Keresgélők

Látogatók száma: 70

Amikor a férje negyvennyolc évesen hátsó fali infarktusban meghalt, kicsit vele halt Dalma is, hiszen elvesztette az egyetlen embert a világon, akit feltétel nélkül szeretett.

Egy hónapig tiszta feketében járt, s napról napra fogyott, mígnem a százhetvenhat centis magasságához ötvenkét kilós testsúlyt tudhatott magáénak.
A főnöke, egy középkorú pszichiáter, Dr. Képíró Kázmér, megelégelte Dalma változásait, a fizikait és a lelkit egyaránt, s elhatározta, hogy elküldi két hétre rendkívüli fizetett szabadságra, ennyi időt adva magának, hogy eldöntse, érdemes-e megtartani, mint az eddigi legjobb asszisztensét, vagy legjobb megelőzni a további bajokat, s felmondani a munkaviszonyát.
A két hét Dalma nélkül rémálom volt Kázmér számára, a helyettesítő asszisztensnő csinos volt és fiatal, állandóan a magánügyeit szervezte a hivatalos telefonvonalon, olyannyira, hogy a páciensei nem tudták elérni, így kénytelenek voltak esténként otthon felhívni. Hiányzott Dalma csendes gondoskodása is, az aromás, forró teák, délelőtt és délután uzsonna időben, mellette kistányéron néhány keksz, mindig más ízesítésű. Őszintén szólva a zűrös magánéletéből is kezdett elege lenni, az alkalmi csinibabákat már csak néhány hétig bírta férfierővel és anyagilag is. Egyik barátja ötvenéves születésnapján az ünnepeltet így köszöntette közös haverjuk:
- Üdvözöllek a középkorúk között! Tudod már, hogy mi a közös bennünk? Az, hogy a hajnali merevedés a derekunkban jelentkezik!
Az agglegény orvosnak nem kellett más, alig várta, hogy Dalma visszatérjen, rögtön az első napon ráförmedt:
- Holnaptól meg ne lássam feketében! Egy hónap múlva elveszem feleségül. Ha nem jön hozzám, holnaptól nem kell bejönnie. Majd postán elküldi a könyvelőm a felmondását, a járandóságát és a szükséges iratokat.
Úgy becsapta maga után a vizsgáló ajtaját, hogy csak úgy csattant. Átszaladt azonnal a szomszédos nőgyógyászati rendelőből az asszisztensnő:
- Jaj, csak nincs valami baj?
- Baj nincs, csak probléma – nyugtatta meg Dalma és azonnal főzött a kolléganőnek egy jó erős kávét, elfeledtetve vele, miért is jött.
Egy hónap múlva hozzáment Kázmérhoz és ezzel pontot tett a régi élete végére. Felszámolta a férjével közös régi lakásukat, gyermekük nem lévén, eladta a teljes berendezést, kitatarozta és bérbe adta egy társkereső irodának, melynek vezetőjével, Antal Annával, a munkanélküli tanárnőből lett vállalkozóval, jó barátságba keveredett.
Dalma ma nagyon nosztalgikus hangulatú, ahogyan felidézi a három évvel ezelőtti eseményeket. Megszerette Kázmért, ezt a nagy mackót, akiben egy gyermek tiszta lelke lakozik és még harminc éves praktizálás után is hinni tud abban, hogy páciensei segítségére van. Otthon gyengéd és szerető férj, figyelmes is, megtesz mindent, hogy feleségének semmiben ne legyen hiánya és megbízik Dalmában, bárhová bárkivel elmehet, csak meg kell mondania, mikor ér haza. És kivel.
A második házasságában kiteljesedik, felszabadul Dalmában az összes szabad vegyi érték, amelyhez kapcsolódhat bárki, aki, és ami gyámolításra szorul, gyengédségre vágyik, vagy csupán életében egyszer valaki figyelmének a középpontjába szeretne kerülni. Tiszta szerencse, hogy Kázmér szüleitől örökölt rózsadombi villában laknak, melynek kertjében helye van Dalma begyűjtött kóbor állatainak, amelyeket valahányszor ideiglenes jelleggel hazavisz:
- Kázmér drágám, meglátod, milyen édes kiskutya… Dalmata, tudod, az a pöttyös. Ha megerősödik, elviszem a menhelyre.
Az ideiglenesen befogadott állataik száma eléri a húszat – hat kutya, négy cica, két vadászgörény, hat kanári és két nyuszi -, maga Dalma is belátja, hogy gondozásuk komoly logisztikát és anyagi ráfordítást igényel, ezért befejezettnek nyilvánítja az állatállomány bővítését.
Azok a fránya lekötetlen vegyi értékek nem hagyják Dalmát nyugodni. A Kázmér rendelőjének rendjét rendben tartani nem kihívás már, fél kézzel és fél szemmel is megy minden, mint a karikacsapás. Ha Kázmért a munkája néhány napra elszólítja – mint mától is egy hétig - és nem rendel, Dalma akkor is bejön, rendezgeti a kartonokat és a magnó felvételeket, átnézi az előjegyzéseket, tárgyal a könyvelővel, átutalja az aktuális számlákat, ám ez sem igényel napi két óránál több elfoglaltságot.
Otthon maradni sem érdemes, mert Kázmér már megszokta, hogy a villában a takarítás, mosás, vasalás és a főzés Mariska néni felségterülete, s ezen az immár húsz éves munkamegosztáson nem akar változtatni:
- Dalma édes, nem azért vettelek feleségül, hogy házimunkát végezz, foglald le magad kérlek, mással.
Ez a más színházba és moziba járást, éttermi vacsorát, hosszú hétvégi kirándulást jelent, hol kettesben a férjével, hol valamelyik barátnőjével.
Túl rendben van minden körülötte, izgalomra vágyik, nem szexuálisra, bár néha jó lenne egy kis változatosság, inkább titkos tevékenységre vágyik, ami nem teljesen szabályos, de nagyon jó dolgokat lehetne általa elérni. Hogy mi is lenne az, arról fogalma sincs. Hazamenni az üres villába, nem erre vágyik. Gondol egyet és felhívja Antal Annát.
- Szervusz, Anna, itt Képíró Dalma. Sok munkád van?
- Szervusz. Sajnos, nincs, mindjárt haza is megyek.
- Nincs kedved inni egy kávét? Ha lenne időd, összefuthatnánk a Borzasban.
- Legyen, legalább a férjem nem kérdezi meg, miért érek haza ilyen korán.
- Tíz perc múlva.
- Rendben.
A Borzas leánykori nevén Kolibri, öt asztalból álló kicsi presszó, azt mondják róla, hogy ritkán kell cserélni a berendezést, mert akkora az ügyfélforgalom, hogy nincs vendég, aki alatt megmelegedne a szék.
Egyszerre érnek a presszóhoz, üdvözlik egymást, benéznek az üveg portálon, talpalatnyi hely sincs.
- Kár lenne itt szorongani, gyere fel hozzánk, öt perc kocsival, dumcsizunk, utána hazaviszlek.
Anna csak bólint, ideje tengernyi. Két hete azon jár az esze, mi lesz, ha Zsoltnak megmondja az igazat, hogy már a társkereső iroda rezsijét sem tudja a bevételéből fedezni, s a családi kasszából kell elvenni a pénzt a rezsire.
Audi négyessel cikázik az autók között Dalma, ha megígérte az öt perces utat, akkor illik is betartani, a sebesség, az út hossza és az időtartam közötti összefüggés képletére már nem emlékszik, de tudja, hogy bármelyiket csak a másik kettő rovására növelheti. Határidőben, büszkén áll meg az az 1920-as években épült, kétszintes, borostyánnal benőtt villa előtt. A kutyák -meghallván az autó hangját -, mind a hatan csaholva rohannak a kapuhoz, farkcsóválva várják a háziasszonyt, mert nekik még jár a vacsora utáni simogatás és a keksz.
Mariska néni már elment, hagyott egy cédulát az asztalon: Az állatok megetetve, vacsora a hűtőben.
- Gyere, kerülj beljebb, foglalj helyet. Felteszem a kávét és mivel kínálhatlak meg? Konyak, whisky, likőr… Tudod, mit? Nézz körül a bárszekrényben, pár perc múlva jövök.
A vendég nem a bárszekrényt nézi, hanem a hallt, amely alapterületét tekintve kicsivel nagyobb, mint az Annáék polgárinak mondott lakásáé, az antik berendezésének értéke pedig közel egy garzonlakás ára. Téblábol, dehogy merné kinyitni a bárszekrényt, amelybe - méretét tekintve - egy kisebb édességbolt italkészlete beleférne.
- Foglalj helyet Anna, elkészült a kávé, hogyan kéred? Tejjel, tejszínnel, cukorral, édeskével? Kiválasztottad már, milyen itallal kínálhatlak? Javaslom, hogy igyunk Cointreau-t, negyven fokos narancslikőr, nagyon finom.
Ízlik Annának a likőr, hallgatja a háziasszony fecsegését és közben kortyolgatja a finom narancslikőrt. Észre sem veszi, hogy Dalma előtt a pohár nem ürül ki soha. Melegség árad szét a belsejében, kellemesen zsibog a gyomra, már nem érdekes, hogy mit szól Zsolt a kifizetetlen számlákhoz. Bizonytalan a bevétele az irodának, de tavaly abból telt új kocsira meg thaiföldi utazásra, az idén nem jött be. Eddig. Ha kap még egy pohár likőrt, kitalál valami okosat.
- ….tölthetek még egy pohárral? Parancsolj. Arra gondoltam, hogy együttműködhetnénk. Nem vagyok pszichiáter, de a lelki bajok többsége abból adódik, hogy nem tudják feldolgozni az élet ügyes-bajos dolgait, mert egyedül vannak, nincs kivel megbeszélni… ezért jönnek Kázmérhoz, de ez csupán átmeneti megoldás… hozzuk össze őket a te irodádon keresztül…
- Ingyen?
- Dehogy, rendes fizető ügyfélként.
- Kérek még egy pohárral. Finom ez a likőr. Hogyan gondolod? Felhívod és közlöd velük, hogy a barátnőm társkereső irodája várja őket tárt karokkal? ja és sok pénzt hozzanak magukkal!
- Küldünk a cégedről direkt mail reklámot a férjem arra érdemes ügyfeleinek és fellendítjük a cégedet.
Dalma látja, hogy Annával már nem lehet beszélgetni, inkább kitölti a maradék italt a poharába, ha becsípett, már mindegy, mennyit itat vele. Odamegy a telefonhoz és tárcsáz:
- Jó estét, Béla. Képíró Dalma vagyok. Mikorra tudna ideérni? Rendben. A barátnőmet kellene hazavinni… Köszönöm.
Ki a barátnője? Ja, igen, csak ő maga lehet, Anna, mert más nincs ott.
A taxi öt perc alatt megérkezik és elviszi a vendégét, még a kapuban állva megvárja, amíg az autó befordul az utca végén és visszatér a teendőihez. Elsőként a kutyákkal kell foglalkozni, hozza is a teraszra kutyakekszes dobozt, leül a kerti lócára és egyenként babusgatva etetgeti kedvenceit. Közben száguldoznak a gondolatai .
Megélt ötven évet és még nem tett semmit, amivel nyomot hagyna maga után, ha elragadná a halál, ahogyan azt tette az első férjével, Tamással. Ha most kellene meghúzni élete mérlegét, nehezen tudna teleírni egy árkus papírt, nem lenne mivel.
Tizenkilenc évesen ismerte meg Tamást, a langaléta állatorvos hallgatót, egy házibulin, amelyre csak azért ment el, mert barátnője erőszakoskodott vele. Ma úgy mondanák, hogy depressziós volt, a sikertelen felvételi miatt és kimozdulni sem akart otthonról. A szülei dolgoztak, Dalma pedig egész nap az ágyában hevert, tv-t nézett vagy olvasott, néha kiült a kertbe napozni, hangosan hallgatva a táskarádiót, estefelé, amikor hazaért az édesanyja, csak korholást kapott, hogy ma sem csinált semmit, még az ebédet sem melegítette meg magának, csak vajas kenyeret evett zöldpaprikával.
Eszter addig nyaggatta, amíg kelletlenül ugyan, de összeszedte magát, kifestette a szemét, vékony rúzst tett az ajkára és az akkor divatos miniszoknyában, testhez simuló fehér gézblúzban megjelent barátnője oldalán a bulin, amelyen már tetőpontra hágott a hangulat. Éppen egy langaléta fiú volt a társaság középpontja, vicces történeteket mesélt az egyetemi életről, amint azonban meglátta a két új lányt, egy pillanatra torkában bennrekedt a szó, annyira meglepte Dalma szépsége.
Egy év múlva összeházasodtak. Dalma nővérképzőbe járt és elhelyezkedett a klinikán, ahol húsz évig dolgozott.
Az ötéves házassági évfordulójukon jutottak lakáshoz, úgy, hogy eltartási szerződést kötöttek Tamás hetvennyolc éves nagynénjével, akinek kétszobás lakása számukra az elérhető kánaánt jelentette. Erna néni betegeskedett, s számára a fiatalok jelenléte garantálta a tiszta lakást és ruhát, a finom ételeket és a társaságot.
Az ifjú asszony négy műszakban dolgozott, munka mellett tanult és ellátta a házimunkát, mosott, főzött, takarított, Tamás feladata volt a bevásárlás és Erna néni sétáltatása, vagy csak a társalkodónői feladatok ellátása, s mellesleg a kórházban a sebészeti munka. Ilyen körülmények között gondolni sem mertek a gyerekvállalásra.
Peregtek a napok, mint homokszemek a homokórában, egykedvűen és fásultan. Erna néni egyre követelőzőbb és gyámoltalanabb lett. Tizenkét évig ápolták. Tizenkét évet elrabolt az életükből, erre hamar rájöttek, de tisztességesen ellátták az idős asszonyt.
Közben lakást cseréltek, vettek két autót, hogy mindegyiküknek meg legyen a maga szabadsága. Ahogyan a szakmai karrierjük felívelt, fogadtak Erna néni mellé egy ápolónőt, s ezzel jutottak lélegzethez, hogy utazhassanak a világban. Bejárták egész Európát, s egyre bővítették a kört, jártak Ázsiában, Amerikában és éppen egy ausztrál körútra készültek, amikor Tamás elment.
Az űrt, amit maga után hagyott, Kázmér részben betölti, hiszen Dalmának nincsenek továbbra sem anyagi gondjai, de a szívét nem sikerül megérintenie. Úgy élnek egymás mellett, mintha harminc éves házasok lennének, nem pedig három éve kötötték volna össze az életüket.
Elfogy a keksz, a kutyák lustán a lábához heverednek. Ilyenkor előjönnek a macskák is, tudják, hogy ez az a pillanat, amikor nem kergetik meg őket a kutyák, sőt, hagyják, hogy közéjük fészkeljék magukat, s dorombolva, nagyokat nyújtózkodva elhelyezkedjenek közöttük.
Ideje tenni valami hasznosat és Dalma elhatározza, hogy a férje tudta nélkül Anna irodáján keresztül összehozza a magányos, bolygó lelkeket. Az biztos, hogy Janka az elsők között lesz, akit a társkereső irodába terel.
-.-
Anna másnaposnak érzi magát, dob a feje, de nem engedheti el a családot reggeli és uzsonna nélkül. Rutinosan és gyorsan teszi dolgát, mint minden reggel, még hálóingben és köntösben flangál, esélye sincs, hogy bejusson a fürdőszobába, amíg a többiek itthon vannak. Zsolt kezdi a sort, hat órakor, a fia, Tomi folytatja fél hétkor, akit végül Szandra követ, a tizenhat éves kamaszlány, egészen fél nyolcig tollászkodva, hogy utána állva egye meg a reggelijét és rohanjon az iskolába.
Végre kettesben marad a gondjaival, leül az asztal mellé, rágyújt egy cigarettára és tölt magának egy nagy adag kávét. Keserűn issza, hogy életszerű legyen az íze. Így, a reggeli romjai felett, egyedül kávézni, csoda jó dolog, mert nem kell sietnie az első órájára, tűrni a gyerekek pimasz beszólásait és világot gyújtani a fejekben, amelyek gyorsan befogadják az új mobiltelefonok, a virtuális játékok és méregdrága ruhaneműk reklámjait, ám egyáltalán nem érdeklődnek Csokonai Lilla versei iránt.
A Balla Pannival együtt kerültek az utcára, húszéves tanári múlttal, nem értettek semmi máshoz, csak annyi változatosság volt addig az életükben, hogy a tanári asztal egyik oldaláról átkerültek a másik oldalra, de mindvégig élvezték az iskola védelmező burkát. Az igazgatójuk igyekezte megóvni a tanári közösséget a politikai csatározásoktól, nem tűrte a politizálást, de a szűkös költségvetés miatt drasztikus költségcsökkentésre kényszerült. Eleinte az üzemeltetési költségeket nyirbálta meg, de kevésnek bizonyult, ezért a személyi költségek csökkentésére kényszerült. Felmondott a nyugdíjas kollégáknak. Fél év múlva ultimátumot kapott az önkormányzattól, legalább további két főt el kell küldeni ahhoz, hogy átutalják a negyedéves önkormányzati támogatást és elvessék annak a gondolatát, hogy újabb iskola összevonásra kerüljön sor.
Az igazgató összehívta a kollégákat és köntörfalazás nélkül bejelentette a létszámcsökkentést, s azzal indokolta a választását, hogy Panninak is és Annának biztos családi háttere van, ezért talán kevésbé rendíti meg a megélhetésüket az átmeneti munkanélküliség. Hiszen két kiváló munkatársról van szó, akiket bármely tanintézmény szívesen fogad.
De minden tanintézmény ugyanezzel a problémával küzd.
Annának szerencséje volt, elindítja a Hóvirág Társkereső Irodát és két évig szép nyereséget hoz a vállalkozás. A férje azonnal autót cserél, a gyerekek egyre többet költenek felesleges és drága holmikra, hiába mondogatja, jobb lenne félretenni szűkösebb napokra, senki sem figyel rá. Egyre több személyi hitelt vesznek fel, mert tatarozni kell a lakást, színes falak kellenek, meg új lámpák, új bútorok és mobilok. A mindennapi élet is egyre többe kerül, a lánya már húszezer forintos parfümöt szór magára, a fia csak tízezer forintos, márkás pólót hajlandó felvenni és a férje ragaszkodik ahhoz, hogy a vasárnapi ebédet étteremben költsék el, kímélendő Annát a főzéstől.
Persze, Anna maga is többet költ, divatos kosztümökben és blúzokban jár, hetente megy fodrászhoz és kéthetente kozmetikushoz, a műkörmöshöz pedig szükség szerint.
Óvatos duhajként félretesz négymillió forintot, amelyet a vállalkozása alszámláján pihentet, a családi közös kasszához nem akar hozzányúlni.
Tegnap bement a bankba és kiderült, hogy megtakarítása eltűnt, de nem adtak felvilágosítást arról, hogy ki vette fel. Igaz, a könyvelője aláíratott vele két hete egy meghatalmazást, de éppen voltak nála, nem is figyelte, mit ír alá. Egyetlen fillér nem sok, annyi sincs a számláján és ki kellene fizetni a rezsi költségeket .
Az új ügyfelek száma csökken, ha nem hirdet folyamatosan, rá sem nyitják az ajtót, a telefon sem csörren meg.
Ma mindenképpen utána néz a könyvelő dolgainak, addig kölcsön vesz a családi megtakarításból, felesleges lenne Zsoltot az átmeneti pénzügyi nehézségekkel traktálni.
Ha Dalma küld új ügyfeleket és felteszi a szokásos hirdetéseit, két hónap alatt visszateszi a pénzt.
Elnyomja a cigaretta csikket és felpattan, mint egy gumilabda. Ma jön a takarítónő, majd elpakol és rendet is tesz.
Ha lesz ideje, este felhívja Balla Pannit is.
Fél óra alatt elkészül, s úgy lép ki a lakásajtón, mint egy igazi üzletasszony, elegánsan, üdén. Tíz perc séta az irodáig, közben a kis közértben vesz tíz deka pogácsát, azt majszolgatja egész nap.
Az irodát már kinyitotta Lajoska, a phd-s pszichológus, aki a társkeresésről, mint a huszonegyedik század egyik legnagyobb problémájáról, írja doktori disszertációját, s Anna irodáját választotta a primer információk forrásául, ezért fél éves ingyenmunkát vállalt.
- Kézcsók főnökasszony! Pontos, mint mindig – hízeleg a belépő Annának.
- Jó reggelt Lajoska! Kiket várunk mára?
- Csak a szokásos ügyfelek jönnek, újabb partnerek adataiért, s délután egyre és háromra jön csak új ügyfél. Ön akar foglalkozni velük, vagy rám hagyja Annácska?
- Foglalkozzon csak velük, nekem dolgom lesz délután, el kell mennem a könyvelőhöz.
- Mikorra szervezzem a következő táncos összejövetelt?
- Még nem tudom…talán egy hónap múlva lenne aktuális. Mennyit hozott a legutóbbi?
- Kétszázezer forintot…
- Akkor, tudja, mit Lajoska? Szervezzen kéthetente más-más étterembe, de csak oda vigye a csapatot, ahol ennél jóval többet ad a vendéglátós. Az állandó ügyfelek már csak azért is eljönnek, hogy ne maradjanak otthon egyedül. És most kérem, ne zavarjon, papírmunkát végzek.
Anna bevonul a külön belső irodájába, bekapcsolja a számítógépét és közben felhívja a könyvelőjét.
- Szervusz, Editkém, ha beugrok délután egykor, tudsz fogadni? Szeretném, ha átnéznénk a számlakivonatokat.
- Szervusz, Anna, gyere csak, itt vagyok egész nap, az adóbevallásokat gyártom.
Amint látja az üvegajtón keresztül, hogy a főnöknője vadul veri a számítógép billentyűit, Lajoska már tudja, hogy szabad a vásár.
Kétezer-ötszáz ügyfél adatait dolgozza fel, részint az adatlapok, részint a saját külön felmérései alapján, melyet az adatkérőkkel töltet ki és maga állítja össze, a már feldolgozott anyagok alapján.
Szívesen beszélget az ügyfelekkel, a hétköznapi történésekről, a családról, a politikáról, az időjárásról, vagy éppen a cserebogarak hallhatatlanságáról. Élvezi a beszélgetéseket, s azt még jobban, hogy lassan, de biztosan körvonalazódik benne egy másik tanulmány anyaga is, amelynek témája a személyiségek változása a rendszerváltás hatásának tükrében.
A féléves ösztöndíja hidegvízre is kevés lenne, féléves a fia, felesége GYED-en van, magas a lakás rezsije és a törlesztő részlete, pénzt kell csinálni, minden áron.
Anna nagyon örült, amikor jelentkezett nála ingyen munkaerőnek és még maga sem tudta, hogy a nyolcvanezer forintos ösztöndíja mellett miből fog megélni. Egyet tudott, a főnök asszony mellett szabad kezet kap és csak idő kérdése, hogy kitaláljon valamilyen ügyes megoldást a pénzszerzésre. Az eszébe sem jutott, hogy lopjon a bevételből , bár megtehetné, hiszen Anna az első hónapot követően szinte mindent rábízott az irodában, beleértve a befizetések kezelését is.
Hamarosan rájön, hogy napközben nem tud az adatlapok feldolgozásával foglalkozni, ezért lementiazokat lemezre és esténként, pontosabban éjszaka, amikor a család már lepihen, elszöszmötöl velük. Kis lelkiismeret furdalása van a kimentett anyagok miatt, de hamar megnyugtatja magát, ez csak a munkájához szükséges, nem számít lopásnak.
Ahogyan a feldolgozással előre halad, komoly statisztikai adatokkal rendelkezik az ügyfélkör egészségi állapotáról, jövedelméről, anyagi helyzetéről, foglalkozásáról, családi körülményeiről, a hobbyjáról, étkezési és szabadidős szokásairól és Lajoska azonnal rájön, kincset tart a kezében. Milliókat érő kincset.
Elkezdi árulni a címlistákat direkt mail reklám cégeknek, amelyek természetesen illegálisan, de jó pénzért megvásárolják azokat, hiszen ezek pontos, jól szűrt célközönséget jelentenek számukra, ebből kerül ki a fizető ügyfeleik többsége.
Annak érdekében, hogy a jól jövedelmező üzlet ne duguljon be, Lajoska lelkesen társközvetít, komoly számítógépes háttér rendszer kidolgozásával, néhány másodperc alatt bárkinek tud új partnereket ajánlani.
Ha valaki hosszabb ideje nem jelentkezik, akkor maga hívja fel, hogy még az előzőeknél is jobb ajánlat reményében tegye tiszteletét az irodában.
Az ügyfelek egymást váltják, Lajoska kedves és figyelmes, mint mindig.
Megcsörren a telefon, azonnal felveszi:
- Jó napot kívánok, itt a Hóvirág Társkereső Iroda, miben segíthetek?
- Szevasz Lajos, itt Bandi – jelentkezik be az egyik reklámcég embere – dolgozol?
- Természetesen. Miben segíthetek?
- APEH ellenőrzés van nálunk, lebuktunk, tűnj el. Este beszéljünk. Oké?
- Rendben van, uram, várom a jelentkezését. Viszontlátásra.
Lajoska eleddig kellemes hangja élesbe csap át.
- Gyémánt úr, sajnálom, de Önnek most nem tudok ajánlani senkit, a harmincöt éves csinos hölgyek nem a maga hatvanéves korosztályára vágynak.
- No, de Lajoska….hiszen maga hívott be.
- Sajnálom, de most búcsúzzunk el, majd legközelebb talán sikerül – és már terelgeti is az ajtó felé az öreget.
Ráfordítja a kulcsot a bejárati ajtón, az aktatáskájába bedobál néhány paksamétát és beszól Annának:
- Bocsásson meg, főnök asszony, de most azonnal el kell mennem, belázasodott a fiam, orvoshoz kell vinnem, Majd jelentkezem.
- Ma már nem is jön vissza?
- Nem jövök Annácska, viszlát. Tudja, hogy egy órára és három órára jön egy új ügyfél.
- Viszontlátásra, megoldom.
Hát, igen, a távozás biztos, a viszontlátás bizonytalan. Lajoska nem óhajt visszatérni, Anna csak a keresztnevét ismeri, egyetlen okmányát sem kérte el soha.
A főnök asszony dolgozni kényszerül, pedig már eléggé elszokott a munkától az utóbbi öt hónapban, amióta Lajoska betette az irodába a lábát.
Felhívja a könyvelőjét, le kell mondani a találkozót.
- Szervusz Editkém, sajnos, közbejött dolgok miatt nem tudok most elmenni. Sikerült megtudni valamit a banktól?
- Szervusz, Anna, nincs jó hírem. Zárolták a bankszámlát, de nem mondják meg, hogy ki és mi miatt tette, nekem úgysem mondanának semmit. Javaslom, menj be személyesen.
- Jézusom, miért zárolták volna? Átutaltad az adóelőleget és a járulékokat?
- Persze, még időben. Más oka lehet. Nem tartozol valakinek?
- Á, dehogy tartozom, két-három rezsi számlát kell kiegyenlíteni, de még fizetési határidőn belül vagyok.
- Jó, majd beszélünk, ha a banktól kaptál elvilágosítást. Szervusz.
- Szervusz.
Csak félreértésről lehet szó, mondták volna a bankban, ha valami gond van. Valószínűleg Tamás felvette a pénzt, s abból fizette be a nyaralás előlegét az utazási irodában. Hová is mennek? Ja, igen, Finnországba, három hétre.
Teljesen összezavarodik.
Nyugi Anna, nyugtatja magát, első a munka.
Cseng a mobilja.
- Szia, Anna, itt Dalma, ma délután egyre és háromra megy az első két ügyfél, akit küldök, Dr. Bokor Janka, és Dr. Bolla Gábor. Rendben?
- Rendben. Szervusz, Dalma, éppen jókor jönnek.
Alig teszi le a mobilt, megszólal a vonalas:
- Jó napot kívánok, Hóvirág Társkereső Iroda.
- Jó napot kívánok. Dr. Balla Gábor vagyok. Egy órára kaptam időpontot, de szeretném áttenni három órára, ha tudnak fogadni.
- Rendben, uram, várjuk.
- Köszönöm. Viszontlátásra.
…és újra cseng a telefon, és újabb ügyfelek jönnek, és Anna feje felett gyülekeznek a megoldandó feladatok.
-.-
A másfél szobás lakótelepi panellakás ragyog a tisztaságtól, erre mondják, hogy a padlóról enni is lehetne, de nincs benne egy szál padló sem, csak kőburkolat, csempe és padlószőnyeg. Katonás rend uralkodik mindenütt, kivéve a nappalit, ahol minden létező fotel és szék tele a kimosott, vasalásra váró ruhákkal. Az otthonos, meghitt légkört a hatalmas szobanövények biztosítják, amelyek élénkzöld leveleikkel betöltik a bútorok által ki nem használt teret. A hatalmas, kétszemélyes franciaágyon ötvenes nő magazint lapozgat, inkább nézegeti a képeket, mintsem elmélyülten olvasgat, közben a tv-ben bugyuta kvízműsor megy. Mellette a kisebb asztalon laptop, bekapcsolva, csak a képernyővédő csövek kanyarognak rajta, véget nem érőn.
Janka gondolatai a munkahelye körül járnak. Huszonöt éve ugyanannál a cégnél dolgozik, angolul és németül felsőfokon beszélő közgazdászként megjárta már a mennyet és poklot is vállalaton belül. Öt év alatt ez a negyedik átszervezés, amelyet megél, de sajnos nem élményként, hanem ellenkező előjellel. A mai napig a szakzsargon avatott szinkrontolmácsának számít a szakmában és cégen belül is.
A magas, vékony, fehér bőrű, fekete hajú, állandóan jól öltözött, csinos, ötvenes éveinek elején járó, egyedülálló nő szorgalmas, jó munkaerőnek számít, hiszen nincs családja, amely miatt haza kell sietni a munkaidő végén. Hamar elindul a szakmai karrierje, fiatalon eléri a szamárlétra közepét jelentő középvezetői szintet, az átlagnál magasabb jövedelme lehetővé teszi, hogy járja a világot, fizesse a keresztfia tanulmányi költségeit. Éli a szinglik divatos életét. Ami megtetszik neki, azt megveszi, legyen az ruhanemű, cipő vagy ékszer.
Nem tanul meg főzni, csak néhány ételt, sokkal jobb étteremben ebédelni, a szabad idejében egyedül is beülni a moziba, vagy megnézni egy színdarabot. Ha nagyon ráéhezik valami finomra, elmegy a barátnőjéhez, aki mindig megvendégeli.
A külső szemlélők irigylik az életmódja miatt, hiszen látszólag gondtalan jólétben él, csak a közvetlen családtagjai és a barátnője tudják, hogy e mögött ott lapul a totális magány is, amely a hosszú évek alatt rányomta sajátos bélyegét az egyéniségére. Önző és megkeseredett, hamarabb talál hibát bármiben, mintsem észrevenné a pozitív oldalát. Egyetlen férfit sem talál arra méltónak, hogy kapcsolatot létesítsen vele, mindig jobbat akar, anélkül, hogy jómaga adni lenne képes akárcsak tízpercnyi figyelmet is a másiknak.
Minden második mondata énnel kezdődik. Vagy azzal végződik. És kritizál mindenkit és mindent jobban tud másoknál.
Barátnője élettársa sommás ítéletet mond róla:
- Tudod, drágám, Jankán már észre lehet venni az intenzív nemi élet tízéves hiányát.
Megpróbálnak segíteni neki tanácsaikkal, keressen egy másik munkahelyet, járjon többet társaságba, keressen új hobbyt magának, azzal is új ismeretségeket teremthet. Janka mindent megígér, de nem csinál semmit.
A karrierje is megreked, minden átszervezésnél esik egy lépcsőfokot. Lassan leküzdi magát a kezdő diplomások favágó munkájának szintjére és kiborul idegileg. Egyre hosszabb időt tölt betegállományban, mindenféle nyavalyával, igazán az egészségügyi problémái idegi alapon nyugszanak és azt maga is jól tudja, de nem akar szembenézni vele. Végül a körzeti orvosa megelégeli saját tehetetlenségét és beutalja Képíróhoz, aki csak kérdez és jegyzetel, teszteket csináltat vele és gyógyszereket ír fel. Janka nem érzi, hogy haladnának előre. Egyáltalán semmit sem érez.
Ki küldhette a Hóvirág Társkereső adatlapját, a nevére kitöltve? A kísérő levél szerint, ha ma délután három órakor személyesen leadja az irodájukon, két hónapig ingyenesen közvetítik a hozzáillő partnereket, utána, ha továbbra is igénybe veszi a szolgáltatásukat, harmincezer forint az éves díj.
Menjen, vagy ne menjen, ez itt a kérdés, de nem tud dönteni. Felveszi a telefont:
- Szervusz, Teri, te küldetted az adatlapot a Hóvirág Társkeresőtől?
- Szervusz, Janka, eszembe sem jutna, de miért kérdezed?
- Nem érdekes.
- De, érdekes, mondd el, kérlek.
- Ma kaptam, a nevemre kitöltve és azt írják, ha kitöltve ma személyesen leadom az irodán, két hónapig ingyen közvetítenek. Fogalmam sincs, honnan vették az adataimat. Mit csináljak?
- Ez a direkt marketing. Lehet, hogy korábban kitöltöttél valamilyen áruvásárlási tesztet, abban megadtak a személyes adataidat, a nyeremény reményében. Tudod, hogy ezek a piackutató cégek sáfárkodnak az adatokkal, többek között a tiéddel is.
- Akkor menjek, vagy ne menjek?
- Szerintem nem veszthetsz semmit, csak nyerhetsz. Menj el.
- Sanyinak mi a véleménye?
- Majd megkérdezem, de szerintem egyetért velem.
- Már nem is érek oda.
- Meddig kell odaérned?
- Három órára.
- Nézd, még csak egy óra van. Egy óra alatt elkészülsz, egy másik alatt odaérsz. Indulj… szia.
Kattan a telefon, megszakad a vonal.
Janka tanácstalan. Még tíz percig nézi a tv-t, majd felpattan és rohan a fürdőszobába tusolni. Készülni kell, ha időre oda akar érni.
-.-
A postaládájában talál egy levelet, amelyben a Hóvirág Társkereső Iroda nevére kitöltött adatlapja van, azzal, hogy ma délután egy órára menjen be az irodába. Annyira meghökken, hogy eszébe sem jut gondolkodni az előzményeken, csak automatikusan intézi az időpont módosítást. Amint leteszi a telefont, Gábor már meg is bánja, hogy nem mondta le az egész társkeresési hajcihőt.
Körülnéz a lakásban és megállapítja, ide normális, egészséges nő nem tenné be a lábát. A régiségekkel berendezett két szoba hallos lakás, valljuk be, jobban hasonlít egy csatatérhez, mintsem meghitt otthonhoz.
Havonta két alkalommal jön a takarítónő egy egész napra, hogy megállás nélkül dolgozva behozza a lemaradást a takarításban, a mosogatásban, a mosás-vasalásban. Annyit sem tudott elérni az elmúlt két évben, hogy Gábor a szennyesét ne a lakás különböző helyein hagyja, hanem a fürdőszobában beletegye a szennyes tartóba, a csikkekkel teli hamutálakat legalább ürítse ki néha és az ablakokat sem ártana nyitva tartani, nem beszélve a konyhában uralkodó káosztól. És a könyvek tömkelege mindenütt. Ahol a házigazda öt percnél többet időz a lakás bármely helyiségében, ott minimum egy könyv megjelenik és felcsapva valamelyik oldalán, ott is marad.
Gábor maga is jól tudja, hogy változtatni kellene az életén, mert ez nem megy tovább. A felesége halála után a fia elköltözött és közölte, soha többé nem akarja látni, mert miatta lett öngyilkos az anyja. Mert bizonyos, hogy öngyilkossági szándékkal vett be egy marék erős depresszió elleni gyógyszert, az idő alatt, amíg Gábor az egyetemen tanított, és tudta, hogy a fia sem elérhető, éppen vidéki kiküldetésben van.
Panninak három évvel ezelőtt felmondták a munkaviszonyát és a nem jól fizetett, de biztos tanári állásának megszűnésével egyidejűleg elpárolgott felesége minden életkedve. Csak lézengett a lakásban, elhanyagolta a háztartást, egyre csak önéletrajzokat szerkesztett és küldözgetett e-mail-ben a legkülönfélébb munkáltatókhoz. Tízből jó esetben egyszer hívták be elbeszélgetésre, de mindannyiszor kiderült, hogy túlkoros, vagy lényegesen magasabban kvalifikált, mint az a betöltendő munkakörhöz szükségeltetik. Hiába nyugtatgatta Gábor, hogy nem történik semmi, ha néhány évet itthon marad, legfeljebb több fordítást vállal és segíthet neki a lektorálásban.
A felesége halála okozta trauma következtében Gábor lelkében megroppan az a lendkerék, amely állandó forgásával biztosítja számára a folytonosságot, a mindennapok átéléséhez szükséges energiát. Mindezt tetőzi a fia azzal, hogy a hagyatéki tárgyalást követő napon kikéri apjától az örökségét, hogy elmehessen örökre, immár önálló életét élni.
Nincs ereje hadakozni, pénzzé tesz mindent, amit csak nélkülözni tud, kifizeti a lakásból a fiát és remeteként él. Sebzett lélekkel, kiürült szívvel, lélektelenül, cél nélkül. Egyre többet nézegeti a fürdőszoba szekrényben felesége megmaradt gyógyszereit és eljátszik a gondolattal, hogy kéznél van. Ha szükség lesz rá. Ha már nem hatnak rá pillanatnyi gyógyírként az olvasmányai. Ha már nem tud belefeledkezni a fordításhoz szükséges nyelvi leleményekbe. Ha egyszer már nem lesz kíváncsi a napfelkeltére.
Mióta elment a fia, rosszul alszik. Hajnalban korán ébred, felveszi a fürdőköpenyét, s teljesen mindegy, meleg az idő vagy hideg, kimegy az erkélyre és nézi, mint kel fel a nap. Ez az egyetlen biztos pont, amelynek nekivetheti a hátát, s sohasem éri csalódás.
Jobb, ha letusol, ha már megígérte, elmegy a társkereső irodába. Legalább kiszellőzteti a fejét és kocsit is máshová parkolja le, ne tűnjön fel, hogy keveset mennek vele.
Készülődés közben meglepve konstatálja, hogy gondosabban készülődik, mint korábban bármikor. Felbontja a karácsonyra kapott arcvizet, azzal paskolja be borotválkozás után az arcát és azonos márkájú desodort is használ. Farmer helyett öltönyt vesz fel és frissen vasalt inget, de a nyakkendő már valóban túlzás lenne, hiszen nem randevúra megy.
Mire elkészül, eltelik az idő, alig marad húsz perce arra, hogy áthajtson a Duna túloldalára és megkeresse azt a mellékutcát, amelyben a cím szerint az irodának lennie kell.
Miért most kell mindenkinek autóba ülnie?
Két perccel három óra előtt befordul az utcába, de nem veszi észre, hogy egy nő éppen átszalad óvatlanul az úttesten. Nekicsapódik a lassan kanyarodó autónak és az úttestre esik.
Gábor azonnal megállítja a kocsit és amennyire testes alkatából adódó gyorsaságra telik, kipattan és a nőhöz rohan.
- Hölgyem, nem történt baja? Fáj valamije? Nem látta a kocsit,…..itt nincs zebra….
Janka elzsibbad az ütéstől, estében leteszi a kezét, nem töri össze magát, de nagyon meglepődik. Csak az utat akarta lerövidíteni és pont szemben lenne az iroda.
- Nincs semmi baj… figyelmetlen voltam….- néz fel az ismeretlen férfire, akinek nagyon finom illata van.
- Jöjjön, felsegítem…biztosan nincs semmi baja? Elviszem az ügyeletre.
- Nem kell, csak a kezem horzsolódott le…
A hölgy csinos és nincs jegygyűrű a kezén. És lehorzsolódott a keze. Öt percre van a kórház, ahol sebész a barátja. Ideje meglátogatni.
- Mielőtt a fél utca körénk gyűlne, jöjjön, üljön be a kocsiba, beviszem az ügyeletre, hogy a lelkiismeretemet megnyugtassam. Rendben?
Janka csak bólintani tud, mégiscsak fáj a karja, talán kicsit jobban megüthette. A kocsiban bemutatkoznak egymásnak és néhány perc múlva a kórház udvarán úgy segíti ki a kocsiból ez a nagydarab férfi, olyan gyengédséggel, mintha ezer éve együtt lennének. Jól esik neki ez a figyelmesség. Leülteti a váróban és elsiet. Figyeli, amint tárgyal az ügyeletessel, két perc múlva megjelenik egy középkorú orvos, akivel megölelik egymást üdvözlésként. Előkerül egy műtősfiú, hordággyal.
- Engedje meg, Janka, hogy bemutassam gyerekkori barátomat, az emberkaszabolót.
- Üdvözlöm, hölgyem, dr. Varga Dénes vagyok.
- Jó napot kívánok. Gellén Janka.
- Hozattam magácskának egy kiváló hordágyat, megvizsgáljuk, addig az én szószátyár barátom itt várakozik. Amint látom, eléggé türelmetlenül. Végre látok rajta valami emberit.
Amint a műtősfiú elindul a hordággyal, az orvos hüvelykujját az ég felé mutatva kacsint egyet:
- Öregem, erre a nőre én is türelmetlenül várnék.
Gábor a vizsgálat ideje alatt fel-le járkál. Holnaptól kezdve a napfelkelte már mást jelent számára.

*Kép: net