…
- Nincs nekem arra időm! Muszáj naprakészen követni a jogszabályváltozásokat, és Bálint elvárja tőlem, hogy a gazdasági élet tendenciáival is tisztában legyek.
- Mondd, és boldog vagy?
- Az vagyok! Tényleg az vagyok!
Ismét csörög a zöld telefon. A hívó fél a nyomaték kedvéért kiabál. Ignác akaratlanul is minden szavát hallja.
- Szervusz, Esztikém! Nagy baj van! A portás felhívta Babócsát, hogy idegen vendéget fogadtál és nem engedted felvezetni az adatait a látogatók könyvébe. Őrjöngve elrohant, csak azért szólok, mert lehet, hogy hozzád tart!
- Köszönöm, Mária!
Elsápad Eszter, majd arcán fintor villan át, de gyorsan összeszedi magát.
- Akkor mi elmegyünk, mert hosszú még az út hazáig. Köszönjük a vendéglátást. Ha nem bánod, elvinném a hűtőládát. Nem baj, ha nincs kimosva, majd a feleségem kitakarítja, mielőtt visszaviszem Juliska néninek.
Arra számít, hogy Bencét hosszan kell kapacitálni, ámde a fiú az első szóra felpattan.
- Köszönök mindent, Eszter néni! – udvariaskodik Bence a háziasszonnyal, pedig a limonádén kívül érintetlenül ott árválkodnak a dohányzóasztalon a tunnók és a pizza szeletek.
Marasztalja Ignác a háziasszonyt. Kitalálnak egyedül is a lakóparkból.
A portás nagy hajlongások közepette éppen egy nyitott sportkocsit enged be a nagykapun. Az érkező kopasz, öltönyös férfiben Ignác az ország első tíz leggazdagabb emberének egyikét véli felfedezni.
- Tiszteletem, Babócsa úr! Felszóljak Pásztor doktornőnek, hogy megérkezett? – érdeklődik a portás.
- Hagyja a fenébe! – érkezik a válasz.
A furgonban legalább ötven fokos a hőség.
- Nem vagy éhes, Bence?
- Már megettem a szendvicseimet.
- Nem baj, még megvannak az enyémek. Tudod, mit? Megfelezzük. Kinyitom a kocsi ajtaját, hátha kicsit lehűl. Addig eszünk. Még pogácsa is van. Igaz, az ásványvíz már forró, de majd iszunk egy üdítőt valahol. Mi a véleményed, meglepjük a lányokat?
- Mire gondolsz, apa?
- Elmegyünk egy elektronikai áruházba, megnézzük, mennyibe kerül a legkisebb lapos televízió és veszünk mindhármótoknak egyet – egyet. Danikának még nem kell, majd kap, ha iskolás lesz.
- Neki nem is veszünk semmit? És mi lesz a lányok külön szobájával?
- Dehogynem! Danikát is meglepjük valamivel. Ne aggódj a szoba miatt! Könnyűszerkezetből építjük, úgy olcsóbb lesz. – harap a fasírtos zsemlébe Ignác, majd hátát a furgon oldalához dönti. – Az igazi kérdés, hogy mit vigyünk anyának?
- Fülbevalót, apa! Tudod, elhagyta az egyiket.
Eszter igyekszik eltüntetni a vendégség nyomait. Perceken belül megérkezik Babócsa Bálint. Pihegve néz az előszobai tükörbe. Űzött vad tekintetétől maga is megretten.
- Hazudd magad boldognak, te szerencsétlen! – biztatja magát és tehetetlen dühének levezetése képpen öklével belecsap a tükörbe.
Dől a vér a kezéből. Rácsodálkozik. Miért vérzik, ha nem is fáj?
Egyszerre cseng a bejárati ajtó csengője és a fekete színű mobilja.
Tornádóként csapódik a lakásba a kopasz férfi.
- Ki van nálad Eszter?!
Tovább cseng a fekete mobil, majd elhallgat.
A nógrádi faluban Pásztorné Juliska leteszi a telefont és kezét tördelve bozsékolni kezd:
- Jaj, apjuk, mi lehet ezzel a lánnyal? Nem veszi fel a telefont. Vajon megkapta a csomagot?

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szép az élet, - Babocsai néni! (:-D)
Hát igen.A pénz jó ha van,de nem boldogít. :)Jó kis történet.
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: