Jóindulat mesterfokon
Látogatók száma: 78
Úgy kezdődött ez a nap is, mint a többi. Örülök, hogy a nap még nem süt tikkasztóan. Lehet tevékenykedni a kertben.
Hozzá is fognék ízibe, de látom a kerítésemmel valami baj van. A szomszéd motoszkálását hallom, de látni nem látom.
- Itt van szomszéd? – kérdezem.
- Itt, mi a baj?
- Nekem most tűnt fel, hogy valami nincs rendbe a kerítéssel. – kezdek a mondandómba.
- Én már szóltam a múltkor is, hogy csináljanak vele valamit! – feleli nem túlságosan barátságosan.
- Ne haragudjon, de én azt hittem ez közös kerítés. Mi megcsináltuk, - mert egy reggel farkasszemet néztem a maga kutyájával, ide át volt az udvaron -, gondoltam a javítást most elvégzi maga. Én csak azt szeretném kérdezni, hogy tudna-e segíteni? Valamivel meg tudná támasztani? - próbálkozom tovább, hátha valahogy normális kerékvágásba terelődik a beszélgetés.
Arcán érdekes „mosoly”, mellyel nem tudok, mit kezdeni.
- Figyeljen ide! – kezdi – Ehhez a kerítéshez nekem semmi közöm. Én már adtam a maga férjének téglát is, meg oszlopot is. Gyereket ne csináljak helyette?
Nem hiszek a fülemnek. De hát ott áll előttem, semmi kétség ez nem álom, ez a rossz valóság. Majd folytatja:
- Egyszerű. Menjen be a földhivatalba, megmondják ott magának, kinek kell a kerítést megcsinálni! De ha gondolja, bemegyek én a műszaki osztályra, majd én utána járok az ügynek. Lassan a lugasomra dől. Alig hetven centire van tőle.
(A kerítés kidőléséről szó sincs. Eszembe jut, pár évvel ezelőtt is hivatalos helyre küldött, ingyen elhozható vízelvezető dudákért. Békés ember lévén, akkor nem szóltam, csak magamban fortyogtam).
Most viszont már kezdem elveszíteni a türelmemet. Engem senki ne fenyegessen.
- Nézze, ha „fülemüle pert akar” legyen. Nekem is van, ami nem tetszik. Évek óta félelembe élek, mert légpuskával lövöldözik és a lövedék, ha gellert kap, engem eltalálhat. – mondom még mindig higgadtan. Újabb fura „mosoly”.
- A saját udvaromban azt csinálok, amit akarok. Különben is elegem van már abból, hogy a férje pletykál. – vált hirtelen témát.
- Nézze, ezt talán kettőjüknek kellene megbeszélni, ez nem tartozik rám. – hiszem, ezzel végérvényesen lezárom az egyszerű esetnek gondolt kerítés ügyet.
Már éppen ott hagynám, amikor hirtelen megszólal:
- Én, név szerint tudom, hogy a maga férje, régóta melyik nőhöz jár, meg is mondom majd neki. – folytatja.
Na, ne. Ez már pofátlanság.
- Figyeljen ide, ha már belekezdett, nekem mondja el, hogy kihez jár a férjem, hagy tudjam én is. Úgy gondolom, ha nőhöz jár, akkor ő biztosan tudja a nevét is. Nem szükségszerű, hogy maga közölje vele.
- Nem! Magának nem mondom meg. Csak neki! Mondja meg, jöjjön át hozzám!
- Abban biztos lehet, hogy a beszélgetésünket elmondom, és a férjem átmegy magához.
Dühös vagyok magamra, miért engedtem egyáltalán szóhoz jutni ezt a rosszindulatú embert.
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Klári!
Szerintem a szomszédod csak merő rosszindulatból mondta, amit mondott. Az ilyenek ezt élvezik, hogy feszültséget keltenek máshol is, ha már az ő életük nincs rendben. Legjobban teszed, ha nem figyelsz rá, bár tudom, nem könnyű, de a férjedet te ismerheted a legjobban.
Pussz,
Tündér
Rosszindulata nem újdonság, ezért rövidre zártuk a vele "barátkozást".
puszi: Klári
Én megmondom mi van. Ez a pali unja magát. Ezért kötözködik. Egy kerítés javítása közös érdek lenne... de ő tovább lépett. Mondom én egy unalmas, öreg, vén szattyán. Aki szeretné, ha ő nem boldog, te se légy. Ilyenekből padlást lehet rekeszteni.
Ezzel együtt el lehet lenni évekig. Ő mondja a magáét, te meg a tiédet... Megoldás, semmi.
Nekem is van hasonló, mégsem ugyanaz, mint a tiéd, de hogy ott lóg a levegőben, az tuti.
Rossz szomszédság, örök átok! Ez is igaz..., de én már csak játszom. :-)
A barátságtalan szomszédod egyszerű kérdésedre adott válasza nem tetszett...
Nincs kellemetlenebb és keserítőbb, mintha valaki "jó" szomszéddal van megáldva. Életet keserítő! :(
Szerencsére itthon és a kertben is valóban jó szomszédaim vannak, alkalmazkodunk egymáshoz.
Szerintem a szomszédod csak merő rosszindulatból mondta, amit mondott. Az ilyenek ezt élvezik, hogy feszültséget keltenek máshol is, ha már az ő életük nincs rendben. Legjobban teszed, ha nem figyelsz rá, bár tudom, nem könnyű, de a férjedet te ismerheted a legjobban.
Pussz,
Tündér
Ezzel együtt el lehet lenni évekig. Ő mondja a magáét, te meg a tiédet... Megoldás, semmi.
Nekem is van hasonló, mégsem ugyanaz, mint a tiéd, de hogy ott lóg a levegőben, az tuti.
Rossz szomszédság, örök átok! Ez is igaz..., de én már csak játszom. :-)
A barátságtalan szomszédod egyszerű kérdésedre adott válasza nem tetszett...
Szerencsére itthon és a kertben is valóban jó szomszédaim vannak, alkalmazkodunk egymáshoz.