Kék rózsa
Látogatók száma: 53
Ez egy régi történet, csak ma aktualitást kapott. Ifjú leányként sudár magas szép voltam, mint bármely tinilány, aki sportol, kosarazik. Tele élettel és mozgással. Egy fiú aki nagyon tetszett egy sulibálra meghívott, és kaptam egy szál virágot tőle.
Akkor nagyon meghatott a dolog. Ő is sportolt, kosarazott a nagy csapatban, és én nagyon meghatott szerelmes tiniként ekkor kaptam az első szál különleges virágot. A fiúék szüleinek volt egy kis virág kertészete és ott termesztettek különféle csodás virágokat. Ekkor az én kedves Sándor barátom azt mondta:
- Egy különleges hölgynek a legkülönlegesebb virágot.- és átnyújtott egy csodás szál kék rózsát.
Mit tagadjam ekkor fogadtam örök hűséget ennek a különleges szép virágnak.
A bál csodás volt, széttáncoltam a lábam, szerelmes voltam és a fellegekben jártam természetesen.
Aztán ahogyan az idő múlt, a fiú végzett elment más városba tanulni, s majd később a szüleivel együtt külföldre költöztek. Egy darabig még tartotta kapcsolat levelezés, sőt még mikor haza látogattak találkoztunk, de a szerelem az idővel barátsággá halványult. Annyit tudok róla, hogy megnősült és boldogan él Hollandiában egy szép családi házban.
Mikor erre járnak jelez, találkozunk, beszélgetünk de már családi keretek között, és barátságról, barátságosan. Ez az ifjúság szép emléke.
Ma már két lábbal állok a földön. Tudom magamról, hogy tudok nagyon kedves, szerető okos, intelligens, de ha kell tudok anyatigris is lenni, vagy kibírhatatlan perszóna.
Ahogy az időjárás és a hozzám állás megkívánja.
A kék rózsa imádatát nagyon kevesen tudják rólam. Van egy barátom, volt kollégám, volt általános iskolai társam Ő tudja. Tőle mindig azt kaptam alkalmakra.
A mai napon jött a posta szolgálat és hozott egy hatalmas dobozt, Rajta a törékeny felirat szinte mindenhol.
A postás kérte bontsam ki, mert ha törött vissza kell vinnie, mert ez sürgős dolog.
Igyekeztem gyorsan óvatosan kibontani. Akkor fel sem tűnt rajta semmi különös. Kibontottam és bizony meghatódtam, mert benne egy csokor kék rózsa ( öt szál ).
Mellette kis kártya amin csak annyi :
" Őszinte tisztelettel és híve : LEHETNE ! "
Eszembe jutott a fiatalember a múlt hétről. Írtam is egy verset róla.
A postás elköszönt, és én ott álltam és bámultam a virágokat, mint egy gyerek a cukros bolt kirakatában. Aztán mikor már a virágokat megsimogattam, vízbe tettem, eszembe jutott a csomagolás. Nem volt rajta név, sem címzés, csak nagy törékeny felirat.
Ablakhoz futottam és a fiatalember ott állt lent a parkolóban egy autónál, meghajolt és csókot dobott fel.
Hiú vagyok és nőből, elkaptam és viszonoztam a csók dobást, és biccentettem.
Ő akiről annyit tudok K. Gábor, beszállt az autóba és elment.
Mikor hazajött a párom a munkából első dolgom volt, hogy elmeséltem az egész sztorit.
Azt mondta érdekes virágok, és nem zavartatta magát tovább dolgokon.
Engem piszkált, hogy nem mond semmit, így faggatóztam:
- Téged nem zavar, hogy egy idegen férfi virágot küld?- kérdeztem kérkedve.
- Amikor a mai világban valaki más asszonyának elutasítás után virágot küld, az "dilis"- válaszolta.
Mit mondjak, mérges lettem, hogy nem zavarja, de később csendesen elmondta, hogy mit tehetne, ha ennyi áll a papíron Lehetne, akkor kit hívjon ki párbajra? , egy cetlit? vagy hol keresse ezt az őrült palit?
Végül is beláttam igaza van. Ő tudja én hol lakom, én nem. A párom meg normálisan reagálta le a dolgot, nem idegesítem magam. A virágnak pedig örülök.
Okot nem adtam féltékenységre, sőt nem is tennék semmi olyan dolgot, még azt sem, hogy az árnyéka vetődjön rám. A párom ismer és bízik bennem.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évi! Teccet a történet!
Puszillak Orsolya
Tudod én vagyok. Puszi Éva.
Minden nő örül annak, ha hosszú évek óta tartó házassága, elkötelezettsége miatti láthatatlansága egy pillanatra megszűnik. Ismét látja valaki, csodálja valaki, és szépnek érezheti magát, nem csak feleségnek és anyának. Szép nőnek! Ez a kis cikk tökéletesen visszaadja ezt az élményt, amely reményeim szerint minden hosszú házasságban élő nőnek kijut minimum egyszer az életében. Nem megcsalás ez, nem félrelépés, még csak gondolatban sem! Egyszerűen egy nosztalgikus eufória, amely eszünkbe juttatja, hogy szépek vagyunk és kívánatosak.
Szép volt.
Örülök, hogy tetszett. Igen kell a lelkünknek néha egy szál boldog pillanat, ami volt és visszatér, s megérint. Üdv Éva.
Puszillak Orsolya
Szép volt.
Igen megtörtént, lehet, vagy érhet, még öregebb nőt is szerencse. Én boldog vagyok, és örülök. Puszi Éva
Ha igen: csodás.:)
Nekem is küldhetne vki virágot, de inkább gyökereset.:)