Két együtt töltött nap
Látogatók száma: 53
Főnökbalázs nem nyugszik. Úgy döntött, újabb expóra visz minket, csakhogy ezúttal nem látogatóként, hanem kiállítóként. Külön díjaztam, mikor közölte, hogy a rendezvény egyrészt két napos, másrészt nem helyben van, harmadrészt pedig hogy a fiúk közül egyedül DD jön velünk, ráadásul mindkét nap együtt megyek vele reggel, és szintén vele jövök haza, és végig együtt hoszteszkedünk. Na jó, nem kettesben, hanem négyesben, mert persze jött Balázs és a menyasszonya is.
Az első nap vigyorogva jött értem. Ott ült a kocsiban, én bepattantam mellé, a szánk persze rögtön járni kezdett, és amíg a helyszínre nem értünk, egy pillanatra sem hallgattunk el. Megint szóba jött a szerelem, a házasság, az exek, a munka, a zene... Meg annak ténye, hogy szép, szép az élet, csak valahogy olyan üres. Talán mert felnőttünk? Vagy mert nem mi alakítottuk az életünket, hanem akaratunk ellenére csak magával sodort? Valami hiányzik. Bár ott, az utastérben nem hiányzott semmi. Még rövidnek is tűnt az út, pedig majdnem egyórás volt.
A kiállításon sikerünk volt. Néha alig tudtunk egymáshoz szólni, mert jöttek az érdeklődők, nekünk pedig be kellett mutatnunk a gépeket. Ha pedig volt egymásra egy kis időnk, azzal idegesítettem DD-t, hogy a Kedvesemet dúdoltam neki, mert tudtam, mennyire utálja. Néha kimentünk cigizni - illetve ő csak elkísért, mert több mint fél éve leszokott -, néha csak sétáltunk egy kört. Olyan is előfordult, hogy Balázs menyasszonyával mászkáltam, aztán siettem vissza DD-hez, mert mindig eszembe jutott valami, amit el akartam neki mondani. Persze mire odaértem hozzá, és ránéztem, elfelejtettem.
DD meglepett egyszer: totál féltékenynek tűnt, bár valószínűleg csak bebeszéltem magamnak. Beugrott a cég jogásza megnézni, hogy telik a napunk. DD rögtön odasúgta Balázs menyasszonyának, hogy látja rajtam, szerelmes vagyok ügyvédkébe. Kikértem magamnak a feltételezést, a pletykos meg szemtelenül vigyorgott. Megint kedvem támadt azt tenni vele, amit sosem tennék.
A kiöltözéssel minden bajom volt. Először a körömcipő kezdte el törni a lábamat. Átszaladtam venni egy laposat, ami azonban negyed óra után még kényelmetlenebbnek bizonyult, mint amit reggel felvettem, így megkértem DD-t, vigye nekem vissza, és kérje vissza a pénzemet, mert nem bírok odáig elsétálni. Aranyos volt, szó nélkül megtette, bár úgy mosolygott rám, mint aki azt gondolja:"Tami, te kicsit lökött vagy". Később a harisnyától kezdtem viszketni, így bebújtam a paraván mögé, DD pedig őrt állt - persze szigorúan háttal nekem -, nehogy valaki arra jöjjön és meglásson. Akkor már nem volt kétségem afelől, hogy azt hiszi, megbolondultam. Aztán feltöltöttem egy fotót négyünkről, mire DD felesége 5 percen belül jelentkezett, és reklamált a telefonban, hogy mit keres a kezem a férje vállán. Nem értettem, miért problémázik, így lett meg a szimmetria. Balázs vállán az ő menyasszonya keze, DD-én pedig az enyém. És a kapcsolatunk továbbra is szakmai és baráti. Mit nem lehet ezen érteni?
Az első napunkon hazafelé tartva kicsit megsértődtem, bár nem mutattam. DD szóba hozta, hogy 13 évvel ezelőtt, amikor az unokatestvére bemutatott minket egymásnak, össze akart minket hozni. Vigyorogva kérdeztem: - És mit mondtál neki?
- Azt hogy NEM - válaszolt.
Ültem csendben. Nem kérdeztem. Aztán folytatta: - De Kata csak erősködött. Hogy mennyire összeillünk, miért nem. Én pedig lezártam a témát annyival, hogy "Kata, nem, mert nem lennénk jó páros".
Azért ezt így a képembe vágni! Honnan tudja, hogy nem lennénk jó páros? Ha ennyire jó barátok vagyunk, akár lehettünk volna... Vagy ennyire aszexuálisan lát engem? Nem mertem firtatni. Még hülyének nézett volna. Aztán beugrott az is, amikor évekkel ezelőtt rám írt, hogy be akar mutatni egy barátjának, mert szerinte VELE jó páros lennénk. Rákérdeztem, mi volt az akkor. Csak vigyorgott, hogy semmi különös. Megfogadtam, hogy másnapra összeszedem magam, és nem hagyom, hogy az ilyesmik lehúzzanak. De este már megint cseteltünk - békebírót játszottam, és javasoltam neki, hogy engesztelje ki a feleségét a fotó miatt. Alig bírtunk elszakadni egymástól.
És másnap megint ment a vég nélküli beszélgetés, a Kedvesem, a mászkálás... Még díjat is nyertünk, harmadikok lettünk. Estére a fiúk is megérkeztek, hogy szétkapják a standot, DD pedig végigtolt a plázán a teherkocsiban, és az első megrökönyödést követően mások is követték a példánkat.
Az utolsó együtt töltött utunk kicsit melankolikusan telt. Nem akartam, hogy véget érjen. Jó végre olyasvalakivel társalogni, aki az összes hülyeségem ellenére sem néz hülyének. Ráadásul tudtam, hogy egy darabig most nem beszélünk, mert nekem a következő hétre repülőjegyem volt Angliába. Ki akartam szakadni a hétköznapok monotonitásából, és csak magammal és Miával foglalkozni néhány napig. Még pár munkanap, aztán irány a nagyvilág...
A cikket írta: Bigyóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
de jó volt ez a rész is, kicsit eszembe juttatta egy régi plátói érzésemet valaki iránt, akinek soha nem mertem bevallani, de észrevette. Volt bennünk valami közös... egyikünk se volt egyedülálló. A barátságunk megmaradt azon a szinten... Egyszer látott az autójából és majd kiugrott a felesége mellől. Én is örültem, hogy örül... :-)