újabb események régebbi események további események
20:34
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:55
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:52
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:15
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
12:59
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:17
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Kertek alatt…

2016. szeptember 18. - Látogatók száma: 41

Kertek alatt lopakodik az ősz, hagyja, hogy ráérősen süssön a nap, szőlőt és késői szedésű gyümölcsöt érlelve. Márton gazda a kert felőli teraszon üldögélve élvezi a napsütést, nem, mintha rest lenne, egyszerűen elfáradt, ráadásul sajog a műtéti hege, melyre egyetlen gyógyír a félórás lustálkodás.
A szomszédasszony átsandít a kerítésen, miközben szemet szór a tyúkjai elé, de nem szól, nem is köszön, mintha észre sem venné a magas, szikár, ősz hajú férfit, így könnyebb neki eltitkolni az érzelmeit, még szerencse, hogy nem hallani szíve kalapálását. Zsófi asszony özvegysége első évében, öt évvel ezelőtt ismerkedett meg a fővárosból hazaköltöző friss nyugdíjas Mártonnal, aki kevés szavú, mogorva embernek tűnt. Azt várta, hogy a szomszéd a hatszáz négyszögöles telken lévő négyszobás, komfortos ház tatarozását követően idehozza a családját, ám hamarosan kiderült, hogy egyedül élő, elvált férfiként egyedül használja a hatalmas ingatlant. Kaján mosollyal követte a férfi ténykedését, aki elültetett negyven gyümölcsfát, felhúzott három fóliát, kialakította az önműködő locsolórendszert, és kiderült róla, hogy harminc év után visszatért a szülőfalujába és a gyerekkori barátokkal azonnal szót értve két hónap alatt felvette az itt élők ritmusát. Nagyot sóhajt az asszony, ma gulyáslevest főz és szilvás gombóc lesz a második fogás, amiből szívesen adna a szomszédnak, csakhogy teljesen felesleges, mert megtapasztalta, hogy a gyomrán keresztül ezt a férfit nem lehet megfogni, mert az átlagos háziasszonynál tízszer jobban főz, és egyébként nem fog ki rajta a többi házimunka sem.
Lehunyja szemét Márton gazda, ne kelljen észrevenni Zsófi asszony ténykedését, jobb a békesség. Tavasszal élő sövényt telepített a kerítés mellé, amely gyarapszik ugyan tehetsége szerint, mégis csak kell neki egy év, mire túlnő a kerítés magasságán, eltakarva telkét a kíváncsi szemek elől. Sándor komája elégszer emlegeti, hogy asszony kell a házhoz barátom, ám számára forró kályha az asszonynép, mindig megégette a kezét velük, a feleségével is, sőt, válása után a barátnőivel is. Túlzottan bízott bennük, vagy a szerelmükben, ez már lényegtelen, hiszen elég rájuk gondolnia ahhoz, hogy megkeseredjen a lelke, hogy megkérdőjelezze jelenét és a jövőjét, mert egy dologban biztos, többé nem enged belépni életébe egyetlen nőszemélyt sem, mert hatalmas lakattal lezárta a szívéhez vezető ajtót, akkorával, amely elrettenti azt, ki bebocsájtásért kopogtatni akar rajta.
Cirmos, a szürke csíkos kandúr, egyetlen jól célzott ugrással az ölébe terem, összegömbölyödik és dorombolni kezd, mert pontosan érzékeli, hogy Márton gazdának szüksége van rá. Anélkül, hogy kinyitná a szemét, a férfi megsimogatja macskája puha szőrét, majd elmosolyodik, lám, a két öreg kandúr együtt élvezi az őszi nap melegét. Valójában nem tudja, mennyi idős lehet Cirmos, egyszerűen besétált a felújított házba, nyávogott, enni adott neki és nála maradt. Négylábú barátja szépen kigömbölyödött mellette, nem hiába vannak közös koszton. Cirmos meghálálja a gondoskodást, mert elzavar minden idegen betolakodót, legyen az kétlábú vagy négylábú, egyre megy. Fúj, prüszköl, karmol és harap, ha nem tetszik neki valaki, még az esetben is, ha Márton gazda szívesen fogadja kétlábú vendégét.
Szeszélyes szél kerekedik, tépázza a fák lombját, leszakítva róluk a fáradt leveleket, melyek közül időnként felkap egy maréknyit, néhány méternyit odább sodorja, majd haszontalan holmiként a földre dobja, legyen az enyészeté, akár úgy, hogy az őszi napon magányos zörgős vázzá szárad, melyet később ismét felkaphat, és addig görgethet, míg szét nem esik korpusza, akár úgy, hogy hozzá sodorja a társait is, melyekkel összekapaszkodva a földet termékenyítő avarrá válik.
Hirtelen eltakarják a napot a szántóföld felől gomolyogva érkező sötét felhők, és felrebben Márton gazda, mert érezhetően esik a hőmérséklet. Dörög az ég, villám cikázik, megállapítja, hogy ebből vihar lesz, s miután letessékeli öléből Cirmost, felpattan, és három lépéssel bemegy a házba. Feltartott farokkal, lassú, puha léptekkel követi a kandúr, körbesétál a konyhában, majd elfoglalja helyét a vesszőből font kosarában, onnan figyeli gazdája ténykedését, aki bizonyára ebédfőzéshez készülődik, mert nyitogatja a hűtőszekrényt és a spájz ajtaját.
Odakinn a háztetőkön és a földön szaporán dobol a záporeső, ma nem kell locsolni, csak ne verje le a szőlőt, mert akkor nem lesz must, sem új bor, és a tavalyi nedűt kell beosztani, pedig abból meglehetősen kevés kotyog a hordó alján, mondhatni, annak többsége már seprő, amiből lehetne kevéske kisüstit főzni, ami jól esik a téli napokon. Nem, nem lesz az jó, inkább a szüret után hozzáönti a kisajtolt szőlőhöz, az így összeálló cefréhez hozzáönt némi cukrot, és amint kiforrt, lefőzeti, az lesz az igazi pálinka.
A szél kisöpörte a vihar előtti állott, nyomott levegőt, helyébe oxigénnel teli, frisset hozott, a zápor pedig lemosta a falu porát, hadd legyen tiszta épület és udvar, a föld pedig magába szívta az éltető nedűt, eljuttatva azt a kerti növények gyökeréig.
Márton gazda ereiben száguldani kezdett a vér, nyomtalanul elmúlt fáradtága és sebének sajgása, s ha gyomrának korgása nem serkentené, talán az ebédfőzés helyett is kertjét művelné. Számára a kert az élet, munkájának tárgya és értelme, szívének egyetlen szerelme, ki nem csalja meg tettben és szóban, hiányzik belőle a csalárd gondolat, nem utazik pénzre és hírnévre, szó nélkül elfogadja gazdája gondoskodását, melyet bő terméssel jutalmaz. Itt akarja leélni élete utolsó harmadát, békében és csendben, Cirmossal együtt.
Megcsörren a telefon:
- Szervusz, Nagypapa! Itt vagyunk a kapu előtt, hogy felköszöntsünk a születésnapodon!
Négy fia, négy menye, tizenkét unokája elözönli a házat. Roskadozik az asztal, rajta étel, ital, torta, mívesen csomagolt ajándék. Hangos beszéd, nevetés veri fel a ház csendjét.
Márton gazda hóna alá veszi a sámlit és kimegy a kertbe. A szikrázó napsütés elől a körtefa árnyékába húzódik. Komótosan leül a négylábú ülőalkalmatosságra. Háta mögött dorombol a Cirmos.
- Gyere, öreg komám, úgy látom, téged sem hiányolnak a vendégek.

A cikket írta: Yolla

0 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

2016. szeptember 19. 15:42
Kedves `yollas` hangulatu tortenet, szerettem olvasni.

Megjegyzem, Marton gazda palinkajabol nem kerek, nem szeretem a felcukrozott palinkat. Ha kevesebb is, de finomabb lenne az cukor nelkul.
Azert egy cica most jo lenne ha itt dorombolna nekem, sajnos a kutyak (pedig csak tacskok) nem turnek meg cicakat a haz korul. Azert jo volt legalabb elkepzelni azt a dorombolo macsekot.

Koszonom!
2016. szeptember 21. 08:59
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: