Illúzió
Látogatók száma: 54
A boldogság bennünk van..
A minap derűsen sütött a nap, felüdülés volt a nyirkos, zúzmarás, esős téli napok után, amikor az embernek élni sincs kedve és begubózik, mint a selyemhernyó. Vágytam már emberek közé, ezért elhatároztam, beautókázom a városba és vásárolgatok.Ennek a szintere általában a városszéli TESCO.
Titokban bevallom, számomra nem is a vásárlás a fontos-kivéve a nagybevásárlást-,hanem az ott tébláboló sok ember. Szeretem őket megfigyelni. Érdekes tapasztalatokat szerzek, nekem legalábbis érdekes.
Nézem például, amint egy idősebb úr a műszaki cikkek között sétál, arcáról lerí a csodálkozás, finoman megtapogatja a plazma-TV-ket, megnézi előről-hátulról, talán arra gondol, mennyit fejlődött a világ a Tavasz TV óta.
A vetőmagokkal teli polc előtt egy férfi nagy elánnal magyaráz egy hölgynek, széles gesztusokkal egy Zsuzsi zöldborsós zacskóval a kezében hadonászva, a hölgy érdeklődéssel hallgatja, olyan, mintha a külvilág megszünt volna számukra.
A 14 Ft-os vizeszsemlékkel teli tárolóból egy egyszerűen öltözött fiatalasszony elmélyedve tömi a zsemléket a zacskóba, keze meg-megáll, számolgat, gondolataiban tűnődik,hányan is vannak a családban, elég lesz-e már, amennyit bepakolt. Biztos kedveskedni akart a családnak, így a zsíroskenyér helyett ma lehet, hogy tojásos zsemlét készít vacsoára.
De szinte minden pult előtt látok elgondolkodtató arcokat. Az is átfutott rajtam, talán valaki meg pont engem figyel, amint ott hasalok a bevásárlókocsin és próbálom irányítani, kevés sikerrel, mert mindig pont ellenkező irányba gurul, mint amerre szeretném.
Mikor már eleget nézelődtem-az idő is elszaladt-kifelé jövet gondoltam, megebédelek itt a kínai bisztróban. Nagyon szeretem a rántott csirkefalatokat salátával, biztos finomabb, mint az enyém és nem kell vele vesződnöm.
Maga ez a tény-furcsa- újra elindított bennem egy gondolatsort.
Úgy éreztem, valami jó történik velem.Szépen, komótosan eszegettem az illúziót. Mert tudtam,hogy ezek a csirkefalatok semmivel sem jobbak annál, mint amit otthon készítek.Ki tudja, milyen, honnan jött csirkéből csinálják..
Hányszor előfordult már, hogy jártam valahol, megragadott a táj szépsége és azt éreztem, hogy itt boldogabban tudnék élni, mint ahol élek, jobban magamra hangolódnék.Pedig ott jó lenni, ahol nincs hamisság, ahol önmagam lehetek, ahol nem kell színt játszani.
Az életünk illúziók és a "ha" sorozata. Majd ha leérettségiztem..majd ha dolgozom,..majd ha férjhezmegyek..majd ha gyerekem lesz, unokám..Közben halogatom a pillanatot, ami elszáll.A halogatások függvényévé tesszük a boldogságunkat, amik csupán illúziók.
Pedig a boldogság nem hely és időfüggő.A boldogság ott van bennünk, a megélt pillanatokban, amikor önmagunk tudunk lenni...
Erre gondoltam és a csirkefalatok elfogyasztása után a szép, napos időben hazaindultam..
Ilona B.T.
Kép:net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Képzeld, nemrégen olvastam valahol, hogy a tudósok azon fáradoznak, hogy feltalálják a gondolatolvasó gépet.Képesek rá! No, akkor nem tudom mi lesz a nagy káoszon kívűl!? Mert nagyon érdekes, hogy az ember mi mindenre gondol még akkor is, ha nem csinál semmit..:)
Puszi, Ica
Én sokszor játszom azt, ha pl. várni kell valahol, hogy megpróbálom kitalálni az emberek foglalkozását. Csak úgy, ránézésre. Milyen típus, mit csinálhat, milyen ember lehet. Ahogy öregszem, rájöttem arra is, hogy nem szeretek vásárolni, nincs türelmem válogatni. Irigylem néha azokat, akik órákat el tudnak tölteni egy turiban és levadásszák a jobbnál-jobb cuccokat, míg én két perc után megunom.
Köszönjük az értékes és valós gondolatokat!
Pussz,
Tündér
Puszim,
Ilona
Puszim,
Ilona
Az pedig természetes, hogy egy ilyen "kiruccanás"-ba bele kell férjen egy kis finom falatok... Hány éve is volt az, amikor én ugyanezt tettem? Már igen-igen rég volt...
Puszillak,
Éva