újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Huszonkettedik döbbenet

Látogatók száma: 55

Ha Zsófi nem olyan magányos, és én sem érzem magam annyira elhagyatottnak, nem történt volna meg, ami ilyenkor elkerülhetetlen közeli ismerősök, testi-lelki jó barátok, vagy sógorok között különösen, ha egyikük nő, szőke és kék-szemű.

Ha Zsófi nem olyan magányos, és én sem érzem magam annyira elhagyatottnak, nem történt volna meg, ami ilyenkor elkerülhetetlen közeli ismerősök, testi-lelki jó barátok, vagy sógorok között különösen, ha egyikük nő, szőke és kék-szemű. Azon a szilveszteren már bizakodással tervezgettem a jövőt, és ebbe nem fért bele egy újabb, rövid időn belül szakítással végződő kapcsolat. Arra vágytam, amire józan ésszel nem vágyik az ember – tudva, hogy lehetetlent kíván -, tartós, és szenvedélyes szerelemre. De azt tudtam, hogy ennek még nincs itt az ideje. Be kell fejeznem tanulmányaimat, de ezt megelőzően egy sikeres felvételi vizsgát kell produkálnom, hogy egyáltalán elkezdődhessenek. Az előkészítő már a félidejénél tartott. Sok meglepetést nem okozott a középiskolai tananyag felelevenítése bár, matematikából nem igazán voltak jó jegyeim, de itt, mintha megtáltosodtam volna. Szinte mindenre emlékeztem, amit tanultunk akkoriban. A fizika nagyon jól ment, még egy fogadást is megnyertem, amelyet a csoport füle hallatára kötöttem előadónkkal, a gépészkar fizika tanszékének egyik oktatójával. A feladat egyszerűnek tűnt, de volt benne egy nehezítő elem. Egy tartályt középen elválasztanak egy olyan félig áteresztő lemezzel, amelyen a hidrogén atomok szabadon átmehetnek mindkét irányban, de az oxigén atomok már nem férnek át az elválasztófal atomnyi résein. Alaphelyzetben a rések le vannak zárva egy tömör lemezzel. A tartály egyik felét megtöltik hidrogénnel, a másik felét oxigénnel úgy, hogy mindkét térfélen a nyomás azonos legyen. A kérdés az volt, hogy ha a tömör lemezt eltávolítjuk, akkor hogyan alakul a nyomás a két térfélen? Nekem az volt az ötletem, hogy a hidrogén atomok minden gond nélkül áthatolnak a tartály oxigénnel telt felére, és a teljes rendelkezésükre álló teret kitöltik. Így, az oxigén térfelén megnő a nyomás, a hidrogén térfelén pedig a felére csökken, mivel az atomok kétszer akkora teret töltenek ki, mint a tömör lemez eltávolítása előtt. Oktatóm - akit nagyon kedveltem -, lehetetlennek tartotta, hogy a hidrogén parciális nyomásával megnövekedett, nagyobb nyomás alakuljon ki az egyik térfélen, amikor a nyomás kiegyenlítődés révén, nem jöhet létre változás hiszen, mindkét térfélen ugyanakkora volt a nyomás kiinduláskor, és nem áramlik anyag a kisebb nyomású hely felől a nagyobb nyomású hely felé. Vitába bonyolódtunk, amit azzal zárt le, hogy visszaadja a diplomáját, ha nekem van igazam. A legközelebbi órán beismerte tévedését, de természetesen, nem mondott le a tanszéken betöltött pozíciójáról. Jóba lettünk, akárcsak többi oktatómmal, különösen a matematikát tanító Ágnessel, aki szépnek éppen nem volt mondható, de kiváló képességei révén, a matematika tanszéken oktathatott. Néhányan szorosabb kapcsolatba kerültünk egymással, és a tanítási nap végeztével is gyakran együtt töltöttük az időt. Beültünk egy sörre a Mészöly sörözőbe, vagy a Kedvesem presszóban ittunk egy kávét, és beszélgettünk. Egyre jobban megismertük egymást. Gyakran találkoztunk Ágnesnél, hetedik kerületi szoba-konyhájában, még hétvégeken is. IQ teszteket töltöttünk ki kedvtelésből, és társasjátékokat játszottunk. Jól éreztük magunkat, szinte mindegy volt, hogy bent vagyunk az egyetemen, vagy a Duna-part valamelyik lépcsőjén ülve élvezzük gondtalan életünk minden percét. Már nem szívesen mentem haza, nem volt kedvem szembenézni megromlott házasságunk problémáival. Elhárítottam magamról mindent, ami megzavarta a diákélet élvezetét. Még nem értem el a célomat, de a legjobb úton haladtam, ebben biztos voltam. Egy reggel Ágnesnél ébredtem. Reggelit készített, kávét ittunk, és elszívtunk egy cigarettát. Jó volt vele, minden hátsó gondolat nélkül, nem törődve kapcsolatunk nem mindennapi jellegével. Jólesett, hogy nem éreztette velem a különbséget, egyenrangú félként kezelt, mint a jövő nagy reménységét. Tehetségesnek tartott, és szerethetőnek. Ez, tekintettel a kapcsolati válságomra, mindennél többet jelentett nekem. És akkor, jött az a szilveszter. Korán érkeztünk, a gyerekeknek volt ideje játszani, tévézni lefekvés előtt. Éreztem a feszültséget a levegőben, de néhány koktél után oldódott a hangulat. Nem volt perc, hogy ne gondoltam volna Ágnesre, de Zsófi kacérsága időnként, elterelte a gondolataimat. Eleinte úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, hogy több időt tölt velem, mint szokott, és gyakran kettesbe maradunk, amíg nejem a konyhában tevékenykedik, vagy a gyerekek lefektetésével van elfoglalva. Zsófit minden érdekelte, ami az utóbbi időben történt velem. Egy idő után felállt, a lemezjátszóhoz ment, és feltett egy bakelit korongot. Egy lassú, francia dal szólt, a házibuli filmzenéje, erre táncolt minden szerelmes pár a bulikban. Zsófi felkért, kezét nyújtva felém. Szorosan magához ölelt, karjait a nyakam köré fonta, fejét a vállamra hajtva búgott valamit a fülembe. A combomon éreztem feszes combját, majd a lábaim között matatott, bizonyítékát keresve vonzódásomnak. – Egy nő is érezhet úgy, mint egy férfi, vágyakozhat, kívánhatja a szerelmet, nem gondolod? – kérdezte halkan, érzékien. Nem válaszoltam azonnal, csak kezemet végigcsúsztattam a csípőjén, majd lassan, de határozott, és félreérthetetlen mozdulattal behatoltam a felcsúsztatott szoknyája alá. Éreztem teste rándulását, és hogy teljes súlyával nekem dől. Magam mögött kapaszkodót kerestem, de nem találtam, majd egyensúlyomat vesztve, édes terhemmel együtt zuhantam hanyatt. Az italokkal és poharakkal megrakott dohányzó asztalra érkeztem, hátsó felemmel tompítva az esést. A vörösbor mindent elöntött, a poharak összetörtek, de nekem nem esett semmi bajom. Zsófi feltápászkodott, és nevetésbe tört ki. A zajra nejem is megjelent. Ketten, együttes erővel láttak neki a takarításnak. Az éjszaka csendben telt el, és többnyire álmatlanul. Nejem, - eredeti tervétől eltérően -, nem a gyerekszobában ágyazott meg, hanem a kinyitott kanapé bal oldalán húzta meg magát. Amikor fogmosás után bejöttem a szobába, már békésen aludt. Zsófi mellette. Amikor meglátott, félrehúzódott, és a kettejük közötti keskeny sávra mutatott. – Na, gyere már, ne félj, nem bántalak. – Mondta olyan ártatlan hangon, mintha semmi nem történt volna egy fél órával ezelőtt. Mellé feküdtem, és arra gondoltam, még soha nem voltam két nővel. Tőlem jobbra nejem szuszogott, balra pedig - kis idő múlva -, Zsófi egyenletes lélegzését hallottam. Így, nem is leszek, törődtem bele a gondolatban, de még nagyon sokáig nem jött álom a szememre.

Horváth János
Budapest, 2012. június

A cikket írta: Janó

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Janó!
Ez is tetszett. A vége is :D
Bokor

Köszönöm tisztelt Bokorur!
És még nincs vége...

Üdvözlettel,
Janó
Tisztelt Janó!
Ez is tetszett. A vége is :D
Bokor

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Visszamentem az előző részhez, mert szégyellem nem esett le ki is az a Zsófi. De már megfejtettem :-) hiába na, öregszem :-)
Izgalmas volt!!

Dehogy öregszel! De talán, az elejétől olvasva értenéd az összefüggéseket legjobban! :)

Köszönöm!
Szia Yolla!

Örülök, hogy tetszik! :)

Köszönöm!
Janó
Visszamentem az előző részhez, mert szégyellem nem esett le ki is az a Zsófi. De már megfejtettem :-) hiába na, öregszem :-)
Izgalmas volt!!
Szia, Janó!

Nagyon jóóóóóóóóóóóó!
Gratula!

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: