újabb események régebbi események további események
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kezdetben vala... 1.

2011. november 27. - Látogatók száma: 70

Kulccsal a zsebében egészen másnak érezte magát. Ezt a napot soha nem fogja elfelejteni, a puszta tény, hogy az albérletek után végre saját otthona várja beragyogta az eget, számára holnaptól megváltozik a világ, de addig még rengeteg a teendő..

Madarat lehetett volna vele fogatni, olyan boldog volt. Most nem is kívánt maga mellé senkit. Az egyedüllét most valami egészen más hangsúlyt kapott, mint idáig. A nyomasztó napoknak immár vége. Otthona lesz, nem is akármilyen, kertváros szívében. A kiszolgáltatott, megalázott helyzeteknek, a nyomorgásnak, a másodrendű érzésnek, a húzd meg magad, fogd be a pofád, különben ki vagy rúgva időszaknak vége. Lakástulajdonos lesz.

Négy, megpróbáltatásokkal tele kemény év után végre a maga ura, asszonya lehet, a saját lábára nehezedhet a nélkül, hogy bárki, bármikor megmondhassa mit tegyen, vagy mit ne tegyen. Majd ő tudni fogja!

Eljött a nagy nap. A legkevesebb, hogy a sorban szinte a legutolsó volt, mert közbe jött valami még annál is fontosabb, hogy átvegye a szövetkezettől a lakáskulcsot. Sokadiknak érkezett, de akkor nem tudta mit is jelent sokadiknak érkezni, de mit számított ez. Boldog volt. Előtte egy keménykötésű férfi zavarta a rálátást a sor elejére. Jobb híján a hátát stírölte, ami izmosnak tűnt, amíg rákerül a sor. Aki egy pillanatra oldalra fordította a fejét, majd még kicsit meg is fordulva, hogy jobban szemügyre vegye ezt a csinos kis asszonykát, mellékesen odaszólt neki.

- Szomszédok leszünk? - kérdezte a nőt, akiben még csak most tudatosult, hogy a férfi egyike lesz azoknak, akivel ténylegesen abban a tízemeletesben fog lakni.

- Úgy tűnik - felelte a nő mosolyogva és érezte ő az első, akit megszólított ez a kedves, leendő szomszéd. Többé már nem voltak idegenek egymásnak. Jól megjegyezte nem csak a hátát, hanem a hangját, és a fizimiskáját is.

Lassan haladt közben a sor, a papírmunka az egy időigényes tevékenység, de közben észre sem vette az idő múlását. Egyszer mégis csak rá került a sor és valamit kérdeztek... Ez eddig eszébe sem jutott és ezen már nincs sok idő gondolkodni. Először lesz egy tízemeletes lakója, de hogy hányadikon, erre nem gondolt. Lehetősége lett volna több is, de ő a biztonságra törekedve a földszintet választotta. Azt még hallotta, hogy előtte a férfi az első emeletet.

Mindketten boldogsággal az arcukon csacsogva hagyták el az alagsori helyiséget, ahol a procedúra, a nagy esemény lezajlott. Kezükben a kulcsokkal már akár haza is mehettek volna, de azzal még várni kellett, mert a lakások még nem voltak teljesen készek - imitt-amott még hézagok tátongtak a házon. Az új otthon illata csiklandozta a kíváncsiságukat, de azt a kis időt, amit még várniuk kellett, már gondolták, könnyedén kivárják. A férfi és a nő mosollyal az arcukon köszöntek el egymástól a közeli viszontlátásig és mindketten mentek tovább, a maguk dolgára.

Kulccsal a zsebében egészen másnak érezte magát. Ezt a napot soha nem fogja elfelejteni, a puszta tény, hogy az albérletek után végre saját otthona várja beragyogta az eget, számára holnaptól megváltozik a világ, de addig még rengeteg a teendő.

Folyt. következik



Fotó: net

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. január 25. 09:18
Kedves Éva!

Az élmény önmagáért szól. Első lakáshoz jutás? - ki ne fejezné ki ilyen módon az érzéseit, ha tudná? Magam is hasonlóképpen éreztem volna, ha mégsem így sikerült? annak számtalan oka volt.

Üdv.
Józsi
2012. január 9. 20:04

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 9. 19:16

És remek a fotó! :-)

Köszi,
Éva

Köszönöm a dicséretet! :)

Pussz, Tündér
2012. január 9. 19:16

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 9. 17:03

Kedves Éva!

Jól indul a sorozatod!

Pussz, Tündér

És remek a fotó! :-)

Köszi,
Éva
2012. január 9. 17:03
Kedves Éva!

Jól indul a sorozatod!

Pussz, Tündér
2011. december 3. 11:59

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 3. 11:39

Így kellett volna (nem tartalmilag, írástechnikailag gondoltam):
Mindketten boldogsággal az arcukon csacsogva hagyták el az alagsori helyiséget, ahol a procedúra, a nagy esemény lezajlott. Kezükben a kulcsokkal már akár haza is mehettek volna, de azzal még várniuk kellett, mert a lakások még nem voltak teljesen készek - imitt-amott még hézagok tátongtak a házon -. Az új otthon illata csiklandozta a kíváncsiságukat, de azt a kis időt, amit még várniuk kellett, már gondolták, könnyedén kivárják. A férfi és a nő mosollyal az arcukon köszöntek el egymástól, a közeli viszontlátásig, és mindketten mentek tovább, a maguk dolgára.
Bokor

Igen, így sokkal jobb. És ez így volt, csak én nem tudom ilyen szépen megfogalmazni, de a lényegen nem változtat.
Szívem szerint változtatnék az Ön verziója tetszetősebb. Szabad? :-)

Szabad vagy nem, javítottam. :-)

Köszönöm.
Éva
2011. december 3. 11:39
Így kellett volna (nem tartalmilag, írástechnikailag gondoltam):
Mindketten boldogsággal az arcukon csacsogva hagyták el az alagsori helyiséget, ahol a procedúra, a nagy esemény lezajlott. Kezükben a kulcsokkal már akár haza is mehettek volna, de azzal még várniuk kellett, mert a lakások még nem voltak teljesen készek - imitt-amott még hézagok tátongtak a házon -. Az új otthon illata csiklandozta a kíváncsiságukat, de azt a kis időt, amit még várniuk kellett, már gondolták, könnyedén kivárják. A férfi és a nő mosollyal az arcukon köszöntek el egymástól, a közeli viszontlátásig, és mindketten mentek tovább, a maguk dolgára.
Bokor
2011. december 3. 11:30

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. december 3. 11:23

Tisztelt Éva!
Ez nagyon megcsiklandozta az öreg csontjaimat. Az első saját lakás, az első saját autó, az első... Az utolsó előtti bekezdést kicsit elnagyolta.
Bokor

Kedves Bokorur!

Ha ezt elértem, már valami. De nincs elnagyolva az utolsó előtti bekezdés. Van jelentősége a későbbiekre nézve... fontos momentum. :-)

Köszi,
Éva
2011. december 3. 11:23
Tisztelt Éva!
Ez nagyon megcsiklandozta az öreg csontjaimat. Az első saját lakás, az első saját autó, az első... Az utolsó előtti bekezdést kicsit elnagyolta.
Bokor
2011. december 1. 09:48

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 28. 12:57

Úgy, hogy ügyes vagy. :D

Még nincs vége! :-)
2011. november 28. 12:57

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 28. 12:54

Szia Ailet!

Ezt a cikket a mindennapi történetekbe tettem, de a folytatás lehetne akár az Élet a másik után rovat, mert ezzel csak a közös életünknek lett vége, a nagy álmoknak, de a folytatása? Nem is értem hogy tudtam végigcsinálni. :-)

Puszi,
Éva

Úgy, hogy ügyes vagy. :D
2011. november 28. 12:54

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2011. november 28. 11:56

Szia Éva!

Bár, csak egyszer költöztem el és vissza, de a várakozás örömét, a megkapott "jutalom" érzését már sokszor megéltem. Az utazások és egyebek által. :) Világraszóló élmény! :) Olyan, mintha a föld felett tudnál lebegni! :) (Remélem jó vége lesz! :)

Pusz:Ailet

Szia Ailet!

Ezt a cikket a mindennapi történetekbe tettem, de a folytatás lehetne akár az Élet a másik után rovat, mert ezzel csak a közös életünknek lett vége, a nagy álmoknak, de a folytatása? Nem is értem hogy tudtam végigcsinálni. :-)

Puszi,
Éva
2011. november 28. 11:56
Szia Éva!

Bár, csak egyszer költöztem el és vissza, de a várakozás örömét, a megkapott "jutalom" érzését már sokszor megéltem. Az utazások és egyebek által. :) Világraszóló élmény! :) Olyan, mintha a föld felett tudnál lebegni! :) (Remélem jó vége lesz! :)

Pusz:Ailet
2011. november 28. 08:59

megtekintés Válasz erre: - 2011. november 27. 18:30

Nagyon várom a folytatást. Bennem is ott van a várakozás öröme....

Szia Elina!

Köszönöm, hogy olvastad, akkor te is tudod mit jelent lakást kapni... :-)
Soha nem felejti el az ember azokat a napokat, az eseményeket... a lányom négy éves volt akkor.

Puszi,
Éva
 
2011. november 27. 18:30
Nagyon várom a folytatást. Bennem is ott van a várakozás öröme....
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: