Hogy mik nem vannak?...
Látogatók száma: 116
Néhányan már értesültek róla, hogy nagy lépésre szántam el magam. Jelen esetben nem a fogorvoslás gyönyörűségeiről beszélek, hanem a fejem egyik igen fontos alkotórészéről: az orromról. Nem Kedves, nem plasztikáztatom meg, jó az úgy, ahogy van.
Tavaly októberben közölték: ki kellene venni ezt az orrmandulát. ( helyesen egyébként: orrgaratmandula, latin nevén: adenoid vegetatio)
Teltek a napok, lassan a hetek is, és nem tudtam rávenni magam, hogy bármit is tegyek. Ám egy igen izgalmas, és alvással szemernyit sem tarkított éjszaka után úgy döntöttem: legyünk túl rajta.
Kezdődik:
Időpont a háziorvosnál ( a magyar Dr. House). Közlöm vele: kéne egy-két beutaló. Megdicsér, hogy igazán megkarcsúsodtam az utóbbi időben. Majd hogy mégse örüljek annyira: még le kéne dobni 10 kilót. Milyen kedves. Finoman kérlelem, hagyja magát, s végül egy kis papírcafat boldog tulajdonosaként vonulhatok is rögvest a Fej- és nyaksebészeti Klinika Ambulanciájára. Elcammogok, a metrón már érzem: ez nem az én napom. Haza kellene menni. Mire meggondolhatnám, már az épület előtt állok. Nincs mese, be kell menni. Személyazonosító okmányaimmal felszerelkezve dugom be fejem a kis ablakon, mondván: műtéti előjegyzés kellene nékem. Sápatag, vörös hajú nő ül a betegfelvételi pultnál, aki minden lelkesedés nélkül kérdez vissza háromszor a vezetéknevemre, holott ott áll előtte fehéren- feketén: Mrs. Postáska. Na bumm! Már minden várakozó betéve tudja a nevemet, s a betűkhöz társított keresztneveket is fel tudnák sorolni. Néhányan mosolyogni is merészelnek. Kedvesen rájuk kacsintok, majd felemelem jobb kezem középső ujját. Nem vagyok humoromnál. Ki tudja mi vár még rám a fehér ajtó mögött...
Várakozó álláspontra helyezkedem. Kabátomon ülök, itt ugyanis röptiben lopnak el mindent. Táskámat szorosan ölelem magamhoz. Kincset rejt, unaloműzőnek magammal cipeltem kedves barátnőmtől kapott könyvemet, mely a "Gyilkosság a golfpályán" címet viseli.
Elröppen az a másfél óra, észre sem veszem. Kis szőke nő szólítgatja a betegeket. Mikor nyögdécselni kezd jövök rá: ez az én nevem akar lenni. Belibbenek. Érdekes, izgalmas hely ez. A szagok, a zajok, minden. Öklendezés, krákogás, majd a doktornő cseppet sem lágy hangja kérlel valakit: ne feszítsen, lélegezzen! Imára hajtom a fejem, s kérlelem a Jóistent: bár lehetnék öregebb úgy fél órával. Esélytelen.
Beterelnek egy fehér függönnyel elkerített rekeszbe, alig kisebb mint az otthoni fürdőszobánk. Bunsen égő lángja elől félve vonom el a fejem, kopaszon nem mutatnék valami jól a postán.
És máris megérkezik a doktornénim. Nagyon szimpatikus. Kicsit sápadt, remélem nem menstruál, mert akkor én ma itt meghalok.
Leleteimet az orra alá dugom, nem is hederít rájuk. Egyből kutakodni kezd. Különféle izgalmas szerszámokat készít elő, hogy bennem turkáljon. Már tudom mi következik, tavaly volt benne részem, ha jól emlékszem naponta ötször-hatszor. Nagyra tátom a számat, nyelvemet szorosan tartja gézbe burkolt ujjaival. És jön a kis tükör. Közben szájon át kell lélegezni, és kilégzéskor azt nyögni: hiiiii. Ha jól csinálják nem kell hányni. Jól csinálja. Fülnyomás mérés. Nem fáj, csak olyan furi. Csiklandozást érzel a füledben. Most jön a fekete-leves?
Jön. Hosszú, vékony csipeszt vesz kézbe, rajta fél ujjnyi hosszú vattacsík. Belemártja valami löttybe, majd közli: kicsit kellemetlen lesz. Aha, ezt már tudom, most fogok lefordulni a székről. Erősen kapaszkodom, ujjaim alatt nyögne a szék, már ha ez szokása volna neki. Közelít a vattacsík, és belemászik az orromba. Fúj de rossz! És ez még csak az érzéstelenítés. Percekig pihenhetek csak, készülhetek a második körre. Megkapom a következő adag vattát. Szinte könyörögnöm kell, hogy vegyék ki, mert úgy érzem le fogom nyelni. Már csak egy incsi-fincsi lydocain spray ( úgy csíp, hogy azt le sem lehet írni) és jöhet a húsz a csúcson: az endoszkóp. Vékony fémcső, a végén fénnyel, hogy lássák is amit csinálnak. Ne mozdulj, Postáska, csak nyugalom- biztatom magam- mindjárt vége van!
Említettem már, hogy ez oktató kórház? Az!
Mikor már végre kifelé húzzák a csövet, akkor robban be a vizsgálóba egy sereg orvos-tanonc. Szemük érdeklődve csillog, mintha azt mondanák: na, kibe kukucskálhatunk bele? A menekülési útvonalamat elzárják a gyűrött, fehér köpenyek. Hagyom magam, mást úgysem tehetek. Mindegyik belekacsint a csőbe, és mondják: Ejha! Legszívesebben beléjük rúgnék.
Végre mentesítenek a fémtúltengés alól, újra embernek érezhetem magam. A doktornő kedvesen mosolyog: ezt bizony ki kell venni.
Hát mit gondolsz miért jöttem? Vashiányom volt? Vagy szeretem ha fáj?
Adnak egy tájékoztatót, és küldenek egy javaslatot a háziorvosnak. A tájékoztatót eldugom, nem akarom tudni milyen szövődményei lehetnek egy ilyen beavatkozásnak. Mehetek is vissza a saját dokimhoz. Boldogan megírja a beutalókat, nem is kell sok. Csupán röntgen, meg belgyógyászat, meg nagylabor, meg mittudoménmi. Elmenőben utánam vigyorog: pisit vigyen!
Viszek.
Másnap hajnal, Auróra utcai rendelőintézet. A kaput fél nyolckor nyitják, a belső ajtókat nyolckor. Liftre várni sem időm sem kedvem nincs. Fellihegek a harmadikra. Vagy negyedikre? Már nem is számolom. Jó esélyem van, úgy saccolom benne leszek az első húszban. Gyorsan halad a sor. Vesém levét átmixelem az erős-pistás üvegből a számmal ellátott műanyag pohárba. Remélem jól elmostam az üveget.
Lecsüccsenek, előveszem a fentebb említett könyvet, közben fél füllel a beteghívó hangjára figyelek. Én jövök. Tényleg gyors a csapolás.
Ültetés, kar kiemelés: Jaaaaj de rossz vénája van aranyom! -sápítozik a néni. - Olyan írói, tetszik tudni.- mondom neki, mintegy megnyugtatásképp. Nem igazán akar megnyugodni.
Szorítanak, gumilabdát kapok, hogy azt dögönyözzem, pumpálok, mint aki megveszett, de egy csepp vérem sem kerül a kémcsőbe.
Sebaj, megszúrjuk a másikat is! - lelkesedik a hölgy. Beletörődöm. Tedd azt. Csak gyorsan.
-Jaaaaj, ez sem jó! - fanyalog.
Lassan a szégyen pírja önti el arcomat. Nekem csak ilyen vénám van. Apukám csinálta.
További panaszáradatot hallgatva dühbe gurulok. Majd én!- felkiáltással kiveszem kezéből a tűt. Elsőre eltalálom " azt a pontot", pumpálni sem kell, folyik a vérem, mintha muszáj lenne. Egyik fiola telik meg a másik után, abba sem akarom hagyni az " adakozást". Készen vagyok. Leveszik a gumiszalagot, kihúzzák a pillangótűt, vattalabdacsot nyomnak a likra és közlik: szorítsam, akkor nem lesz kék. Felállok s a tőlem telhető legnagyobb tapintattal csak akkor ájulok el, amikor leültetnek a fehér kanapéra. Arra eszmélek, hogy hárman állnak fölöttem. Vizes papírral törölgetik az arcom. Érzem, ahogy a nyálkás morzsókák megtapadnak a bőrömön. " Nagyon ügyes volt Postáska" biztatnak, hasztalan. Hogyan volt merszem megszúrni magam? Nem vagyok normális. Mondjuk ez nem újdonság.
Kitámolygok, felveszem a kabátom. Lassan megyek a lépcsőn, már nincs hová sietnem. Kilépek az épületből. Nagy levegőt veszek és megállapítom: Postáska, te hülye vagy!
Felszállok a buszra, hazajövök. Módszeresen ledobálok magamról mindent és ágyba bújok.
Kell a pihenés.
Csörög a telefon. Vaksin tapogatok, felveszem. "Mi van?" - milyen barátságos vagyok.
" Szia 1-eske vagyok, csak azt akarom mondani, hogy ha akarsz otthon maradhatsz, áramszünet van, szétment a biztosíték, ma nem nyithatunk ki."
Szeretem a főnökömet.
"Kösz. Majd hívlak. " - morcogom, majd kiesik kezemből a mobil.
----------
Nem tudom hány óra lehet. A beltérin villog a zöld pötty, karbantartás. Keresem a telefonom. Mérgesen rúgom le a paplant, lábamra tépem a mamuszomat, és kicaplatok a konyhába. Fél kettő. Te jó Isten! Mit csináltam egész nap? Milyen nap van? Ki fognak rúgni! Hosszas keresgélés után meglelem a mobilomat, a varrógép alatt. A kis dög.
Hívom a főnökömet: " Cső! Mi tényleg beszéltünk, vagy csak álmodtam? "
Megnyugtat, semmi baj, akik bementek azok takarítgatnak, pakolásznak, közben megérkeztek a villanyszerelők, éppen szétverik a postát.
Szép ez a nap.- gondolom és ismét megcélzom az ágyat. Fejemre húzom a takarót, és átadom magam a fekete űrnek.
----------
Egyetlenem ébresztget. Fogalmam sincs mi van.
Nem baj, átaludtam a napot. Nem tragédia. Bal karom kissé fáj. Nagy kék folt terjeng rajta, úgy könyékhajlat-tájon. Ennyit a szorításról.
Hangosan korog a gyomrom. Mondjuk nem csoda, ma még nem ettem. Bánja fene- gondolom, s már aludnék megint, mikor férjek gyöngye megszólal: Jó reggelt kiscsillag, itt a kávé!
Reggel? Milyen reggel?
Basszus....
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gyógyulj meg gyorsan Postáska...
Komoly írás lett.
Én nagyon nem szeretem a kórházat...
(Annak is szaga van nem csak a...)
6ás alá kerültem nézem is a telóban az ICE számokat...
ICE jelentése 'In Case of Emergency” /vagyis vész esetén értesítendő./
Gyors felépülést, kellemes lábadozást, erőt, egészséget kívánok neked!
Ölcsi &Pux. Lacó
Igenis! Nem depizik! Majd viszek könyvet, hátha.... meg zenét...meg mittudomén...bárcsak vége lenne már...
Másnap reggel. Úgyhogy nem depizik, mert akkor nem engedik haza!!!
Nagyon tetszett, kézzel tapintható. :)
Ennél nagyobb gondod sose legyen, mint egy orrmandula műtét!
A tüdőtükrözés is így kezdődik:
„Nagyra tátom a számat, nyelvemet szorosan tartja gézbe burkolt ujjaival”
Csak ott folytatásként a lidocain spayt kell mélyre tüdőzni.
Helyi érzéstelenítés…
Utána a műtőben (altatás nélkül) egy kis csövet nyomnak le végig a gégén, egészen a lebenyekig.
„Ha jól csinálják nem kell hányni. „
Egy képernyőt figyel az orvos, míg szövetmintát csippent ki a „molekuláris diagnosztikához”.
„…akkor robban be a vizsgálóba egy sereg orvos-tanonc.„
Nekik is izgalmasabb ez élőben, mint a patológián…
Gyógyulj meg mielőbb,
Zsötem
Állítólag tíz percig tartott, én fél évnek éreztem...
Értem én, hogy jobb élőben, de nem lehetne egy kicsivel nagyobb tapintattal?
Mondjuk már mindegy...
Lényeg a lényeg: minden oké lesz, és hamarosan túl is leszek rajta!
Postáska
Az aktuális belső vizsgálatokat inkább elhalasztom. :-)
Ennél nagyobb gondod sose legyen, mint egy orrmandula műtét!
A tüdőtükrözés is így kezdődik:
„Nagyra tátom a számat, nyelvemet szorosan tartja gézbe burkolt ujjaival”
Csak ott folytatásként a lidocain spayt kell mélyre tüdőzni.
Helyi érzéstelenítés…
Utána a műtőben (altatás nélkül) egy kis csövet nyomnak le végig a gégén, egészen a lebenyekig.
„Ha jól csinálják nem kell hányni. „
Egy képernyőt figyel az orvos, míg szövetmintát csippent ki a „molekuláris diagnosztikához”.
„…akkor robban be a vizsgálóba egy sereg orvos-tanonc.„
Nekik is izgalmasabb ez élőben, mint a patológián…
Gyógyulj meg mielőbb,
Zsötem
Nem biza. Ezért várom a rókákat. Biztos nagyon arik lesznek. Azon tűnődtem, vajon mikor lehet majd hazajönni..... Én már annyit aludtam kórházba, már nem akarok többet....
P.
Szeretem a bensőséges mozdulatokat.
Mondd csak Postáska, nem akarsz elmenni asztalosnak, akkor az idő, meg az abrikter mindent megoldana?
Tamás
Még gondolkodom a váltáson.
P.
Szavaid mélyen megérintettek. Mosolyod bensőséges mozdulatra késztet: rád nézek, s megemelem jobb kezem középső ujját :) Újabban ez a védjegyem.
És addig művelem, amíg képes vagyok rá.
Szamoséknak innen üzenem: Százalékot kérek, csókért nem adnak kenyeret.
Eddig szerettem a marcipánt. Át kell értékelnem néhány dolgot.
A kőlapra majd légyszi tulipánt és gerberát tegyetek, azokat csípem. Aki kaktuszt hoz, azt kísérteni fogom....
Vidám kis írótalálkozó lesz. Majd olvassatok fel.
Pussz: P.
Mondd csak Postáska, nem akarsz elmenni asztalosnak, akkor az idő, meg az abrikter mindent megoldana?
Tamás
A lányom szerencsére már nem emlékszik arra, ami akkor történt, de valamiért, nem is tudom miért utálja az orvosokat, főleg a fehér köpenyt, meg a fertőtlenítő szagát.
Jaj! Nem altatnak??? Na mindegy, lélekben Veled leszek, és a rókáink is elszórakozhatnak. :)
Puszi,
Ada
P.
Jó pénzért sem altatnának?
Kedves Postáska!
Megrendülten állok majdan, néhai előtted. De ne bánkódj, mi sem fogunk! :-)
Nem biztos, hogy ide tartozik, de egy utolsó kérdést tennék fel neked.
Te tudtad, hogy mandulából készítik a marcipánt?
Nem éltél hiába. Szamosék csókoltatnak.
Tamás
Ja, és még valami. Ha nem lenne időd (úgy értem hátralévő) elolvasni a krimit, annyit segíthetek, hogy McAllister a gyilkos.
És addig művelem, amíg képes vagyok rá.
Szamoséknak innen üzenem: Százalékot kérek, csókért nem adnak kenyeret.
Eddig szerettem a marcipánt. Át kell értékelnem néhány dolgot.
A kőlapra majd légyszi tulipánt és gerberát tegyetek, azokat csípem. Aki kaktuszt hoz, azt kísérteni fogom....
Vidám kis írótalálkozó lesz. Majd olvassatok fel.
Pussz: P.
Aranyvirág kiscsillag,
ez a rémségek kicsiny boltja! :-)
Jó kis lendületes szösszenet, nagyon plasztikus, minden megképzett előttem... jujjj!
Kéjes dolog, amikor egy ilyen terminátor egy darab gézzel előzetes figyelmeztetés nélkül elkapja a nyelvedet, hogy belenézzen a torkodba. Mintha a nyelvednél fogva akarna kifordítani. Horrorisztikus...
És az különösen finom, amikor te vagy a szemléltető páciens egy rakat diák számára. Akárha tárgylemezen vizsgálgatnának...
Hősiesen túl leszel rajta, és új távlatok nyílnak majd előtted – kapsz levegőt! :-)
Ölcsevics,
K.
Ma reggel én is eme mondattal keltem: hamarosan új távlatok nyílnak meg - az orrüregeim :)
Apropó tárgylemez: amikor körülvesznek és vizsgálgatnak, tényleg olyan, mintha amőba lennél egy mikroszkóp alatt. Fincsike.
Puszóka: P.
ez a rémségek kicsiny boltja! :-)
Jó kis lendületes szösszenet, nagyon plasztikus, minden megképzett előttem... jujjj!
Kéjes dolog, amikor egy ilyen terminátor egy darab gézzel előzetes figyelmeztetés nélkül elkapja a nyelvedet, hogy belenézzen a torkodba. Mintha a nyelvednél fogva akarna kifordítani. Horrorisztikus...
És az különösen finom, amikor te vagy a szemléltető páciens egy rakat diák számára. Akárha tárgylemezen vizsgálgatnának...
Hősiesen túl leszel rajta, és új távlatok nyílnak majd előtted – kapsz levegőt! :-)
Ölcsevics,
K.
Életszagú írás. Átéltem veled együtt:-)
Üdv, Pinokkió
Megrendülten állok majdan, néhai előtted. De ne bánkódj, mi sem fogunk! :-)
Nem biztos, hogy ide tartozik, de egy utolsó kérdést tennék fel neked.
Te tudtad, hogy mandulából készítik a marcipánt?
Nem éltél hiába. Szamosék csókoltatnak.
Tamás
Ja, és még valami. Ha nem lenne időd (úgy értem hátralévő) elolvasni a krimit, annyit segíthetek, hogy McAllister a gyilkos.
Zéró horror, ez még csak az előkészület... a véres részét, ha túlélem, majd cenzúrázva elmesélem. Abban bízok csupán, hogy jó sokára kapok időpontot :)
Addig meg hátha lesz valami forradalmian új módszer. Vagy összeér az ég a földdel, vagy nem tudom...
Átaludnám, de nem lehet.
Ez van.
P.
Adám!
Köszönöm biztató szavaid.
Attól cseppet sem félek, hogy dalolva élem túl eme gyötrelmeket :) Lehet mégis inkább a plasztika mellett kellett volna döntenem...
Különben arra az elgondolásra jutottam, hogy azért vettem kézbe a dolgokat, mert elszakadt a cérna. Leszállt a vörös köd. Nem bírom a totyakodást. Fáj basszus, de legyünk túl rajta. Ezt majd közlöm velük a műtét előtt is!! Jah, és ami a legcsodálatosabb: nem altatnak, hanem valami cuccot adnak, amitől bódult állapotban fogok tartózkodni, és akkor fognak feltrancsírozni. Remélem én is látok rókákat. Majd beszámolok róluk, esetleg játszhatnának a tieiddel, ha van kedvük. Majd elvisszük őket libegőzni, meg a vidámparkba is. :):)
Határtalan a hülyeségem.
Pussz: P.
Puszi,
Ada
Szia Postáska!
Hihetetlen vagy! Légy oly kedves az orrmanduládat majd ne s.k. intézd el!:-)
Ne félj, fájni fog!;-)
Puszi,
Ada
Köszönöm biztató szavaid.
Attól cseppet sem félek, hogy dalolva élem túl eme gyötrelmeket :) Lehet mégis inkább a plasztika mellett kellett volna döntenem...
Különben arra az elgondolásra jutottam, hogy azért vettem kézbe a dolgokat, mert elszakadt a cérna. Leszállt a vörös köd. Nem bírom a totyakodást. Fáj basszus, de legyünk túl rajta. Ezt majd közlöm velük a műtét előtt is!! Jah, és ami a legcsodálatosabb: nem altatnak, hanem valami cuccot adnak, amitől bódult állapotban fogok tartózkodni, és akkor fognak feltrancsírozni. Remélem én is látok rókákat. Majd beszámolok róluk, esetleg játszhatnának a tieiddel, ha van kedvük. Majd elvisszük őket libegőzni, meg a vidámparkba is. :):)
Határtalan a hülyeségem.
Pussz: P.