Kellenek-e példaképek?
Látogatók száma: 58
Órák óta fénytelen az este, ülök a sötétben, fáradt fejemet kezemre hajtom és elmélkedem. Eszembe jutnak az elmúlt hetek, hónapok eseményei, az ünnepek, a vizsgaidőszak, lányom szalagavatója, érettségije, az államvizsga napja, a másoddiploma megszerzése, a nyári hónapok élményei... és azon veszem észre magam, Valaki körül járnak a gondolataim.
Nagyszerű EMBER és TUDÓS. Csodálattal és tisztelettel gondolok Rá.
Gyerekként több példaképem is volt, de az elmúlt évek megtépáztak, gyakorta éreztem magam szárnyaszegett madárnak. Kerestem a megkapaszkodás lehetőségét, Valakit, aki felébreszt, megvilágítja a jövőt, aki példát mutat emberségből, tudásból, nagyságból, aki felráz és miatta érdemes új és újabb célokat kitűzni. Megtaláltam. Jó, ha van EMBER, akire fel lehet nézni! Középszerű kisegér vagyok, aki kamaszként sokszor álmodott arról, hogy egyszer majd a nagyok, az okosok, a tudósok közé állhat, de mára már a felismerés nyugalmával élem mindennapjaimat - nem leszek sem nagy, sem tudós. Egyszerű ember vagyok és van példaképem, aki Létével motivál arra - noha nem is tud róla -, hogy kapaszkodjam, soha semmit ne adjak fel.
Kellenek a példaképek!
Kellenek-e példaképek?
A cikket írta: hamisgyöngy
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nem hinném, hogy középszerű kisegér vagy. Akinek ilyen gondolatai vannak, az semmiképp nem szürke. Jó írás, és igaz. Mindenkinek szüksége van példaképre, akitől lehet tanulni, vagy szimplán csak utat mutat, akár anélkül, hogy tudna róla.
Szép vasárnapot neked!
Pussz,
Tündér
Életem nagy részében én is szürke egérkének véltem magam. Sajnos nem találtam példaképet, ezért egyszer úgy döntöttem, akkor nem kell. Azóta látom meg a mindennapi példaképeket, akikben van erő és nem adják fel, mert számomra sokkal becsesebb már a gondolat is, hogy egyáltalán küzdenek, küzdünk.
Üdv:Ailet
Kellenek a példaképek, mert szeretünk csodálni. Jó gondolati írás.
Bokor
Az én példaképeim segítettek előbbre jutni az életben, ők voltak a kapaszkodók, az ő életük volt nekem a minta, a tőlük tanultakat vittem magammal és a mindennapok elviselésében sokat segített. Ők a szüleim! A testvéreim! A példaképeim!
Az ő küzdelmük nem volt hiábavaló, mert bebizonyították csak így lehet értelme mindennek.
Puszi,
Éva
Köszönöm!
Köszönöm!
Köszönöm!