Hetedik döbbenet
Látogatók száma: 65
A Gimnázium befejezése után eszem ágában sem volt tovább tanulni. Nem tanultam rosszul, az érettségim is négyesre sikerült, és akkoriban nem voltak túl szigorúak a felvételi követelmények sem, de engem vonzott a való élet.
A Gimnázium befejezése után eszem ágában sem volt tovább tanulni. Nem tanultam rosszul, az érettségim is négyesre sikerült, és akkoriban nem voltak túl szigorúak a felvételi követelmények sem, de engem vonzott a való élet. Szerelmes is voltam, családalapításon törtem a fejem, minél előbb a magam lábára akartam állni. A szakmunkás képző egyenes út volt a cél elérése felé.
A gimnáziumi évek alatt ismerkedtem meg, és szerettem bele az amatőr színjátszásba. Tehetségemet hamar felfedezték, és felvettek a gimnáziumi színjátszó körbe. Sokat jártuk az országot, részt vettünk az amatőr színpadok országos rendezvényein. Versenyeket nyertünk, indultunk a KI-MIT-TUD-on is. Bejutottunk az ötös döntőbe, ahol egy egész ország láthatott minket a tévéközvetítések jóvoltából. Szerencsés voltam, egyetlen fiúként, nyolc lány társaságában. Az ország minden pontján felléptünk, már több mint hetven előadás állt mögöttünk, amikor eljutottunk a döntőig. A színházhoz való vonzódásomban nagy szerepe volt anyámnak. Rózsahegyi Kálmán színi iskolájában végzett, de apja szigora eltérítette vágyaitól, és rendes szakmát kellett tanulnia, varrónő lett. És közben dúlt egy háború is. A színi tanulmányok azonban, nem maradtak hatás nélkül. A szentgotthárdi amatőr társulat tagjaként, az ötvenes évek vége felé, eljátszhatta Heltai Néma leventéjének Beatrixét, egy szombathelyi vendégszereplésük alkalmával.
Apám ekkor a szentgotthárdi Aranybika szálló bárjában zongorázott, és volt egy zenekara is, Blue Boys néven. Az előzmények alapján mindenki arra számított, hogy színi pályára készülök, de én tudtam, ez nem nekem való. Hiányzott belőlem az elegendő exhibicionizmus, nem éreztem magamban azt az elszántságot, amit másokban felismertem, akik később a színházi élet meghatározó szereplőivé váltak.
Ezek az évek mély nyomot hagytak bennem, és döntéseimben gyakran motiváltak. Egymás után utasítottam vissza a legjobb ajánlatokat is, amelyeket a televíziós adás után kaptam. Megkeresett a KISZ Központi Művészegyüttese, és a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese is, hogy szívesen látnának a soraikban. Egyedül a Belvárosi Irodalmi Színpad ajánlatát fogadtam el, jó egy évvel később, abban reménykedve, hogy amatőrként megőrizhetek valamit a pálya varázsából, de komolyabb elkötelezettség nélkül. Közel másfél évig élveztem a társulat vendégszeretetét, végül, otthagytam ezt a számomra egyre inkább idegenné váló világot.
Ez volt életem első útelágazása, ahol döntésemet józanésszel, a képességeim reális felmérése után hoztam meg. Már nős voltam, és az éjszakába nyúló előadások, amelyek legtöbbször a gázsink elverésével folytatódtak az éjszakai szórakozóhelyek valamelyikén, nem tettek jót a házasságomnak. A Kárpátia étteremben elköltött vacsorák, a cigányzene, az éjszakai mulatozások, nem az én világom. Hamar rájöttem, mi vár rám, ha erre a pályára lépek. Egyetlen előnye volt ennek az életnek, hogy olyan emberekkel ismerkedhettem meg, mint Galkó Balázs, akinek valódi székelysége és embersége a mai napig lenyűgöz, vagy Szakácsi Sándor, akinek művészete, és korai, tragikus halála sokáig hatással volt rám.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Már eddig is sok befolyásoló tényezőről írt.
Minden tapasztalás egy lépés ahhoz, hogy Önmagunk legyünk.
Bokor