újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Időzavar...

Látogatók száma: 45

Pörgést akarsz!? Tivornyákat!? Számodra az Élet nem jelent mást, csak ne legyen hétköznapi, olyan mint az állóvíz? Elutasítandó? Nálam ez éppen, hogy fordítva van…

A Hétköznapok jelentik az én világomat, egy idő óta egyenesen az Életem legfőbb részét képezik! Akkor találom fel magam. Korábban sem volt ez másként. Az Ünnepek számomra mindig is kihívást jelentettek. Nehezen kezelhetők voltak, mintegy a „Gond” kategóriájába soroltam az ünnepeket... Miért? Mert nehezen volt megoldható? Ez itt a fő kérdés! Amibe soha senki, se te, se más, nem gondol bele! Nem mindenkinek egyformán volt ez könnyű? Ma sincs másként.

Valamikor régen sem jelentett ez mást, többet, vagy kevesebbet. A hétköznapokat kitöltötte a munka. Mégis a hétfőt szerettem a legjobban. Amitől mindig is féltem, az a szombat, és a vasárnap, mert hirtelenjében nem találtam fel magam. Legfőképp azt sem tudtam hol is kezdjem el a napot…? Ma sincs ez másként. Aztán valahogy mégis csak boldogultam. Legtöbbször egyedül. Lehetett volna ez tartalmasabb is, megosztóbb, és szép dolgokkal kitöltve? Ha mégsem ez jött össze, annak számtalan torlódások voltak az akadályai. Valakinek el kellett végeznie a kerti munkát is. Legtöbbször ez hét végére esett. Közöttük talán mások, te is ezt tetted!? Segíthettél volna, és fordítva!? Időzavar...

Vegyük csak azt az egyszerű tényt, hogy amire nem jutott idő a hét közben, (munkahelyi, otthoni, kerti munkák, egyebek…), az mind megvárt…, a hét vége nyújthatott volna mindenre egyedüli, némi megoldást. Nem kevés kihívás volt ez akkor, ha a lemondás arról, amit igazán szerettem volna, ennek a javára hiányérzettel párosult. Ha csak azt veszem, hogy minden hét vége erre ment rá!? És hol voltak közben az elképzeléseim, a vágyaim, nem beszélve a lehetőségekről, amit kihagytam, a valami más felé nyitásra?

Aki élhetett a szabadság utáni vágy iránt, megvalósíthatta azt, az nem én voltam, mert szerettem a rendet is magam körül. Mire eljutottam egyről a kettőre? Elfáradtam. Mindenre nem juthatott elég idő. Egyedül nem. Eközben lemondva több olyan szabadidős programról, tevékenységről, ami ezt az egyhangúságot felválthatta volna,… egyéb híján belevetettem magam szinte minden elmaradt, elmulasztott teendőbe. Kiállítva magamról a „güzü”, a „rendmániás”, a „mindent egy kalap alatt”, „szakadásig” „ha megfeszülök, akkor is”, "majd én megmutatom" jelzőket akár, pedig én - elhiheted - e mellett mindig valami mást szerettem volna.

- Volt egyéb választásom? - Hogy én bírom e? – kérdezte e valaki?

- Ő sem bírta. (Te bírod?)

De, ha egyszer is segítenél, akkor talán több idő jutna egyébre, másra,... talán egymásra?

Ez már a múlt. Minden elviselt, elszenvedett, jó és rosszával együtt. Késő már ezen bánkódni, kérdéseket feltenni…Már nincs is kinek. Lassan belátom. Mi lehetett volna az elég egy ember életében? Máson nem kérhetem számon, de veled még megoszthatom, legalább elmondhatom.

Mi a fontosabb? Mert a több nem elég, a kevés az a sok, az összefogás lehet az, mi eredményt hozhat? Időzavar.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: