újabb események régebbi események további események
21:36
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:35
Nfejdekofhofjwdoe jirekdwjfreohogjkerwkrj rekwlrkfekjgoperrkfoek ...

Hosszú Hsz. Bokor Úr egyik cikkéhez

Látogatók száma: 85

Tisztelt Bokor Úr!

Ritka látogató lettem az oldalon ( itt most a miért nem fontos)
… kell a „ tűz” ami írásra késztet …
Az Ön december 14.-én felrakott írása ilyen.
…. ami felkavart –„ … egy üveges tekintet figyelt vissza rám …”
… huszonkilenc évesen - tudom,;gazdasági válság, világválság … nehéz ma Embernek lenni, nehéz ma a világban szegénynek lenni, a világban szegény Magyarnak lenni, de talán a legnehezebb Magyarországon élni … - az ifjú Titánok üveges tekintetét, talán mégsem a nehéz sors magyarázza.
Itt élek – ismerőseim, családtagjaim, barátaim, s jó magam is, mind – mind a három H kategóriájába tartozunk.
Igen, a mindennapjaink beszélgetéseibe, már száműzhetetlenül ott ragadt – mi lesz holnap … lehetetlen megélni … elvesztem az állásomat … mi lesz ha nem tudom kifizetni a számláimat …. miből nevelem fel a gyerekeimet … egyáltalán szabad e világra hozni gyermeket …. menekülni … talán idegenben jobb … talán a több pénz, magával hozza a túlélést …
Itt élek – a magam bőrén is tapasztalom; ma Magyarországon a lehetetlennél is lehetetlenebb élni .
Mégis – sem a huszonkilenc , sem a fiatalabb, sem az öregebb családtagjaim, ismerőseim, barátaim szemébe nézve , nem üveges tekintetet látok.( az ötvenegyéves tekintetem sem letargikus, üveges, pedig a pokolban is voltam visszatérő vendég)
Lehet hogy a három H ellenére szerencsések vagyunk?
Ezt nem szerencsének mondanám.
Mi „ öregek” nem rontottunk el valamit?
Igen, tudom, keményen ott van az általunk nem befolyásolható válság a világban, minek szenvedő részesei vagyunk, de mégis …
Nem mi szülők rontottunk el valamit … ?
Az ifju Titánok lobogó tüzű tekintetéhez kell hogy a felnövekvő gyermek, fényt lásson szülei szemében …
Generációról generációra ültetjük el , s mi magunk neveljük a keserűséget, elfelejtve értékeket adni.
Pénz – hogy nem boldogít, azt csak egy gazdag ember találhatta ki.
Pénz- kell a létezéshez, az egészséghez, s kell mindenhez. Kinek nincs , gyötrődik, fél, kiszolgáltatott, talán még egyenes derékkal sem tud járni , de mégis …
… nehéz ma Magyarországon élni, de a legnehezebb Embernek lenni
Embernek lenni, szülőként értékeket átadni gyermekünknek, hogy ne megtört tekintetű remény vesztett fiatalok tömkelege hagyja el egy jobb élet reményében ezt az országot.
Az a mi dolgunk öregeké, hogy ifjú Titánok szülessenek, lobogó fénnyel a szemükbe.
… ha útravalóul értékeket kaptak, még akkor is meg akarják váltani a világot, ha ez lehetetlennek tűnik …
… de az, legyen bármilyen kegyetlen és mostoha az élet, azon múlik, mi szülők, mire, hogyan neveljük gyermekeinket.

A cikket írta: Gaya

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tisztelt Zita!
Ha a cikkek adta tűz hiányzik, akkor olvasson többet és mélyebben! Van itt az oldalon sok tüzet csiholó írónk.
Az írásai nekem tetszenek. Ha valakinek nem jót írók, akkor az nem azért van, mert gonoszkodom (ez elődeimre volt jellemző, nem rám), én nevelő szándékkal ostorozok! Ez vonatkozik az országostorozó gondolataimra is!
Bokor

megtekintés Válasz erre: Gaya

Szia Pinokkió!

Elismerem igazad van.
Azért mégis kérlek, olvasd el amit Joboszinak írtam ( ne írjam még egyszer ismételve magam)
Média – mi szülők , csak úgy kicsibe, ha be sem kapcsoljuk a TV – ét, akkor gyerekeink, fejét sem lehet teletömni hülyeséggel. Ja, igen, akkor meg hallja a suliba, és még ki is csúfolják hogy nem trendi …
… no de ha a másik családba, meg a több ezredikbe sem engedik … akkor ? Mi lesz a trendi …?
Nézd meg a Karácsonyt megelőző rohamokat az áruházakban. Azért mert a reklámok bele vágnak a képünkbe, még nem kell szót fogadni.
Nálunk már a válság előtt sem volt ez a nem normális ajándékozgatási elmeháborodottság.
… és ez csak a Karácsony, vannak még ünnepeink, s ott a többi hétköznap …
Bármilyen rémes a világ, mi emberek változtathatunk
… ha Neked azt írom, egy – egy pillangó, abból ahogy a fecskékből is lehet százezer, és ez nem naiv utópisztikus ábrándozás …
Először a látásmódot, a gondolkozást kell megváltoztatni, s a gondolatokat előbb utóbb – tettek követik
Szülő vagy, át adsz a gyerekeidnek sok mindent, ha leírod, hogy meg vagy fertőzve, és csak tiporni lehet, ezt adod át.
… ha azt írod, azt mondod,- igen itt mindenki eltiporja a másikat, de talán lehet másképp, próbáljuk meg …
Az írásaid után, azért én mégis azt gondolom, Te – Ti az utóbbit adjátok át örökségül, akkor már lesznek fecskék és pillangók mert a Ti gyerekeitek meg az én gyerekeim, meg majd jönnek a más gyerekek … és láthatóak lesznek majd tüzes szemű ifjú Titánok akik mernek változtatni.
Üdv,
Zita

Szia Zita!
Igen, álmodozó(k) vagy(unk)ok! Hiszek abban, amit itt csinálunk, az példa a gyerekeimnek, de a nagy MO-nak is!!! (Azért itt is vannak belerondítók:-( )
Üdv,
Pinokkió
Szia Zita!

Szeretem olvasni a soraidat. Csendesen hívod fel a figyelmét sokunknak. Látod mi vezetett idáig, mit teszünk rosszul. Többen, többféleképpen, de ugyanazt fogalmazzuk meg. Baj van ebben az országban. A megoldást várjuk, már mindegy ki van kormányon, hinni szeretnénk. A sorsunk a kezükben van. Nem ülünk tétlenül, megpróbálunk alkalmazkodni a körülményekhez. Mindig kevesebből igyekszünk fenntartani a jólét látszatát. Mert örülünk annak, ha van fedél a fejünk fölött, még ki tudjuk fizetni, amit ha nem teszünk, meg van az eszközük arra, hogy még szűkebbre húzzuk a nadrágszíjat, de ők ne károsuljanak. Te, én, és a többiek külön-külön - sokan vagyunk - akik már a minimális szükségleteket biztosítjuk, az utolsó tartalékainkat éljük fel. (Példát mondva már nincs szükségem pluszra, ami van is felesleges felhalmozása volt a "jónak", két tv, számítógép több is, ahányan vannak..., miért tettük, már késő..., kikapcsoltam a fagyasztót, nincs mit beletenni..., de van, kinek kell?... a jóléthez mi tartozott?... el tudtunk menni fodrászhoz, kozmetikába... már nem megy..., kevesebb is elég lenne... ezt be fogjuk látni, de idő... bizonytalanság... érzékeljük mi van körülöttünk, benne vagyunk mi is nyakig).
Elkezdődött a leamortizálódás, de még mindig nem vagyok elég erős ahhoz, hogy változtassak. Mert erőre lenne szükség ahhoz, hogy változtassak. Valami hiányzik!... nincs vége, csak abbahagytam...

Éva

megtekintés Válasz erre:

Szia Zita!Egykorúak lehetünk.Én ötvenhét éves vagyok.A gyerekeim felnőttek már 38-34 évesek.amit tanultak nem abban tudtak elhelyezkedni.Teljesen más munkakörben dolgoznak.Az egyik fiam aki beteg szervi problémája van, annak lehet hogy nem sokára felmondanak, mert a cég össze omlott.Lakás hitelük nagyon sok, tőle egy unokám van,azt fel kell neveli.Nem üveges a szeme,de a feje fáj.Mi lesz , ha nem veszi át őt , őket az új tulajdonos.Tudod mi is úgy neveltük a gyerekeket, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér,Sajnos neki kevés lehetősége van . a betegsége miatt.Ő úgy érzi magát hogy egészséges, csak az orvosok mondják hogy nem az.A gyerekeimbe az optimizmust neveltük.De ami itt történik ebben az országban ez iszonyú.
Sajnálom hogy te is ebben a cipőben vagy.Ha valaki merész, és eltud menni külföldre , és megtalálja a számítását,utána vissza jön esetleg, mert sokan vannak így az menjen.Lányodat nagyon sajnálom, hogy így alakult neki a sorsa.
joboszi

Kedves Joboszi!

Sorsok!-
A betegség az olyan dolog ami van, s az ebből adódó következményeket is sajnos annak kell átélni, akinek már épp elég a baja.
Nagyon – nagyon nehéz lehet!Amit itt tudok mondani az, hogy szívből kívánom, hogy legyen elég erőtök, alakuljon úgy, hogy jóra forduljon minden!
Igen, aki tud menni, van olyan lehetősége, hogy az életét rendbe tudja szedni, menjen.
A megélhetés a legnagyobb úr, ez bizony nagyon befolyásolja a cselekedeteinket.
Igen, ami itt történik ebben az országban az borzalmas.
A pénz világát ami ural minket más érdekek vezetik, ebben mi elveszünk, nagyon sokunk tönkre is megy. Életekkel fizetünk ezért.
Mégis muszáj megjegyeznem, ami lehetőségünk van ( behatárolt) azzal sem élünk, hisz a választásoknál nem gondolkodunk, újra és újra beleesünk saját csapdánkba, mert annak „ hiszünk” ki szebbet, jobbat ígér. Utána meg fújjozunk , tüntetünk, kínlódunk. Jön a következő választás és megint annak hiszünk ki többet, szebbet ígér.
Válság van a világban, változás kell.
Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, mégis ha valamit tehetünk, ne mulasszuk el megtenni.
Szeretek Magyar lenni, s szeretném ha a Nagyjaink, nem mind elmennének, és nem külföldi hírekből tudnám meg, hogy megint egy Nagy Magyar tett valamit .
Tudom, hogy itt szinte lehetetlen, de ha maradnának , előbb –utóbb, látszana kis hazánkon a másképp gondolkodás, és ez sokaknak adna reményt, hitet.
A megélhetés nagy úr, de ha valami mást is át tudunk adni a gyerekeinknek, talán Ők majd gondolkozni is tudnak, és másképp tudják alakítani az életet.
Nagyon kedves vagy, de a lányomat nem kell sajnálni, egyáltalán nem érzi magát sajnálatra valónak.
Határozott céljai vannak, és mindent de mindent meg is tesz érte. Ő már azokhoz tartozik , akik másként látnak, másként akarnak élni, másként gondolkoznak. Nem sajnálatra való.
Kedves vagy, tudom hogy értetted, de ez az amiről beszélek, a másként gondolkozás,és akkor az egy fecske mellé majd odarepül tíz, húsz … többezer … akik tudják hogy változni kell.
Szívből minden jót Nektek!

Zita

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Zita!
Kicsit átfogalmazom a mondatodat: Baj van a világgal, a világ urai belőlünk emberekből élnek, minket szipolyoznak ki.
Ja, és kicsibe arra nevelnek (pl. TV, média...), kényszerítenek (cégstruktúrák, hierarchiák...) bennünket, hogy egymással is azt (tiporjuk le a másikat) tegyük...)
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!

Elismerem igazad van.
Azért mégis kérlek, olvasd el amit Joboszinak írtam ( ne írjam még egyszer ismételve magam)
Média – mi szülők , csak úgy kicsibe, ha be sem kapcsoljuk a TV – ét, akkor gyerekeink, fejét sem lehet teletömni hülyeséggel. Ja, igen, akkor meg hallja a suliba, és még ki is csúfolják hogy nem trendi …
… no de ha a másik családba, meg a több ezredikbe sem engedik … akkor ? Mi lesz a trendi …?
Nézd meg a Karácsonyt megelőző rohamokat az áruházakban. Azért mert a reklámok bele vágnak a képünkbe, még nem kell szót fogadni.
Nálunk már a válság előtt sem volt ez a nem normális ajándékozgatási elmeháborodottság.
… és ez csak a Karácsony, vannak még ünnepeink, s ott a többi hétköznap …
Bármilyen rémes a világ, mi emberek változtathatunk
… ha Neked azt írom, egy – egy pillangó, abból ahogy a fecskékből is lehet százezer, és ez nem naiv utópisztikus ábrándozás …
Először a látásmódot, a gondolkozást kell megváltoztatni, s a gondolatokat előbb utóbb – tettek követik
Szülő vagy, át adsz a gyerekeidnek sok mindent, ha leírod, hogy meg vagy fertőzve, és csak tiporni lehet, ezt adod át.
… ha azt írod, azt mondod,- igen itt mindenki eltiporja a másikat, de talán lehet másképp, próbáljuk meg …
Az írásaid után, azért én mégis azt gondolom, Te – Ti az utóbbit adjátok át örökségül, akkor már lesznek fecskék és pillangók mert a Ti gyerekeitek meg az én gyerekeim, meg majd jönnek a más gyerekek … és láthatóak lesznek majd tüzes szemű ifjú Titánok akik mernek változtatni.
Üdv,
Zita
 
Szia Zita!Egykorúak lehetünk.Én ötvenhét éves vagyok.A gyerekeim felnőttek már 38-34 évesek.amit tanultak nem abban tudtak elhelyezkedni.Teljesen más munkakörben dolgoznak.Az egyik fiam aki beteg szervi problémája van, annak lehet hogy nem sokára felmondanak, mert a cég össze omlott.Lakás hitelük nagyon sok, tőle egy unokám van,azt fel kell neveli.Nem üveges a szeme,de a feje fáj.Mi lesz , ha nem veszi át őt , őket az új tulajdonos.Tudod mi is úgy neveltük a gyerekeket, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér,Sajnos neki kevés lehetősége van . a betegsége miatt.Ő úgy érzi magát hogy egészséges, csak az orvosok mondják hogy nem az.A gyerekeimbe az optimizmust neveltük.De ami itt történik ebben az országban ez iszonyú.
Sajnálom hogy te is ebben a cipőben vagy.Ha valaki merész, és eltud menni külföldre , és megtalálja a számítását,utána vissza jön esetleg, mert sokan vannak így az menjen.Lányodat nagyon sajnálom, hogy így alakult neki a sorsa.
joboszi
Szia Zita!
Kicsit átfogalmazom a mondatodat: Baj van a világgal, a világ urai belőlünk emberekből élnek, minket szipolyoznak ki.
Ja, és kicsibe arra nevelnek (pl. TV, média...), kényszerítenek (cégstruktúrák, hierarchiák...) bennünket, hogy egymással is azt (tiporjuk le a másikat) tegyük...)
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Zita!

Sajnos éppen azt tapasztalom a mindennapokban körülöttem, hogy amit leírtál nagy részben igaz. A kilátástalanság leláncoló, de...mindkét oldalt alaposan szemrevételeztem. Én is közmunkás voltam és munkanélküli, saját döntésből. Megtehettem, megtettem, döntöttem. Szerencsés helyen élek, közel a fővároshoz és fiatal is vagyok viszonylag, találtam munkát. Aki dolgozik és keres, annak is ott a fénytelenség a szemében sokszor. Néha nem értem miért, még az is panaszkodik, akinek oka sincs. Talán tényleg a szülők rontották el, mert nem voltak felkészülve arra a bizonyos váltásra, senki sem volt igazán felkészülve. Minthogy agyban dől el minden, nézetem szerint a hozzáálláson kell változtatni. Mindenkinek egyaránt. Mert amíg bemegyek egy üzletbe és bambán bámulnak rám, hogy mit akarok, addig senki se csodálkozzon, ha kirúgják. A másik oldal, ha a vezetés csak kizsákmányolja a dolgozót ne is csodálkozzon, ha üres a tekintete. Pro és kontra baj van. Idő kérdése csak és megszokjuk, de miért is csodálkozunk, amikor történelmünk felénk közelebb eső részében állandóan ki voltunk szolgáltatva valakiknek. Az önállóság nehéz dolog, nem csak egyén szinten, de nemzeti szinten is.
Olyan csodás kis nemzet vagyunk, annyi szellemi tőkével, annyi érzelemmel és erővel, megvívtunk ezer harcot, miért ne sikerülne ezen is túljutni? Én hiszem, hogy ez átmeneti és felnövünk mindannyian, lehet, nem az én életemben, de meglépjük azt a lépést. Addig meg kitartás, bár tudom, ez senkit sem vigasztal most. Mert enni kell. Addig meg mindenki úgy él meg, ahogy tud. Kreatívan, ha más nincs.

Köszönöm, hogy olvashattam.

Üdv:Ailet

Kedves Ailet!

Nekem megtiszteltetés hogy olvastál, s hogy írásomnak olvasói vannak!
Külön köszönet Bokor Úrnak, az Ő kiváló cikke késztetett írásra!
Megpróbálom összeszedni ami a hozzászólásod kapcsán még eszembe jutott.
„ Az önállóság nehéz dolog,nem csak egyéni szinten, de nemzeti szinten is” – ezt a mondatodat külön kiemelném a fontossága miatt.
A vezetés kizsákmányolja dolgozóit – ha tetszik ha nem, ezt mi választottuk ( tudom, ez is egy aranyos emberi tulajdonság , ilyenkor általában köpködni szokás, és nagyon bólogatva mondani Nem én!)Emlékszem a választásokra, éljenzés , tapsvihar hajrá Magyarország … majd jobban élünk … mint …!
Csakhogy ugyanez volt az ezt megelőző választások előtt is.
Az önállóság, a gondolkozás nehéz dolog!
Fel kellene nőnünk! mennyire igazad van!
Addig meg mindenki úgy él ahogy tud! Igaz!
Baj van a világgal, csak azt felejtjük ki, a világ belőlünk emberekből áll. No azt én is tudom, hogy a pénz világa az más – világ.
Visszatérek a rendszerváltásra – nem csak a rendszernek de nekünk embereknek is változni kellene.
Üveges tekintetű ifjak – mi a csudát keres a pénztelen s nem pénztelen , szülők tizenegy –két éves gyereke a discókban … Miért háborgunk a minőségen aluli Tv műsorokon, ha tudjuk, hogy minőségen aluli, akkor tudjuk miről szól, tehát nézzük. A TV – ket ki is lehet kapcsolni, leülni, beszélgetni szeretteinkkel, a gyereknek mesét olvasni, és nem elszaladni a plázákba, erőn felül megvenni a Hercegnős százezredik marhaságot. Azért mert trendi?
Ma szegény és gazdag kislány Hercegnős nyavalyákkal van agyontömve , de lehet hogy nem tudja ki Benedek Elek …
Folytathatnám … hitelből veszünk x átmérőjű szuper TV –t, már az óvodás is netezik, és érintőképernyős okostelefonnal éri el a barátnőjét, vagy csetel ( hogy vagy és mizu, ahelyett, hogy szépen az anyanyelvén beszélne, és megtanulna olvasni) – s közben Anyuka és Apuka, vagy tetszés szerint választható fél az ikszedik exen túl, (mert ugye a házasságok sem két fél hibájából bomlanak fel) körmét rágja kínjában a részletek kifizetése miatt.
Üveges tekintetű ifjú Titánok – az előző generáció , mindent akarok egyszerre ,nyomán …
- A szegedi Anziksz írásomban, beleszőttem egy kis csavart – nem vette észre senki, hisz ki emlékszik már a Kincskereső Kisködmönre … -
A mostani gondolataim , nem állnak ellentétben egy múltkori hozzászólásommal , mikor is én kérdeztem rá, melyik munkanélküli , otthontalan embert érdekli a boldogságtudomány.
Amit itt még hozzátennék – egy bizonyos koron túl, már nem lehet felelőssé tenni,sem a múltat sem az elődeinket … sorsunkért saját magunk vagyunk a felelősek, és nem az ,az előre lépés , ha takaróként használjuk – jaj, önhibámon kívül
Mélyen fejet hajtok azok előtt, akik tényleg önhibájukon kívül kerültek borzalmas helyzetbe, s nem menekülnek, hanem nekifutnak a százezredik lehetetlennek tűnő dolognak!
Virág naplóját olvastam – tisztelet az olyan embereknek, akik nem csak siránkoznak, hanem tesznek is!
Magyarországon nagyon nehéz élni, de ha hagyjuk magunkat sodorni az árral, még nehezebb lesz.

Üdv,
Zita
Szia Zita!

Sajnos éppen azt tapasztalom a mindennapokban körülöttem, hogy amit leírtál nagy részben igaz. A kilátástalanság leláncoló, de...mindkét oldalt alaposan szemrevételeztem. Én is közmunkás voltam és munkanélküli, saját döntésből. Megtehettem, megtettem, döntöttem. Szerencsés helyen élek, közel a fővároshoz és fiatal is vagyok viszonylag, találtam munkát. Aki dolgozik és keres, annak is ott a fénytelenség a szemében sokszor. Néha nem értem miért, még az is panaszkodik, akinek oka sincs. Talán tényleg a szülők rontották el, mert nem voltak felkészülve arra a bizonyos váltásra, senki sem volt igazán felkészülve. Minthogy agyban dől el minden, nézetem szerint a hozzáálláson kell változtatni. Mindenkinek egyaránt. Mert amíg bemegyek egy üzletbe és bambán bámulnak rám, hogy mit akarok, addig senki se csodálkozzon, ha kirúgják. A másik oldal, ha a vezetés csak kizsákmányolja a dolgozót ne is csodálkozzon, ha üres a tekintete. Pro és kontra baj van. Idő kérdése csak és megszokjuk, de miért is csodálkozunk, amikor történelmünk felénk közelebb eső részében állandóan ki voltunk szolgáltatva valakiknek. Az önállóság nehéz dolog, nem csak egyén szinten, de nemzeti szinten is.
Olyan csodás kis nemzet vagyunk, annyi szellemi tőkével, annyi érzelemmel és erővel, megvívtunk ezer harcot, miért ne sikerülne ezen is túljutni? Én hiszem, hogy ez átmeneti és felnövünk mindannyian, lehet, nem az én életemben, de meglépjük azt a lépést. Addig meg kitartás, bár tudom, ez senkit sem vigasztal most. Mert enni kell. Addig meg mindenki úgy él meg, ahogy tud. Kreatívan, ha más nincs.

Köszönöm, hogy olvashattam.

Üdv:Ailet

megtekintés Válasz erre:

Kedves Zita! Úgy látszik van neked munkád,és anyagilag se állsz annyira rosszul.
De képzel el akiket évek óta nem vesznek fel, 28000 ft ot kapnak havonta, szerinted mire elég ebben a világban.Szeretnének sokan dolgozni menni, nem kapnak állást,Így vannak a fiatalok is.Kényszerűen mennek el külföldre.Ne hidd hogy jó érzés egyedül lenni más , idegen környezeteben, élni.Ez amit mondtad a szülök hibája talán, szeretném megcáfolni NEM. Ahogy élünk most , ez iszonyú.Mindig kilátástalanabb a helyzet,Ha nem lennék beteg , és tudnák nyelvet , hidd el én is kimennék dolgozni.Annyi embert küldenek el , de nincs helyette munka, Az emberek depressziósak.Sajnos aki tud menekül, de hidd el nem jószántából,
joboszi

Kedves Joboszi!

Köszönöm a hozzászólásodat!
Tévedsz! Három és fél éve munkanélküli vagyok, ma már arra sem méltó hogy a 28ezret kapjam.
Álltam már huszonéves HR. menedzser ( régen személyzetis) asztala előtt, mélyen megszégyenülve, mert még ötven évesen munkát akartam, s Ő gúnyosan nevetve rám kérdezett- miért nem a temetőbe készülök, mit akarok a mukaerőpiacon …
Írásomban az is olvasható – többszörös látogató vagyok a pokolban …
… csak úgy egyszerűen nincstelen vagyok
Nem azt írtam, hogy a szülők hibája, hanem azt hogy elrontottuk.
Rendszerváltás – a fejekben kellett volna rendet teremteni, gondolkodásmódot változtatni.
Nem néztem rá a korodra, valószínű hogy más generációhoz tartozol mint én.
Nincstelen vagyok, de nagyon gazdag! Hat gyereket neveltem fel. Ők is küzdenek a mindennapokkal, s a mindennapok kérdése, hogyan lesz holnap…
De! Vagyont nem, másfajta gondolkodásmódot,látásmódot, értékeket adtam át nekik.
Gyermekeket nevelnek, és a fényt amit tőlem kaptak, látom az unokáim szemében is.
Az egyik gyermekem, Angliából - Magyar honfitársa verte át – pénz nélkül, éhesen, autóstoppal kényszerült hazajutni.DE! Nem üveges a tekintete, tanult a történtekből, és azokról a jó emberekről mesél kikkel összehozta a sors az útján.
Legkisebb lányom még gimnazista – tanulni akaró, értékeket észrevenni tudó –az iskolapadból megy lefagyott kézzel szórólapozni, s nem depressziós. Céljai, álmai vannak, s nem mindent készen akar kapni, hanem tesz is érte.
Szegények vagyunk, de nem depressziósak – képes vagyok , a zsíros kenyérhez is megteríteni, ( volt, hogy az sem volt, mégis körbeültük az asztalt és örültünk egymásnak s az életnek)gyertyát tenni az asztalra, és figyelni a másikra.
Nem hibákról beszéltem, nincs is jogom senkit megvádolni azzal, hogy hibát követett el!
Azt, hogy elrontottuk, valósnak tartom, mert a keserűségre való képességet, jobban átörökítettük az új generációra, mint bármi mást.

Üdv,

Zita
 
Kedves Zita! Úgy látszik van neked munkád,és anyagilag se állsz annyira rosszul.
De képzel el akiket évek óta nem vesznek fel, 28000 ft ot kapnak havonta, szerinted mire elég ebben a világban.Szeretnének sokan dolgozni menni, nem kapnak állást,Így vannak a fiatalok is.Kényszerűen mennek el külföldre.Ne hidd hogy jó érzés egyedül lenni más , idegen környezeteben, élni.Ez amit mondtad a szülök hibája talán, szeretném megcáfolni NEM. Ahogy élünk most , ez iszonyú.Mindig kilátástalanabb a helyzet,Ha nem lennék beteg , és tudnák nyelvet , hidd el én is kimennék dolgozni.Annyi embert küldenek el , de nincs helyette munka, Az emberek depressziósak.Sajnos aki tud menekül, de hidd el nem jószántából,
joboszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: