Irány London
Látogatók száma: 33
A magyarországi helyzet külföldre kényszerített. Megosztom Veletek milyen az élet máshol, milyen London...Persze mindenkinek más, nekem ez jutott... Több rész lesz, amikor van időm, írok.
Elsősorban barátnőm meghívására és az Ő szervezésében indultam útnak. Szállás, munka várt, gondoltam, mit veszíthetek?
Az utazás autóval bár fárasztó, mégis külön élményt jelent. Igazán nem a látvány miatt, mert úgy jöttünk keresztül 5 országon, hogy valójában semmit nem láttam, csak az autópályák melletti fákat, réteket, esetleg távolabb néha egy-egy települést.
Az élményt az ismerkedés az útitársakkal, valamint nekem, aki utoljára a '80-as években jártam külföldön a határok határtalansága adta.
Azt, hogy éppen átlépted egy ország határát, legtöbbször csak a kapott sms jelezte.
Üdvözlünk Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Franciaországban.
Elérkeztünk a komphoz, ami valójában egy hatalmas öt szintes hajó. Kívül ormótlan, semmi szépség, de amikor bementünk...
Egyetlen ellenőrzés, ahol megnézték az iratainkat, itt történt, de itt is inkább csak amolyan rutinból, létszámellenőrzésként, mert a jegyeket eszerint kellett megváltani.
Miután a hajó gyomra elnyelte a kamionokat, sorra behajthattak a személykocsik is. Pont olyan volt, mint egy nagy áruház parkolója.
Az autót lezárva, magunk mögött hagyva felmentünk az utastérbe. Két emelet gyönyörűség. Minden ragyogóan tiszta, szó szerint csillog-villog az egész hajó.
Már alkonyodott, ezért először szétnéztünk a fedélzeten, a fedélzetről, majd letelepedtünk a felső szinten, ahol éttermek, shopok, gyerekjátszó, játékterem, még imahely is volt!
A kamionosoknak külön rész, csak a bejáratig mehettem, ott készült egy fotó, már maga a felirat is, hogy ez az Ő részük gyönyörű volt.
Két órás pihenőt jelentett a hajó a sofőröknek, evés-ivás után a legtöbben ledőltek aludni. Mi is ezt tettük, hiszen ekkor már húsz óra utazás állt mögöttünk. A két órás út valójában érdekesen alakult, mert közben az időeltolódás miatt nyertünk egy órát.
Valahol útközben megérkezett az sms is: üdvözlünk az Egyesült Királyságban.
Ez az, gondoltam lassan ott leszünk, s eszembe jutott a szamár a Shrekből: " ott vagyunk már?"
Drága *very nice* sofőröm közölte, kikötés után még kb. két óra London, ha szét nem kapják a kikötés után az autót a vámon. Min? Vám? És az Unió? Bizony, ez Anglia! Unió ide vagy oda, szép lassan rájön minden ideérkező, hogy itt minden más. Semmi nem olyan, mint Európában, sőt, mintha azon igyekeznének, hogy még véletlenül se hasonlítsanak semmiben másokhoz!
A hajóról legördülve, két oldalt álltak a vámtisztek és néhány autónak intve kiválasztották és komoly ellenőrzéseket tartottak. Szerencsére mi megúsztuk, úgyhogy irány London!
Már beesteledett, de a városok, sőt még a városokat összekötő autópályák is végig kivilágítva. Az út szélén piros, zöld és fehér fények, mintha repülőtéri kifutópályán mennénk. Az autók baloldali közlekedése némi halálfélelmet hozott ki belőlem, pedig jobb kormányos autóval utaztunk, tehát elméletileg ugyanaz történt, mint otthon, csak a másik oldalon. Az agyam azonban valahogy másképpen érzékelt mindent, a szembe jövőkről folyamatosan azt hittem, valóban szembe jönnek. Minden elismerésem a sofőré volt, aki épp olyan jól vezetett a jobbos utakon a jobb oldalon ülve, mint itt a bal oldalban. Miután útitársamat kitettük, kiderült, az Én telefonom lemerült, természetesen benne a címmel, ahová mentem. A barátnőm telefonja kikapcsolva...
Kezdetét vette az első kaland.... Sofőröm lakására mentünk, mert a telefont csak átalakítóval lehet használni, természetesen a konnektor sem olyan, mint máshol. Az eső is rákezdte, elég volt már! Teljesen elfáradva értem célba, kb. hajnali kettőkor 23 óra utazás után.
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nincs a képtáramban akkor sárga szmájli, amekkora innen, ebből a dobozból kilógna. Húúúúúúú! De jó neked, ott vagy, ahol vagy. :)))
Jó, van ennek egy szomorú oldala is, mármint az itthoni melo, de azt most hagyjuk.
Mesélj!
Mesélj!
Mesélj!
Mesélj!
Mesélj!
:)
Ja! És vigyázz magadra.
Jó, van ennek egy szomorú oldala is, mármint az itthoni melo, de azt most hagyjuk.
Mesélj!
Mesélj!
Mesélj!
Mesélj!
Mesélj!
:)
Ja! És vigyázz magadra.
Igen, a komp az szép, a személyzet udvarias, de ha őszinte akarok lenni, nekem nem tetszett Anglia. Ködös és szürke volt, amikor ott jártam. Liverpoolban a kikötő eléggé érdekes volt, de kamionnal csak egy nagyüzem. :( Viszont ahova szívesen elmennék, az a zöld sziget! :)