Írni jó
Látogatók száma: 58
Sokszor megfogalmaztam már, de így sosem gondolkoztam el, vajon mit is jelent nekem az írás.
Arra meg már nem is emlékszem, mikor kezdtem egyre többet írni.
Először csak pár sorok teltek tőlem, amik elég személyesek voltak, gondolok itt arra, ha valami bosszantott, vagy éppen örömet okozott.
A későbbiekben egyre több téma megérintett és ezzel együtt több lett a mondatok száma is.
Egyszerű ember lévén, egyszerűen is fogalmazok.
Olyan igazi jó írásom nem született.
Farikcsáltam rím nélküli szabad verseket is, amiket így az idő múlásával újra olvasva, néha mosolygok. Akkor, amikor éppen születtek, a lelkemnek jót tettek. Azért akad olyan is, amit akár többször is átolvasok, és nekem még mindig tetszik.
Először közösségi oldalon mutattam meg az írásaimat, de sokszor voltam félre érthető. Aki ír, annak szárnyal a lelke, és nem számít pár évtized előre, vagy hátra. Kell egy apró szikra, amitől elfelejti az ember lánya az éppen aktuális problémáját, és már másutt is van. Tomboló szerelem, gátlástalan szeretők, megcsalt férjek és feleségek, internet kapcsolatok, majdnem szerelmek, mind kiapadhatatlan témák. Van-e bennük igazság; az mindig az olvasón múlik, mit hisz el belőlük.
El kezdtem írni más oldalakon is, tetszett a biztatásuk, persze néha kemények is tudtak lenni. Sokszor meg torpantam, kell-e nekem ez a magamutogatás. Szerettem az öt szavas, mondatos feladatokat, amelyeket mások adtak meg és annak alapján kellett írni. Kihívás volt nekem az íráshoz nem értőnek, sikerül-e valamit megszülnöm. Azokat a cikkeimet én szerettem, hiszen egy-egy mondatban akár benne is lehettem, más egyéb problémámat mellőzve.
Bár eldöntöttem; nem írok többet egy sort sem, mindig újrakezdtem.
Majd jött egy lejtmenet, és valóban egy épkézláb gondolatom sem volt, erőszakkal pedig nem lehet írni.
Le is zártam a dolgot: mindent elmondtam, leírtam, amit lehetett!
Ám ott, ahol szeretettel fogadtak, bátorítottak, voltak állandó olvasóim, onnan nem lehet ilyen kurtán lelépni.
Akik valamennyire ismernek, tudják, érzékeny ember vagyok. Mindenre keresem a magyarázatot és általában meg is találom.
Most sincs ez másképp!
Sorsom utolsó felvonása elkezdődött. Nem kell tragédiára gondolni! Szüleim tanítása, útmutatása szerint éltem le eddigi életemet.
Bármennyire akartam nem tudtam más lenni. Igen! Akartam, mint sok más egyebet, nem pedig szerettem volna.
Mától egyetlen percet sem vagyok hajlandó tovább eltékozolni azokra az emberekre, akik nem mosolyognak velem, akik nem örülnek velem, akik nem azért szeretnek, aki vagyok, akik csak ki akarnak használni, akik azt nézik, hogy tudnának nekem ártani.
Megmutattam magam, s ha kell, téged is!
2016-02-19
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ártani a legkönnyebb, ezt te is tudod.
Köszönöm biztatásod.
Tetszik a kedvenced.
Barátsággal:Klári
Az én kedvencem erről:
"Amit tollad leírt, fejsze nem vágja ki. "
(Gorkij)
További kellemes alkotást kívánok.
PEACEtelettel Black Ice
Mert írni jó!
Az utóbbi időben alkalmam volt több amatőr író és költő társunkkal személyesen is szót váltani és mondhatom, hogy egy közös dolog van mindannyiunkban, mégpedig a közlési vágy. Az pedig természetes, hogy benne vagyunk mindannyian az írásainkban, mind a pozitív, mind a negatív hőseinkben, és ez a természetes.
Írj Klárikám, mi meg olvassuk!
puszi
Az utóbbi időben alkalmam volt több amatőr író és költő társunkkal személyesen is szót váltani és mondhatom, hogy egy közös dolog van mindannyiunkban, mégpedig a közlési vágy. Az pedig természetes, hogy benne vagyunk mindannyian az írásainkban, mind a pozitív, mind a negatív hőseinkben, és ez a természetes.
Írj Klárikám, mi meg olvassuk!
Klárikám! Örülök ébredésednek, hogy ismét tudsz ilyen jól, örömet adva írni. Már nagyon vártam, hogy gondolataidat olvashassam. Ezentúl megint Nálad kezdem a szörfözést. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezentúl kötelező minden nap írni valamit. Csak ha jólesik, csak ha " kibuggyan". Puszillak sok szeretettel!
Egyelőre olvasgatok.
puszi
Kényszerből nem lehet írni...Én nem is vagyok hajlandó olyasmire pazarolni az energiámat, ami nem érdekel. De hálát adok a sorsnak, hogy idős koromra megadta nekem az időt és némi képességet, hogy kifejezhetem írásban a gondolataimat arról, ami engem foglalkoztat, amit átéltem. Klárikám, Te is úgy vagy vele, hogy jó ezeket a történéseket jó kiírni magunkból-mint említettem, sajnos erre nem mindenki képes. Ezért hát örüljünk, bár bevallom, néha jólesik egy-egy elimerés, de nem nagyon törődök azzal, ki hogyan fogadja, soha nem egyformán, ill. úgy érezzük, értjük az írás tartalmát, mint én. Mert minden írás magunkról szól...Tehát Te, csak mint külső szemlélő tudnál engem bemutatni..
Puszim, Ilona
puszi:Klári
Puszim, Ilona
Na, így kell ezt! Ez a beszéd! Ez tetszik! Írni jó! Kurtán, furcsán... Mennél kevesebben értik- néha - annál jobb!... :-)