Igen - nem
Látogatók száma: 59
Igen! Mondja a szám. Nem! Mondja a testem.
Aztán csak becsukom a szemem, hogy ne lehessen kiolvasni belőle semmit. A fejemben cikázó gondolataim megmaradjanak magamnak, csak és kizárólag nekem. Az a végtelen szomorúság, ami behatárol mindent, ami történik körülöttem, belül maradjon örökre. Vagy, ha mégis kinyitom, akkor elfordulok, belenézek a falak repedéseibe. Betömöm a lukakat a sebekről lekapart varok maradékaival. Mert, hogy mondhatnám el Neked, amit még magam sem értek? Nincsenek rá szavak, csak mozdulatok, egy kevés illat, az utolsó csepp bor íze a nyelvemen.
Nem! Mondja a szám. Igen! Mondja a testem.
A szemem megint csukom, orrom nyitom csak, hogy az illatod magamba szívjam. Az illatod, mely velem van akkor is, ha szánalmasan egyedül vagyok. Amikor már nem marad utánad semmi, csak pár levél, egy dal, néhány kép, egy furcsa érzés, néhány kellemes emlék. Lépnék feléd, szólnék, hogy ne úgy értsd, ahogy mondom, az nem lehet, hogy ez az érzés semmibe vesszen, de a szám néma marad, mert a korlátok erősek, falak merednek kettőnk között. Betonfalak és acélbilincsek.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hát igen! Nagy érzések, nagy szenvedéssel járnak. :-)
Ez is jó, mint minden írásod. De ezt már mondtam.
Puszi,
Éva
Ez tán nem a galambos folytatása? Annyira mély érzelmeket érzek, hogy vagy nagyon tudsz írni, vagy nagyon erős érzéseket váltott ki belőled valaki vagy mindkettő;-)
Grat. pussz,
Pinokkió