Hazugságok hálójában
Látogatók száma: 59
Hajagos Linda, a magas, karcsú, szőke, zöld szemű leányzó hányingerrel küzd, rohan a mosdóba, és kiadja magából reggelijét. Nehezen csillapodik gyomra, arca az erőlködéstől kipirosodik és szemén is látni, hogy nincs jól. Képtelen hozzászokni a feszültséghez, pedig végzős egyetemista, túl van számos vizsgán, kreditszerzésen, szigorlaton, s maga sem érti, hogy ezen a szép napsütéses kora tavaszi napon miért idegesebb a kelleténél, hiszen mindössze arról van szó, hogy ma kapják meg a szakdolgozati témákat.
Az előadóban megszűnik a zsibongás, amint belép Tanár úr, az országosan ismert újságíró. Nyegle és nagyképű, hiszen ismertsége és sikerei okán nincs ebben semmi különleges, hacsak az nem, hogy az igazi tehetség rendszerint kellő szerénységgel párosul, ám ezek szerint nála ez hibádzik.
Linda emlékezetébe bevésődött az első nap, hiszen éppen a Tanár úr miatt választotta ezt a pályát, talán kicsit szerelmes is volt az édesapjánál legalább tíz évvel idősebb jóképű férfibe, aki korát jól palástolja elegáns, mégis lezser öltözködésével, a rendszeres teniszezés okán kialakult jó fizikai kondíciójával, valamint diákjaival szembeni közvetlenségével:
- Nézzék, ezt a szakmát nem lehet megtanulni. Akiben nincs meg ehhez a pályához szükséges tehetség, kitartás, kellő intuíció, annak hiába magyarázom el a szakmai fogásokat, sohasem lesz belőle újságíró! Valószínűleg Önök között is lesznek olyanok, akik diplomát szereznek, papírjuk lesz arról, hogy elvégezték az egyetemet, de sohasem lesznek a média meghatározó személyiségei, legfeljebb majd szakmunkásokként dolgoznak valamelyik bulvár újságnál.
Negyvenen vették fel másodévben ezt a szakot, és Linda az első hónap után megszeppent, azt hitte, hogy a többiek sokkal tehetségesebbek nála, mert könnyedén vették az akadályokat, míg ő megfelelési kényszere miatt görcsölt, attól félve, hogy a Tanár úr kizárólag a csinos szőke nőt látja benne, nem pedig a csiszolni való gyémántot, mint Ringer Petiben, akit rendszerint példaként emleget előttük.
A nyolc szemeszter alatt sokan lemorzsolódtak, mindössze tízen maradtak a negyvenből, és mindannyian tisztában vannak azzal, hogy Tanár úrnál első nekirugaszkodással négy-öt főnél többen nem kapnak diplomát. Ily módon reálisan ötvenszázalékos eséllyel vághatnak neki a diplomamunka elkészítésének és az államvizsgának.
- Jó napot, aranyoskáim! Izgulnak? Na, mondják már, hogy kicsit idegesek, had nyugtassam meg magam, hogy sikerül négy év után is megdobogtatni a szívüket! – kedélyeskedik és szeme néhány másodpercig megpihen Lindán. – Tudják, minden évben más feladatokat találok ki a végzősöknek, és reményeim szerint maguknak is sikerült embert próbáló témákat összeraknom. Kérem, válasszanak párt maguknak, mert ketten kapnak egy közös feladatot, nevezetesen kapnak egy híres embert, akinek életéről és munkásságáról kell szakdolgozatot írni, akár közösen is megtehetik, ám egyiküknek a leírtakat félórás élő riporttal kell alátámasztani. Íme, hoztam egy szamárvezetőt a dolgozat témaköreiről, adok öt percet arra, hogy áttanulmányozzák és párokat alkossanak. Utána választhatnak az öt ismert ember közül, oly módon, hogy a neveket borítékba tettem, beszámoztam, így maguknak csak egy számot kell mondani. Látom, meglepődtek, de nem olyan vészes a dolog, hiszen akár fejből is sokat tudnak róluk, miután mind az öten rendszeres szereplői a médiának, mind az írott sajtóban, mind a televízióban találkozhatnak velük. Alapvetően oknyomozásra lesz szükség ahhoz, hogy bebizonyítsák, mennyiben igaz vagy hamis a köztudatban róluk kialakult kép. Lesz közöttük színész, sportoló, tudós, celeb és újságíró. A konzulensek neve és elérhetősége is ott lesz a cédulán. No, gondolkodjanak, addig elmegyek kávét inni.
Ringer Peti közben elolvassa a kiosztott szamárvezetőt és már tudja, hogy itt az ideje közel kerülni Lindához, még akkor is, ha csak a válláig ér, és tíz kilóval nagyobb a súlya a kelleténél, hátha végre a közös munka során kibontakozna közöttük a szerelem, melyről évek óta fantáziál.
Linda figyelmesen olvassa a szempontokat és szinte valamennyi csapdát felfedezi benn. Ravasz, nagyon ravasz a Tanár úr, és biztos benne, hogy a kiválasztott riportalanyok izgalmas személyiségek lesznek, akik a nyilvánosság előtt élik az életüket, éppen ezért nem lesz más dolguk, mintsem kibogozni, hogy a róluk kialakított kép mennyiben valós és miben hamis. Sikamlós téma, nagyot lehet vele bukni, főleg akkor, ha a riportalannyal nem sikerül megfelelő bizalmas kontaktusba kerülni. Ki lehetne számára az optimális tettestárs, még nem tudja, ezért feláll, otthagyja a hangosan vitatkozó sorstársait, az ablakhoz megy, mintha a szemben lévő házak homlokzatáról leolvashatná a választ, miközben jobb kézzel önkéntelenül beletúr a frufrujába.
- Társulsz velem? – érinti meg Ringer Peti a vállát, ránéz a fiúra és meglepődik.
Eminens diáktársa akar vele egy gyékényen árulni? Ennél jobb dolog nem is történhetne vele.
- Rendben van, Peti! Arra kérlek, hagyjuk a többieket választani, nekünk maradjon az utolsó név, hátha közben Tanár úr elárul még néhány dolgot.
Tetszik a fiúnak Linda mentalitása, valóban a Tanár úr lassan adagolja a mondanivalóját, a szokásos gunyoros módján, s jobb kivárni a végét, hátha addig megjuhádzik, és velük már normásan beszél.
Visszatér Tanár úr, a tanári asztalra teszi az öt borítékot.
- Lássuk a párokat!
Nem lepődik meg a Hajagos-Ringer pároson, még bólint is nevük hallatán, mintha maga is így tervezte volna.
- Jöjjenek, vegyenek el egy-egy borítékot az asztalról.
Lindáéknak marad az utolsó, nem nagyon igyekeznek a választásnál, és Peti az ötös sorszámút tartja a kezében. Tanár úr sorra veszi a borítékok tartalmát, mindegyikhez van hozzáfűzni valója. Közben Peti megnézi a sajátjukat, elsápad és odaadja a cédulát a lánynak. Linda rápillant és elvörösödik, a Tanár úr neve szerepel a papíron, konzulensként pedig a televíziózás egyik nagy öregjének a neve van feltüntetve.
- Legyenek kreatívak, alkalmazzák a tanultakat és meglepő információkhoz juthatnak! Ha bármiben elakadnak, csak keressenek meg! Jó munkát, hölgyeim és uraim!
Elbocsájtó üzenetét követően Tanár úr kiviharzik az előadóból, rohan a kocsijához, mert fél óra múlva felvétele lesz az egyik magán televízióban. Kicsit bosszankodik, hogy saját személye éppen a két legtehetségesebb tanítványának jutott és ebből még lehetnek kellemetlenségei, hiszen a makulátlan háttér, azaz a személyes imázsa, több évtized aprólékos munkájának eredménye és közel sem olyan makulátlan, mint amilyennek látszik! Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet magát adni szakdolgozati feladványnak, ám nem tudott ellenállni a kísértésnek. Mindegy, majdcsak kimászik ebből is, mint mindig is tette a kényes szituációkban, csak el ne felejtse családját felkészíteni arra, hogy megkereshetik őket a tanítványai. Mások véleménye nem számít, de a fiaié és a feleségéé igen. Bár családja vidéken él, nem valószínű, hogy eljutnak hozzájuk a fiatalok.
Tanár úr nem számol azzal sem, hogy magára hagyott tanítványai előveszik laptopjaikat és egyéb kütyüiket, majd mind a tízen elkezdik keresni az interneten a feladott személyekről fellelhető valamennyi információt, egymás után górcső alá véve a színészt, a sportolót, a tudóst, a celebét, és őt magát, az újságírót. Keresés közben mindenkinek mindegyik alanyról eszébe jut valami rég hallott vagy olvasott információ, továbbá valaki ismerőse, akit meg lehet kérdezni az illetőről, esetleg olyan helyszínek, ahol többször megfordult, vagy ahol lakik, vagy korábban lakott a híresség.
Ahelyett, hogy megosztotta volna a kis közösséget, inkább összekovácsolta, és felszította bennük a tüzet, hogy egymást segítve kibogozzák a hírességet életének szövevényes hálóját, bevessék tehetségüket az apró kis szösszenetek észrevételéhez, és megtalálják azt a szálat, amelyet elkezdhetnek felgombolyítani. Különösen nagy érdeklődéssel teszik ezt a Tanár úr személyével kapcsolatban, és hosszam vitatkoznak arról, hogyan kezeljék a róla szóló információkat, ragaszkodjanak a látszathoz, vagy kapirgálják meg a mázat, és nézzék meg, mi van a szépen kidolgozott imázsa mögött.
Peti az előbbit, Linda meg az utóbbit preferálja, és a többi nyolc sorstárs nem akar ebbe beleszólni, hogy melyik mellett döntsön az alkalmi páros, mert pontosan tudják, hogy mindkettőn el lehet hasalni. Lehet, hogy Tanár úrnak ez a célja?
- Nézzétek, jobb, ha összefoglaljuk, hogy kiről mit tudunk, mert kimondva másként hat, talán nem is olyan nagy mumus, mint az interneten olvasva gondoljuk – ragadja magához a szót Ringer Peti. – Tehát, a színésznő Kossuth díjas, elvált, egy fia van, sokat iszik, jól játszik, nagy tehetség, de egyik botrányból a másikba keveredik. Nagy kanállal falja a férfiakat, talán éppen ezért csinos és kívánatos még ötven felett is. Szülei is művészek, vérében van a színház, sikeres is, akkor pedig miért munkál benne a kishitűség, amely miatt állandóan bizonyítani akar? A sportoló sikeres, kétszeres olimpia bajnok, diplomás, családos, de harmincöt évesen is egyre csak a sportolói pálya izgatja, képtelen elengedni a sikert, inkább vállalja a vele egyformán tehetséges fiatalokkal való megmérettetést, márpedig abban rejtett bombaként ott lapul a kudarc lehetősége, amely sikeres pályafutásának nem egy kívánatos befejezése lenne. Mi motiválja? A pénz? A kihívás? Vagy az attól való félelem, hogy a civil életbe nem tud beilleszkedni?
Pár pillanatig elhallgat, majd idegesen dobol kezével a padon és folytatja:
- A nemzetközileg is elismert hetvenéves tudósunknál is a motivációt kell keresni, hogy miért nem vonul vissza a kutatástól, miért ragaszkodik görcsösen kutatási témájának befejezéséhez, holott részeredményeken kívül nem tud mást felmutatni és anyagilag sem szorul arra, hogy dolgozzon. Talán nem érzi jól magát a családja körében? Vagy rádöbbent, hogy évtizedekig felhőket tologatott, és a Tudományos Akadémia vezető helyetteseként a mindenkori kormányzattal szemben eljátszhatta a meg nem értett tudós szerepét, ahelyett, hogy igazán a kutatással foglalkozott volna, és most akarja pótolni, amit elmulasztott?
Linda ránéz Petire, aki elhallgat és hagyja, hogy a lány folytassa a gondolatát, miközben jobb kézzel önkéntelenül beletúr a frufrujába:
- Látszólag a legkönnyebb a celebről írni, aki életében nem dolgozott igazán, csupán levitézlett konzumhölgyként megjelent itt-ott, megpróbálkozott számos területen sikeresnek lenni, a televíziós szerepléstől kezdve a könyvkiadásig, csak az a lényeg, hogy a köztudatban forogjon a neve, meghívják élménybeszámolókra, és tesz is azért, hogy évente legalább kétszer botrányt kavarjon, nehogy elfeledjék létezését. Vajon milyen emberként ez a díva, hogyan viselkedik a hétköznapokon, amikor gyereke korú fizetett kísérő nélkül megy a piacra és intézi a mindennapi dolgait? Mekkorát csal a látszat? Mekkora erőfeszítésébe kerül ennek fenntartása?
Döme, a hórihorgas, vékony fiú, akinek hangja olyan mély, mintha a pincéből szólna, felemeli a kezét:
- Jó kérdés, és ezt feltehetnénk a Tanár úr kapcsán is! Vajon mi készteti a sikeres újságírót, a jó férjet és kiváló nagyapát arra, hogy állandóan szerepeljen a médiában, grafomániás könyveket jelentessen meg és a tanításon kívül elvállaljon hozzá méltatlan bulvár szerepeket is? A magamutogatás? A pénz? Miért jut el arra a pontra, hogy saját maga váljon szakdolgozat tárgyává saját tanítványai körében? Azt hiszi talán, hogy személye szent és sérthetetlen? Nem irigyellek benneteket, Linda, ebből nem tudtok jól kijönni, de én a helyetekben biztos, hogy alkalmaznám azokat a módszereket, amiket tanultunk és a biztos bukás tudatában megfingatnám a Tanár urat! Már bocsánat a fogalmazásért.
Ezen valamennyien elgondolkodnak. Peti papír zsebkendőt vesz elő, megtörli izzadságtól gyöngyöző homlokát, halkan szól, mégis mindenki érti:
- Megnyugodtam, az esélytelenség nyugalmat ad. Legközelebb megbeszéljük, hogyan állítsuk össze kérdéseinket a személyes interjúhoz. Tudjátok, kérdezni tudni kell.
- Ebben jó vagyok, majd felkészülök a módszertanából – jegyzi meg Klári, az örökké mosolygós, molett lány.
A konzulenssel sem könnyű felvenni a kapcsolatot, pláne nem a televíziózás elismert ősbölényével, aki teljesen visszavonultan, kizárólag a családjának él. Felesége, gyermekei és unokái jelentik számára az életet, mintha egész életében erre vágyott volna. Ha egyedül van otthon, rendszerint az éppen olvasott könyve mellett szundikál, fel sem veszi a telefont. Hetekig hívogatja, mire végre sikerül Lindának beszélnie a feleségével, aki megígéri, hogy hamarosan visszahívja és időpontot ad a látogatásukhoz.
Peti a Tanár úr környezetének megismerésében jeleskedik, nem is akárhogyan.
Hangyaszorgalommal összegyűjti a közértes, a szomszéd, a fodrász, az autójavító, a kocsmáros és az asszisztens telefonszámát, csak a családjáét nem, velük nem is akarnak beszélni. Miért is tennék, hiszen a Tanár úr minden családtagját piedesztálra emeli, mintha ők lennének a mintacsalád, ahol soha semmi gond nincs, a baj is messze elkerüli őket, egyébként is, tökéletes férfinek tökéletes a családja is, ezért egyik családtag sem mondana róla semmi értékelhetőt.
Lindának jut a szomszéd, a fodrász és az asszisztens, Peti pedig az autójavító fiatalembert, a közértest és a kocsmárost keresi fel.
Váltófutóként egymás sarkát tapossák a napok, pedig egy hét áll rendelkezésükre, hogy mindenkivel beszéljenek, hiszen a dolgozatot meg is kell írni, és ha találnak újabb érdemleges momentumot, arra is kell időt hagyni.
Linda utólag kézzel írja jegyzeteit, ezzel ellentétben Peti felveszi a beszélgetéseket.
Május elején tombol a hőség, mintha nyár lenne. Két hét múlva le kell adni a szakdolgozatokat. Tanár úr nyeglén megjegyzi, hogy a következő hétfőre úgy készüljenek, hogy reggel nyolctól negyven percenként kerül sor a riportokra, melyen részt vesznek a konzulensek is. Valamennyi résztvevővel leegyeztette az időpontot, nekik ebben már semmi dolguk. Óra végén kéri a kérdezők nevét.
Ringer Peti szívesen magára vállalná a dolgot, csakhogy félti a tekintélyét, mert írásban nem kell a Tanár úr szeme közé nézni, lehet cirkalmasan, sejtelmesen fogalmazni, amely az élő szóban nem lehetséges. Linda azonban túlzottan ideges, még elügyetlenkedi a riportot és akkor még egy kettesre sem lesz esélyük, ami nagy szégyen lenne számára, főleg úgy, hogy Lindához egy centivel sem került közelebb a közös munka során, mert úgy tud ez a lány távolságot tartani, hogy azt tanítani kellene. Ennek ellenére, amikor Linda kijelenti, hogy a kérdező riporter szerepe éppen neki való, csak legyint a fiú, legyen úgy.
Klári valóban kiváló segédanyagot állított össze a riportra való felkészüléshez, és az övénél kétségtelenül jobbak Linda kérdései, lényegre törőbbek és elég pimaszok ahhoz, hogy meglepetést okozzanak a riportalanynak.
Az ominózus hétfőn valóságos kánikulára ébrednek, már reggel nyolckor is huszonkét fokot mutat az utcai hőmérő. Mind a tízen ünnepi ruhába öltözve ott toporognak az előadó előtti folyosón és megpróbálják táncoló idegeiket megfékezni. Döme csokoládét osztogat, Klári földiepret, Linda szendvicseket kínál, és legnagyobb megdöbbenésükre, Peti előhúz a belső zsebéből egy lapos üveg konyakot, melyből senki sem mer inni, így maga sem kísérletezik a vizsgadrukk ilyetén tompításával.
A folyosó végén befordul a kisebb csapat, Tanár úr az öt konzulenssel és az első riportalannyal, aki nem más, mint a híres színésznő, akinek előző esti premierje utáni bulit még nem sikerült kihevernie. Bevonulnak az előadóba, majd jó öt perc elteltével behívják az első párost.
Pontosan negyven perc múlva kijön a riportalany, nyúzottan, karikás szemmel, nyomában a két vizsgázó, akik szabadkoznak, hogy nem azért tettek fel kellemetlen kérdéseket, mert a válasz nagyon érdekelné őket, de értse meg a művésznő, hogy ez egy vizsga, és osztályozzák a kérdéseket. A művésznő, csak legyint egyet, több is veszett Mohácsnál, morogja, és köszönés nélkül elviharzik.
Hasonlóképpen a következő három riportalany távozáskor szintén nem repes a boldogságtól, és ettől Lindának felemelkedik a gyomra, rosszullét kerülgeti és odafut Petihez, adj egy korty konyakot, kéri és meghúzza az üveget. Régen volt már a reggeli, éhes, és üres gyomrában valósággal virtustáncot jár a három korty konyak. Elpárolog az idegessége, szublimál fejéből a gondosan összeállított kérdések sorozata, csak vigyorog, mint a töklámpás, és megszállja az esélytelenek végtelen nagy nyugalma, elvégre valakinek buknia kell, és a sors Petivel együtt őket erre a szerepre szánta, akkor jobb, ha vígan fogadják a sorscsapást és lesz, aminek lennie kell.
Konzulensük mosolyog, biztatóan int a lánynak, hogy foglalja el helyét a Tanár úrral szemben és kezdheti a riportot.
Legnagyobb meglepetésére Linda bemutatja a Tanár urat, mintha a jelenlévők nem is ismernék, röviden méltatja eddigi szakmai tevékenységét, nem fukarkodik a dicsérettel és láthatóan ezzel elnyeri a konzulensek szimpátiáját. Jobb kézzel önkéntelenül beletúr a frufrujába és felteszi az első kérdést.
Harmincnyolc perc múlva a Tanár úr homlokáról csorog a veríték, ám a konzulens mosolyogva megköszöni Lindáék alapos munkáját és útjára bocsátja a két vizsgázót.
- Megvesztél, Linda? – sziszegi Peti kinn a folyosón, ahol a többiek már kedélyesen beszélgetnek, de erre a megjegyzésre felkapják a fejüket. – Mi a csudának kellett a magánéletét kipellengérezni? Semmi közünk hozzá, hogy csalja a felesége, az asszisztense meg gyereket vár tőle, az sem érdekes, hogy mindhárom gyereke külföldön él, ráadásul hipotéziseket is felállítottál, hogy a könyveit négerekkel íratja. Normális vagy? Megbuktat! Most már biztosan megbuktat! Kit érdekel, hogy a túrós csusza a kedvenc étele, hetente jár fodrászhoz és manikűröshöz, hogy az unokája megveri sakkban és kizárólag a száraz vörösbort szereti!
A többiekből kitör a nevetés, Linda pedig jobb kézzel önkéntelenül beletúr a frufrujába:
- Menj a csudába! Miért nem te voltál a riporter?
Klári megfogja a lány karját:
- Gyere, menjünk le a büfébe, egyél egy szendvicset, csak kettőkor lesz az eredményhirdetés.
Hagyja magát elvezetni, valóban éhes és nem akar tovább vitatkozni Petivel, semmi értelme nem lenne, úgyis megbuknak mindketten. A büfében eszik két szendvicset, egyik rosszabb, mint a másik, de legalább nem üres a gyomra. Klári egyfolytában magyaráz neki, de képtelen figyelmi rá, inkább a pult mögötti csempe mintáját nézegeti, új lehet, mert nem emlékszik rá. Biztos, hogy a médiában akar dolgozni? Eddig bárminek megkarcolta a felületét, rozsdát talált a míves máz alatt. Kell ez neki?
Az eredményhirdetés alatt is szórakozott, máshol járnak a gondolatai. Ringer Peti is egyedül az utolsó padban, reménytelenül bámul maga elé. Szerencsére ivott két korty konyakot, így könnyebb lesz elviselnie a kudarcot. Történjék bármi, Gedeon bácsi, apai nagybátyja, mindenképpen alkalmazza a megyei újságnál, az sem baj, ha nem fejezi be az egyetemet, hiszen előbb-utóbb tulajdonosa lesz az újságnak és nem parancsol neki senki.
A Tanár úr feláll, végignéz a társaságon, meglengeti a kezében lévő papírt:
- Látják, itt az eredmény. Előbb elmondanám, hogy milyen hibákat vétettek, azt nem mondom meg, hogy ki vétette, úgyis rájönnek. Mint azt több alkalommal is mondottam maguknak, kérdezni tudni kell, de jól kérdezni csak az tud, aki alaposan felkészült a témából. A felkészülés nem csupán abból áll, hogy kérdezgetek itt-ott és a hallottakból, amint apró mozaikokból, összeállítom a képet, és azt hiszem, hogy az igazságot látom. A tudatlanság is jobb, mint a fél információ, vagy az ellenőrizetlen állítás, amely a hamis képpé áll össze. Az is fontos, hogy ne hozzuk kellemetlen helyzetbe a riportalanyunkat, mert legyen bármily elmés a kérdésünk, csak rossz, vagy félrevezető választ kaphatunk rá. Hasonlóképpen téves elképzelése van annak a riporteri munkáról, aki alázatos alákérdez az illetőnek, csakhogy az a kép alakuljon ki a megkérdezettről, amelyet ő akar láttatni róla, vagy a másik tévedése, amikor attól fél, hogy nem várt irányt vesz a beszélgetés és nem bízik a saját gyors reakciójában, mert képtelen a rögtönzésre, azaz a beszélgetés fonalába a számára is új szál felvételére és kibogozására. Összességében a riportok átlagosak voltak, itt-ott felcsillant a riporterek bátorsága és leleményessége, amelyet a vizsgáztatók nagyra értékeltek. Örömmel közlöm magukkal, hogy kivételesen senki sem hasalt el. Mondanám az eredményeket. Barta-Kiss páros közepes, Szabó-Horváth páros jó, Feleki-Tóth páros közepes, Tamási-Lenkei páros közepes és a Hajagos-Ringer páros jeles. Utóbbiakat kérem, hogy maradjanak itt, a többieknek további szép napot!
Linda meglepődik, Peti nem akar hinni a fülének, Tanár úr meg egyfolytában vigyorog.
- Tudják, miért kaptak jelest? A bátorságukért, mert volt bátorságuk a fejemre olvasni a vélt hibáimat, melyeket – most már bevallhatom maguknak - én találtam ki, miután Linda a fodrásznál véletlenül elárulta, hogy rajta kívül kiket akarnak megkérdezni. Remélem, ebből tanulnak egy életre. Szóval, akiről azt hiszik, hogy a feleségem szeretője, az nem más, mint a sógorom, apósom második házasságából származó fia, aki nálunk lakik, ha Pesten van dolga. Az asszisztensem valóban gyereket vár, csak nem tőlem, hanem az élettársától, egyébként azért tegeződöm vele, mert az unokahúgom. Az unokám valóban megver sakkban, ehhez már nekem nem is kell rosszul játszanom. A túrós csuszát és a vörösbort valóban kedvelem, nem szégyen az. Ami a könyveimet illeti, utálok írni, magnóra mondom és a néger rabszolgáim meg leírják. Remélem, hogy a szakdolgozatuk is jó lesz! Linda, legközelebb szopogasson el egy mentolos cukorkát, ha konyakkal bátorítja magát! Na, viszlát! Menjenek isten hírével!
Kinn még mindig tombol a májusi hőség. Ringer Peti előveszi a konyakos üvegét, melyben alig lötyög némi kis ital. Kínálja Lindának, aki megtorpan és visszakérdez:
- Van mentolos cukorkád? Nincs? Akkor idd csak meg, nem kérek!!- legyint egyet és jobb kezével önkéntelenül beletúr a frufrujába.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Most akkor Linda, - vagy Léna? Egyébként jó!
Jól ábrázolod a karaktereket, csak éppen a rád
jellemző hibákat nem tudod (vagy nem akarod?)
elhagyni! Rendszeresek a betű félre ütések, szavakon
belüli hibák! Én már nem is kérlek, hogy olvasd vissza,
amit leírtál! Szerintem egy tízes skálán olyan nyolcas
értékű!
Pussz: emillio