Időutazás

Látogatók száma: 46

Játékra! Késve, de szeretettel. Megadott szavak: Templom, Smaragdzöld, Kobold Hegyorom, Féltékeny,

Bakonyaljában fekszik egy aprócska falucska, - mely 15 km-re található az otthonomtól, - ahol gyermekkorom, boldog nyári szüneteit töltöttem a szeretett nagyszülőknél. Noszlop így, a világ közepét jelentette számomra.
Ismét itt vagyok, oly idegennek tűnő házsorok. Cipőtalpam az új aszfaltot régi ismerősként üdvözli. Lágyan, bátortalanul simul egymáshoz a két anyag, miközben egy pillanatra megállok. Nézem, ahogy a buszmegálló, múltamat már meg nem idéző építményétől az itt élő emberek sietős léptekkel távolodnak.
Az út másik oldalánál egy komótosan lépkedő fekete macskára lettem figyelmes. Sötét szemeit rám szegezte, s a bennük rejlő kérdések egyértelműen nekem szóltak. Meglepettséggel bámultam rá.
Ismerve a képzelőerőmet, azt gondoltam:
- ez nem lehet macska, csak egy álcázott kobold.
- Kobold? - futott végig az agyamban,
- nem, az nem lehet, vagy mégis?
Tovább morfondíroztam, míg felfedeztem a nyakában ékeskedő smaragdzöld nyakörvet.
Hirtelen megrázta magát a cica, és ekkor éles fénysugár villant a nyakában logó medálról. A nap aranysugarai megvilágították a kristályt.
Hideg futott végig a hátamon, aztán melegség öntötte el testemet.
Közben, hallani véltem a közeledő kolompok dallamos ritmusát, és a pásztorkutyák erőteljes, rendre utasító ugatását. Paták ütemes dobogása lüktetett a fülemben.
Szaporáztam lépteim gyorsaságát, hiszen mindig is nagyon féltem a hatalmas tehenektől. Nem úgy, mit Mehemed, ki nem ismerte a tehenet.
A közeli tejcsarnokból, a frissen fejt tej illata keveredett a levegő részecskéivel. - Jaj, ne, ezt soha nem szerettem.
Minden áldott nap 18:30- tól szállították a gazdák az aznapi tejet. Nagyival elsőként érkeztünk az árusítóhelyre. Bár, én mindig úgy siettem, mintha a fogamat húzták volna. Őszintén bevallhatom, utáltam ezt a folyamatos rituálét. De mosolyogva szót fogadtam a nagymamának. /Ő, persze imádott az asszonyokkal cseverészni. Napirenden voltak az aznapi pletykák./ Ezek után értettem meg, miért nem a nagypapa ment a tejért.
A fekete szőrpamacs kecses mozdulatokkal nyávogott egyet. Tudatva, véget ért a móka mára, várja őt a macskalányka. Bundája a szürkületben ébenfeketének tűnt. Bársonytappancsai némán haladtak a templom irányába. Pár méter után megfordult, jobb első mancsát felemelte, s boldogan beugrott a közeli bokrok közé.
Féltékeny pillantással követtem őt. Talán mégis több volt, egy egyszerű házi cicánál.
Egy szemtelen szellő megkörnyékezett, s az arcomba csapot egy rakoncátlan hajtincset. Pilláim ösztönösen összeölelkeztek. Hajzuhatagomból kezdtem kifejteni magamat. Végre sikerült. Valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába: mintha egy hegyorom tetején landoltam volna.
-De vajon, hol vagyok?
Szemgolyóim kikerekedtek, az ágyon feküdtem. Ráeszméltem, Álomországban jártam. Ott, hol újra éltem gyermekkorom pillanatait. Fantáziavilágomban időutazó lehettem egy kis időre.

2018. 09. 29.
Szerzői és minden jog fenntartva!
Megosztható változtatás nélkül.
Kép: internet ingyen letölthető oldalról.
https://pixabay.com/hu/n%C5%91-%C3%A1gy-bel%C3%BCl-szoba-h%C3%A1l%C3%B3szoba-3289350/