Kaleidoszkóp 3 - Szerelmek ... az ifjuság hamvas bája
Látogatók száma: 88
Pályamű
… szél hozott …
Kíváncsi tekintetek mérték fel tetőtől - talpig. Úgy bámulták, mintha idegen bolygóról érkezett volna.
- Akkor te lennél az új lány? - kérdezett rá a tanárnő, s persze záporoztak a további kérdései is.
- Hogy hívnak? Honnan jöttél ? Milyen tanuló vagy?
Végig nézett az arcokon. Kaján vigyorgások,sugdolódzások kísérték minden mozdulatát .Az egyik lány oldalba lökte padszomszédját s hallhatóan meg is jegyezte: - No, nézd már,milyen spéci fűzős csizmája van !
A következő pillanatban, nyerítések, nyihorászó vihogások és sikkantások robbantak . A kiváltó ok, az egyik fiú beszólása volt: - Jó bőr a szöszi!
- Osztály csönd! Micsoda viselkedés ez! Zsolt állj fel! - csattant a tanárnő hangja.
Zuzu nézte ahogy a Zsoltnak nevezett, kissé hányavetien kikászálódott a padból. Magos, vékony, szőke, kék szemű angyali arcú fiú állt előtte. Meghökkenve szemlélte szépségét, de egyszer csak magakadt a szeme a fiú fejét tartó nyakon.
Milyen vékony, hogy lehet valakinek ilyen vékony nyaka,elmélkedett,s már elhessegetni sem tudta a képet, amit fantáziája vetített. Látta a fiút csókolódzás közben, látta hogy a vékony nyak nyeklik - csuklik s imbolyog a fej súlya alatt, látta az ide - oda billegő fejen az épp csókhoz készülő csücsörítést.
Nem bírta türtőztetni magát, kipukkant belőle a nevetés.
- Na mi az, már te is ? - zökkentette vissza a valóságba ,a tanárnő hangja.
- Tudod mit, nevetgélés helyett, mivel épp ének óra van, a bemutatkozásodat kezdhetnéd egy szép dallal - tette még hozzá.
Zuzu hirtelen úgy érezte magát, mint akit leforráztak. Sarokba lett szorítva. Azon kezdett el gondolkodni, ha hirtelen elájulna, akkor vinnék az orvosi rendelőbe, és elkerülhetné ezt a kínos bemutatkozást. Tisztában volt vele, hogy énekhangja pont olyan, mintha egy tucat macska farkát nyúznák, s azok kánonba nyivákolnának, de a táblán idegszaggatóan csikorduló kréta hangja is az ő éneklését utánozza. Tudta, ha énekelnie kell, így mindjárt elsőre, az tömeges hisztérikus röhögést fog kiváltani. Már a tényleges elájulás határán volt, mikor váratlanul segítsége lett. Az ablak melletti padból, felállt egy barna hajú fiú, s kedves hangon megszólalt:
- Tanárnő kérem! Ültesse mellém az új lányt!
Minden szem a fiúra szegeződött .A tanárnő egy biccentéssel engedélyezte a kérést, s intett a lánynak, hogy menjen a helyére. Zuzu végigment az osztálytermen, s ekkor valami különös dolog történt. Ahogy belenézett a fiú bársonybarna szemébe, s tekintetük összekapcsolódott, mintegy varázsütésre, kiszakadt a kinti szürke égbolt felhődunnája, s az ablakon ezernyi aranyló sugárral áradt be a napfény egy bolondos légáramlat kíséretében ,és napsugár illatot szórt szét.
Mikor a lány a padhoz ért, a fiú még állt, ránézett és így szólt:
- Üdv Neked napsugár illatú széllel érkező Tavaszhozó!
Zuzu egész testében valami édes - kellemes bizsergést érzett, olyasmit , amikor otthon kacagva - táncolva átöleli a cserépkályhát, s odatapasztott fülekkel hallgatja a tűz mágikus dalát ...
……………..
… Kócos …
A hotel kiszolgáló egységeiben nagy volt a sürgés - forgás. Az egyik szakács épp a hidegkonyhást ugrasztotta friss majonézért.
Zuzu a poharakkal megrakott tálcával igyekezett a mosogató felé.
- Szép jó reggelt mindenkinek! Munkára jelentkezem .- kiabálta túl a tányércsörgést valaki.
Zuzu a hangra megfordult, s az ámulattól még a száját is nyitva felejtette. A lengőajtó két himbálódzó szárnya közül egy hihetetlenül borzas - bozontos fekete sörényű fiú bukkant elő .A lány, minden gondolkodás nélkül, azonnal reagált a köszönésre.
- Neked is jó reggelt Kócos!
A fiú jó ízű nevetéssel fogadta a köszöntést és a lányhoz lépett.
- Endre vagyok, és köszönöm a nekem adott nevet, kedves Tündérkeresztanyám!
További beszélgetésüket a gazdaasszony érces hangja szakította félbe.
- Fiatalok, ez itt nem leánynevelde!Irány dolgozni!
Még egymásra néztek, s el is nyelte őket a Séf által szigorúan felügyelt ínycsiklandozó illatokkal fűszerezett boszorkánykonyha mélye.
Zuzu a műszak letelte után szokásos pihenőhelye felé vette az irányt. Ide járt elcsendesedni, hátrahagyva egy kicsit a forrongó nyár lüktető zaját. Leült a magányos fűzfa alá, s nézte ahogy a lehajló ágak belecsókolnak a szélfútta nádasba. Minden este eljött, s az öreg fűz meséit hallgatta ... tündérekről ... örömről ... bánatról ... az életről.
Nézte a kergetődző pillangókat és várt, várt valamire ... valakire …
… megérezte hogy a háta mögött áll ...
- Nem is lehetnél máshol Tavitündér, mint tündérlakhelyeden nádszál udvarhölgyeid között - szólalt meg a fiú.
Több szó nem esett ... csók nem csattant, csak két remegő kéz ujjai kapcsolódtak össze, s a lenyugvó Napkorong egy aranyló fénysugárral összesimította a kócos fekete fiú s a szőke lányfejet ...
Tiszasüly, 2010-09-03
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Zita!
Igaza van Pinokkiónak és közben téved is egyben. Ebben az írásban van könnyedség, ami az Ön nagy erőssége, de a kritikusa nem hiányolja az unalmas részt. Kerek lett és egész.
Tetszett ez is, gratulálok!
Jól érezte, ezek a jobb írásaiból, szívből valók.
Bokor
Köszönöm, hogy olvasott, s kritikája megerősített abban, amit eddig is éreztem, - írni csak szívből ...
Köszönöm!
Szép napot kívánva üdvözli Önt
Zita
Igaza van Pinokkiónak és közben téved is egyben. Ebben az írásban van könnyedség, ami az Ön nagy erőssége, de a kritikusa nem hiányolja az unalmas részt. Kerek lett és egész.
Tetszett ez is, gratulálok!
Jól érezte, ezek a jobb írásaiból, szívből valók.
Bokor
Pinokkió