Hortobágy-2
Látogatók száma: 49
Augusztus 26-án nem véletlenül írtam meg "Az első emlékeim "c. kis visszaemlékezésemet. Akkor kaptam kézhez a "Száműzöttek a Hortobágyon "c. könyvet, mely az ott élő emberek visszaemlékezése ezekről az időkről.
Kíváncsi voltam, mennyi és mi maradt meg az emlékezetemben, bár még csak négy éves voltam.
Azóta elolvastam a könyvet, lassan, mert igen csak meg kellett emésztenem, de ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is kíváncsi a régmúlt idők történéseire, mert igen-igen tanulságos.
Tudom, hogy voltak sokkal borzasztóbb táborok, még nem néztem utána, hogy vannak-e ott is visszaemlékezések, de keresni fogom!!
Nekem, nekünk ez jutott, és amiért úgy érzem meg kell írnom ezt a kis írást, hogy ha páran is, akik itt vagytok, kicsivel többet tudjatok meg erről a korról.
Akikről írni fogok:
Nagyapám. Akkor volt 63éves,a gyárban dolgozott művezetőként.
Nagymamám. 17 évvel volt fiatalabb a férjétől, 46 éves volt.
Nagynéném, édesanyám húga, 5 évvel volt idősebb mint én, 9 éves volt.
Édesanyám 24 éves, én 4.
Édesanyám nem itt lakott, csak mivel elváltak éppen, úgy gondolta, kis időre visszaköltözik a szüleihez, míg önállósítja magát.
Mint látjátok, nem voltunk egy különleges, nagy névvel rendelkező család, osztályidegen, akitől félni kellett.
Máig nem tudjuk, miért kerültünk fel a listára, mert azon kívül, hogy volt egy saját építésű családi házuk, még csak vagyonosnak sem lehetett mondani Őket.
Igaz, hogy nem éltek rosszul. Nagymamám három gyereket nevelt fel, abban az időben még a nők nem dolgoztak, vezette a háztartást, és még arra is futotta, hogy a nehezebb munkákra segítsége legyen.
De ez nem lehetett indok, mert ebben az időben ez volt a természetes.
Persze más is hasonló cipőben járt, mert senkinek nem kötötték az orrára, miért került ide.
Voltak régi nemesi családból származó nagy nevek, de akkorra már mindenüket elvettek, jóformán semmijük nem maradt, érthetetlen volt, miért kellett Őket száműzni.
Nagyon sok katona, ezredes, tábornok, polgármester, jegyző, ügyvéd, de volt borbély, fuvarozó, tisztviselő, de hogy egy vasgyári munkás, vagy lakatos hogy került ide, ezt sem tudta senki.
Nagyon sok gazdálkodó került oda, aki csak egy rossz szót szólt a termelőszövetkezeti belépés ellen, nem is gondolták, hogy ez lesz a következmény!
Gondolom, miután elterjedt az elhurcolás ténye, sokkal jobban ment a TSZesítés.
De nézem a listát:
71 éves nyugalmazott polgármester, 1953 itt halt meg. ( betegen, orvosi ellátás nélkül).
80 éves családtag, talán ez a hölgy volt a legidősebb. Nem, találtam egy 85 éves, volt malomtulajdonost. Ettől biztos félni kellett!!
De voltak papok, tanítónők, gondolom Ők is a rendszer ellenségei voltak, sőt honvédségi konyhai alkalmazott, és nem családtagként, hanem csak mint főbűnös.
Lehetne ezt még sorolni, de csak érzékeltetni akartam, mennyire esetlegesen esett valakire a választás.
Folyt köv.
A cikket írta: BanMagdi
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm, hogy leírtad, hogy kellett volna!! Üdv Magdi
De ettől még érdekes a cikked.
Pinokkió
Én már annyit levontam írásodból, hogy a háborúkat, kegyetlenkedést és a fegyvereket gyűlöltem eddig is, de ezután annál inkább! Köszönöm, hogy olvashattam! üdvözlettel Orsolya
Magdika! Bár hozzá teszem én még igencsak fiatal vagyok, még is úgy gondolom hogy ti idősebbek olyan dolgokat tudtok és mondhattok el nekem és a többi "ifjoncnak", ami igencsak eldöbbentő! Köszönöm, hogy olvashattam és várom a folytatást, hogy nyomon követhessem az eseményeket! Szép estét Orsolya
Puszi Magdi
Nekem nagyapám küzdött a tsz-esítés ellen:-(
Változnak az idők...
és a módszerek.
Pinokkió
Változnak az idők...
és a módszerek.
Pinokkió