Két hazában,-hontalanul Játék a szavakkal pályázat 2.
Látogatók száma: 75
" Fél világot is bejárhatod,
más ember földjén testvértelen leszel
s elfúj a szél, mint kósza őszi lombot,
ha nemzetedről megfeledkezel."
/ Wass Albert /
A történet kezdete ötvenhét évre nyúlik vissza, amikor egy ködös, barátságtalan, jaj szókat süvitő novemberi reggelen felébredve egy kis cetlit találtunk a konyhaasztalon, ami egy búcsúüzenet volt.
" Elmentem"-irta többek között a bátyám, ez a katonának akkor besorozott, magas, szőke, jóvágású húszéves legény.
Hónapokig nem tudtunk róla semmit, izgatottan hallgattuk a rádiósüzeneteket, de semmi, semmi..
Én akkoriban léptem ki a gyerekkorból,-mint minden tapasztalatlan leány, álmodoztam a szépről, az első udvarlókról, az ismerkedési bulikról, ahova majd bátyám kiséretében eljárogatunk. Egy világ omlott össze bennem, mert az álmaim egy perc alatt szertefoszlottak.
Anyámék éveket öregedtek e bizonytalanságban eltöltött hónapok alatt. Aztán végre jött egy lap egy angliai táborból, ahol végül is kikötött a bátyám. Amennyire a zivataros idők engedték, kicsit megnyugodtunk.
Évek teltek el, megtudtuk, hogy megnősült, gyermekei születtek, rendezetten él. De a levelek végén mindig nedves volt a papir. Nagyon gyötörte a honvágy.
Érdekes, a sors néha ismétli önmagát. A nagyszüleim a nagy kivándorlás időszakában Amerikába hajóztak, apám már ott született és tizennyolc éves volt, amikor a szülőket a honvágy hazahajtotta. Egyszerű, dolgos, "hétszilvafás" gazdálkodó emberek voltak, akik az anyaföld vonzásának nem birtak tovább ellenállni. Apám aztán itthon, a számára idegen helyen tanult, csodálatosan elsajátitotta a nyelvet minden szépségével együtt. Elvégezte az egyetemet, boldogan alakulhatott volna az életünk, mégis mindig visszavágyott az ő Amerikájába, a szülőföldjére. Amire szinte nem is gondolhatott, nehéz időszak volt az, talán még a gondolatainkat is ellenőrizték.
Bizony, a bátyám ugyanerre a sorsra jutott.
Nekem még hosszú évek után is nagyon hiányzott, összetartó, szerető család voltunk, a hiánya olyan volt, mintha a szivemből kivágtak volna egy darabot.
Mikor dolgozni kezdtem, elhatároztam, összegyűjtögetek annyi pénzt, hogy elutazzam hozzá és meglátogassam. Végre a hetvenes évek közepén megkaptam az engedélyt, ma is csodálkozom ezen, hogyan sikerült.
Felszálltam a vonatra és a vonatfüttye élesen a levegőbe sikitott, a monoton zakatolás olyan volt számomra, mint egy meseautó suhanása a boldogság felé. Még az sem zavart, mikor a határra érve a tépőzáras bőröndömet egy késsel felhasitották, talán drogot kerestek benne.
A találkozás öröme, az együtt zokogás, az emlékezés, a várt itthoni történeteim és az ő ottlétezése kihozta az elfojtott indulatokat, miközben hallgattuk egymást, könnyei úgy potyogtak, mint siró kisgyermek szeméből a bánat.
Bejártuk London nevezetességeit, elmentünk Sratford-on-Avonba Shakespeare szülőhelyére..
Rohamosan telt az idő, halmoztam az élményeket, de a bátyám minden mondatát úgy kezdte. -" Emlékszel amikor Pesterzsébeten voltunk keresztanyádnál!..Emlékszel az első balatoni utunkra?..Emlékszel, mikor a Hejőben fürödtünk, vagy az Avason barangoltunk? .."
Eljött a búcsú ideje, kiültünk az Avon partjára, együtt néztük a naplementét, amint a nap vérvörös csikokat festett a viz felszinére. Éreztem, hogy utoljára találkoztunk..
Az volt a terve, hogyha itthon változás történik, hazajön.
A változás megtörtént és ő ott, idegen földön, hazájától távol néhány hónappal előtte meghalt. A szive nem birta tovább a vágyakozást.
Én gondolatban minden évben teszek a sirjára egy fehér szalaggal átkötött, üde zöld levelű piros rózsát...
Kép: Net
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Története szép, visszaemlékezni rá fájdalmas lehet, de megkönnyebbülés is egyben, ha van kivel beszélni róla, vagy megoszthatjuk másokkal.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdvözlöm:
Bandi
Nagyon érdekes és szívszorító történet. Az én fiam is kint él Londonba, és igaz évente legalább kétszer hazalátogatnak, és egyszer engem vitetnek ki magukhoz. Ugyanakkor van Amerikában már nem élő hasonló időkben kivándorolt rokoni szálaim. Tudom mert édesanyám még ma is féltve őrizgeti az unokatestvére könnyekkel átitatott leveleit.
Üdvözlet Éva.
nagyon jó testvér vagy, ha minden évben kiutazol, hogy virágot tegyél a sírjára.
Pussz: Yolla
Nincs mit hozzátenni...
Kedves Ilona!
Története szép, visszaemlékezni rá fájdalmas lehet, de megkönnyebbülés is egyben, ha van kivel beszélni róla, vagy megoszthatjuk másokkal.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdvözlöm:
Bandi
Számomra nagyon fontos dolgot irtál! Sokáig senkinek nem lehetett beszélni az ilyen és ehhez hasonló történetekről.De az igazság előbb-utóbb utat talál magának. Nekem nagy megkönnyebbülést jelent, hogy úgy irheattam le ezt, hogy nem kell tartanom semmitől..
Köszönettel: Ilona
Kedves Ilona !
Nagyon érdekes és szívszorító történet. Az én fiam is kint él Londonba, és igaz évente legalább kétszer hazalátogatnak, és egyszer engem vitetnek ki magukhoz. Ugyanakkor van Amerikában már nem élő hasonló időkben kivándorolt rokoni szálaim. Tudom mert édesanyám még ma is féltve őrizgeti az unokatestvére könnyekkel átitatott leveleit.
Üdvözlet Éva.
Nem egyedi a történetem, nagyon sokunkat érint ebben a hazában..Sok magyar lelkű ember él külföldön és -ahogyan a mai viszonyokat nézem, egyre többen fognak élni.Szegények, még nem tudják, mi ennek a következménye. Mert a pénz nem minden, még ha meg is találják a számitásukat. Mert a lelket nem lehet pénzben mérni..
Köszönettel: Ilona
Bocs, Ilona, félrevitt a szemem olvasás közben, azért megkaptad a jelest!
A jeles Tőled nekem nagyon sokat jelent! :))))
Pussz,
Ilona
(..) !
Nincs mit hozzátenni...
Legjobban most annak örülök, hogy itt is megtaláltál, mert a Te két pontod (..) öröm a lelkemnek! Köszönöm szépen! :))
Így van ez. Nem egyedi a történeted. Csakhogy addig, amíg mások kifelé, megint mások a hazánk irányába indultak el valami elől, valami felé. Többen kényszerültek ezt választani, köztük egy valaki, aki fontos volt nekem, az én szerencsémre. Nincs vagy! :-)
Pussz,
Éva
Kedves Ilona!
Így van ez. Nem egyedi a történeted. Csakhogy addig, amíg mások kifelé, megint mások a hazánk irányába indultak el valami elől, valami felé. Többen kényszerültek ezt választani, köztük egy valaki, aki fontos volt nekem, az én szerencsémre. Nincs vagy! :-)
Pussz,
Éva
Köszönöm! :)
Puszi: Ilona
Gyönyörűen megírtad!
Szia Ilona!
Gyönyörűen megírtad!
Meghatottál! Most csak ennyi...
Megható történet, köszönöm, hogy olvashattam. Üdv .Éva