Keresztelő napja!
Látogatók száma: 70
Az ember felülemelkedik vélt vagy valós sérelmein, s a jóért él, mert az élet oly rövid!
Sokan észrevehettétek, hogy mikor idekerültem, nem tudtam mit akarok és mit szeretnék...
Ma már igen, életemet arra tettem föl, hogy szeretetben, békességben és a jóért küzdve éljek, még ebben a nehéz világban is.
A mai nap egy olyan jel volt, mellyel azt hiszem már tudom, hogy ha akarjuk és küzdünk érte, elérhetjük!
Ma volt apró unokaöcsém keresztelője, amit a készülődés ajándék vásárlás, főzés és egyéb izgalmas dolgok tettek még szebbé.
Reggel lázasan készülődtünk, mert mi általában mindenhonnan elkésünk, de legalábbis utolsók vagyunk. Párom felvette öltönyét, amiben - meg kell jegyeznem - igencsak csinos volt, lányom a szoknyánál maradt,
én elegáns fekete - szürke árnyalatokat válogattam össze.
Kistáskámba bepakoltam mindent, s kezemben fényképezőgépemmel nekivágtunk, hogy családunkkal tölthessük ezt a mai napot.
Mi érkeztünk utoljára, de nem későn. Üdvözöltünk mindenkit, majd bementünk a templom falai közé, oda, ahol egykor lányomat is kereszteltük. Jó érzés volt emlékezni.
Másik testvérem személyében ott volt a lányom keresztanyja is, aki egykor vállalta a keresztszülők magasztos szerepét, és ma is azt mondhatom, akkor jól választottam.
De gördüljünk vissza ...
Benőke úgy döntött leendő keresztanyja kezében bevágja a szundit. Körbeálltuk a papot, aki elkezdte mondandóját, s bár nem vagyok templomba járó ember, mégis csodás szeretetet éreztem a templom falai közt, családdal, barátokkal körülvéve!
Fényképezőgépemmel kezemben pásztáztam a jelenlévőket, s miközben végignéztem, éreztem, milyen jó is a jóság, szeretet és békesség!
Hozzáteszem mikor az atya végzett, összeütköztünk, s a maradék szenteltvíz majdnem rajtam landolt, az atya meg majdnem hasra vágódott…
Csináltunk jó pár videót és fotót, s miután befejeződött a keresztelő, a templom kapuin kilépve elindultunk családi összejövetelünk színhelyére, testvéremék házához .
Fogadtatásként ínycsiklandozó gulyásleves várt bennünket, fasírozott, különböző sütik, s koronázásképpen egy isteni csokitorta.
Rengeteget nevettünk, viccelődtünk, rég volt ekkora egyetértés a családban, ezt tovább kell építeni!
Benőke kidőlt, s arra lettem figyelmes hogy húzza a lóbőrt, másik tesómmal és Barbóval együtt, de nem bántuk, mi többiek mulattunk tovább, míg ők édesen aludtak. Volt aki hamarabb hazament, mi voltunk az utolsók. Barbó rodeózott Benőkével, a kisfiúcska hangosan nevetgélt.
Tesóimmal sok közös kép is készült, hazafelé jövet megállapítottam már tudom, miért élek ..., hát ezért ezekért a pillanatokért!
Megállapították, sokat változtam, s ezt én is érzem magamon…
Köszönöm Benőke!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
megható volt
:)
Nagyon jó ilyet olvasni. A pozitív dolgokra koncentrálsz :) Egyre több lesz, meglásd!
Puszi: Inga
Szeretettel: Orsolya
Gratulálok a nagy eseményhez.Örülök, hogy egyetértésben és békében mentek az események. A család a legnagyobb kincs, s a szeretet, mely összefogja. Örülök, hogy Neked megadatott mind a kettőt élvezni. Osztozom örömödben. Üdv Éva.
Gratulálok a nagy eseményhez! :-)
Nurse
Gyuri
Nagy ajándék a boldog család, s a gyermek!
Gratulálunk!
Pussz,
Tündér
Valóban szép tud lenni és felejthetetlen egy ilyen családi összejövetel.
Volt benne nekem is részem elégszer.
Együtt vagytok, békességben és szeretetben. Maradjon is ez így és ebben mindenkinek egyformán kell kivennie a részét, hogy sokáig érezzétek a szeretetet és az összetartozást. A kis Benőke, ahogy növekszik még nagyon sok boldog pillanatot fog hozni az életetekbe. :-)
Pussz,
Éva