újabb események régebbi események további események
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Karácsonyhoz közeledvén

2011. december 10. - Látogatók száma: 58

Lehunyom pillámat, képek cikáznak előttem...
Nagyapa és cseppke lány unokája rajongva szerették egymást.
Sosem mondta nagyapa, hogy nem érek rá, hogy nem foglalkozik velem, hogy nem mesél, hogy nem visz el a szőlőhegyre, hogy nem készít az almafára egy szál deszkából és két kötélből hintát (nagyon szegények voltunk), hogy nem tanít meg férfikerékpáron (mert csak ilyen volt) váz alatt bicajozni, vagy éppen arra, amit szeretnék... és sorolhatnám. Mindig nyitott, kerek szemű, érdeklődő kislány voltam. Ittam szavait, lestem minden mozdulatát és csodáltam Őt. 12 éves voltam, majdnem meghaltam és hetekig feküdtem kórházban... amikor a kómából visszatértem, Őt láttam magasodni betegágyam végében.
Sosem felejtem el. Szólni nem tudtam, nagyon akartam, de összefüggéstelenül, érthetetlenül beszéltem és Ő nem mozdult, csak állt és nézett.... némán, kétségbe esetten. Anyukámat csak később láttam meg, gyógyulásom után mesélték el, Ő ájultan feküdt egy kezelőasztalon, ahol próbálták a hetek óta tartó riadalom következményeiből visszahozni. Sokat segített gyógyulásomban. Törődött velem, tanítgatott, elvitt magával a munkahelyére, mindent át akart adni abból, amit csak lehet. Nem hiszem, hogy tudatosan tette, sokkal inkább hiszem, szívéből érkezett minden. Bölcsessége, türelme sokunk számára követendő lehetne. Nem volt könnyű élete, már a gyermekkora sem volt problémamentes, szegénységben éltek, iszákos édesanyával, édesapával... fiatalon került a frontra, ahol átlőtt kezével folytatta a "háborúsdit", majd orosz fogságba került és semmit sem tudott szeretteiről. A fogságból betegen, legyengülve, elcsigázottan tért haza és nagyanyámmal együtt zokogtak, amikor a kisfia nem akarta Őt apának elfogadni, nem hitte el, hogy Ő az édesapja... egyre csak azt hajtogatta, nem atajom a tatona bácit. Nehéz évek következtek, de derekasan helyt állt mindenütt. Mindent megtett a családért! Meséibe mindig beleszőtte a humort is, örök sziporkázó volt az öreg:-), bárki gyűlt köré, szemei nem maradtak szárazon, ha anekdotáit hallgatta. Persze Ő sem volt szent... ha a borocskájából többet húzott, képes volt menni az út mindkét oldalán és tőle volt hangos a ház, ha kedvenc nótájára zendített..... Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat........ Mókás volt:-) Megannyi emlék, emlékkép tör felszínre, peregnek előttem a "filmkockák"!!!
Szorgalmas emberként élte életét, nyugdíjazása után is dolgozott. 77-et írtunk, amikor szentestét megelőző estén a váltótársa megérkezett a munkahelyre és szólongatta őt. A megszokott pihenő pózában ült a széken, lehajtott fejjel, keresztbe vetett lábbal, kezei a térdén pihenve..... A társa megfogta a vállát, ébresztgette, azt hitte alszik..... aludt......... mélyen.......... örökre..........
Az elmaradhatatlan táska "haza ért"....... nélküle.........., alsó tagozatos kislány koromban az volt az iskolatáskám...... sikítva rohantam a konyha kövére tett táskához, átöleltem és nagyapát követeltem....... Ma sem tudom feledni.......... Nagyanyámmal van már az égi otthonukban, aki nem különben csodás teremtés!!!

Rajongva szerettem és szeretem holtában is nagyapám, mert tudom, csak a testét hagyta el.... Ő mindig velem van.

A cikket írta: hamisgyöngy

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. október 10. 21:20
Drága Hamisgyöngy ! Köszönöm :( , könnyeim kicsordultak ,meghatott nagyon amit olvastam.
2011. december 13. 20:56
Kedves Éva és Bokor Úr!

Melegséggel tölti el szívemet hozzá(m) szólásuk!

Üdvözlettel: hamisgyöngy:-)
2011. december 11. 12:41
Tisztelt Hamisgyöngy!
Ez egy megható írás. Nagyon szép visszaemlékezés.
Gratulálok Önnek!
Bokor
2011. december 10. 17:07
Az én szívemhez is nagyon közel áll a történeted. Megható ez a rajongásod. :-)
2011. december 10. 17:04
Kedves Joboszi!

Jól érzed, rajongva imádom most is a nagyapám!!!

Pussz,

hamisgyöngy
 
2011. december 10. 16:58
Nagyon szép és megható a történeted.Érzem hogy nagyon szereted még mindig ugyan úgy rajongva a nagyapádat .Nagyon szép dolog.
joboszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: