Keserű, mint a méz
Látogatók száma: 73
Nem volt már fiatal. Tudta, hogy nagyon csinos nőnek tartják, de lelkileg már eljárt felette az idő. -Sokan vannak így. -biztatta magát sokszor, de tudta, hogy ettől nem lesz boldogabb.
Ma megint kint járt a temetőben. Nem ment gyakran, hiszen a fia halála még túl élénken kavarta fel emlékeit újra és újra. A férjét, aki a gyerek mellett feküdt, már elengedte. Talán tíz éve. Vagy még régebben? Mindegy. Az idő férges nappalokkal és felsírós éjszakákkal próbálta megnyerni őt a feledésnek, de a lélek kemény dió. Nem hagyta magát.
A temető kijáratánál magas, őszes férfi ácsorgott virággal a kezében, és telefonált. Ági több éve rá sem pillantott senkire . Úgy érezte, ezzel tartozik a férjének a csodálatos évekért de most nem bírta megállni. Mintha ismerős lenne az arca valahonnan, de maga is tudta, hogy ez nem igaz, csak ürügy volt, hogy ránézhessen. Lehet, hogy a hangja fogta meg?
Ádám meghallotta az asszony cipőcskéinek fiatalos koppanásait, és férfias természetességgel fordította fejét Ági felé, aztán úgy is maradt. Rövidke másodperc is elég volt, hogy gondolataik összeakadjanak. De nem csak gondolataik akadtak össze, hanem Ági lábai is, és az erős nyilalló fájdalomtól térdre esett. Ficam. Na pont jókor. Ma kocsi nélkül jött, csak úgy gyalogosan. Szép. Aztán erősen leizzadt, és később sem emlékezett rá, hogyan került Ádám kocsijába. A férfi hazavitte és elkérte a telefonszámát.
Az első randijuk nagyon jól sikerült. Úgy udvaroltak egymásnak, mint két pajkos gyerek.
A szerelem szinte azonnal átjárta mindkettőjük teljes valóját, és ezt le sem tudták volna tagadni, hiszen boldogok voltak egymással, és az igaz, őszinte mosoly a legjobb vallatója a kételkedő szíveknek.
Az elkövetkezendő hat hónap maga volt a mennyország. Szinte minden idejüket együtt töltötték. Ádám nős volt, két kamasz fiúval és egy feleséggel, akihez sok éve már semmi sem kötötte, de azért gyakran hazajárt. Sivár életük olyan hirtelen változott mérhetetlen gazdaggá, hogy el sem hitték. Ági nagyon jól érezte magát régi férjével is, de el sem tudta képzelni idáig, hogy mit tartogathat még számára egy szerelmes éjszaka.
Testének minden porcikáját a férfinek ajándékozta és hozzáadta végtelen háláját és szeretetét. Ádám nagyon jól tudta hogyan kell viszonoznia ezt a csodát.
Aztán egy napon Ádám nem jött el. Telefonált, hogy fáradt. Lepihen kicsit. Az asszony aggódott, de nem kérdezősködött. Majd holnap.
Másnap találkoztak ugyan, de nem volt az igazi, mintha a férfi nem érezné jól magát vele. Mi lehet ez? Valamit elhallgat? Lehet, hogy mást szeret?
Nem is voltak együtt aznap. Valami elromlott. Ági újra végigsírta az éjszakát.
Eltelt pár nap, mire újra beszélgettek. Csak telefonon.
- Mi a baj szerelmem ? -kérdezte a nő.
-Semmi, mért lenne baj?
- Olyan furcsa vagy. Nem szeretsz már?
..........
-Tudd meg, hogy soha sem szerettelek! Jobb lenne ha békén hagynál.
- Nem szeretném ha újra felhívnál.- Keress magadnak valaki mást.
-Már nem érdekelsz.
Ági kezéből kiesett a telefon.
Abban az évben hamar leesett a hó és végtelennek tűnt a tél.
Három hónap múlva, éjfél után jött az első és utolsó üzenet.
Ne haragudj szerelmem. Bocsáss meg nekem.
Nem akart visszaírni, hátha a férfi otthon van és zavarná, délelőtt azonban már nem bírta tovább és rácsörgött.
-Tessék. Apa telefonja.- rebegte bánatosan egy fiatal fiú hangja.
Ági kicsit várt de nem tudta letenni.
- Morvai Ágnes vagyok. -Ádámot keresem. Régi munkatársam. Megkaphatom?
-Apa......ma hajnalban.....meghalt.
A nő fejében egy pillanat alatt változott a nappal éjszakává, az éjszaka nappallá, majd
újra kezdődött elölről az egész kavalkád, szinte megőrjítve az elmét és a lelket.
-Hogyan történt?
-Nem sokkal több, mint három hónapja mondta meg neki az orvos, hogy kevés ideje van hátra.-Idáig szenvedett. - Jobb is, hogy nem látta.- mondta a fiú és sírni kezdett.
Ági félrehúzta a függönyt, ami idáig eltakarta bánatát és fényt engedett a szobába.
-Már mindent értek.
Lassan kihúzta a dobozt, amiben a gyógyszereket tartotta. Amíg a fia kómában volt, szedett nyugtatókat. Nem is gyengéket. Az orvos azt mondta, naponta csak egyet.
Gondolkodás helyett inkább megszámolta a tablettákat. Negyvenöt.- Pont ennyi éves vagyok.- Milyen furcsa. -Minden évre egy.
Lassan oldódtak a vízben az örök boldogságot hozó tarka gyöngyszemek.
Az ital nagyon keserű volt. Keserű, akár az egész élete.
A cikket írta: Pumukli56
Hozzászólások
időrendi sorrend
Legyen ez rossz példa nektek arra hogy miként nem szabad megoldanunk egy problémát mindkét fél szemszögéből nézve.
Nos megsirattam, talán mert a férjem ma 9 hónapja hogy elment. Ez a legszörnyűbb csapás.Sajnálom a nőt, fia férje és szerelme ment el.Ezt nehéz megemészteni.Nagyon jó a cikked, kösz
joboszi
Érdekes, ez olyan mint az élet vására, ad, vesz, csal,becsap, s mi mégis nagyon szeretjük. Az érzések folyton forognak. Élünk, szeretünk, szenvedünk, megtalálnak, elhagynak, visszatévednek, majd elhalnak. S mint gyenge ágak hajladozunk az érkező és elhaló szélben.
Tetszett? bár szomorú, de az élet nem csak kacagás. Üdv Éva.
Szia. Tökéletesen igazad van de én úgy gondolom hogy ha egy boldogságnak mindenképpen tragédia a vége akkor az előjelek negatívvá változnak.
Puszik Orsolya
Szomorú történet és csak remélni tudom, hogy a képzelet szülte, nem pedig a valóság!
Sokféle tragédiát kellettt már sokunknak megélnünk, de nem találom helyes megoldásnak a halálba való menekülést. Persze nem vagyunk egyformák, nem mindenki tudja azonos módon feldolgozni az őt ért veszteséget. Az ő számukra szolgáljon elrettentő példaként a fenti írásod!
Üdvözlettel:
heleenke
Berágtam.
,,-Tudd meg hogy soha sem szerettelek. -Jobb lenne ha békén hagynál.
- Nem szeretném ha újra felhívnál.- Keress magadnak valaki mást.
-Már nem érdekelsz." - az írásod ezen mondatán.
A végén meg a szerelmi vallomáson. ,,Ne haragudj szerelmem. Bocsáss meg nekem."
A nőnek rengeteg, álmatlan, átsírt éjszaka, hónapokig tartó megválaszolatlan Miért? Miért? kérdések után kell megtudnia az igazat?
Akkor már szó szerint annyi, mint halottnak a csók!
Csak a pasik lehetnek ilyen hím soviniszták, hogy ilyen balfasz módon oldják meg a problémáikat. Elegánsnak tartják az ilyen szakítást. Közben férfiasan megszakad a szívük, arra meg nem is gondolnak, hogy a másiknak milyen ,,akár halálos" fájdalmat okoznak.
Az írásod tetszik, mennek a pontok!
pusz
Juli :))