újabb események régebbi események további események
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
06:44
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
14:01
zsoltne.eva módosította a cikkét
11:31
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:12
zsoltne.eva új cikket töltött fel
01:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
23:54
Wivien új bejegyzést írt a vendégkönyvbe
23:51
Wivien regisztrált a weboldalra
14:34
Gaya új cikket töltött fel

Kaleidoszkóp 1 - Temetések

2010. augusztus 30. - Látogatók száma: 87

Pályamű

... Apa ...
Állt a gyermek a dermesztő hidegben.
Szürke aprókockás vastag kabátja sem tudta felmelegíteni, inkább mázsás súlyként nehezedett rá.
Vacogott, de talán nem is a tél fagyától fázott ...
Sikoltva recsegett a hó a felnőttek lába alatt ...
A jeges szél félelmet lehelt szívébe.
Nézte az ismerős arcokat. Fekete árnyak ... kisírt szemek ... zokogás ...
Szemébe könny szökött, s a könnyeken át egy villanásra, meglátta az aranyozott betűket.
Az édesapja nevét írták oda.
Még nem volt kilenc éves ... de a mesék halhatatlanságának pillekönnyű édes terhe mellett, már a mulandóság súlya is nyomta vállát...
..........
... Nagymama ...
A lélekharang megkondult, utolsó földi útjára kísérve az Úr szeretett gyermekét .A gyászszertartás, a fájdalmat Isten békéjévé csendesítve, a lelkekbe megnyugvást hintve, búcsúztatta a halottat, kérve a megbocsájtást, s a hitet a feltámadásban ...
Imádságra kulcsolt kézzel állt, s a könnyeken keresztül Nagymamáját látta ...
A Nagymamát, aki öregségében is arcán viselte a szelíd szeretet jóságát ,emberi méltóságát, kinek ragyogó szemei lelkének tisztaságát tükrözték.
Puha hófehér haját ... finom kezét, mely pont olyan odaadóan simogatott mint amilyen szigorral büntetett.
Állt ... s imában mondott köszönetet, mert akkor már tudta, hogy mind az mi benne jó, a Nagymamájától kapott szerető tanítás magjából növekedett.
A mulandóság súlya fájdalomként ült rá, de a halhatatlan szeretet, mint egy angyal érintése, mosolyt varázsolt arcára ...
..........
... Anya ...
A Tisza vizét fagyszilánkos jégtáblák borították.
Fagykirály ült zúzmarától szikrázó trónján ...
A szél szárnyán libbenve, hópelyhektől átölelve, hullt alá a vízre, a test létezését jelentő hamu ...
Fagykirály gyermekei, a lélekhableányok karjukba fektették ... víz tükrét elsimítva, himnuszt dalolva, maguk közé vették ...
Anyám lett a szél, hogy simogassa arcomat ..
Az eső, hogy lemossa bánatomat ...
Anyám lett a Föld a Víz az Ég
... s a szívre nehezedő fájdalom ellenére, a könnycsepp szivárványán át, megértette e körforgást, mely születés és halál ...
s a bizonyosság reményét, hogy velünk született a halhatatlanság ...
..........
... Igaz Szerelem ....
Halál ...
Jeges lehelet augusztusi forró éjszakán ...
Állt ..
Állt dermedten, megfagyottan, a létezés fekete mementójaként.
Csak egy árny volt ... ő maga volt a könny ... az életre ítélt fájdalom beteljesedése ...
Állt a sírnál ...
Kezében két szál bíbor vörös rózsa … a halovány archoz szorítva … hogy senki se tudja, vérvörös virágszirom a szerelem halálos csókja … vagy csak izzó vércseppek rózsatövisétől a hófehér bőrön …
Nem látott ... nem hallott ... nem érzékelt ...
Csak érzett ... és kért ... és könyörgött ...
Kért némán esdekelve, porba hullva ...
A rózsákat szerelmes csókkal borítva a sírban lévőnek adta ...
... hogy Az Éjszakán a szerelem virágának szirmain, az álmodó, örök álmát alhassa ...
... könnyei szivárványán át látta, hogy a hideg márvány Őt lezárja ..
Majd egy nap titokban ...
... az egyik rózsát kilopta ...
… melynek bíborszirmai, a halálon túlról égő csókot őriztek ...
A név a márványkőben talán időtlen ... de a lélek tudja ... a halhatatlanság bennünk él ...
s a bizonyosság ..
…… szivárvány mely Földtől Égig ér ....körülvesz … átölel …
… mert nem csak átmenni alatta …de talán Azzá válni … hinni még …

Tiszasüly, 2010.08.28.

A cikket írta: Gaya

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 16. 19:36
Kedves Zita!
Háromszor olvastam újra. Ez zseniálisan jó.
Nagyon tetszettek:
"Anyám lett a szél, hogy simogassa arcomat .. Az eső, hogy lemossa bánatomat ...", vagy ez is: "... könnyei szivárványán át látta, hogy a hideg márvány Őt lezárja .. Majd egy nap titokban ... ... az egyik rózsát kilopta ..."
A "mulandóság súlya" kétszer volt, az zavart egyedül.
Szerkezetileg nem tudok mit hozzátenni, stíluselemek használata szempontjából pedig egy gyöngyszem az írása (a helyesírásra figyelhetne)!
Gratulálok!
Bokor
2010. november 8. 22:32
Emlékek, szeretet, mélységes fájdalom, érzések, melyek mélyen bennünk vannak és ezeket te a felszínre tudod hozni. Végtelenül szomorú és őszinte. Gyönyörűen kifejező. Erre nem mindenki képes.
2010. szeptember 29. 09:08
Érzelmeket, gondolatokat ébresztő sorok...és sorsok.
 
2010. szeptember 2. 22:44
Nekem a kis gyufaáruslányt juttatja eszembe. Szép gondolatok!:)
2010. szeptember 1. 22:52
Szép metaforáid vannak, borzongatóan szólalnak meg betűid...
2010. szeptember 1. 11:10
Megborzongtam és az előttem szólókkal értek egyet! Üdv Orsolya
2010. augusztus 31. 07:29
nagyon szép, tényleg.
2010. augusztus 30. 13:26
Fájdalmasan gyönyörű!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: