Jószomszédi (v)iszony, avagy élet a panelban
Látogatók száma: 132
Képzeljetek magatok elé egy tízemeletest, szintenként három lakással. Könnyű. Együtt élni viszont korántsem az, pláne, ha szándékosan nehezítjük egymás dolgát.
Úgy emlékszem gyerekkoromból, hogy semmi baj nem volt a szomszédokkal. Tele volt a lépcsőház gyerekkel, nyáridőben mindenki az udvaron, a játszótéren töltötte a napot, télen egymásnál bandáztunk.
A felnőttek a lépcsőfordulóban beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat, az aktuális pletykákat, aztán mindenki ment a maga dolgára. Nem rémlenek kirívó dolgok, hogy egyik lakó üvölt a másikkal, vagy a gyerekek nem tisztelik a felnőtteket.
Manapság más a helyzet, nagyon más. Bizonyos emberek képtelenek az együttélésre.
Kezdem azzal, hogy a házban több kutya is van. Semmi bajom az állatokkal, de van egy hölgy, aki rendszerint vagy késve viszi le a szerencsétlen jószágát, vagy sehogysem, mert amióta itt laknak albérletben, a lift mindig úszik a kutyapisiben. No most mi, kisbabások, ennek nem nagyon örülünk, bár, a szag miatt senki sem, de ha a babakocsit bevisszük a liftbe, a kereke pisis lesz, itthon azzal kell kezdeni, hogy a kocsit lemosom. Ezért aztán száműztük a járgányt a pincébe. A kisasszonyra meg ráuszítottuk a közös képviselőt és a főbérlőjét. Lehet, hogy csúnya dolog, de ahol gyerek van, anélkül is van mit takarítani, a fertőzésekről nem is beszélve.
Azt még nem is említettem, hogy ugyanez a lakó előszeretettel tartott hetente házibulit, pedig tudja, hogy három kisbaba is van a környezetében, hetedik-nyolcadik-kilencedik emeleten egymás fölött. Ráadásul a kilencediken lakó az ő közvetlen szomszédja, a panelban pedig a sóhajtás is áthallatszik. Egy ideje csend van.
Nála. A tizediken van viszont egy remek kamaszgyerek, aki abban a pillanatban, ahogy az anyja kiteszi a lábát délutánra dolgozni, felcsavarja a hangerőt a hifin, zeng a ház, remegnek az ablakok. Kértem szépen, kicsit csúnyábban, nagyon csúnyán, aztán már ki se nyitotta az ajtót a csengetésemre. Gondoltam, nem leszek bunkó, hogy egyből az anyjához szaladok árulkodni, saját fiamból indultam ki, neki egyszer is elég, ha szólok.
Ez a pökhendi fiúcska azonban odavágta nekem, hogy márpedig ő akkor is fog zenét hallgatni, én meg azt csinálok, amit akarok. A másik babás anyuka szólt ennek az anyukának, mire az volt a válasz, hogy fogadjuk el, hogy az ő fia kamasz, majd a miénk is megnő és fog zenét hallgatni. No, ezt rögtön cáfoltam is, az én fiamnak is van hifije, szereti a zenét is, mégsem zeng a környék tőle. Akkor sem, ha nem vagyunk itthon. Nem tudom, milyen nevelést kapott őkelme, gyanítom, semmilyent, mert akkor némileg tekintettel lenne másokra, akik esetleg a baba miatt éjjel sem tudnak pihenni. Múltkorában már kínomban kiírtam a fészbukra, hogy várom az ötleteket, ki, mit csinálna a helyemben. Volt, aki egyenesen felpofozta volna a srácot, volt, aki azt javasolta, hogy kapcsoljam le az áramot náluk, aztán majd megunja egyszer. Ezt zokszó nélkül megtettem volna, ha nincs bezárva a villamos szekrény ajtaja. Olyan is akadt,aki azt mondta, hívjam be a kölyköt egy "baráti" csevejre, kezeljem felnőttként, kínáljam meg kávéval és beszélgessek el vele, hátha attól felnőttebbnek érzi magát és komolyan vesz. Na persze! Az ilyen gyerekkel, aki a minimális tiszteletet sem adja meg, én nem bratyizok. Ő még akkor is csak gyerek, ha két fejjel magasabb nálam, tudnia kéne, hol a helye.
Három hétig csend volt, majd a héten újra kezdődött minden. Nem tudom, mi lenne a megoldás, anyuka az utcán sem köszön már, most őszintén, mit várhatnék tőle.
S ha mindez nem lenne elég, a közvetlen szomszédunkba beköltözött egy majd' kilencven éves bácsi. Pontosabban a családja költöztette ide a város egyik peremkerületéből, itt közelebb van hozzájuk, naponta át tudnak jönni. De! Szegény papa töksüket és el sem tudja látni már magát, gondozónő jár hozzá naponta. A legnagyobb baj azonban az, hogy a tévé éjjel-nappal nagy hangerőn szól nála, olyan, mintha a mi szobánkban lenne a készülék. És sajnos a tévéje pont a fiam ágyával szomszédos falon van, szegény gyerek ha akarja, ha nem, hallja az adást. Már többször kértük a lányát, hogy csináljon valamit, akkor átjön, leveszi a hangerőt, de este megy tovább a műsor. Én nem értem, van olyan, hogy valakinek már nem lehet hallókészüléket íratni, mert annyira rossz a füle, hogy fölösleges? Vagy legalább egy fejhallgatót, és azon olyan hangerővel hallgathatná a tévét, amilyet csak bír. Hiába szóltunk többször, szó szerint süket fülekre talál a kérésünk.
Így viszont lőttek az alvásnak, főleg ha úgy felejti egész éjjelre a készüléket. Néha rajzfilmet néz, néha sportot, néha zongoraversenyt. Szó se róla, változatos a program, de ha már én saját akaratomból nem nézek tévét, sőt, a mi szobánkban tévé sincs, ne kelljen már a másét hallgatnom.
Úgy tűnhet, hogy én/mi vagyunk nagyon intoleránsak, de csak egy hetet töltsön el bárki ebben az átkozott hangzavarban délutánonként, megérti, hogy miért lett tele a hócipőm.
Szerintetek mi lenne a megoldás? Verjem pofán a srácot, még többször szóljak a kisöreg lányának, aztán hátha történik egyszer valami pozitív változás?
Én csak pár óra csendet, egy kis nyugalmat szeretnék délutánonként és éjszaka.
kép: Internet, de a szemben, teljes egészében látható tízemeletes a miénk.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Eddig sem szerettem panelban élni, de ezután biztos, hogy meg sem próbálom. Éljen a tanya! :)
Puszi <3
Semmiképpen sem az a megoldás, hogy pofán vágod a srácot, az csak elmérgesítené az amúgy is elviselhetetlen helyzetet. Ezzel nem azt mondom, hogy én nem kerültem közelharcba egy elvetemült lakóval. De nem javaslom, mert bár ő húzta a rövidebbet és őt marasztalták el a hatósági főosztályon, ahová került az ügy és azóta kussol, de engem a dolog egy éven keresztül megviselt.
Mivel ilyen állapotok uralkodnak ott és nem várható változás a környezetetekben én mindenképp gondolkodnék egy cserében éspedig sürgősen, egy csendes nyugodt helyen. Még akár eltartási szerződésben is gondolkodva, egy idős bácsinál vagy néninél. Az lenne az igazi, ha tartozna hozzá egy kis kert. :-)
Egyébként te hol laksz?
Persze Virág is csak hazagondol. Te meg valamiféle javaslatot várnál. Költözzetek a Virághoz még ha kis időre is. :-)
Ez az, amikor más farkával verik a csalányt.
Pussz,
Éva
Szia Juditom!
Eddig sem szerettem panelban élni, de ezután biztos, hogy meg sem próbálom. Éljen a tanya! :)
Puszi <3
Földanyának földannya.
Szia Judit!
Semmiképpen sem az a megoldás, hogy pofán vágod a srácot, az csak elmérgesítené az amúgy is elviselhetetlen helyzetet. Ezzel nem azt mondom, hogy én nem kerültem közelharcba egy elvetemült lakóval. De nem javaslom, mert bár ő húzta a rövidebbet és őt marasztalták el a hatósági főosztályon, ahová került az ügy és azóta kussol, de engem a dolog egy éven keresztül megviselt.
Mivel ilyen állapotok uralkodnak ott és nem várható változás a környezetetekben én mindenképp gondolkodnék egy cserében éspedig sürgősen, egy csendes nyugodt helyen. Még akár eltartási szerződésben is gondolkodva, egy idős bácsinál vagy néninél. Az lenne az igazi, ha tartozna hozzá egy kis kert. :-)
Egyébként te hol laksz?
Persze Virág is csak hazagondol. Te meg valamiféle javaslatot várnál. Költözzetek a Virághoz még ha kis időre is. :-)
Ez az, amikor más farkával verik a csalányt.
Pussz,
Éva
Ez olyan rejtős volt...
Nagyon rázós kérdés. n is panelban lakom, de szerencsére nem egy ilyen idétlenbe, hanem egy normálisba. A kis öregnek lehetne szerezni valahogyan a tv-hez csatlakoztatható fejhallgatót a siketek intézetéből és akkor azon keresztül hallgathatná a műsort. A Fiúcska anyukája is vehetne egy fejhallgatót a fiának és ő is úgy siketülhetne meg a nagy zajban ahogyan akar. Sajnos a nagy hangerő nagyon nagy mértékben rombolja a hallást, amit nem most majd később vesz észre, vagy tapasztal meg a gyerek. De anyja lelke rajta !
Más ötletem nincs. Az én édesanyám is hangosabban hallgatja a készüléket, de mi figyelünk rá, és egy lakásban lakunk vele, s ha kell lehalkítjuk, hogy ne üvöltsön. Sok sikert . Puszi Éva.
Szia !
Nagyon rázós kérdés. n is panelban lakom, de szerencsére nem egy ilyen idétlenbe, hanem egy normálisba. A kis öregnek lehetne szerezni valahogyan a tv-hez csatlakoztatható fejhallgatót a siketek intézetéből és akkor azon keresztül hallgathatná a műsort. A Fiúcska anyukája is vehetne egy fejhallgatót a fiának és ő is úgy siketülhetne meg a nagy zajban ahogyan akar. Sajnos a nagy hangerő nagyon nagy mértékben rombolja a hallást, amit nem most majd később vesz észre, vagy tapasztal meg a gyerek. De anyja lelke rajta !
Más ötletem nincs. Az én édesanyám is hangosabban hallgatja a készüléket, de mi figyelünk rá, és egy lakásban lakunk vele, s ha kell lehalkítjuk, hogy ne üvöltsön. Sok sikert . Puszi Éva.
Szia Judit!
Semmiképpen sem az a megoldás, hogy pofán vágod a srácot, az csak elmérgesítené az amúgy is elviselhetetlen helyzetet. Ezzel nem azt mondom, hogy én nem kerültem közelharcba egy elvetemült lakóval. De nem javaslom, mert bár ő húzta a rövidebbet és őt marasztalták el a hatósági főosztályon, ahová került az ügy és azóta kussol, de engem a dolog egy éven keresztül megviselt.
Mivel ilyen állapotok uralkodnak ott és nem várható változás a környezetetekben én mindenképp gondolkodnék egy cserében éspedig sürgősen, egy csendes nyugodt helyen. Még akár eltartási szerződésben is gondolkodva, egy idős bácsinál vagy néninél. Az lenne az igazi, ha tartozna hozzá egy kis kert. :-)
Egyébként te hol laksz?
Persze Virág is csak hazagondol. Te meg valamiféle javaslatot várnál. Költözzetek a Virághoz még ha kis időre is. :-)
Ez az, amikor más farkával verik a csalányt.
Pussz,
Éva
Ózdon a csere sem egyszerű, innét menekül, aki csak tud, paneltól függetlenül. Majd egy másik cikkben taglalom, hogy miért.
Nem pofozkodnék én sem, nem akarok bajt, bár néha nagyon viszket a tenyerem!
Ne hidd, hogy nem mennénk Virágékhoz, vagy legalábbis a közelébe, ott olyan jó csend van, álmodni sem lehet jobbat. De ha egyszer nagyon megunom a helyzetet, még az is lehet, hogy hipp-hopp, ott termünk! ;-)
Puszi neked is!
Tanya!
Földanyának földannya.
Szia Éva!
Ózdon a csere sem egyszerű, innét menekül, aki csak tud, paneltól függetlenül. Majd egy másik cikkben taglalom, hogy miért.
Nem pofozkodnék én sem, nem akarok bajt, bár néha nagyon viszket a tenyerem!
Ne hidd, hogy nem mennénk Virágékhoz, vagy legalábbis a közelébe, ott olyan jó csend van, álmodni sem lehet jobbat. De ha egyszer nagyon megunom a helyzetet, még az is lehet, hogy hipp-hopp, ott termünk! ;-)
Puszi neked is!
habár most sincs különösképpen. :)
szen lészen szen adon
dösön szen küklön
nitziengen gerde ali kikte
bezen akomezne oknemezne
bergezge pitbütör küngön
ill bezen menemezne
neszen bezde jermez
berge utrogergene
illme bezne algyamanna
kutkor bezne algyamanna
szen börsön boka csalli
batson igye tengria.
Ámen.
A társasházak a legrosszabbak nálunk, mert nem tudnak békében élni az emberek és nincsenek tekintettel egymásra.
A mi társasházunkban csak hat lakás van, de itt sem sokkal jobb a helyzet.
De kell lenni egy házirendnek, amit mindenkinek be kell tartani. Szólj a közös képviselőnek, az ő dolga rendet tenni és érvényt szerezni a házirendnek.
Közgyűlésen meg felvetheted, hogy aki megszegi, az fizessen dupla közös költséget. Egyből csend lesz.
Pussz: Yolla
Van egy kiskutya az I. emeleten. Anya és felnőtt lánya laknak ott és ha elmennek dolgozni vonyít. Szóvá tették sokan lakógyűlésen. Kikérte magának..., de azóta leszigeteltette az ajtaját. Tényleg? Mi lehet a kutyussal, mostanában nem hallom a hangját! :-)
Kedves Anubis!
A társasházak a legrosszabbak nálunk, mert nem tudnak békében élni az emberek és nincsenek tekintettel egymásra.
A mi társasházunkban csak hat lakás van, de itt sem sokkal jobb a helyzet.
De kell lenni egy házirendnek, amit mindenkinek be kell tartani. Szólj a közös képviselőnek, az ő dolga rendet tenni és érvényt szerezni a házirendnek.
Közgyűlésen meg felvetheted, hogy aki megszegi, az fizessen dupla közös költséget. Egyből csend lesz.
Pussz: Yolla
Házirend az van, csak nem mindenki érzi magára vonatkozónak. A közös költséggel hiába fenyegetnek bárkit is, nagyon sokan nem is fizetik.
A kutyás ügy miatt már kitettek egy figyelmeztető cetlit, hogy megtiltják az ebek tartását, ha nem változik a helyzet, azóta nincs gond.
Néha már nagyon robbanásközeli állapotban vagyok, legszívesebben menekülnénk.
Pussz neked is!
Szia !
Nagyon rázós kérdés. n is panelban lakom, de szerencsére nem egy ilyen idétlenbe, hanem egy normálisba. A kis öregnek lehetne szerezni valahogyan a tv-hez csatlakoztatható fejhallgatót a siketek intézetéből és akkor azon keresztül hallgathatná a műsort. A Fiúcska anyukája is vehetne egy fejhallgatót a fiának és ő is úgy siketülhetne meg a nagy zajban ahogyan akar. Sajnos a nagy hangerő nagyon nagy mértékben rombolja a hallást, amit nem most majd később vesz észre, vagy tapasztal meg a gyerek. De anyja lelke rajta !
Más ötletem nincs. Az én édesanyám is hangosabban hallgatja a készüléket, de mi figyelünk rá, és egy lakásban lakunk vele, s ha kell lehalkítjuk, hogy ne üvöltsön. Sok sikert . Puszi Éva.
Tudod, nem is az öreggel van a baj, szegény bácsi nem tehet róla, hogy már nem hall, és nem tudja ellátni magát. Neki állandó felügyelet kéne,be van zárva rá az ajtó is, aztán valamelyik reggel épp elesett és csak a kiabálásra lettünk figyelmesek. A férjem és a szomszéd bementek, ott feküdt a földön, nem tudott felállni. Máskor meg csak veri az ajtót belülről, kiabál, hogy jöjjön a lánya. Olyankor be szoktunk menni, mert a másik szomszédnál van kulcs, de nem is nagyon lehet érteni, amit mond. Csak attól félünk, hogy véletlenül nyitva hagyja a gázt, a vizet, aztán megvan a baj.
Itt a családjának kéne nagyobb felelősséggel viseltetni iránta. Az édeskevés, hogy hoznak enni neki.
Puszi neked is!
Nálunk a gettó sem mentes az efféle szélsőségektől. Vegyük csak a fsz-et, ahol én lakom egy 41 lakásos panelban. A szomszédomban kis négyzetméteren öten laknak. Akkora a hangzavar néha, mert ott is van egy kb. 3 éves gyerek, két kamasz és a szülők. Ők albérlők. Köszönet a szövetkezetnek, mert sokáig a volt házmester után üresen állt a lakás. De még mindig jobb, mint pár évvel ez előtt az I. emeleti elvált pasi, aki két felnőtt lányával élt és időnként "siratta" a feleségét, aki külföldre menekült. :-) Ilyenkor bömbölt nála a zene. Magasról sz@rt arra, hogy mit gondolunk, sőt piásan még ő volt felháborodva, hogy mi ez a nagy kussolás?! "Mi van fű alatt éltek!" - kiáltozta. Ilyen is volt. Senki nem mert a közelébe menni olyankor ha rájött az "ötperc"...
Van egy kiskutya az I. emeleten. Anya és felnőtt lánya laknak ott és ha elmennek dolgozni vonyít. Szóvá tették sokan lakógyűlésen. Kikérte magának..., de azóta leszigeteltette az ajtaját. Tényleg? Mi lehet a kutyussal, mostanában nem hallom a hangját! :-)
Ja, a kutya itt is vonított eleinte, nem tudom, talán kizárták az előszobába, de az is abbamaradt. Nem is látom mostanság, lehet, nincs is már itt.
Bezen attamaz kenze kikte
szen lészen szen adon
dösön szen küklön
nitziengen gerde ali kikte
bezen akomezne oknemezne
bergezge pitbütör küngön
ill bezen menemezne
neszen bezde jermez
berge utrogergene
illme bezne algyamanna
kutkor bezne algyamanna
szen börsön boka csalli
batson igye tengria.
Ámen.
:D
20 évig laktam panelba. Tudom, hogy miről beszélsz. 14 éve lakom faluban. Ég és föld a különbség! Sajnálom, hogy nem előbb költöztem ki.
Nálunk is vannak eladó házak, ha gondoljátok? És a település klímája mediterrán.
Ha már jobb lesz az idő, pár napra szívesen látnálak benneteket.
:D
pusz
Juli
Szia Anubis/ék!
20 évig laktam panelba. Tudom, hogy miről beszélsz. 14 éve lakom faluban. Ég és föld a különbség! Sajnálom, hogy nem előbb költöztem ki.
Nálunk is vannak eladó házak, ha gondoljátok? És a település klímája mediterrán.
Ha már jobb lesz az idő, pár napra szívesen látnálak benneteket.
:D
pusz
Juli
A mediterrán klíma nálam nagyot nyom a latban ha költözésről van/lenne szó! ;-)
A szíves invitálást nagyon köszönöm, visszatértünk rá!
Puszi,
Judit
Nem tudom mi lenne a jó megoldás, talán valóban a költözés.
Kívánunk nektek kitartást és szebb éjszakákat!
Pussz,
Tündér