János bácsi utazása V. rész
Látogatók száma: 46
Feleségem összegömbölyödve alszik mellettem, képtelen vagyok elaludni, forgolódok az ágyban és egyenletes szuszogását hallgatom. Fejemben a gondolatok, szívemben az érzelmek torlódnak, egyik erre menne a másik meg másfelé, összeütköznek, és ádáz csatát vívnak egymással, miközben józan paraszteszem, amely annyiszor kihúzott már a bajból, háttérben marad, és esze ágában sincs közbelépni, csak kaján vigyorral, kívülállóként figyeli az eseményeket. Ez az állapot nem maradhat így, muszáj rejtekéből előcsalogatom, mert egyhelyben toporgok egy útelágazásban, és hamarosan döntenem kell, mert ha nem teszem meg, csak játékszer leszek a sors kezében.
Le kell vennem a szemellenzőt, amelyet oly régóta viselek, hogy fel sem tűnt nekem, mi folyik a családunkban, mert csak a vállalkozásomra koncentráltam, hogy sikeres legyek, pénzt csináljak, s abban ringattam magam, hogy szeretteim boldogan és gondtalanul élnek körülöttem. Pillanatok alatt kártyavárként összedőlt az életem, s tele van hamis, cinkelt lapokkal, melyeket én magam kevertem a pakliba, akaratlanul ugyan, de ez már a végeredmény szempontjából teljesen érdektelen.
Jobban teszem, ha felkelek, felveszem a méregdrága szabadidő ruhámat és kimegyek a kertbe, elszívok egy cigarettát.
Lehet, hogy az első cinkelt lap az életemben a dohányzásról való leszokás, melyet Blanka kezdeményezett öt évvel ezelőtt. Mindketten leszoktunk róla, egyszerre, attól kezdve egymás jelenlétében nem gyújtunk rá. Tudom, hogy Blanka is stikában dohányzik, látom a csikkeket a teraszon lévő szemétládában, ha Róza néni későn üríti ki, hiszen magam is abba dobom a sajátjaimat.
Balázzsal egyre kevesebb időt töltöttem kettesben, amint beindult a cégem és a fiam túljutott a kamaszokra jellemző dackorszakán. Nem jutott idő a közös hétvégi horgászatokra, túrázni sem mentünk, sőt, annyira fontosnak és nélkülözhetetlennek érzetem magam a cégnél, hogy egy hétköznap délutáni kosarazásra sem szakítottam időt, pedig itt a kert végében a kosárpalánk. Utólag már látom, hogy Róza asszony nem nevelhette helyettünk a fiunkat, csak annyit tehetett, hogy gondoskodott az ételéről, a tiszta ruhájáról, meghallgatta, amit mondott neki, s azt hiszem, nem akarta bepanaszolni nálunk, ha nem úgy alakultak a gyerek dolgai, ahogyan az elvárható tőle.
Iszom egy pohár konyakot és elszívok még egy cigarettát.
Az égről hunyorognak rám a csillagok, mintha biztatnának, jól van, Józsi, törd a fejed, mit mikor és miért rontottál el, és találd meg a kármentés módját!
Könnyű ezt mondani, megtenni annál nehezebb.
Hogyan lett Balázsból drogos? Fogalmam sincs és megkérdezni is felesleges, majd elmondja, ha akarja. Most arra kell koncentrálni, hogy kigyógyuljon a függőségből és folytassa az egyetemet. Lehet, hogy rosszul tettem, amikor rábeszéltem, hogy az Erasmus program keretében menjen ki egy szemeszterre a francia egyetemre, szerezzen kapcsolatokat, az sem baj, ha emiatt szalaszt itthon egy fél évet. Miért nem tiltakozott? Vagy adott jeleket, csak nem vettem észre? Ha pénzre volt szüksége, miért a nagyapjától kért? Ott a nappaliban a dobozban Róza néni kétszázezres mankópénze, ha elvesz belőle, észre sem vesszük, csak kipótoljuk a következő hónap elején és kész.
Kiborult az öreg az unokája kölcsönkérése miatt, és nem a pénz az érdekes, hanem sejtette, a tudtomon kívül cselekszik Balázs, és utána akart járni, mit hallgat el a gyerek.
Finom ez a konyak, legalább tíz éve őrizgetem egy megfelelő alkalomra. Az élet paradoxona, hogy akkor érzem, ideje felbontani, amikor csapkodnak fejem felett a hullámok, és fogalmam sincs, merre kell úsznom ahhoz, hogy végre ismét száraz talajt érezzek a lábam alatt.
Ebben hasonlítok papára, kell egy biztos pont az ember életében, ami nem más, mint két lábbal állni a földön, nem elrugaszkodni a realitásoktól, mert kétségtelenül nagy élmény az ég és föld közötti lebegés, de mindig az a vége, hogy földet érünk, csak az a kérdés, hogyan, odacsapódunk és összetörjük magunkat, vagy szépen, lágyan landolunk.
Szerettem volna visszaadni szüleimnek mindazt a gondoskodást, amit tőlük kaptam, csakhogy egyáltalán nem fogadtak el semmit, még a születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándékokat is félretette mama, hátha valaha szükségünk lesz rájuk. Ott áll eredeti csomagolásban a ruhaszárítós mosógéptől kezdve a laptopig valamennyi ketyere. Nem értünk mi ahhoz, kisfiam, inkább tedd takarékba azt a pénzt, amit ránk költenél, jól jöhet még az! Ki tudja, mit hoz a jövő! Bezzeg, ha látogatóba megyünk, úgy felpakolnak bennünket, hogy a sok csomagtól leül a kocsi hátsója.
Nem hagyhatom, hogy papa továbbra is dolgozgasson a ház körül. Mi a megoldás? Még nem tudom, de meg kell találnom az új ösvényt, melyre terelgethetem, hogy maga válassza azt, amit én szeretnék neki ajánlani.
Töltök még egy pohárral. Ha így folytatom, mire feljön a nap, teljesen elázok. Finom ez a konyak, olajozza az agykerekeket. Szükségem van rá, most következik drága feleségem, Blanka, aki ahelyett, hogy szült volna még két gyereket, ahogyan terveztük, hogy három csemetét nevelünk, a karriert választotta, mi több, rivalizálni kezdett velem, abban a tekintetben, hogy ki hoz többet a konyhára. A háztartás vezetését abszolút átengedte Róza asszonynak. Csinos, okos, ápolt, a legújabb divat szerint öltözködő feleségem büszkeséggel töltött el, hiszen mind baráti körünkben, mind társadalmi kapcsolatainkban magasan vitte a pálmát, s nekem akkor eszembe sem jutott, hogy ezért mekkora árat fizetek. Ahogyan növekedett az ügyfélköre, úgy jutott egyre kevesebb idő a családra, a meghitt beszélgetésekre, szeretkezéseink is megszokottá váltak, mintha kötelező penzumot teljesítenénk.
Pirkad az ég alja, s bennem tetőfokra hág az alkoholszint, pedig nem érzem a hatását, mert gondolataim eléggé tárgyszerűek.
Ott tartottam, hogy Blankával elhidegültünk egymástól, egymás mellett éltünk, egy asztalnál ettünk és egy ágyban aludtunk, ha mindketten otthon voltunk, csakhogy ezek az idő haladtával ritkulni kezdtek.
Titkárságvezetőm, a huszonhét éves, tűzről pattant közgazdász lány, akit éles eszéért és segítőkészségéért munkatársaim nagyon is kedveltek, megérezte, hogy nekem otthon gondjaim akadtak és ettől kezdve a szárnyai alá vett, nem, mint a főnökét, hanem mint nő a férfit. Mire észbe kaptam, rendszert vitt az életembe, a délelőtti órákra szervezte a nehezebb tárgyalásokat és a munkaértekezleteket, dél és egy óra között minimum húsz perces szünetet iktatott be, amikor ebédelni kellett, mert tálcán hozta irodámba az egytálételeket.
Eleinte szelek szárnyán szállt a pletyka, hogy Karola a szeretőm, azért etet, pedig sakkor még szó sem volt erről, egyszerűen jól látta a lány, hogy rendszerességre van szükségem, amely kapaszkodókat ad a mindennapok elviseléséhez. Pörgött a cég, és Karolával mit sem változott a kapcsolatunk.
Megnéztem a személyi kartonján a születésnapját, akkorra terveztem, hogy hálából meghívom vacsorázni egy elegáns étterembe, köszönetképpen, hogy törődik velem. Épp péntekre esett az ominózus születésnap, Blanka konferenciára utazott, Balázs pedig leutazott papáékhoz, ezért nem volt okom a sietségre, hiszen nem várt haza senki. Az Audimmal mentünk, és úgy gondoltam, majd bérelek egy sofőrt, aki hazavisz bennünket, ezért a vacsorához megittunk néhány pohár bort, és egy üveg pezsgővel zártuk az estét. Karolát hazavittem és behívott egy kávéra. Kávét ugyan nem ittunk, de reggelig szeretkeztünk. Szeretők lettünk, s erről hála istennek, sem a kollégáink, sem a családjaink nem tudnak semmit.
Kislányunk, Viola, immár három éves, gyönyörű, szőke, mosolygós gyerek. Lakást vettem neki egy hatlakásos társasházban, Karolával azóta is virágzik a kapcsolatunk.
Világosodik, kelőben a nap. Megyek villásreggelit készíteni , nehogy éhezzen az én terhes kis feleségem. Ideje tudtára adnom, hogy tudok Tamással való kapcsolatáról, és biztos vagyok abban, hogy pocaklakója nem az én gyerekem, mert fogantatása idején éppen Koreában töltöttem egy hónapot, előkészítendő külföldi partneremmel a közös üzletünket. Nincs semmi baj, apja leszek a kis jövevénynek, a nevemet adom neki, és remélem, hogy Balázzsal és Violával jó testvérek lesznek.
Balázs az elvonón van, ha tiszta lesz, nálam fog dolgozni és jövőre folytatja az egyetemet. Ebből jottányit sem engedek.
Papáéknak ma leelőlegeztem egy földszinti, háromszobás lakást, abban a házban, ahol Karoláék laknak. Lesz dolga az öregnek a tenyérnyi kertben, melyet jelenleg senki sem gondoz.
Kész a reggeli, már megterítettem. Ott vár bennünket egy kancsó citromos tea, két csésze kapucsínó, sajtos tojásrántotta, hat szelet pirítós, vaj és dzsem.
Tusolok, hogy felfrissüljek és felébresztem az én kis odaadó feleségemet. Abszolút józan vagyok. Kár a sok konyakért.
Kezembe veszem a család irányítását, vége a demokráciának!
A napfény utat tör magának, beárad az ablakokon és a terasz hatalmas üvegajtaján, melyet sarkig tárok, hogy a friss levegő kiűzze a tegnapról bennrekedt fáradt levegőt.
VÉGE
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Yolla!
Most értem ide az utolsó részedhez. Gratulálok, tényleg ügyesen kavartál meg minket, meg a képzeletbeli családot. Ahogy az életben is lenni szokott, senki nem jobb a Deák bácsi rossz Trabantjánál... max. aki még nem próbált önindítózni, + nem vallott ;-)
Köszi az írást!
Üdv,
Pí.
Örülök, ha elnyerte tetszésedet!
Üdv: Yolla
Most értem ide az utolsó részedhez. Gratulálok, tényleg ügyesen kavartál meg minket, meg a képzeletbeli családot. Ahogy az életben is lenni szokott, senki nem jobb a Deák bácsi rossz Trabantjánál... max. aki még nem próbált önindítózni, + nem vallott ;-)
Köszi az írást!
Üdv,
Pí.
Tetszett, hogy mindig más családtag szemszögéből
vezetted a történetet, - mellesleg ragyogóan!
A szép lírai kiszólásaid kiválóan fűszerezték a történetet!
Pl.:....játékszer leszek a sors kezében, vagy ... hunyorognak
rám a csillagok, ...szelek szárnyán szállt a pletyka... stb....
Ezek mind - mind jóérzést keltettek bennem, és tudom, hogy
nem hatásvadász céljából íródtak! Gratulálok mind az öt részhez!
Pussz: emillio