újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ilyen az élet!

Látogatók száma: 77

A bajok kezdetét a nyugdíjba menetelem időpontjától számítom...

Egészen addig munkám volt. Elfoglaltságom. Szakmám, amit szívvel-lélekkel végeztem. Szerettem. Megbecsültek a kollégák, (munkatársaim), a főnökeim. Volt hivatástudatom. Pontos és megbízható munkaerőnek tartottak, ami igaz is volt, én csak tudom. Ritkán engedtem meg magamnak a késést. Komoly oknak kellett lennie, és nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, ha később érkeztem be mondjuk, mint a főnököm, aki olyankor már javában a kávéját kortyolgatta. Milyen kínos is volt, szerencsére csak ritkán, exkuzálni magam, pedig ebből gond soha nem származott.

A munkahelyemen megszokott precizitást haza vittem az otthonomba is. Nem volt időm azon töprengeni "mit kezdjek ma magammal", hiszen a lakás rendbetétele és minden ami a háztartási munkával és egyebekkel összefüggött, az én dolgom volt. Nem tudtam kivel megosztani, ha mégis előfordult, az nem úgy lett elvégezve, ahogy azt én szerettem volna, ezért inkább magam vállaltam a nehezebbik részét. Ugyanez volt jellemző a hobbi kertnek - általam titulált - legfőbb kikapcsolódási színhelyemen, a kis tanyámon, ahol nagyon sok időt töltöttem legtöbbször egyedül, és magamat nem kímélve vetettem bele, a fizikai munkától sem megriadva, az "élvezetekbe". Meg is volt az eredménye.

Ritkán éreztem azt a kellemetlenséget, hogy összecsapnak felettem a hullámok, annyira összetorlódott volna a munka, hogy a káosz érzetét keltette ezáltal bennem. Azt nagyon nem szerettem. Ha mégis előfordult, az annyira meg tudott zavarni, hogy képes voltam lépésről-lépésre megtervezni a tevékenységemet, ha nagyon körmömre égett a teendő. Nem röstelltem papírt-ceruzát a kezembe venni és leírni a feladataimat. Igyekeztem mindent elvégezni pontról-pontra, ami egy napba belefért, kipipálva azt, és jóleső érzéssel tértem nyugovóra, ha minden klappolt, gördülékenyen ment. Elégedett voltam magammal a nap végeztével.

Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért a váratlan "öröm" hír, hogy nyugdíjba mehetek, ha akarok. Három napom volt arra, hogy eldöntsem. Ezzel a részével az életemnek egészen odáig, hogy feltették ezt a kérdést, nem is foglalkoztam. Eszembe sem jutott, hogy abba a korba kerültem (57 éves), amikor ez felmerülhet. Letelt a három nap. És akkor hoztam egy rossz döntést, így utólag merem ezt kimondani, mert valóban annak érzem és azt is megmondom, hogy miért.

Kudarcaim időszámítása attól a naptól kezdődött, hogy kimondtam a "boldogító igent", no nem a férjhez menetelre gondolok, azon én addigra már rég túl voltam, sőt el is váltam. Mint egyedülálló sodort tovább az élet, ami már egy másik történet.

Döntöttem és kimondtam azt az igent, hogy nyugdíjba szeretnék menni. Többen megpróbáltak lebeszélni erről, de én nem hallgattam rájuk. A jobbik eszem valahol nagyon messze volt akkor, mert bármennyire is szerettem a munkám, azért az is csábított, ami azzal járt, ha nyugdíjba megyek. Anyagiak. Amiből soha nem volt elég, mindig valamennyi hiányzott álmaim megvalósításához. Mit álmaim? Mindenből egy kicsivel többet szerettem volna csak, hogy ne kelljen folyton számolgatni, mire elég, ami van. A kecsegtető anyagi javak kábítottak. Jól végzett munkám, jól megérdemelt fizetéssel is párosult, meg egyebekkel, ami tovább növelte a komfort érzetemet addig, amíg dolgoztam. Attól kezdve, hogy megszűntek ezek a külön "javak" juttatások, ami valljuk be, nem volt lebecsülendő, már nem is volt olyan kecsegtető számomra, hogy megfosztva fogom érezni magam a munkától, ami minden anyagiaktól többet jelentett. Az egyebekről nem is beszélve, és hiába lesz elfogadható összegű a nyugdíjam, és ami még erre tevődött, nem gondoltam milyen rövid idő alatt fogom tudni megvalósítani azokat a kis álmaimat, ami ha hiányzott is akkor, addig észre se igen vettem.

A könnyen jött pénz gyorsan elfogyott. A komfort érzetem ugyan lényegesen javult, de hamar lelohadt, amikor nem tudtam vele mit kezdeni. Eddigre ugyanis totál magamra maradtam. Úgy alakult az életem, hogy a nyugdíjba menetelem napjától nem volt senkim, akivel ezt a váratlan rám szakadt "öröm" érzetet megoszthattam volna. Szép lassan jutottam el arra a meggyőződésre, hogy a nyugdíjas életet nem nekem találták ki.

Nem hallgattam az óvatos intelmekre, vigyázzak, mert nem olyan sok az, amit most annak érzek, hamar el tud kopni és akkor? Királynak éreztem magam a kis szemétdombomon és nem vettem észre, milyen könnyen vándorol át a kezemből a szakik zsebébe a nehezen megszerzett kis vagyonkám. Persze mindennek ára, helye van! De már csak volt. Mindennek csak addig tudtam örülni, amíg megszereztem valamit, utána már nem igazán érdekelt. Így voltam ezzel is és amikorra ezt észrevettem, már késő volt. Elfogyott a pénz, elfogytak az álmaim. És vajmi kevés jutott arra az időre, amikor igazán szükségem lehetett volna rá. Mint most. Sze lá vi!

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Yolla

34 évig dolgoztam egy cégnél, ebből 33 évig középvezetőként, és kb. 28 főnököm volt. Az utolsó egy cezaromániás, nagyképű fickó volt, aki mindenkinél okosabb akart lenni, pedig a különböző szakterületekhez nem értett. Pontosabban egyikhez sem.
Alig vártam, hogy eljöhessek nyugdíjba.
Úgy nem lehet dolgozni, hogy északnak indulunk, de délen kellene partot érni.
Engem sem vet fel a pénz, vagyonom meg nincs, de jobb, ha nem kell idegeskednem.
Elegem volt a rengeteg utazgatásból, délelőtt tárgyalni Fehérváron a jegyzőnél, délután ötkor meg Szolnokon.
Dolgozzanak a fiatalok.
Még én is keresem az elfoglaltságokat, lassan meg is találom.
Természetesen átalakul sok minden körülöttünk, máshová helyeződnek a hangsúlyok.
Nem kell kosztümben járni, a sarki közértbe felesleges kiöltözni.
Ne búsulj, megtalálod az új életformádat.

Köszönöm Yolla!

Optimista válaszod máris sokat segített a jövőre nézve. :-)

Pussz,
Éva
34 évig dolgoztam egy cégnél, ebből 33 évig középvezetőként, és kb. 28 főnököm volt. Az utolsó egy cezaromániás, nagyképű fickó volt, aki mindenkinél okosabb akart lenni, pedig a különböző szakterületekhez nem értett. Pontosabban egyikhez sem.
Alig vártam, hogy eljöhessek nyugdíjba.
Úgy nem lehet dolgozni, hogy északnak indulunk, de délen kellene partot érni.
Engem sem vet fel a pénz, vagyonom meg nincs, de jobb, ha nem kell idegeskednem.
Elegem volt a rengeteg utazgatásból, délelőtt tárgyalni Fehérváron a jegyzőnél, délután ötkor meg Szolnokon.
Dolgozzanak a fiatalok.
Még én is keresem az elfoglaltságokat, lassan meg is találom.
Természetesen átalakul sok minden körülöttünk, máshová helyeződnek a hangsúlyok.
Nem kell kosztümben járni, a sarki közértbe felesleges kiöltözni.
Ne búsulj, megtalálod az új életformádat.

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Ne keseregj! Én most jöttem rá, hogy ha van egy kis pénzem, azt először be kell fektetni, nem a régen óhajtott dolgokba ölni. Mióta megtanultam így gondolkodni,azóta szépen alakul minden...A rég óhajtott dolgok megvárnak, ha már a befektetés szépen termel. Nem biztos, hogy rossz döntést hoztál akkor, amikor nyugdíjba mentél. Kialakul majd minden, nagy levegő, elhatározás kérdése az egész. Pussz

Köszönöm, hogy olvastál és a tippet. Egyelőre a nagy levegővételnél tartok, de már semmilyen hívságokra nem vágyom. Tanultam belőle, remélem. Még egyszer nem megyek nyugdíjba, ez a biztosabb. A többit, majd meglátjuk! :-)
Ne keseregj! Én most jöttem rá, hogy ha van egy kis pénzem, azt először be kell fektetni, nem a régen óhajtott dolgokba ölni. Mióta megtanultam így gondolkodni,azóta szépen alakul minden...A rég óhajtott dolgok megvárnak, ha már a befektetés szépen termel. Nem biztos, hogy rossz döntést hoztál akkor, amikor nyugdíjba mentél. Kialakul majd minden, nagy levegő, elhatározás kérdése az egész. Pussz

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Kedves Éva!
Néha jó lenne visszaforgatni az időt, de sajnos nem lehet.

Jól nézel ki a képen!

Puszi,

L.

Szia Líz!

Ne hidd, az sem lenne jó, hogy minden kezdődjön elölről, még az is amin túljutottam? :-) Azt már nem. Jól van ez így ahogy.

A fotó egy váratlan és hirtelen elhatározása volt valakinek, nem volt időm rendet rakni még az asztalon se. Csak így utólag szembesültem azzal, hogy ajjaj mennyi dolgom volt, hogy ennyire látszik. :-)

Pussz,
Éva
Kedves Éva!
Néha jó lenne visszaforgatni az időt, de sajnos nem lehet.

Jól nézel ki a képen!

Puszi,

L.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Minden életkornak megvannak a szépségei. Persze pénz nélkül szépen nézni is nehéz:-( Apósomék azóta járják a világot, mióta nyugdíjasok, előtte nem volt rá idő..., ilyen termékbemutatós kirándulásokra járnak szinte ingyen.
Üdv,
Pinokkió

Tudod számomra mindig a folyamat volt izgalmas, amíg odáig eljutottam. Megszerezni, elérni, amit nagyon akartam. Ha már ott van, készen elmegyek mellette, sokszor észre se veszem.
Olyan kirándulásokon kezdetben én is részt vettem, kilógtam a sorból. Bár voltak köztük elég jók. Maga az utazás volt élvezetes. Főleg mikor becsukott szemmel vezetett a sofőr, mert már úgy is tudta az utat. :-) Szóval nem az igazi.
Attól kezdve, ha valami már nagyon rossz, csak jobb jöhet. Ebben bízom.

Pussz,
Éva
Szia Éva!
Minden életkornak megvannak a szépségei. Persze pénz nélkül szépen nézni is nehéz:-( Apósomék azóta járják a világot, mióta nyugdíjasok, előtte nem volt rá idő..., ilyen termékbemutatós kirándulásokra járnak szinte ingyen.
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Black Angel

Kedves Évi!
Nagyon szép írás a vívódásaidról, arról, hogy nem mindig hozunk megfelelő döntést! A pénz? ...hol volt, hol nem volt/van!!
Puszi:Angyal

Szia Angel!

Persze ezt csak én tartom rossz döntésnek, mindenki más épp az ellenkezőjét állítja, a legjobbkor mentem el. Azóta ismerve a kilátásba helyezett reformokat, amit azt hiszem senki sem fog megúszni. Hááát? Lehet, hogy nekik volt igazuk.
Kincs, ami volt, de nincs, ... mert elköltöttem. :-)

Pussz,
Éva
Kedves Évi!
Nagyon szép írás a vívódásaidról, arról, hogy nem mindig hozunk megfelelő döntést! A pénz? ...hol volt, hol nem volt/van!!
Puszi:Angyal
Szia Éva!

Sajnos sokan vagyunk így a pénzzel. :(

Pussz, Tündér

megtekintés Válasz erre:

Drága Éva, sajnos a pénznek ilyen a természete. Könnyen jön, könnyen megy. Sajnos.

Kedves Mr. Darcy!

Van egy olyan érzésem, hogy ez csak tőlem megy el olyan könnyen. Sajnos. :-)

Köszi, hogy olvasott.

Éva

megtekintés Válasz erre: Virág

Szia Éva! :-) Az biztos, h precíz vagy! Ami áldásos a helyesírásnál! ;-) Köszi a múltkorit is!

Szia Virág!

Nagyon szívesen! Csak tudnám mi volt az? :-)
Akkor most képzeld el, ha én hibázok, az milyen égés! :-)

Köszönöm.
Éva
 
Drága Éva, sajnos a pénznek ilyen a természete. Könnyen jön, könnyen megy. Sajnos.
Szia Éva! :-) Az biztos, h precíz vagy! Ami áldásos a helyesírásnál! ;-) Köszi a múltkorit is!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: