újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

"Hildegard" főnővér

Látogatók száma: 16

Bizonyos helyzetekben egy idegen ember hamarabb célt ér, mint maga a szülő.

Mint előző cikkemben - Paraszolvencia helyett kézfogás - jeleztem, mennyire megsértődött a fiam, mert a kórteremben átadtam a műtős néninek. S, ahogy lefejtették rólam, elvégezték rajta a mandula műtétet.
Szívszaggató volt véres szájjal visszakapni gyermekemet.
A sok fájdalomcsillapítótól eléggé el volt bágyadva, teljesen elgyengült a fájdalomtól. Azonban nagyon fontos volt, hogy ha nem is eszik, de sok folyadékot igyon. Nála ez még veszélyesebbnek tűnt, mert igen hamar összeomlik a szervezete.
Már délután volt, finoman keltegettem, simogattam, teával kínáltam. Azonban minduntalan elcsapta a fejét, ha meglátott. Majd megszakadt a szívem. Éreztem, hogy haragszik rám. Unszolásom, hogy igyon, sikertelen maradt.
Ekkor lépett be az éjszakás nővérke, egy nagyon vékony, idősödő, derűt sugárzó arccal. Elmeséltem gondomat, mikor tekintete hirtelen átcsapott mérgesbe.
- Kedves anyuka, meg kell itatni, mert akkor hozzuk az infúziót! Tessék csak megpróbálni még egyszer! Hadd lássam! - utasított.
A fiam nem tagadta meg önmagát, háromszor is elfordította a fejét. Ekkor a nővérke látta, hogy makacs gyerekkel van dolga, kivette kezemből a poharat, s odalépett a fiamhoz.
- Ezt pedig itt és most megiszod! - mondta olyan mély és rekedtes hangon, ahogy csak tudta, miközben mélyen a fiam szemébe nézett.
S, láss csodát! Gyenge és remegő kezekkel megmarkolta a poharat, s apránként
iszogatni kezdett.
- Ugye, hogy megy ez!? - konstatálta a nővérke. - Itt hagyok még egy fél kancsó teát, s azt tízig kérem meginni! - utasította a fiamat. - A felelős maga lesz, anyuka.
Nagyot nyeltem.
- Ám, meg ne tudjam, hogy besegítünk! - jegyezte meg mielőtt elhagyta volna a szobánkat.
Az idő gyorsan telt, azonban a kancsóból nehezen fogyott a nedű. Ismét megmakacsolta magát a fiam. Ekkor egy érdekes lépésre szántam el magam.
Letettem az asztalkájára a poharát, s úgy tettem, mintha kimennék a kórteremből, s ezt mondtam:
- Rendben, ha nem akarod meginni, akkor szólok Hildegárd főnővérnek!
Majdnem kiléptem, mikor visszapillantva azt láttam, hogy a fiam lassanként szürcsölgetni kezdte a teáját.
Megnyugodtam.
Sőt, a másik anyuka is ezzel "fenyegetőzött", ha a kislánya nem óhajtott inni.
Este tízkor megérkezett a nővérke. Mivel épp akkor nyújtottam át fiamnak a megígért utolsó adag teát, aki újfent megpróbálta elutasítani azt, csak ennyit mondtam:
- Rendben, azonban szólok Hildegárd főnővérnek, de Ő kétszer ennyi mennyiséget fog beléd erőltetni.
Ekkor a nővérke megszólalt mögöttem:
- Mióta riogatjuk a nővérkével a betegeket? - kérdezte, azonban hangja nyugodt volt, mert a kis betegünk lassan iszogatott. - Végül is célt ért az anyuka.
Ezzel jó éjszakát kívánva, kiment a szobából.
A következő napokban már egyre kevesebbszer kellett felemlegetnem, felemlegetnünk Hildegárd főnővér nevét. Elég volt, ha csak meglátták a betegek, ittak. A végén már anélkül is. Kezdett megszűnni a fájdalmuk.

Köszönöm Hildegárd főnővér!

A cikket írta: kiki64

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

ráadásul nagyon kedves volt a maga nemében a nővérke
:)
Nagyon jól mulattam a cikkeden KIKI,.....bár magamról tudom, hogy milyen nehéz kórházban lenni egy kisgyerekkel, amikor a gyermekünk azért is neheztel ránk, mert ott hagytuk egyedül és kiszolgáltatva,....de Hildegárd főnővér megoldotta a folyadékpótlás problémáját is az önmaga által kifejlesztett módszerrel......
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: