Influenza vagy mi a szösz

Látogatók száma: 40

Üdv mindenkinek! Hűha, már vagy egy hónapja nem is jártam felétek! Biztos azt hittétek, leléptem vagy meguntalak benneteket, de csak betegek voltunk az én Bélámmal.
Úgy kezdődött, hogy hazajöttem a munkából egy szerdai napon, mondom, na most aztán kipihenem az egész napot, leülök és nézem a kedvenc sorozataimat. Hát nem arra érek be a lakásba, hogy Bélám a halálán van?! Lázas volt a lelkem, tüsszögött, szemét se bírta kinyitni, folyt az orra, a torka meg annyira fájt, hogy nem bírt egy szót se kinyögni. Ajaj, rögtön rohantam a vizes borogatással. Ráraktam a torkára, homlokára, aztán megmértem a lázát. Majdnem elejtettem a lázmérőt! 39, 2 volt! Az én drága gyerekem nagyon beteg! Főztem mézes teát, meg rántott levest. Alig evett pár falatot, csak jajgatott. Én meg futkostam, mint egy veszett egér. Közben hallom ám, hogy kopogtatnak. Futok az ajtóhoz, közben a Bélám 46-os bakancsában úgy megbotlottam, hogy fejjel estem az előszobafalnak. Elvágódtam, mint az ólajtó. Bevertem a szemem gödrét, meg az arccsontomat az egyik kiálló akasztóba. Ordítottam, mire az ajtóhoz értem.
- Már megint ki a rosseb zavar, maradt volna otthon!...Csókolom Mari néni! – mondtam kedvesebben, mikor kinyitottam az ajtót.
- Jaj, mi történt veletek drágáim? – siránkozott. Mert meglátta, hogy fogom az arcomat és alig tudok beszélni a fájdalomtól, Bélám meg az ágyban jajgatott.
- Bélám beteg, én meg elestem, mikor Mari néni kopogott és az ajtóhoz jöttem! – mondtam nem annyira kedvesen.
- Jajistenem, csak nem „infulenziás”? – kérdezte – Már az egész ház beteg, csak én nem! Engem nem ér el az „influenzia”! Beoltott az orvos, mikor a gyógyszereimet felírattam! – és elkezdte sorolni, az ő drága ura hányszor volt beteg és miben és hogyan kúrálta ki mindig, és nekem miket kell csinálnom a gyerekkel és hogy gyógyítsam meg magunkat.
- Mari néni ezen kívül minek köszönhetjük, hogy átjött? – kérdeztem vagy egy óra után, mikor már marhára untam.
- Aranyom, az én már el is felejtettem. De már megyek is, nem zavarok.
Mondtam neki, hogy dehogy zavar, aztán kifelé tessékeltem gyorsan. Csak tűnjön már el minél hamarabb. Ja, biztos gondoljátok, hogy mindig a Mari nénivel van problémám, de ha egyszer mindig átjön?! Hát ki kéri rá? Na mindegy, a lényeg, hogy estére annyira beteg lett a kisfiam, hogy orvost hívtam hozzá. Mondom neki, menjél már ki kicsit lemosdani előtte. Nagy keservesen elindult. Kiment a fürdőbe, és amikor kifelé jövet már alig állt a lábán, hát odacsukta a saját kezét az ajtóhoz. Elkezdett ordítani, a keze meg felduzzadt rögtön, meg tiszta véres lett. Azt is beborogattam neki és lefektettem.
Megjött az orvos. Mondom neki, mi van a kisfiammal és hát nagyon aggódok érte, mert mi nagyon szeretjük egymást. Piszokul furcsán nézett rám. Összehúzta a szemöldökét és csak nézett meg hümmögött. Azt mondta, inkább megvizsgálná a fiút. Odament hozzá és megkérdezte, miért a keze van beborogatva.
- Rácsukta az ajtót a szentem – mondom sajnálkozva.
- És a maga szemével mi történt?
- A szememmel? – odamentem a tükörhöz. Bazi nagy monoklim lett, és az arcomon is nagy lila folt. – hát kérem doktor úr, elestem a fiam bakancsában és bevertem az előszobafalba.
Többet nem is szólt hozzánk, meghallgatta Bélám hátát, felírta a receptet gyorsan, aztán nagyon gyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Mi pedig Bélámmal végre röhögtünk egy jót.

A cikket írta: Dildaln

előző cikk következő cikk

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

párbeszéd

Válasz erre: zsoltne.eva

Édes istenkém, nem semmi megpróbáltatásokon kellett keresztülmennetek, én meg itt halálra röhögöm magam... Bocsánat! :-)

Ha már jobban vagytok, olvasom, no ennek igazán örülök!

Puszi!

Köszi, Éva!

Szerencsére már jobban vagyunk és a szemem is egész jól rendbejött.
Nyugodtan röhögj csak, elég vicces volt a szitu :-)

Puszi!