Huszadik döbbenet

Látogatók száma: 45

Mégis, a felvetése, hogy ismét házasodjunk össze, nem volt váratlan.

Ahogy volt nejem megmentett egy felelőtlen lépéstől, úgy vitt bele egy másikba. Megakadályozta ugyan házasságkötésemet Gizivel, de nem mondott le rólam. Utólag már nehéz megmondani, mi történt volna, ha még aznap éjjel nem hálunk egymással, de nem is nagyon törtem a fejem rajta, sem akkor, sem később. Minden olyan természetesnek, olyan egyszerűnek tűnt. Nejem teljesen megváltozott. Igyekezett a kedvembe járni finom vacsorákkal, és hétvégi programokkal. Kirándulásaink élményszámba mentek, kezdtük megismerni az ország legrejtettebb zugait is. Gyerekeinket cipeltük, vonszoltuk magunkkal, de ők többnyire átaludták az utazás legérdekesebb állomásait. Nem volt fontos számukra, mely tájegység településein fogyasztják el otthonról hozott szalámis zsemléjüket. Nejem arra számított, minél több időt töltünk együtt, minél több közös élménnyel gazdagodik elvágyódó lelkünk, annál szorosabb lesz a kötelék közöttünk. Sok mindenben igaza volt, de ebben tévedett. Mégis, a felvetése, hogy ismét házasodjunk össze, nem volt váratlan. Megtettük az előkészületeket, de a család előtt titkoltuk szándékunkat. Másfél év különélés után, újra közös jövőt képzeltünk magunknak. Ennek már megvoltak az alapjai, mivel több gyermeket nem terveztünk, nem számoltunk további bonyodalmakkal. Az egész olyan magától értetődő volt. Mikor már mindent megbeszéltünk, bejelentettük az esküvő időpontját, és elhatározásunkat, hogy csak szűk családi körben vagyunk hajlandóak ünnepelni, kizárólag hagyománytiszteletből. A következő év igazi meglepetést hozott. Több mint nyolc évvel az igénylésünk beadása után, lakást kaptunk a szociális lakás-kiutalási rendszer keretében. Akkoriban, a kerületi tanácsok rendelkeztek az új építésű lakások egy jelentős részével, és ebből a keretből juttattak ifjú házasoknak, vagy több gyerekes családoknak, hosszú várakozási idő után. A Csepel központjában elkészült új lakótelepi lakások 1979-ben tömegesen kerültek átadásra, egy kormányrendelet következményeként. Mi is hozzájutottunk egy hatodik emeleti, egy szoba, két félszobás lakótelepi lakáshoz erkéllyel, játszótérre néző ablakokkal. Bérleményünket „kicsomagolás”, és újratapétázás, valamint a padlószőnyegek cseréje után, azonnal birtokba vehettük. A kényszer-karbantartásnak elsősorban az előnyös oldalát néztük, saját ízlésünk szerint választottuk meg a falak színét, és mintázatát. Boldogok voltunk, és bizakodóak, amíg újabb, váratlan esemény fel nem borította, megérdemeltnek tűnt nyugalmunkat.

Horváth János
Budapest, 2012. június

A cikket írta: Janó

előző cikk következő cikk

1 szavazat