Hétköznapok sztárjai... (ami a bulvársajtóból kimaradt...)
Látogatók száma: 44
Szétuntam hazafelé magam a buszon, amíg csekélyke másfél órát álltunk a dugóban. Mellettem egy szöszke hajadon olvasgatott, miközben Barbie-színű mobilján megosztotta barátnőjével a magába szippantott kultúrát. No, nem valami könnyed regényt, Voltaire-t vagy Shakespeare-t döngetett befelé az agytekervényeibe, hanem az egyik sztárpletykaújság vadiúj híreit... Látva odapillantgató érdeklődésemet, kihúzott egy újabb példányt babarózsaszín szütyőjéből és mosolyogva odaadta. Belelapoztam....
Már az első oldalon megtudhattam, hogy X.Y., ki nagy színésznő (lehetett volna, ha nem téved el valamerre az igazi színészethez vezető göröngyös útvesztőben), bájosan, mosolygós arccal tudatta országgal-világgal, hogy anyának érzi magát. Hú, nem semmi! Persze nem tették hozzá, hogy rajta kívül a világ még mely pontján sóhajt fel pármilliócska nő ugyanígy, s talán mélyebb áhítattal... és én itt megemlíteném azokat az "ismeretlenarcú" hölgyeket is, akik évek óta várják, hogy "nemtudomelhinni" szemekkel elsuttoghassák, meg azokat is, akik soha nem élhetik át ezt a csodát, de még hisznek benne, hogy egyszer... talán...
Amikor én szültem csemetémet, minden újság címlapján az állt, hogy Z.Zs. énekesnőnk (kinek mellei már 12 évesen akkorák voltak egyenként, mint a feje, csak éppen nem biggyesztgetett azokra is olyan kis helyes, piros, antennás svájcisapkát), éppen világra hozta első picinyke gyermekét. Még emlékszem a világraszóló hírre: "...s mikor gyermekét először ölelte magához, csodával határos módon megeredt a teje..." Oppá! Essesemmi! Piedesztálra emelték ezen nagy esemény hallatára!!! Arról bezzeg egy lap sem emlékezett meg, hogy én szülés előtt csábító kínmosollyal vonszoltam magam szobáról szobára, úgy, mint egy 'egypúpú szobateve', és szüléskor sem készültek képek rólam, pedig milyen helyes lehettem, amikor elküldtem mindenkit a fenébe... És képzeljétek, nem voltam kisminkelve! És a hajamat sem csinálta bondorkásra egy mesterhajfodrász sem! Lehet, hogy ez volt a baj? S csüngtem a "tejfejőgépen", mint gyümölcs a fán...
"No martini! No party!" Ahhha. Dzsorzs Klúni kellene hozzá, hogy nekem jó bulijaim legyenek? Fenébe! Ha én ezt tudom! Mindjárt könnyesre sírom a kispárnámat! Bár nem hiszem, hogy az én partijaimhoz kellene más, mint pár spontán összeverődött haver, jééégeeer!!!, és zene, zene, zene. Meg sör. Hektószámra. Meg póker. Hajnal hasadtáig. Klúnit kihagynám, bocsika!
"B.C. eldöntötte, hogy esküvőjét "titokban", a Bahamákon, egy csendes szigeten tartja, meghívót is csak pár száz kiválasztottnak küld..." Hmmm! Az én esküvőm is csendes volt, leszámítva az egymás torkának ugró rokonságot, a "mostkellelindulnideholaleendőférjem" felkiáltást (el is késtünk simán), "fenébe, minek dobálnak rizzsel, most vakaródzhatok egész este, mert a ruhám derekában landolt minden szemcse..." hörgéssel (ennek eredménye viharos gyorsasággal, 9 hónapra rá megszületendő első gyermekem lett - lásd. "Mire jó a gyorsrizs..." - Kugli rákeresés!). Egy ciffenet se sok, nem volt írva róla. Pedig jó buli volt!
"L.M. tegnap saját házimozijában megtekintette legelső filmopuszát, és könnyeket ontott..., saját magáért..." Bezzeg arról nem szólt a fáma, hogy J.D. filmjeinek megtekintése előtt gyerkőceim mellém táraznak egy 100 db-os papírzsepicsomagot, pár partedlit, váltásbugyit, néha még a nyálelszívó-gépezetet is. Mert gondoskodnak, tehát vannak... Hogy a kicsinyeim első csetlő-botló lépegetéseit, szülinapi tortába merítkező mancsait, ovisballagásukat, iskolás farsangjaikat, sulis ballagásukat, szalagavatójukat, "ekkorahalatfogtam" mozdulatukat megörökítő videokazetták "liláranézetten", kincsként halmozódtak fel a polcon, átmenekítve az Ő gyerekeiknek az elszálló pillanatokat. És milyen jókat tudunk rajtuk nevetni... könnyes szemmel. És még hány polcon állhatnak mások otthonában ilyen "elröppenőmozdulatos" kazetták...
"F.G. édesanyja sajnálja, hogy fiából csak a jogdíj maradt rá..." Ühüm! A második emeleten lakó Bözse néni is sajnálja, hogy nem ízlett a hajnalban "elkezdettalkotni", majd fél napon át főzött-sütött ebéd, hanem nyammogott rajta a család, akiket két év után sikerült összeklopfolnia, mint a rántás előtt lévő húst, és felemlegették, kire hagyja vagyonkája maradványait, egyikre az étkészletét (vigyázz, a múltkori összeröffenéskor is eltörted a szószos tálat!), másikra a "zacibahordásból" megmaradt ékszergyűjteményét, csak kis unokája kérdezte meg, hogy "nagyi, megkaphatom azt a sok-sok levelet, amit még a nagypapi küldött neked, amikor udvarolt?".
...és megemlíthetném Lajcsi bácsit, aki a szeretetotthonban várja, hogy valamikor meglátogassák, Csicsó nénit, aki a sült rántott békacombra vár, a világ összes "elsőpattanás"-tól szenvedő tinííídzserét, sok ezer, menszeszért imát mormoló, "szüzességvesztett" leányzót, "elsőnumerára" vágyó ifjoncot, a "csodapasira" váró, "gyermekét egyedül nevelő" harmincasokat, a "kamaszkorom legszebb nyarát" kántáló negyveneseket, a "ráncaikat szerető, de még mindig fiatal" ötveneseket, a "felteszem a lila kalapot, és megyek, meghódítom a világot" hatvanasokat, az "életüketvégigdolgozó", s most "nyögdíjukra" váró hetveneseket... mind-mind címlapra kerülhetnének... de ők nem fontosak, ők átlagemberek... kit érdekel, hogy mi is történik velük "unalmas" napjaikon...
Engem érdekel/érdekelne... Kellene egy újság, amiben ezeket olvashatnánk... de rajtam kívül érdekelne bárkit is?...
Pálinkás Krisztina Kéra/Lyrian ©
A cikket írta: Kéra
Hozzászólások
időrendi sorrend
Minél kisebb a kenyér, annál nagyobb a cirkusz!
Nagyon jó kis felvezető a mai szenzációhajhász világunk és egyszerű, de nagyszerű régmúlt életünk, átélt nevezetesebb pillanatainak összehasonlító, ironikus betekintéséhez. Az igénye úgy látszik a "sztár vagyok a saját világomban"... egyedi és megismételhetetlen, sokunkban megfogalmazódott. Mert számtalan írás tanúsítja ill. támasztja alá. Nem a címlapokon olvashatja, akit érdekel. Csak úgy szerényen, megemlékezve a nagy eseményekről itt a felesegek.hun akár, de éltünk a lehetőséggel. :-)
Melyik kategóriába tartozom én? Esetleg a "gyermekét egyedül nevelő"..., ráncait már számolgató "hatvanasok".... "életüket végigdolgozó"... a nyugdíjukat nyögve nyelő "átlagemberek" soraiba...
Szerintem, akit érdekel itt is megtalálja a "hétköznapok sztárjait"! :-)
Puszi,
Éva
Üdv, gali36