Kezdetben vala... 2.
Látogatók száma: 50
Az életben előfordul, hogy gyengék vagyunk felvállalni a sorsunkat, elsodródnánk, rossz partra vetődnénk, de mi kapaszkodunk valamibe. Addig, amíg a szülői ház biztonságot nyújt megment minket..., de előbb, utóbb a saját lábunkra kell állni.
Mennyivel egyszerűbb volt eddig az élete. Albérletről, albérletre vándoroltak. Mások által a legszükségesebb, vagy még az se csak ő hitte, hogy az elég, eszközökkel felszerelt albérletekben, szerény körülmények között is létezni tudtak, amíg együtt volt a család. Megmondták mit tehetnek, vagy mit nem és megtanult alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni. Barátságossá avanzsált albérleteiben is otthont teremtett maguk, néha, ha úgy hozta a sors egyedül, a férje nélkül, csak a lánya és a maga számára. Szerény otthont. Ha valamikor szorult a hurok, rosszabbul mentek a dolgok a férje és közte, mindig tudta a menekülés útját, amit a szülői ház jelentett a lánya és az ő számára. Szülei soha nem mondtak nemet, ha bajba került a családi élete, és megjelent az ajtó küszöbén a lánya kezét fogva, egy szál bőröndbe pakolt holmijával. Mindig volt hová visszatérnie.
De most valami más kezdődött. Egy új élet küszöbén állt. Még nem tudta mi vár rá és ezt a hirtelen rá szakadt boldogságot szerette volna minden áron megosztani azzal a férfivel, aki vele együtt indult el egyszer az élete rögös útján, a férjével, akitől hosszabb-rövid ideig elsodródtak egymástól. Ekkor is éppen külön váltan éltek. A nehézségeket egy ideig közösen viselték, ezért gondolt arra, hátha ez az lehetőség újra összekovácsolja őket?
Azt sem tudta hogyan fogjon hozzá. Ezt a számára örömteli hírt hogyan közölje a férjével, aki most is csak látogatóba érkezett? De amit mondani készült felülmúlt minden egyéb hírt, hiszen azt is tudta, gondolhatta az érzések ilyen rövid idő alatt nem változhattak meg egymás irányába. Pár hónapot töltöttek mindössze külön. És ez az új helyzet nem csak az ő életét, de a most még tőle független társa életét is elmozdíthatja a holtpontról, ha még nem késő.
Az történt, amire számított, amikor feltette a kérdést, hogy az életüket újra együtt kezdhetik egy saját közös otthonban, ami ugyan forma szerint az övé és a lányáé, de itt a lehetőség. A férje igent mondott. Most már ketten voltak boldogok.
Ezerkilencszázhetvennégy novembere egy új fejezetet és egyben lehetőséget nyitott a három tagú család közös életében. A nagy eseményre, a lakáskulcs átvételére mégis egyedül ment el. A sors akarta-e így, vagy csak a véletlenek játszottak közre, hogy megismerkedett a sorban vele együtt várakozó leendő szomszédjával, azzal a férfival, aki a későbbiekben ennél többet is jelentett a nő számára, ki fog derülni.
Egy nagy nyerges vontatón, a vezető ülésen a férje, mellette ő, és kevéske bútoruk elhelyezve a platón jelentette új életük hajnalát. Csodálatos érzés volt a megérkezésük. A testvérek voltak a segítség, akik velük együtt élték át a pillanat varázsát, mit is jelent átlépni a ház küszöbét, ami mostantól a tiéd. Ők még előtte voltak a nagy eseménynek, de pár év múlva követték a példáját és szép lassan a nagy család megfogyatkozott. Távol a szülői háztól valamennyien új otthonra leltek.
Leírhatatlan élmény volt megtapasztalni mindazt, amit a saját otthon megléte jelentett számukra. Minden új volt. Mindennel meg kellett külön-külön ismerkedni, berendezkedni, hiszen alig volt valamijük, kevéske bútoruk szinte elveszett a térben. Bele telt nem kis idő, mire sikerült kitölteniük azt az űrt, ami a komfort érzetüket magasabb szintre hozta, ami ahhoz kellett, hogy végre úgy érezzék már meg van szinte mindenük.
Évek teltek el és egyre gyarapodtak. Mindketten dolgoztak. A leányukkal való törődés, nevelés viszont egyedül az anyára hárult, az apa a családtól távoli, állandó kihelyezett munkái miatt. Csak nagyon ritkán töltöttek hosszabb időt egymással. Idővel leszűkültek a hét végekre az együttlétek, és ünnepeken a családi összejövetelek. Kezdtek elszürkülni a hétköznapok. Szépen lassan eltávolodtak egymástól, majd idegenekké váltak és amikor már nem volt mit mondaniuk egymásnak, vége lett a közösen eltervezett családi idillnek.
Ezerkilencszáznyolcvan februárjában talán már csak egyikük gondolt arra a napra, a nagy eseményre, amikor elindultak új közös életüket felépíteni. Ez a dátum már a közösen szőtt nagy terveik végét jelentette.
Folyt.köv.
…
Kép: net
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tetszik a történet, jól építi fel.
De nekem hiányzott a férjtől való első elszakadás magyarázása. A semmiből ugrott be a történetbe, pár szót említeni kellett volna az előzményekről. Ezt olyan narrátorosan kellene, ahogy kérni szoktam.
Kisebb hibák:
"de pár év múlva követték és szép lassan a nagy család megfogyatkozott.", a példáját szó nekem hiányzik.
"Idővel leszűkültek a hét végekre az együttlétek, és ünnepeken a családi összejövetelek.", nekem itt is egy rag...
"Ezerkilencszáznyolcvan februárjában talán már csak egyikük gondolt arra, amikor elindultak új közös életüket felépíteni.", mire is? Zavaros.
Bokor
Válasz erre: Ailet
Szia Éva!
Nem tudom egy teljesen egyedül álló nő meddig bírhatja. Én csak azt tudom, hogy bátorság és sok erő kell az élethez és a döntésekhez. Na meg a következmények elviseléséhez.
Pusz:Ailet
Azt én sem tudom, hogy egy teljesen egyedül álló nő meddig bírta volna. De kijutott így is, rendesen. Talán inkább az akarata segítette, hogy le tudta küzdeni a nehézségeket.
Bár az is igaz, az élethez bátorságra és erőre is szükség van.
Puszi,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Ailet!
Ilyen az élet! Hogyan írhatnám meg a folytatást, amikor más már megtette. Csak gondolj a szerelmi háromszögekre. Egy egyedülálló nő mit gondolsz, meddig bírja?... Érzelmileg először,... majd amikor felébred az önsajnálatból és rádöbben ezután egyszemélyben kell helytálljon, na akkor kezdődik el igazán. :-)
Puszi,
Éva
Nem tudom egy teljesen egyedül álló nő meddig bírhatja. Én csak azt tudom, hogy bátorság és sok erő kell az élethez és a döntésekhez. Na meg a következmények elviseléséhez.
Pusz:Ailet
Válasz erre: Ailet
Szia Éva!
:((((( nem szép, nem akarom... drámai fordulat és elhidegülés.... szomorú vagyok. Egy újrakezdés vége is a befejezés? (ez csak költői kérdés volt)
Várom, hogy újra kitisztuljon kicsit az ég. :)
Pusz:Ailet
Ilyen az élet! Hogyan írhatnám meg a folytatást, amikor más már megtette. Csak gondolj a szerelmi háromszögekre. Egy egyedülálló nő mit gondolsz, meddig bírja?... Érzelmileg először,... majd amikor felébred az önsajnálatból és rádöbben ezután egyszemélyben kell helytálljon, na akkor kezdődik el igazán. :-)
Puszi,
Éva
:((((( nem szép, nem akarom... drámai fordulat és elhidegülés.... szomorú vagyok. Egy újrakezdés vége is a befejezés? (ez csak költői kérdés volt)
Várom, hogy újra kitisztuljon kicsit az ég. :)
Pusz:Ailet