újabb események régebbi események további események
01:47
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Karácsonyhoz közeledvén

Látogatók száma: 58

Lehunyom pillámat, képek cikáznak előttem...
Nagyapa és cseppke lány unokája rajongva szerették egymást.
Sosem mondta nagyapa, hogy nem érek rá, hogy nem foglalkozik velem, hogy nem mesél, hogy nem visz el a szőlőhegyre, hogy nem készít az almafára egy szál deszkából és két kötélből hintát (nagyon szegények voltunk), hogy nem tanít meg férfikerékpáron (mert csak ilyen volt) váz alatt bicajozni, vagy éppen arra, amit szeretnék... és sorolhatnám. Mindig nyitott, kerek szemű, érdeklődő kislány voltam. Ittam szavait, lestem minden mozdulatát és csodáltam Őt. 12 éves voltam, majdnem meghaltam és hetekig feküdtem kórházban... amikor a kómából visszatértem, Őt láttam magasodni betegágyam végében.
Sosem felejtem el. Szólni nem tudtam, nagyon akartam, de összefüggéstelenül, érthetetlenül beszéltem és Ő nem mozdult, csak állt és nézett.... némán, kétségbe esetten. Anyukámat csak később láttam meg, gyógyulásom után mesélték el, Ő ájultan feküdt egy kezelőasztalon, ahol próbálták a hetek óta tartó riadalom következményeiből visszahozni. Sokat segített gyógyulásomban. Törődött velem, tanítgatott, elvitt magával a munkahelyére, mindent át akart adni abból, amit csak lehet. Nem hiszem, hogy tudatosan tette, sokkal inkább hiszem, szívéből érkezett minden. Bölcsessége, türelme sokunk számára követendő lehetne. Nem volt könnyű élete, már a gyermekkora sem volt problémamentes, szegénységben éltek, iszákos édesanyával, édesapával... fiatalon került a frontra, ahol átlőtt kezével folytatta a "háborúsdit", majd orosz fogságba került és semmit sem tudott szeretteiről. A fogságból betegen, legyengülve, elcsigázottan tért haza és nagyanyámmal együtt zokogtak, amikor a kisfia nem akarta Őt apának elfogadni, nem hitte el, hogy Ő az édesapja... egyre csak azt hajtogatta, nem atajom a tatona bácit. Nehéz évek következtek, de derekasan helyt állt mindenütt. Mindent megtett a családért! Meséibe mindig beleszőtte a humort is, örök sziporkázó volt az öreg:-), bárki gyűlt köré, szemei nem maradtak szárazon, ha anekdotáit hallgatta. Persze Ő sem volt szent... ha a borocskájából többet húzott, képes volt menni az út mindkét oldalán és tőle volt hangos a ház, ha kedvenc nótájára zendített..... Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat........ Mókás volt:-) Megannyi emlék, emlékkép tör felszínre, peregnek előttem a "filmkockák"!!!
Szorgalmas emberként élte életét, nyugdíjazása után is dolgozott. 77-et írtunk, amikor szentestét megelőző estén a váltótársa megérkezett a munkahelyre és szólongatta őt. A megszokott pihenő pózában ült a széken, lehajtott fejjel, keresztbe vetett lábbal, kezei a térdén pihenve..... A társa megfogta a vállát, ébresztgette, azt hitte alszik..... aludt......... mélyen.......... örökre..........
Az elmaradhatatlan táska "haza ért"....... nélküle.........., alsó tagozatos kislány koromban az volt az iskolatáskám...... sikítva rohantam a konyha kövére tett táskához, átöleltem és nagyapát követeltem....... Ma sem tudom feledni.......... Nagyanyámmal van már az égi otthonukban, aki nem különben csodás teremtés!!!

Rajongva szerettem és szeretem holtában is nagyapám, mert tudom, csak a testét hagyta el.... Ő mindig velem van.

A cikket írta: hamisgyöngy

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Drága Hamisgyöngy ! Köszönöm :( , könnyeim kicsordultak ,meghatott nagyon amit olvastam.
Kedves Éva és Bokor Úr!

Melegséggel tölti el szívemet hozzá(m) szólásuk!

Üdvözlettel: hamisgyöngy:-)
Tisztelt Hamisgyöngy!
Ez egy megható írás. Nagyon szép visszaemlékezés.
Gratulálok Önnek!
Bokor
Az én szívemhez is nagyon közel áll a történeted. Megható ez a rajongásod. :-)
Kedves Joboszi!

Jól érzed, rajongva imádom most is a nagyapám!!!

Pussz,

hamisgyöngy
 
Nagyon szép és megható a történeted.Érzem hogy nagyon szereted még mindig ugyan úgy rajongva a nagyapádat .Nagyon szép dolog.
joboszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: