újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Két hét vendégség ára

Látogatók száma: 64

Barátnőm, aki évekkel ez előtt autóbalesetben elveszítette szüleit, és alig élte túl, kapott egy kéthetes tanfolyamot a Miskolci Egyetem egyik képzésén, így felajánlottam, hogy nálam el lakhat nyugodtan és hagyjuk tanulni is. A két hét kicsit több lett.

Barátnőm - Hilda, mint említettem egyszerre veszítette el szüleit, és bizony akkor hetekig , vagy inkább hónapokra hozzá költöztem, hogy segítsek intézkedni, túlélni a napokat.
Annyira nekikeseredett, hogy magam is féltem Ő is rámegy, ha ott hagyom, így vele éltem, és velem voltak a gyermekeim is, akik jelenlétükkel sokat segítettek, mert akkor még kisebbek voltak, és sok mindent hála a sorsnak akkor még nem értettek, így a vidámságot Ők okozták a napok sírásaiban.
Mikor édesapám beteg lett, és több mint két évig viaskodtunk élettel és halállal Hilda azzal vigasztalt, hogy milyen jó nekem ápolhatom a kedves szülőmet. Akkor ez felháborított, bár tudtam, hogyan érti, de a napok kínja és fájdalma emésztette lelkemet, s főleg az a tény, hogy tudtam az apám is erején felül viseli a kínokat. Mikor elment a lelkem egy darabja megszakadt, de mégis valahol belül azt éreztem neki megváltás.
Idővel túlléptünk a dolgon, és Hildának soha nem említettem, hogy fájt amit akkor szerencsének vélt.

Barátságunk mélyebb, és erősebb volt és ma is az, mintsem fennakadnánk "apró" dolgokon.

Most, hogy itt volt, oly sok mindenért elnézést kért, s kegyetlenül érezte magát.

Édesanyám idén 88 éves lesz, s ez szép kor, ha egészséges az ember, vagy képes valamelyest ellátni szükségleteit. Na édesanyám erre már képtelen. Az én keménységemnek, és "kegyetlenségemnek" köszönhető, hogy még járkál a lakásba, még akkor is, ha ezt járókerettel tesz és szűkebb helyeken bottal, mivel bérházban lakunk.
Az ételt már össze kell aprítani, csak kanállal képes enni, és sokszor azzal sem esztétikusan, de vele ülünk egy asztalnál, s nem engedem, hogy ágyban reggelizzen, vagy egyen.
Az egyéb szükségletei bizony kemény gondot okoznak, mivel pelenkázni kell, s előfordul naponta többször is lefürdetni.
Nos ebbe az irigyelt világba csöppent a Hildám bele!

Nem kértem segítségét, hiszen tudtam Ő tanulni jött. Míg járt a képzésre nem volt semmi gond, bár Ő sokszor sírva elvonult, és azt mondta, majd eszik akkor ha édesanyám befejezte, mert nem bírja nézni.
Nem volt gond, de egyik nap arra jött haza, hogy ájultan fekszem az édesanyám alatt, aki rám zuhant.
Nos mentő, kórház. Sajnos a fejemet ért ütés elég erős volt, mivel édesanyám a keretével megbotolva temetett maga alá.
Bizony vizsgálatok sora következett és hát a sok bajom mellett, kiderült a gerincemben csontritkulás van, gazdag lettem , ( aranyér) !!
Több lágyult részem nőt, s a memória központom tovább károsodott.
Bő három hét kórház kellett a vizsgálatokhoz, s bizony az " agyvizem " is zavarosodott, mely nem ad derűre okot.
Ez időt a Hildám gondozta a családomat, édesanyámat, mert a főnöke megengedte Neki, hogy maradjon és gondoskodjon rólunk. Aztán Fiam hazautazott és lányommal közösen átvették ellátásunkat.
Mára már jobban vagyok, fiamat is haza engedtem, a lányomék pedig naponta látogatnak, s amiben lehet segítenek.

Elutazása előtt Hildám, sírva panaszolta, hogy annak idején Ő mennyire szerencsétlennek és árvának érezte magát, s most értette meg mennyire megbántott az édesapám gondozása ideje alatt, mert míg gondozta édesanyámat, és hozzám szaladgált ráébredt az Ő kegyetlennek érzett vesztesége milyen "adomány" volt, s milyen nehéz naponta szembesülni az élet visszafordulásának irgalmatlan valójával,
Csodál engem, hogy erre képes vagyok annyi bajom ellenére, s teszem ezt kedvesen, mosollyal az arcomon, és nem sírok, és nem sajnáltatom magam soha nem panaszkodtam neki soha nem említettem ez mekkora teher!

Mondtam neki számomra ez nem teher. A betegségem egy élet forma, csak nehezebb kissé. Az édesanyám pedig az egyetlen családtagom a gyerekkori családomból, s nincs az a pénz, amiért hanyagolnám, vagy elhagynám, félre tenném a saját kényelmem érdekébe.
Családtagjaimtól tudom másfél évesen szobatiszta voltam, sőt éjszaka is.
Így, ha úgy vesszük ezt az időt már visszaadtam, de nem ez számít.
Az én példám mutatja meg családom jelen gyermeki tagjainak, hogyan kell viselkedni az idősebbekkel.

Hildát kikísértem az állomásra, s sírva mondta :
- Az én valahai veszteségem a te bajoddal, terheddel soha nem fog felérni, és hálás vagyok, hogy a világ legdrágább albérleti díját megmutatva megértetted velem milyen a lelked, s miért voltál velem mikor én sírtam, nyafogtam, holott te ezt soha nem teszed, nem említed, és mindig vidám, és boldogságot sugárzó vagy.- zokogta a nyakamba.
- Hildám, nekem nincs okom a panaszra, csodás családom van, egészséges boldog gyermekeim,kér ép kezem, mellyel mindent el tudok végezni, amire szükségem van. Soha nem panaszkodnék, mert a sors mindenkinek kifaragott egy keresztet, melyet cipel, s az alatt görnyed félig, vagy földig, de nem cserélné el a másikéval, mert nem tudja az milyen fából faragták, s lehet sokkal nehezebb a sajátjánál !- válaszoltam.

- Mondd? Te honnan vagy ennyire bölcs? Miért van benne ennyi derűlátás, mikor folyamatos fekete felhők keringenek a fejed fölött?
- Tudod a napot, ha akarod látni felnézel, és ha hiszel benne akkor látod, rád ragyog, de hinned is kell, nem csak képzelni. Én akarok élni, és látni a napot még sokáig. Látni akarom az unokáimat, s mint leendő nagyi már azt tervezem, hogyan fogom elkényeztetni, " elrontani " a szüleinek. Azt akarom, hogy lássam a jövő generációt, így ezért megteszem, amit kell, hogy túléljem azt, amiben vagyok. Nem akarok búslakodni ezen, mert akkor a mosolyom vigyor lesz, az pedig csúnya!!
- Tudod Évám, nekem Te vagy a hősöm, s én is azt akarom, hogy ilyen legek, így megfogadom, hogy kéthavonta egy- egy hosszú hétvégére eljövök, hogy tanuljak tőled !- Köszönt el, mert indult a vonat.

A Húsvét lesz a hosszú hétvége, melyet együtt fogunk tölteni. Most azt szerveztem, hogy kimegyünk a Bükkbe szétnézni, megnézzük a Palota Szálló újjáépített teraszos részét.
Édesanyámat is visszük, szereztem egy kerekes széket, beszerveztem egy sofőrszolgálatos ismerősömet, hogy segítségként fuvarozzon ki minket. Megígérte, de nagyobb autóval megyünk, mert akkor Ő is elhozza a családját.

Most boldog vagyok, mert egy egész csoportnak szerveztem egy jó kirándulást.

A cikket írta: Divi Éva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Éva!

Jól tetted, hogy megszervezted a kirándulást!

Puszi: Yolla

Szia Yolla !

Örülök, hogy olvastál, majd ha jó lesz az élmény akkor megosztom azt is!! Nekem már ez is eredmény !!

Puszi Éva

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Kedves Klári !

Nagyon szépen köszönöm szavaidat, s fontos is vagyok azt külön köszönöm. Tudod talán ez nem is kitárulkozás, hanem jó elmondani ami belül éget fáj, de nem akarsz panaszkodni, csak elmondani, mert már az is jó. Amikor egy barát visszaír, és megért, az már fél gyógyulás, mert valakinek mégis számítasz az életben, meghallgat, figyel rád. Valahol a lelkedben fogja a kezed, és érzed nem vagy egyedül. Ez talán csak egy gesztus, de nekem éveket is jelenthet, mert hitet ad, erősíti a fogyni akaró kitartást.

Kívánom, hogy napjaid szépen, könnyen és vidáman teljenek!

puszi Éva.

Köszönöm Éva.

puszi: Klári

megtekintés Válasz erre: D Klári

Szia Évi!

Én is örülök Neked.
Nem könnyű az életed a leírtak alapján. Szülőt segíteni, támogatni az utolsó úton végig kísérni, tudom miről beszélsz. Bár én szerencsés voltam, mindkét szülőm szinte az utolsó pillanatáig teljesen tiszta volt minden tekintetben.
Pár évvel ezelőtt ápoltam beteget, - az anyagiak miatt -, 110 kg, nem volt könnyű eset. Ma már nem tudnám ... :(
Csodállak a kitárulkozásodért is, úgy beszélsz a betegségről, mint valami egyszerű megfázásról. De tudom, a beteg emberek, sosem sajnáltatják magukat, minden napot ajándéknak vesznek. Pár barátom van, akik hasonlóak mint Te. Minden hozzám, nekem írt sorukért hálás vagyok.
Mennyit olvastam Tőled? Nem tudom. Emlékszem, egy írásod tett számomra fontossá!

Teljen békésen a mai napod is.

puszi: Klári

Kedves Klári !

Nagyon szépen köszönöm szavaidat, s fontos is vagyok azt külön köszönöm. Tudod talán ez nem is kitárulkozás, hanem jó elmondani ami belül éget fáj, de nem akarsz panaszkodni, csak elmondani, mert már az is jó. Amikor egy barát visszaír, és megért, az már fél gyógyulás, mert valakinek mégis számítasz az életben, meghallgat, figyel rád. Valahol a lelkedben fogja a kezed, és érzed nem vagy egyedül. Ez talán csak egy gesztus, de nekem éveket is jelenthet, mert hitet ad, erősíti a fogyni akaró kitartást.

Kívánom, hogy napjaid szépen, könnyen és vidáman teljenek!

puszi Éva.

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Klári !

köszönöm, hogy olvastál. Tudod nem igazán tudom mennyi írásomat olvastad, de sajnos az ápolás csak egy probléma, mert a saját betegségem maga az életveszély, s az is sok gondot okoz, ezért is nehezebb nekem bármit megtenni. Csőlátó és nagyot halló is vagyok egyszerre, innen izgalmas minden nap. A fejem kilenc lágyult agyrésszel van megáldva, és a rövid távú memóriám törlődött, helyesebben meglágyult az a központi rész, így nekem mindig mindent fel kell írni, hogy mit hogyan mikor kell tenni. Az orvosom szerint magam is ápolásra szoruló vagyok, csak édesanyámat megígértem az öcsém halálos ágyán, hogy vigyázok rá, és fiamnak kiutazása előtt, hogy míg élek és a kezem meg tudom emelni ellátom, és rendben tartom. Azt nem állítom, hogy korán kelő, és délre ebédet asztalra varázsolni képes nő vagyok, Azért igyekszem mindig mindent ellátni, és elkészíteni. Megteszem amit kell, és mindig van főtt ételünk, tiszta ruhánk, de ezt nagyobb részt annak is köszönhetem, hogy a fiam mielőtt elhagyta az országot szinte mindent lépésről lépésre leírt, kinyomtatott és befűzetett, így ha valami nem egészen világos előveszem a könyvet és olvasom,hogy miből mibe mennyit, hogyan kell tenni, ruhákat szétválogatni, és mindent.Fiam kint Londonba megnősült, és boldog a feleségével, de évente kétszer hazalátogatnak és igyekszik mindent megtenni nekem, értem. Lányomék ugyan itt élnek a városban, de dolgoznak, s igyekeznek segíteni amiben csak tudnak. Vannak barátaim is szép számmal, akik bármikor eljönnek segítenek egy szóra.
Azért pedig magam sem hagyom el magam, mert olvasok sokat, rejtvényezek, hogy tornáztassam az egyre növekvő szürke állományomat, hogy egyre később érjen el az a lehetőség, hogy bambán nézek ki ma fejemből, és nem ismerem meg a családom tagjait sem. Azért aki ismer soha nem hall panaszkodni, hogy milyen nehéz az életem. Igyekszem sokat nevetni, vidámnak lenni, mert el sem tudnám viselni ép ésszel, ha komolyan belegondolok milyen helyzetben is vagyok.
Örülök neked, és köszi.
Puszi Éva.

Szia Évi!

Én is örülök Neked.
Nem könnyű az életed a leírtak alapján. Szülőt segíteni, támogatni az utolsó úton végig kísérni, tudom miről beszélsz. Bár én szerencsés voltam, mindkét szülőm szinte az utolsó pillanatáig teljesen tiszta volt minden tekintetben.
Pár évvel ezelőtt ápoltam beteget, - az anyagiak miatt -, 110 kg, nem volt könnyű eset. Ma már nem tudnám ... :(
Csodállak a kitárulkozásodért is, úgy beszélsz a betegségről, mint valami egyszerű megfázásról. De tudom, a beteg emberek, sosem sajnáltatják magukat, minden napot ajándéknak vesznek. Pár barátom van, akik hasonlóak mint Te. Minden hozzám, nekem írt sorukért hálás vagyok.
Mennyit olvastam Tőled? Nem tudom. Emlékszem, egy írásod tett számomra fontossá!

Teljen békésen a mai napod is.

puszi: Klári
Kedves Éva!

Jól tetted, hogy megszervezted a kirándulást!

Puszi: Yolla

megtekintés Válasz erre: Anyu

Kedves Éva!
Minden elképzelhető jót kívánok neked!Kevés ilyen ember van.Maradjon meg a derűd,legyen nagyon szép a kirándulásotok!
Ölellek

Szia Anyu !

Köszönöm, hogy olvastál. Igyekszem megtartani, bár néha nehéz, de ma semmi nem könnyű.remélem az idő is kegyes lesz, s napsütésben lesz részünk !

Ölellek Éva
Kedves Éva!
Minden elképzelhető jót kívánok neked!Kevés ilyen ember van.Maradjon meg a derűd,legyen nagyon szép a kirándulásotok!
Ölellek
Szia Klári !

köszönöm, hogy olvastál. Tudod nem igazán tudom mennyi írásomat olvastad, de sajnos az ápolás csak egy probléma, mert a saját betegségem maga az életveszély, s az is sok gondot okoz, ezért is nehezebb nekem bármit megtenni. Csőlátó és nagyot halló is vagyok egyszerre, innen izgalmas minden nap. A fejem kilenc lágyult agyrésszel van megáldva, és a rövid távú memóriám törlődött, helyesebben meglágyult az a központi rész, így nekem mindig mindent fel kell írni, hogy mit hogyan mikor kell tenni. Az orvosom szerint magam is ápolásra szoruló vagyok, csak édesanyámat megígértem az öcsém halálos ágyán, hogy vigyázok rá, és fiamnak kiutazása előtt, hogy míg élek és a kezem meg tudom emelni ellátom, és rendben tartom. Azt nem állítom, hogy korán kelő, és délre ebédet asztalra varázsolni képes nő vagyok, Azért igyekszem mindig mindent ellátni, és elkészíteni. Megteszem amit kell, és mindig van főtt ételünk, tiszta ruhánk, de ezt nagyobb részt annak is köszönhetem, hogy a fiam mielőtt elhagyta az országot szinte mindent lépésről lépésre leírt, kinyomtatott és befűzetett, így ha valami nem egészen világos előveszem a könyvet és olvasom,hogy miből mibe mennyit, hogyan kell tenni, ruhákat szétválogatni, és mindent.Fiam kint Londonba megnősült, és boldog a feleségével, de évente kétszer hazalátogatnak és igyekszik mindent megtenni nekem, értem. Lányomék ugyan itt élnek a városban, de dolgoznak, s igyekeznek segíteni amiben csak tudnak. Vannak barátaim is szép számmal, akik bármikor eljönnek segítenek egy szóra.
Azért pedig magam sem hagyom el magam, mert olvasok sokat, rejtvényezek, hogy tornáztassam az egyre növekvő szürke állományomat, hogy egyre később érjen el az a lehetőség, hogy bambán nézek ki ma fejemből, és nem ismerem meg a családom tagjait sem. Azért aki ismer soha nem hall panaszkodni, hogy milyen nehéz az életem. Igyekszem sokat nevetni, vidámnak lenni, mert el sem tudnám viselni ép ésszel, ha komolyan belegondolok milyen helyzetben is vagyok.
Örülök neked, és köszi.
Puszi Éva.
Kedves Éva!

Írásod kapcsán eszembe jutottak azok az idők, amikor az én szüleim és bátyám szorultak ápolásra.
Örülök, hogy olvashattam írásod.
Kívánom jól sikerüljön a kirándulás és édesanyád is jól érezze magát.

puszi:Klári
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: