újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Hétköznapok... 2.

Látogatók száma: 63

Pillanatok az életünkből...

Ki emlékszik már a "rég"-re? Inkább a legutolsót osztanám meg veletek. Bárki magáénak mondhatja, így én is. Nincs új a nap alatt!

(Nagyon szerettem valakit, talán még most is. Valakit, akiről szinte semmit nem tudtam, aki mindig álarcot hordott. Már csak az emlékét, mást nem szerethetek... Azóta eltelt egy kis idő. Sokat gondolok rá, de ez csak egy vágy, egy illúzió, amit eddig kergettem... Most már felébredtem. Már csak egy valaki, aki a múltamban volt, aki csak bántott, bánatot okozott, érdek volt, és kihasznált, valaki aki elvette a mosolyomat, aki megváltoztatta az életemet. Most már így fogom fel.

Nem hiszem, hogy valaha is jobb ember lesz, amit sajnálnom kéne, olyan ő, aki nem tanult az életből, nem tudom boldog lesz-e valaha is? Ezek már csak találgatások. Csak azt tudom, hogy nem tudok már megbízni senkiben.

Semmit sem tudtam róla. De meg akartam ismerni. Olyan mintha lelkileg valami hozzá kötne, egy elszakíthatatlan kötelék... tudom, hogy hülyeségnek tűnik, de így van. Olyan mintha valami hozzá láncolt, odaragasztott volna.

El kell őt engednem útjára. Továbbmegyek, de nagyon nehéz. Ezt kell tennem.

Hogy találkozunk-e még? Nem hiszem. Ez volt nekünk megírva. Soha senki nem volt még ilyen hatással rám! De azt az energiát, amit eddig rá pazaroltam, most másba szeretném fektetni.

De őt soha nem feledem. Azt hittem, ő nem enged el, de rájöttem, én csinálom. Felfogom őt egy állomásnak, jó hosszú ideig várakoztam. Rosszkor találkoztunk rossz időben, még nem voltunk felkészülve, valószínű.

Ezt az egészet egyszerűen elfogadom, mint felfoghatatlant, és megbékélek a sorsommal, hogy könnyebb legyen elengedni...)

...

Ez a folyamat van most. Ezt élem át, nem csak én. A lányom is, akinek alkalma volt belepillantani a magánéletembe. Ami valljuk be, nem volt szép. Nem ez hiányzott nekünk és nem így.

Milyen példát is mutattam neki?... Mihez képest?... Átmenetileg talán tanulhatott volna belőle, de mit is? Nem sok jót, így a végén belátom. Megtanulta például azt a szót, hogy "Kapd be!"... Azóta előszeretettel alkalmazza velem szemben, ha kellemetlenség éri. Nehogy már egzecírozzam!... Azt gondolja ezzel leszerel... Neki se sikerült! Arra viszont tökéletesen elég, hogy felháborodjak. Nem akarok ugyanis emlékezni..., de ő eszembe juttatja ezekkel a negatív töltetű szóhasználatokkal... Ilyen az ő formája. Nagy gyűjtő. De még mindig jobb ez, mint élőben gyakorolni, megtapasztalni. Mert, és - nem ragozom ezt tovább - mi is ennek az értelme? "Kapd be!" Ő tudja?!... Nem hiszem, mert nem engedtem soha idáig eljutni. Nem veszített vele semmit.

Amit viszont nagyon szeret, a pénzt költeni. Ki ne szeretné, ha lenne belőle elegendő?

Folyt.köv.

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Első dolog amit észrevettem a cikkedben a fotó volt! Színes, harmonikus, vidám. Légy te is az, engedd el a múltat, hogy legyen hely az új dolgoknak!

Puszi,

Lizi

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Első dolog amit észrevettem a cikkedben a fotó volt! Színes, harmonikus, vidám. Légy te is az, engedd el a múltat, hogy legyen hely az új dolgoknak!

Puszi,

Lizi

El fogom! :-)

A fotó nekem is tetszik, ahogy mondod... vidám. Még nincs itt az ideje..., de így fogom magam virágokkal körülvenni, de egyszerűbb, ha a függőágyamat addig is olyan helyre viszem, ahol virágok vannak... vagy fű! :-)
Tisztelt Éva!
A középső emlékező betétrész nagyon jó volt, ezt máskor is használhatná.
A gyerek az nekünk mindig a gyerek marad... A nyugdíj meg mindig kevés, sajnos.
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: